Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-27 / 176. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 4. oldal. CIRKUSZ ® S3 33 A repülő írafik A jugoszláv vámvizsgálaton átestünk s közeledik a vonat a magyar határ felé. A fülkében hatan szorongunk. Az aszszonyok aról beszélnek, hogy a vámvizsgálat nem is volt túlságosan szigorú. Az egyik asszony elmondja, hogy a crep de chine-1, amit ajándékba visz a Málcsi néninek, nem is vették észre. Igaz, hogy a szalonna közé van pakolva, amitől kissé zsíros és avasszagu lesz, de ajándék selyemnek nem szokás a bűzét szagolni. — Én is becsaptam a fináncot — dicsekszik a másik. — Az a cipő, ami a lábamon van, vadonatúj. ■ — Csak már a magyar határvizsgálaton is túl lennénk — szólal meg egy izzadó vörösbajuszos ur... — Szigorúak? — kérdi az, aki a selymet viszi. — CCC... — cöcög az izzadt kö,vér. Mindenki ijedt arccal néz a kofferjére. Az egyik utitársam a kabátja bélését tapogatja, oda van bevarrva valami. : — Leginkább mi az, amire vadásznak? — próbál alkudozni egy noviszadi kereskedő. Az izzadt, gumilabda bőbeszédűvé lesz. ! — Most nagyon szigorúak. Az aszszonyoknál a selymet keresik, a férfiaknál a szivart és a cigarettát. Két hét óta ^gy féhzemü finánc van Kelebián. Az a félszemével is mindent meglát. Végig motozza a koffert, benyu! a kabátzsebbe, fölfejti a bélést... A noviszadi kereskedő kétségbeesett tusakodást folytat azért a pár doboz Vardárért, amivel Pesten a nőket akarja megfőzni. ! -f Hány darab cigarettát szabad átvinni? : — Most csak tizet engednek. Azelőtt, ^ig a félszemü nem volt itt, húszat is át lehetett vinni. Tegnapelőtt mikor itt utaztam, egy urnák, az adai Trebinyáknak tizenegy cigarettája volt, de a tizenegyedik a szájában volt. Ott a finánc előtt végig kellett szívnia. Addig nem indult tovább a vonat, mig el nem szívta — És ha az ember bevallja, hogy mennyit visz, ba kifizeti utána a vámot? — próbálkozik a noviszadi kereskedelmi zseni. — Van magának fogalma arról, mennyit kell fizetni? Ötezer magyar koronát minden magyar cigaretta után. A noviszadi felugrik. Kimegy a folyósóra. — Jakab — mondja egy urnák és susogni kezd. Csak annyit hallani: cigaretta, félszemü finánc, adai Trebinyák... A jóindulata kövér bácsi pedig a fülkében benmaradó asszonyoknak tart előadást. — Rémszigoruak ... Akinél megtalálnak valamit, annak magának kell cipelni a kofferjét. Nem engedik tovább utazni. Ott töltheti az éjszakát Kelebián. Nincs szálloda ... Egész éjjel ott kell ülni a csomagak tetején, zuhogó esőben. —- Mit lehet csinálni? — kérdi az, aki selymet visz a Málcsi néninek. — Legjobb, mindent kidobni az ablakon. Az aszony odasug a férjének. — Dobd ki a cigarettákat. Majd Pesten veszel magadnak másikat. A férj szeretné megmenteni a cigarettát s inkább a selymet hajítaná ki. De nincs alku. Egymásután röpülnek ki a cigarettás dobozok s a szépen összehajtogatott selyem matéria. Közben a többi fülkébe s valamennyi vasúti kocsiba eljut a hír a félszemü magyar fináncról, aki tegnapelőtt a hajánál fogva ráncigálta le az adai Trebinyákőt. A folyosók megnépesednek s .minder: ablakon hullik ki valami. Fájó sóhaj kíséri a selyem harisnyákat, vágyó tekintet a finom jugoszláv cigarettát. ... A vonat egyszerre megáll. A jugoszláv csendőrök leszabnak az utolsó őrháznál. A 'kis izzadt vörös is szedelődzködik, Szubotica város tanácsa a szombati tanácsülésen állította össze a julius negyedikére összehívott rendkívüli városi közgyűlés tárgysorozatát. Nyugdíjazásokon, szabadságolásokon és különböző felebbezési ügyeken kívül az uj adónemekről szóló városi szabályrendelet szerepel a rendkívüli közgyűlés napirendjén. A városi tanács a költségvetési tervezet szerint felmerült deficitet újabb adónemek bevezetésével akarja kiküszöbölni. A deficit mintegy hét millió dinárt tesz ki, amit pótadókkal kellene fedezni. A város azonban a pótadót, amit legnagyobb részt a gazdák fizetnek, egyharmaddal le akarja szántani és a különbözet eltüntetésére uj adónemeket létesíteni. A városi tanács már elkészítette az uj szabályrendeleteket, amelyek julius 4-én kerülnek közgyüls elé. Az egyik szabályrendelet szerint, a kik nyilvános helyiségekben vagy klubokban kártyáznak, városi kártyaadó címén személyenként három, illetve két dinárt tartoznak fizetni. Az uj kártyákra a város az állami illetékeken kivül még huszonöt dinár városi adót fog kiróni. • A palicsi villákat sem kiméi! meg az uj szabályrendelet, amennyiben a villák után 200—1000 dinárig terjedő évi adót kontemplál, tekintet nélkül arra. hogy a villában a Irta: Beréniji János Az asztalos öreg ember volt és a miatyánkat ö pörgette legszebben a hétfájdalmas olvasón. Nem csoda, koldulással foglalkozott majdnem két esztendőn át, amikor holmi korcsmái szur-kálás miatt nyakába vette a másik megyét. Piroska félősen tapogatózott be a miihelybe, fehér kendőjét szorongatta a mellén és könnyezett. Az asztalos egy félpillantást vetett Piroska ünneplőjére és jóindulattal hunyorgott. — Hát csak meghalt mégis. Végét szakasztottá a nagy kínszenvedésnek. — Meghalt — susogta szemlesütve Piroska — ép azért jöttem. Az öreg kegyes szavakat aprózott akurátosan, halálismerő tájékozottsággal. Jó volt hallgatni. Egy koporsóvánkost is előkeritett, lassan tömködni kezdte puha forgáccsal. Közben tovább beszélt. A segéd az utolsó szöget verte be egy kis kereszt csúcsába. Néha pillantott szét. Piroska nézte. Ugyan inkább az asztalost, aki háttal állt. Hosszú lábai voltak, bő nadrágja. Két lusta széles nadrágszár egymás mellett, magas egyenes ráncot adtak, ahogy egymáshoz értek. Följebb két ferde ágat vetettek jobbrabalra, olyan volt mint egy nagy ipsz:-. Ion. Amikor Járt-kelt az asztalos, az ipszilon deltájának két szára fölváltva ei-clsinurk. Máskor akár nevetni is lehetett volna rajta. — Édesapám küldött — kezdte most Pirosika kiegyenesedve a merengésből — hogy este vigasztalás lesz. Az asztalos bólintott. Nagy öltésekkel bevarrta a párnát, Piroska elé tolta. leugrik s elindul a sinek mellett visszafelé gyalogszerrel... — Ki volt ez? — kérdik a kalauztól. — A pályőr — hangzik , a felelet. Viszamegy Szuboticára... Nagyon ügyes ember. Trafikja is van a Majsaiuton. tulajdonos lakik-e vagy bérlő. Ugyancsak megadóztatják az autó-tulajdonosokat is. Minden autótulajdonos 500—2000 dinár luxusadót fog évente fizetni autója után. Az autó minőségét és értékét a luxusadó szempontjából külön városi bizottság fogja megállapítani és ennek jelentése alapján történik a megadóztatás. A taxi-autók után 500, motorkerékpár után 100, kerékpár után 30 dinár illetéket fognak kivetni. Egy másik szabályrendelet az elfogyasztott villanyáram megadóztatásáról intézkedik. Városi fogyasztási adó cimén az elfogyasztott villanyáram dijának tiz százalékát kell majd fizetni. Ezenkívül a villamos-vasút jegyeit huszonöt porával felemelik és ez az összeg szintén a városi pénztárba folyik be. A város a zene megadóztatásáról sem feledkezett meg. A kávéházi és vendéglői zenére 200— 500 dináros havi luxusadót szabnak ki, amit a tulajdonosoknak kell fizetni. Végül az uccák tisztításáról rendelkezik egy szabályrendelet, amely szerint a város négy-öt kilométerenkint egy dinár tisztitási-illetéket fog kiróni a háztulajdonosokra. A kávéházi blokk-rendszert megszüntetik és helyette pausálösszegben fogják kivetni a kávéházi luxusadót. Beavatott helyről nyert értesülésünk — Ezt el is lehet vinni. Mindjárt kész a köröszt is. Feri, a körösztöt... Milyen legyen: bordó vagy fekete. — Talán legszebb, ha sötétkék volna. — Persze, sötétkék. Odaszólt a segédnek. — A körösztöt sötétkékre festeni, a név ezüst. Ha jön valaki, a raktárban vagyok A segéd az öreget kisérte ki a szemével. Sápadt vékonyra nyúlt legény volt, de ha lányt látott könnyezni, egészen belezöldült. Térdeit is egymáshoz csiholta a didergés. — 'Nem hittem, hogy meghaljon — mondta, mert az álla szinte fájt a csöndben — igazán jó asszony volt. A lány élénken kapott a szón. — Nagyon jó. De mindenki is mondja. Pedig eleivel féltem tőle, mert ijesztettek, hogy igy-ugy majd a mostoha. De igazán olyan volt, mint az édesanyám. Felfrissítette a meleg beszélgetés. Valami nagyon jóleső volt abban, hogy annyira az ő ügyével foglalkoznak most. Száján kidagadt a pirosság, fekete szemén , átvert a jó öröm, egész hangosan beszélt és a segédet nézte. Akkor halványodott cl, amikor a segéd fölnyitotta a festékcs dobozt. A máz kenceszaga a szivéig ütött. Milyen ijesztő furcsa, ettől olyan émelygős szagu az uj koporsó, alig mer nyelni utána az ember. A legény rábámult, vágyás éhséggel, amelyben csak közvetítő a test; vonszol, kényszerű, de minden rávágyó érzést valami bánatos lelki fókuszba csomóz. Elkapta a lányt, szorongatta, vad gyöngédséggel szívta az arcát, —■ szerint a városi tanács az utóbbi napokban még egy uj adónemet mondott ki, ami az ország más városaiban még teljesen ismeretlen. Most készül a szabályendeiet, a mely szerint az útlevelekre is városi adót fognak kiróni. Eszerint minden uj útlevélért vagy a régi útlevél meghosszabbításáért 160— 400 dinárig terjedő városi luxusadót' kellene fizetni. A három hónapra kiállított útlevelekre 100 dinár, hat hónaposakra 200 dinár, egy évesre 300 dinár és két évesre 400 dinár adót terveznek. A város reméli, hogy az uj adók bevezetésével a pótadókat harminc százalékkal leszállíthatja 1926. június 27. Főbelőtte magát egy budapesti egyetemi tanár DieboUa Géza tragikus kalála Budapestről jelentik; Az öngyilkosságok napi krónikáját egy megdöbbentően tragikus eset gazdagítja: DieboUa Géza dr. egyetemi tanár, a hires belgyógyász iőbelőtte magát. Az ötvenkilenc éves, agglegény egyetemi tanár a Kecskeméti-ucca 11. szám alatti ház második emeletén lakott, ott volt a rendelője is. Az egyetemen a vér és anyagcsere tanszéket töltötte be, ezenkívül vezető orvosa volt a Szent Istvánkórháznak. A tanár nagy népszerűségnek örvendett. Az utóbbi napokban valami külöj nős deprimáltságot tapasztaltak Diebollán. Az elmúlt este szokatlan későn ment haza és azonnal lefeküdt. Az inasa, amikor reggel fel akarta kelteni, a hálószoba sezlónján átlőtt homlokkal holtan találta a tanárt. A rendőrség részéről fölmerült az a gyanú, hogy DieboUa gyilkosságnak esett áldozatul, tüzetesebb vizsgylat után kétségtelenül megállapították, hogy öngyilkosság történt. A dolgozószobában, az asztal egyik rejtett fiókjában megtalálták a tanár bucsu-leveleit, melyeket nővéréhez és sógorához intézett. — Piroska, én sokszor néztelek, sokszor gondoltam rád ... — De ilyet — hánytorgott föl a lányban a gyönge meglepedös — gyalázat, szégyen. Vére vastagon feszengett a hőre alatt. A másik percben már érezte azt, amit nem tudtak megmagyarázni; nyugalmas, tiszta dolognak látta az egészet. A halott biztosan nem rándul meg ettől odahaza, talán kell is mindez. Nem adta vissza a csókokat, de tűrte és kérte az újakat. A fájdalom csak egy kis ernyő volt fölötte a napsütésben, amit az erős élet kiragyog. Valami ehhez hasonló érzése volt is már egyszer. Visszaemlékezett, a kacsákat luykurászta ki a kenderáztatóból. Combig érő viz, a szoknyáját egészen fölemelte, egy siheder bámulta közelről és ő nem tudta magát szégyellik Ruháját szándékosan mégjobban fölvonta, úgy tett mintha nem venné észre a mohón csodálkozó barna fickót, akihez igazán semmi köze. De jól esett neki, hogy az látja. A parton jót nevetett magában. * De most mégis menekülésre gondolt. Kivonta magát a legény keze alól, a csipkés koporsónál a hóna alá kapta. Erős nyári dél repesett odakünn és lassan fájni kezdett, hogy ez a szép ebédidő nem egész sima fehér: egy fekete szoba a magja ravatallal, gyertyákkal. Bágyadtan sietett haza és arra gon-' doit, hogy a mostoha anyja elevenen fogja várni, talán azt is megkérdi, hogy hol volt. ilyen sokáig. De az csönddel fogadta, a párnát se kérte és amikor á lány megiüetödötteii ránézett, szinte bizonygatta a hallgatásával, hogy igazán nem tudott meg semmit Uj adólavina fenyegeti a szuboticaiakat A város adót akar kiróni az útlevélre, világításra, villamosjegyre, autóra, kártyára, zenére és a palicsi villákra — A rendkívüli közgyűlés fogja tárgyalni az uj szabályrendeleteket Erős élei
