Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-27 / 176. szám
28 OLDAL * ÄRA 3 DINAR t'oStarioa pla€e&&l XXVI*. évfolyam Sziibotica, 1926 VASÁRMA? jimius 27. 176. sxám Kér jelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal S—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Snbotica, Zrwaj Jovin trg 3. (Minerva palota Az igazság útja Irta: Pröbopy Imre lünk akkor követték el a legvégzeAz egyik magyar lapilapban nemrégiben azt olvastam, hogy nem kell bizonyos dolgokat minduntalan felmelegiteni és a nyilvánosság elé vinni, mert a süni ismételgetés folytán unalmassá válnak. Már pedig ami unalmas, még a nevetségesnél is biztosabban öl. Megöli az érdeklődést, minden siker előfeltételét. _ Megengedem, hogy általában háládatlan feladat és meddő erőlködés falra borsót hányni, de mert a fenti megjegyzés a mi kisebbségi sérelmeink és panaszaink állandósított felhánytorgatására is vonatkozott, ehelyt külön véleményt jelentek be. Vannak igazságok, melyek rendszertelen hirdetés és lanyha propagálás miatt csak évszázadok múltán mennek át a köziudatba. Ezzel szemben vannak hazugságok, melyeket ördöngős ügyességgel megszervezett sajtóakcióval alig egykét esztendő leforgása alatt szinigazságokként sikerült a könnyen megtéveszthető közvéleményben meggyökereztetni, aminek különösen a világháború során temérdek példáját láttuk. Az emberi gyarlóságnak egyik folyománya tehát az, hogy az igazságnak is szüksége van a sippaldobbál dolgozó reklámra, ha a butaság, maradiság és gonoszság szentháromságán diadalmaskodni akar. Hirdetni kell az igazságot, akár a Eord-aütókat, újságokban, könyvekben, népgyüléseken, az előadói'asztalnál, a mozi vásznán és a propaganda minden egyéb hatékony eszközével, rnig ezernyi akadályon át végtére szellemi vagy etikai közkinccsé válik. A mi igazságaink sem nélkülözheti ezt a céltudatos és lankadást nem tűrő propagandát. Akár kisebb, akár • nagyobb jelentőségű ügyről van szó, addig kell az igazság pörölyével az alvó lelkiismeret megkövesült kérgét döngetnünk, mig meg nem szabadítjuk a közöny, a fásultság, a tévhit és az előítélet rárakodott rétegétől. Ez persze nemcsak az államalkotó szerbség és szláv fajtestvérei, hanem az egész emberiség szunnyadozó lelkiismeretére vonatkozik, mert valameddig nem sikerül a háború után kialakult nemzetközi mentalitást áígyurni és a hozzátapadt salaktól megtisztítani, mindaddig hiába várjuk a szerbség osztatlan közvéleményétől igazaink elvi elismerését és a gyakorlatban intézményes megvalósítását. Kétségtelen, hogy ez a tisztulási folyamat már megindult, nemcsak nálunk, hanem az egész kontinensen is. A szélsőségek, a faji gyűlölködés, a felekezeti türelmetlenség és a gazdasági elzárkózás megátalkodott hirdetőinek rikolt ózó szava mind kevesebb visszhangra talál. Az öncélú és a kíméletlen erőszak jogosultságát hangoztató uítrunacionaliZmus grafikonjának görbéje határozottan lemcnőbey van. Már íul vagyunk ennek a retrograd és kuk ■turellenes fejlődésnek a csúcspontján. melyet a legtalálóbban talán Grillparzer sza\ aival lehetne jellemezni: »Von Humanität über Nationalität zur Bestialität/« A béketárgyalásoknál még fölényesen lefitymált gazdasági szempontok már kezdik éreztetni törvényszerű hatásukat és ewnek parancsoló kényszere alatt lassanként kiformálódik a fegyverek sikerétől elkábult és az európai népközösség egymásrautaltsága ellen kapálódzó nemzeteknél a politikai és gazdasági közeledés, a lelki leszerelés szükségérzete. A Locarnóba vezető ut a katasztrofális válságba sodródott európai gazdasági élet romjaival van kikövezve, De még távolról sem jelenti a megváltási, az elkövetett súlyos hibák jóvátételét és , a kölcsönös szétmarcaiigólást eredményező eddigi politikának felszámolását, mert éppen a Locarnó utáni események bizonyítják szinte kézzelfoghatóan, milyJ, csigalassúsággal halad előre a kijózanodás folyamata s hogy a hamis ; irányba tévedt emberiség mily ne-1 liezen hajlik meg a tények kérlelhetetlen logikája előtt. Hiúba — mtmdus vult decipi! A háború során a nyers erő fölébe kerekedett a jognak és a hatalmi tényezőknek a »szükség törvényt bont« elve alapján proklamált felsőbbrendűsége abszorbeálta a jogszerűséget. Az erőszak jelenlegi kultusza és természetes velejárója: a diktatúra is ebben a megmételyezett légkörben nőtt nagyra, mint ahogy a deszperádók és a hatóságilag titkon támogatott felelőtlen alakulatok vérnyomos kilengései is ennek a háborús pszichózisnak egyenes kisugárzásai és szerves függvényei. Ezt a kóros állapotot, ezt a beteges lelki diszpozíciót — sajna — csak fokozatosan lehet in melius megváltoztatni. Ennek a terápiája is még annyira tapogatódzó és tökéletlen, mint akár a tuberkulózisé vagy a ráké. Még mindig csak a kísérletezésnél, a több-kevesebb sikerrel kecsegtető próbálkozásoknál tartunk. A deliráló önkívület még nem szűnt meg. a magas láz még nem akar engedni. Hiszen — hogy mást ne említsek csak legutóbb olvashattuk Mellű Franco-nak, a népszövetség nemzeti, kisebbségi osztálya előadójának hirhedt szentenciáját, hogy a kisebbségek végzetszerü rendeltetése a többségi népekbe való beolvadás. Ezt a sorsot szánja hidegvérrel Európa negyven milliónyi nemzeti kisebbségeinek az a minden erkölcsi felelősségérzet nélküli ember, akit busás fizetéssel a kisebbségi ügyek- hivatalos védőjéül rendelt a népszövetségi tanács! Es ezen az amazoni ingóványok gyilkos levegőjére valló felfogás ellen a népszövetségi díszes gyülekezetnek egyetlenegy tagja sem emelte i'el tiltakozó szavát! Az, egy emlékezetes minisztertanácsban állítólag elhangzott nyilatkozat seat utolsó hogy uátesebb hibát, amikor 1918-ban nem számoltak le egyszersmindenRorra hazánk több mint egymilliónyi nemzeti kisebbségeivel. Ha tényleg megtörtént ez az expektoráció, mekkora eltévelyedés és milyen feneketlen gyűlölködés sugalhatta ezt a szent Bertalan-éjszaka és a szicíliai vecsernye vérgőzös emlékeitől terhes nyilatkozatot! Jogfosztás nem lehet a kormányzat pillére És mit szóljunk a kormányehiök ur frissütetii, , diplomatikusan burkolt, de azért nagyon is egyértelmű megállapításához, hogy a vajdasági önkormányzati választások elrendelésének fontos állampolitikai okok állják útját? Hát hét esztendei tapasztalat, megbízhatóságunk ezernyi tanúsága még mindig nem volt képes a gyanakvás fojtó ködét eloszlatni és az alkotmány rendelkezéseinek végrehajtására rábirni az ország sorsának a törvény és a történelem iitélőszéke előtt felelős intézőit? Micsoda lebecsülése az állam j lejének és milyen megtagadása a szerbség, legdicsőbb hagyományainak, -hogy az ország jövőjét a törvények igazságos alkalnuizásától, a polgároknak a közszabadságokban való egyenlő részesítésétől és jó néhány tucatnyi magyar és német községi képviselő testülettől féltik s igy bevallottan a jogfosztást teszik meg a kormányzat egyik pillérévé! Ebből a néhány szemelvényből, melyeknek sorozatát akár a végtelenségig lehetne folytatni, mindenki láthatja, milyen messze vagyunk még a valódi jogrend és az igazi törvényesség uralmától, a megértés szellemétől és az etikai elveknek az önkény feletti diadalától. Valami végzetszeriiség vagy predesztináltság van abban, hogy utszéli javasasszonyok, vásári kuruzslók vagy a hordó tetejéről szavaló politikai lesipuskások a XX-ik század fejlett civilizációja ellenére is nagyobb hitelre találnak a naivul hiszékeny-tömegeknél, sőt — csodák csodája — még az u. n. »intelligens« elemeknél is, mint az emberiség igazi úttörői, a haladás ihletett apostolai és a tisztulíabb erkölcsi felfogás hivatott hirdetői. Az előítéleteknek, az együgyüségnek és az alattomosságnak mindenfelől elénk nieredező gránitfalát a szüntelen felvilágosítás robbantó szerével, az oktatás és nevelés céltudatos részletmunkájával és a tudomány fegyvertárából vett hatékony ellenérvek csákányával lehet csak lerombolni. Az elvakultságot józan belátássá, a tajtékzó gyűlöletei megváltó szeretetté, a konok elfogultságot kiengesztelő megértéssé varázsolni a féktelenkedő egymásrauszitottság tébolyodqtt korában: mindez valóban oly feladat, melyet csak az összes jóhiszemüek áldozatkész közreműködésével lehet megoldani. Nemzetközi viszonylatban ezt a herkulesi tiszti tó-és előreláthatólag még hosszú időu át szükséges átalakító munkát a nemzeti kisebbségek együttes erővel közös tanácskozásokon és a felállítandó központi iroda révén az interparlamentáris unió, az összes pacifista szervezetek és a kiélezett ellentéteket az igazság erejével kiegyenlítő tudomány támogatásával fogják elvégezni. Itthon azonban saját magunknak kell vállalni a felvilágosítás és térítés tüskés feladatát, még pedig két front felé. Egyesült erővel! Először saját vezéreinket kell meggyőznünk a politikai kiskáté azon elemi igazságáról, hogy alkotmányos céljainkat, legális törekvéseinket csak egyesült erővel, az egységes és kellően fegyelmezett Magyar Pártban tömöriilten valósíthatjuk meg: Tulkevesen és aránytalanul gyöngék vagyunk ahhoz, hogy megengedhetnők magunknak a szétforgácsolódáS, a töredékekre szakadozás luxusát. Az elmúlt 7 esztendő minden tanulsága harsogja az öntudatra ébredés, a szervezkedés és a férfitiWHIiegmozdulás szükségességét és azt az igazságot, hogy igaza csak az erősnek van a politikai küzdelmek rögös porondján. A gyáva meglapulás, a döre neipbáuomság, a jobbik meggyőződésnek és a fajfentartus parancsolta kötelességeknek pgy túl lencséért való áruba bocsátása csak uiabb keserves csalódásokat és vlgpusztulássaf fenyegető vereségeket eredményezhet. SzégyeTíees gyalázata az ország magyarságának, hogy ezt a megismerést hét évi küzködés tapasztalatainak kényszerítő hatása alatt sem birta közíudattá tenni és cselekedetté érlelni! Folytatnunk kell tehát a megkezdett munkát akadályokon és veszedelmeken át a szerencsés befejezésig. Ez egyenesen a mi nemzeti kisebbségünk becsületkérdése. Senkisem maradhat tétlen és senkisém vonhatja ki magát az e téren ráháramló kötelesé.sgek teljesítése alól. Annak- az energiának, melyet ki-ki a maga üzleti és gazdasági tevékenységére és annak az áldozatkészségnek, melyet hivságos szórakozásaira és mulékony élvezeteire fordit, csak egy szerény hányadát kérjük fajmentö céljaink szolgálatához. mert ennyi is elegendő a teljes siker biztosítására. Az eke a jövő szerszáma A feladatnak másik, nem kevésbé fontos része a hazai szlávság közvéleményét a magunk igazságos ügyének megnyerni. Evégből hangyaszorgalommal össze kell hordanunk sérelmeinket, indokolt panaszainknak minden adatát, hogy szláv testvéreink végre meglássák a rajtunk elkövetett igazságtalanságokat s ők maguk követeljék azok jóvátételét. Ezzel párhuzamosan egyetlenegy alkalmat .sem szabad elszalasztanunk az állampolgári hűség dokumentálására és: a ránk rótt kötelességek • teljesítésére. De ■ éppen ilyen állhatatossággal követelnünk kell a bennünket megillető jogok teljességét is és félelem nélkül meg kell bélyegeznünk azokat, akik a hazafiság téves értelmezésével középkori módszerekkel iparkodnak a magasabb kultúra felé vezető utat, eltorlaszolni és a megértés üdvös müvét kátyúba rekeszteni. Ebben a küzdelemben sokan sebe-
