Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-03 / 153. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Korunk Uj nagy havi szemle Erdélyben Aki az elszakadt Erdély irodalmi megnyilatkozásait a békekötés óta figyelemmel kisérte, nem is meglepetéssel tapasztalta, hogy egy-két év ájulása után az erdélyi magyarság szellemi riete a háború előttinél sokkal nagyobb lendületet kapott s régebbi provinciális jellegét hamarosan levetkőzve, önálló, komoly értékeket termelt. Ugylátszik, mintha a nagyobb nyomás nagyobb ellenhatást is váltana ki s a megpróbáltatások megacélozva az erdélyi magyar lelkeket, magasabb fényjelzésü értékeket csiholnának ki belőle. Megerősíti ezt a benyomást s a legnagyobb csodálatot és elismerést kelti az erdélyi magyar közönség magas kulturfoka iránt egy az. év elején Kolozsvárott >>Korunk« cim alatt megindult havi szemle, amelynek most már a negyedik szánta jelent meg, valóban elismerésre méltó nívós tartalommal. Ez az uj szemle nyilvánvaló, bizonyítéka annak, hogy Erdély megszűnt a budapesti magyar szellemiség provinciája lenni. Az uj országhatárok között önállósította magát s azt kell mondanunk, hogy olya produkált, ami jelenleg Budapesten sincsen. Egy világnézeti szent-' lét, amely mint a szerkesztő — Dienes László — írja, > iöfeladatának tekinti, hogy megismertesse olvasóival a világot ma mozgató eszméket s elébe adja azt a tény- és eszmeanyagot, amelyből lehetőleg tiszta képet nyerhessen a mai világnézeti helyzetről. Ezért úgy a társasélet különböző formáiban, a politikai és gazdasági életben, mint a vallásban, a művészetekben és irodalomban, az egyes tudományok eredményeiben és a technikai fejlődésben megnyilatkozó uj mozgalmakat és eszme-áramlatokat világnézeti szempontból méltatja és értékeli.« Hogy a programból mit tud megvalósítani, annak jelzéséül álljon itt az eddig megjelent négy szám néhány nagyobb tanulmányának cime: Dienes László: Korunk problémája, Czakó Ambró: Kereszténység és modern élet, Elekes Miklós: Korunk neurózisa, Hamburg József: A cionizmus az emberiség mérlegén, Beder Sándor: Középeurópa gazEgy kritikus albumából Irta: Baedeker Aki autón jár, jobban távolodik az emberektől, mint aki gyalog sétál vagy egylóval kocogtál. A gyorsaság, amelylyel elszáguld az emberi nyomorúság mellett, láthatatlanná teszi előtte az emberek ezer baját, amelyeket világosan és plasztikusan lát az, aki lassan halad el előttük. Az autónjáró jóformán csak azt a nyomoruságot veszi észre, amelyet legázol, a gyalogos mindazt, ami az útjába esik. Ez utóbbi gyakrabban is fog a zsebébe nyúlni és alamizsnát osztogatni, mint a nálánál bizonyára jobban szituált soííőrtulajdonosi, s talán innen van, s nem az általa fölvert portól, a nagy ellenszenv, amelyet a szegényebb néposztály a gépkocsi iránt táplál. * Kedves, megható s olykor komikus az az apró hiúság, amellyel némelyek a halálra készülnek és meghagyják, milyen ruhába öltöztessék őket, mit temessenek el vele, minő virágot helyezzenek a ravatalára meg a sirhalmára, stb. És épp oly kedves megható és olykor komikus, mily szívesen és mennyire . szószerint teljesitik a gyászolók ezeket a vég e kívánságokat! Attól tartok,, hogy az élőknek hasonlóan jogosult és szintén nem lehetetlenségekre irányuló óhajtásait nem teljesítették ilyen pontosan és ilyen szívesen. * Mit . csinál az ember? A Diderot Rameau-ja szerint: jót, rosszat vagy semmit. Nos, abszolút semmit nem csinálhat, mert még az evés és az iyás, sőt dasági problémája, Kassák Lajos: Az uj művészet él! LigctH>Ernő: A demokrácia válsága és a diktatúrák, Berdjajev: A Renaissance vége, korunk világnézeti válsága, Bálint László: Az indusztrializmus válsága, Neufeld Béla: A tudatalatti problémája, Vámbéry Rusztem: Ur és kereskedő, Földessy Gyula: Ady harcai, Braun Soma: Az uj orosz regény. Hozta ezenkívül Dosztojevszkij egy kevéssé ismert, de egyik legmélyebben járó elbeszélését Egy nevetséges ember álma cim alatt és egy fiatal amerikai iró A. Guidony antikapitalista szatirikus regényét. Egy nagyon gazdag Kultnrkrónika és Szemle rovat egészíti ki e valóban európai nívón álló szemlét, amely szép kiállításban havonta 80 oldal terjedelemben jelenik meg Kolozsvárott. A kiadóhivatal cime: Cluj, Strada Regala 47. Dr. Seltmann Rezső 1926. junius 3. állja- el, miért is kénytelen volt hidroplánjával felemelkedni és a hajót átrepülni. A pilóta ahelyett, hogy Futak felé siklott volna a viz színén, amerre semmilyen akadálya nem volt, a viz folyása irányában kanyarodott és egyszerre előtte volt a sok akadály: a vár, a hid, a gyárkémények, mi.e erős rántással felfelé irányította a gépet, miáltal az gyorsaságából veszített. Negy- Ken-ötven méter magasságban átrepülte a hidat és azután az uj híd pilléreit elhagyva, megfordult és a téli kikötő felé akart repülni. A sebesség ezáltal tovább csökkent és amikor újra fel akart emelkedni, hogy a hídon átjusson, a készülék az erősen meggyöngült sebessége következtében bal szárnyára lecsúszott és a készülék a, vizbe esett. Vannak szemtanuk, akik! látni vélték, hogy Schumann Iván esés közben kiugrott a készülékből és állítólag ^ Kalina hasonlómódon iparkodott kijutni, de ez nem sikerült neki. — A motor 240 lóerős volt. Lehet, hogy a motor nem volt elég erős, az aránylag nehéz géphez, dehát arra való lett volna a próbarepülés és akkor kellett volna mindezeket megállapítani. A berepülésnél bizonyos rendszert kell követni és ha Schumann Iván a legkiválóbb pilóták egyike is volt, a berepülést ahhoz speciálisan értő pilótának kell végezni. Megállapított, kitapasztalt és jól bevált rendszer szerint. A szerencsétlen Schumann Iván bizonyosan nagyobb emelkedésre számított és azért rántott a készüléken, hogy azt feljebb hozza. Ehhez azonban ákadálymentes, szabad berepülési terület kell és akkor az emelkedés fokozatosan megtörténhetett volna. — Schumann csak két kilométert repült a téli kikötőben körülbelül száznegyven kilométeres, a nyílt Dunán pedig kétszáz kilométeres sebességgel. Ilyen nagy gyorsasághoz szabad pálya kell. — Hogy mennyire meg vagyok győződve' a készülék kifogástalanságáról, bizonyiték erre, hogy továbbdolgozunk a lezuhant géppel teljesen azonos másodpéldány elkészítésén, amelyet én fogok berepülni— pedig feleségem és gyermekem van. — Bizonyos vagyok I benne, hogy ez a kísérlet igazolni fog- I ja, hogy a készülék jó. beszélni közönséges emberekről. Ök a fontosabb elem ezpn a világon. Már csak azért is, mert többségben vannak. Mit csinálnánk, ha csupa Ghandik és Edisonok volnának a világon? Némely ember azt hiszi, hogy eredeti, inert nem olyan mint a szomszédja. Pedig csak másképpen közönséges mint amaz. Az emberek épp oly sokféle módon lehetnek közönségesek mint eredetiek. Dk Minden emberben van valamelyes eredetiség, amely a szomszédjaitól megkülönbözteti, de csak az mondható eredeti embernek, aki egészen ö maga, a főbb vonásában üt el másoktól, tehát olyan egyéniség, aki mással össze nem téveszthető. Az, ha valaki cukor nélkül issza kávéját, még nem teszi őt eredeti férfiúvá, mert ilyen »különc« sok van — de ha valaki pl. tetőiül talpig becsületes ember és tiszta morális lény, akkor már az, mert ilyen ugyancsak kés vés van — mindenesetre kevesebb mint az olyan, aki nem tesz cukrot a kávéjába. Az embernek az agya folyton fejlő-« dik, a szive megmarad. Az okos férfin gyermekkorában együgyü fiúcska volt, de a szívtelen öreg ifjúkorában se volt jószivü. A szívtelennek két nagy előnye vau a jószivüek fölött. Az egyik, hogy nem szenved semmit a más bajától, amely őt egy cseppet sem érdekli s a másik, hogy teljesen meg van elégedve a maga jó szivével. Hat repüloszerencsétlenség történt egy év alatt Novfszádon Mi okozta a noviszádi hétfői kettős halálos repülőszeren csétlenséget — Konyovics Dimitrije nyilatkozata rült az a kérdés, nem valamilyen szerkezeti hiba idézte-e elő a szerencsétlenséget? Noviszadról jelentik: A hétfői noviszadi kettős halálos repülőszerencsétlenség még mindig az érdeklődés központjában áll. utóbbi hetekben, rövid időközben, három repülőszerencsétlenség történt. Tavaly julius közepe óta pedig hat repülőkatasztrófát Írtak be a noviszadi katonai aviatika évkönyvébe. Múlt évi julius 17-én Sencics Pavle százados és Heinrich Mario hadnagy zuhanak le egy Brandenburgi tipusu repülőgéppel és szörnyethaltak. Julius 29-én Sebalin Vladimír oktató pilótatiszt zuhant le egy Spad tipusu géppel és ugyancsak nyomban meghalt. Augusztus 31-én Litkcsics Mihovil vadászrepülőfőhadnagy bukott le Spad gépével és szenvedett súlyos égési sebeket. Hasonló sors érte Loncsarics Hlinkó repülöhadnagyot, aki ezévi március 30-ikán zuhant le Brandenburgi gépével és hetekig ágyban fekvő beteg volt. Május 13-án kettős halálos repülőszerencsétlenség történt, amelynek Brajkovics Milán repülőhadnagy és Brisk: Antal újonc lettek szomorú áldozatai, A hatodik szerencsétlenség hétfőn történt és újabb két halálos áldozatot követelt. A hétfői repülőkatasztrófa egy Ikarus gyártmányú hidroplánnal történt és az első hidroplánszerencsétlenség volt Noviszadon. A I. M. jelzésit hidroplán próbarepülésen zuhant le és így íelme-Konyovics Demeter, a noviszadi Ikarus repülőgépgyár vezérigazgatója, a hírneves repülőtiszt a következőkben mondja el, hogy mi okozta a I. M. jelzésű hidroplán katasztrófáját: — A I. M. jelzésű uj tipusu hidroplán a téli kikötőből startolt. Én sajnos nem voltam idehaza, Beogradban voltam és elutazásom előtt szigorúan meghagytam, hogy a hidroplánt hazaérkezésemig nem szabad kipróbálni, mert a készüléket magam akartam berepülni, amint a múltban is minden uj gépünket én vagy Miki József mérnök, a készülék konstruktőrje repült be. Hétfőn reggel ennek ellenére megtörtént a próbarepülés, miután a szerencsétlenül járt Schumann Iván sorhajóhadnagy maga akarta a repülőgépet kipróbálni. — Kétségtelen hiba volt a repülőgépet a téli kikötő kis terjedelmű vizén kipróbálni, mert ahhoz a terület nem volt alkalmas. Amikor a hidroplán a téli kikötőben a bakk-ról a vizbe siklott és 120—140 kilométeres sebességgel a nyílt Duna felé siklott, Schumann Iván a holt Dunaág és a nyilt Duna összetorkolódásánál észrevehette, hogy a strand csúcsa és a sziget eleje közti Dunaág bejáratot kotróhajó az alvás se határozottan semmi, s az u. n. semmittevő is csinál valamit — figyel vagy álmodik, ami megint csak több a semminél, ha nem isi nagy-valami. Tehát az ember jót vagy rosszat müvei s igy — fájdalom — igen kártékony lény, mert a jót rendesen roszszabbui csinálja mint a rosszat, amelyhez több a hajlama és tehetsége. Amit jó! cselekszik, rendesen dilettánsmódra végzi, amit rosszat, azt művésziesen, — lege artis. Nézzétek az u. n. jótékonyságot, mily kontárul gyakorolja! És tekintsétek a háborút, milyen mesteri módon üti nyélbe! Mily ügyefogyottan szeret és milyen ügyesen gyűlöl! Mily könnyen iit sebet és mily nehezen gyógyít! Az önzése mily diadalokat arat s az önzetlensége minő fiaszkókat csinál! Mily elkényszeredetten dicsér s mily iminel-ámmal védelmezi... Eh, jobb volna, ha semmit se tenne! * Az ember okosabb mint az állat, de az állat becsületesebb mint az ember. Ezért mondja talán ez utóbbi nagy méltatlankodással némely becsületes embertársáról: »Ostoba állat«!« * A legravaszabb állat se olyan ravasz, mint a csak kissé ravasz ember. # A kutyának határozottan több az env berismerete mint az embernek. Az öiiZ' töne, amely a rokon- és ellenszenvét irányítja, egészen csalhatatlan, s míg a gazdáját bármely más ember, akinek egy kicsit nagyobb a ravaszsága, csúnyául félrevezeti, addig őt semmiféle halandó se képes becsapni. Ö csiak azt szereti, aki őt is kétségtelenül szereti s aki a gazdájához igazán jó. S ha,az ura nem ismeri föl egyes barátaiban az ellenségeit, a kutyája fölismeri őket s az ellenszenvét érezteti is velük. Az; igaz másrészről, hogy az ember meg különb kutyaismerő, mint a kutya. # Némely embernek az arca őszintébb mint az ajka. A mimikája elárulja, hogy mit gondol, bár a szája egyébről beszél. Az ilyen jellemeknél az arcra s ne a beszédre figyelj. * Egy úriembertől hallottam: — Azért szeretem az irodalmat, főleg a regényekt és színmüveket, mert ott még találni itt-ott jóravaló embereket. S ebben a tekintetben némely iró szerencsésen konkurrál a jó Istennel: különb jellemeket és jobbszivii embereket teremt mint 0 Az ember sokszor azért elégedetlen az embertársaival, mert nagyon is sokra becsüli magát s azt szeretné, ha azok is annyira becsülnék öt. Ez pedig Ihetetlen. * Amely könyv nem emlékeztet bennünket emberekre, nem lehet jó könyv. Ellenben hiba, ha az ember, akivel találkozunk, könyveket juttat eszünkbe. Az nem lehet eredeti ember, nem egyéniség, hanem könyv- vagy éppen papiros-ember * Az életben az egyensúlyt az u. n. közönséges emberek tartják fönn — azok tudniillik, akikből tizenkettő: egy tucat. Nekik kell rendbehozni azt, amit a rendkívüli emberek a helyéből kizökkentettek. Nem szabad hát lenézéssel
