Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-20 / 169. szám
1926 junius 20. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal gyakorolt rá kivégzés. Lepelbe burkolta arcát az elítéltnek. .nini az anya gyilkosoknak szokás, de az elvetemült némber utolsó pillanatig ordiözott. Meg kellett őt körözni, hogy a jyaktiló elé vezesse s az utolsó pilíanaijan megharapta a hóhér kezét. Az újságok egyértelműen síkra száll nak a halálbüntetés érdekében. Kiemelik, hogy a békés Lajos Fülőp és a nyájas HL Napoleon nem volt oly kegyes a gonosztevőkhöz, mint' a inai köztársaság holott azóta az erkölcsök" igazán elvadultak. Emlékezzünk Szerb nemzetiségi képviselők felszólalása a felirati vitában A magyar Képviselőim naplójának följegyzései inerint IS0t> december 15-iKi ülésén a kövei kezd beszédek hangzottak el: Milutinovics Szvetözdr: I Házi Mindenki, ki hazánkat jól ismeri, tudja, hogy itt különböző nemzetiségek laknak, melyeket a törvényhozás mindig mint nemzeteket tekintett én elismert és hogy.a magyart kivéve a többi nemzetek nyelvi és nemzetiségi tekintetben háttérbe szőrittatnak a XTX. században hozott törvények által. De azért ezek ügyük igazságában bízva azt hiszik, hogy a mostani országgyűlés meg fogja osztani a magyar nemzetiség jogait és kedvezményéit a többi testvérnemzettel: mert c hazának kötelességében áll az, hogy valamennyi nemzetet, mint saját szülötteit egyaránt fölkarolja, mit ha nem teljesít, a kielégítés, .mi a hazát édessé teheti, csak puszta óhajtás marad. A visszaáll!tandó felelős kormány még nem eiég biztosíték a; netalán bekövetkező veszélyek elhárítására, ha csak a testvérnemzeteket testvéri kapcsolat nem fűzi össze (Helyeslés.), mert minden végrehajtó hatalom csak úgy működhetik sikerrel, ha erejének támasza biztos, és csalhatatlan, ez pedig az együttlétisége kölcsönös érdekében és egyetértésében található. A königrätzi szerencsétlen csatában a kielégítetlen nemzetek jajja hallatszott. Vagy léteznek itt nemzetek", vagy nem. Ha nem létezik itt több nemzet, akkor híjába mondjuk ki, hogy azok igényét ki fogjuk elégíteni, miután nem létező lénynek igénye nem lehet. Ha pedig léteznek nemzetek, ami csakugyan való. akkor nem látom az okot, miért vonakodnánk azt feliratunkban megemlíteni. Hiszen a kiegyezkedés a koronával nem az ország egyik-másik Inépfajával kizárólag, hanem miudanyuyi népei nevében történik. Sztratimirovics György: T. Ház! Deák Ferenc képviselőtársam nyilatkozatában meg nem uyughalom, módositványt bátorkodom beadni, mely abban áll, hogy e szakaszban ehelyett: »a magyar nemzetnek«:, mondassák: »Magyarország nemzeteinek.« Sajnálom, hogy a magyar nyelv bírásának hiánya akadályoz beszédemnek oly kiterjedést adni, mint amilyent a tárgy fontossága igényelne. E kifejezések: »nemzet« és »magyar nemzet« ott használva, hol államról van szó, Magyarország egyéb nemzetéi egyenjogúságának határozott és nyílt tagadása, a magyar nemzetnek közös hazánk egyéb nemzetei fölött personifikált hegemóniája s ez azért egyenjogusitott testvéreink özött az örök civódás almája. Ennek 'ellenében mit foglal magában az én inódositványom? A tényleges körülményeknek óbajt kifejezést adni. Ezen körülményeket hazánk multia és történeti fejlődése teremték. E természeti sl nálunk szerbeknél történeti jogokat a század szelleme annyira megszilárditá, hogy semmiféle majoritás által le nem szavazható. A történelem ez országot több nemzet közös tulajdonává tévé, hazánk törvényei több nemzetet ismernek el s bennünket szerbeket számos privilégium jogosít töl egy »nemzet« nevezetére. A közös jólét. föntartásáni közös áldozatokat hozva hasonló szenvedéseink, az egység és alko.tBtányosgág iránti hasorttó ragaszkodásunk és .szeretetünk, hasonló jogokat is adnak nekünk. Megtiltják. hogy az ország,, közös tulajdonunk, kizárólag csak egy nemzetnek legyen íeudumn. Valóban feudummá lesz az ország, hu a tényeket én tényleges állapotokat. igiiorálja, ha magát és másokat fikcióval csalogat és hiteget, ott csak egy nemzetről szól, hol különben a szerbek, románok, oroszok és északi szlávok alkotmánya is létezik. Az IS48-iki törvények Danaus-ajándéka lennének ránknézve, ha mi jutalmul nevünket, nemzeti egyediségünket, politikai létünket áldoznék föl. Vaijen a jog és igazság különböző volna aszerint, amint a magyarok és egyéb nemzetek érdekeit célozza? E föliratban is Magyarország, jogaira vonatkozó aranytanokat olvasok, melyekben mielőtt másokat részesitnének, önmagukat kellene ré::;zesiteniök s azokat elsajátiianiok, nevezeteseit: Hol találjon biztos támaszt a trón és állam, ha saját népei nem hinták támaszul szolgálni? Minden időben veszélyes ily állapot, de veszélyes az kivált korunkban, midőn elintézetlen nagy kérdések, fölizgatott érdekek és kedélyek minden oldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népeit.«. Meghajtok c szavak igazsága előtt, de, uraim, ezen bölcs mondások után ugyané föl iratban ne használjanak . oly kifejezéseket, melyek az egyetértést lehetetlenítik s Magyarország nemzeteit nyugtalanítván, őket veszélyes opposifióra 'késztik. Kétlem, hogy a t. Ház módositványomat elfogadja, félek, hogy egyszerűen elutasítja. Hanem ez engem nem fog visszatartani, minden alkalommal nemzetem iránti szent kötelességektől indíttatva fáradhatatlanul és csüggedetlenül a magyar hegemónia ellen harcolni. 'Ámde ezen körülmények örökké, mindenha fenn nem állhatnak, melyek, mint ma, hazánk nemzeti majoritásának többségét jelentéktelen kisebbségben engedik be e t. Házba. A szabadság és haladás, melyet követniük keli, ha Magyarországot fentartani kívánják, a tömeget emancipálni fogják, s miként az örök igazságban hiszek, mely a nemzetek sorsát vezeti, éppúgy csaknem bizonyosnak tartom, hogy nemsokára oly majoritás fog e Házban ülésezni, mely ezen elveket, melyekért mi most, mint a jövő nemzedék hidászai harcolunk, cl fogja ismerni. Ha tehát e. jogosságnak nem akarnak eleget tenni, hódoljanak jövőjük érdekeinek, ne alkossanak kellemetlen precedenseket, melyeket a szlávok és románok egykor, mint fegyvert a magyarok ellen fordíthatnak. Uraim, legyenek ma önök igazságosak és méltányosak, hogy tőlünk is hasonló méltányosságot és igazságot követelhessenek. Popovics János: T. Ház! Noha azon szilárd meggyőződésben vagyok, hogy hazánk törvényes alkotmányának helyreállítása s alkotmányos szabadságának s jövőjének megszilárdítása föieltételü! megkívánja azt, hogy ezen hazának minden polgáraj. tartozzanak azok bármely nemzetiséghez, hü egyetértésben legyenek egymással s noha szilárd meggyőződésem, hogy ezen hü egyetértést, mindaddig inig a nemzetiség kérdése olykép meg nem lesz oldva, hogy inipdenik nemzetiség a maga nemzeti exiszténciáját. jólétét, kifejlődését s egyenjogúságát biztosítva lássa, biztos alapra fektetni nem lenét, mindamellett föltettük magunkban, hogy amennyire lehetséges leend, tartózkodni fogunk e kérdésről ezen országgyűlés előtt beszélni. Megnyugvást találtunk a megoldandó nemzetiségi kérdésre nézve az első fölirat ama kifejezésében, hogy ezen kérdés az igazság és emberiesség elve szerint fog megoldatni. Miután azonban a kérdés szőnyegre került, bátorkodom kijelenteni, hogy én azon módositványt, melyet Sztratimirovics képviselőtársunk tett, elvileg pártolom. Egész őszinteséggel fölemlítem: a nem magyar nemzetiségek különösen azért óvakodnak a magyar nemzet , kifejezéstől, mert 1848 előtt egy időben uralkodott oly remény, miszerint a hazának néni magyarajku nemzetiségei el fogpak magyarosodni s e tekintetből, mint a történet mutatja, történtek is intézkedések, plane közhatóságok részéről, s épen azért, mivel ez történt, a| nem magyar nemzetiségek most is at-j tói tartanak, hogy ez a jövőben is történhetik, noha én azon meggyőződésben vagyok, hogy miután bebizonyult, hogy ez lehetetlenség, nem fogja annak kivifélét a hazának bármely jó polgára is, ismét megkísérteni. Épen azért óhajtanául, hogy minden kétértelműség elkerülése végett a módositvány elfogadtassák. Hallottunk egy emeletes házról ha-1 sonlatot. Nincs e hazának egyetlen polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, aki ezen emeletes háznak akár egyik, akár másik emeletét le akarná rontani, hanem igenis, vannak olyanok, kik miután ez közös. vagyon, óhajtják/ hogy az valamennyi testvér nevére legyen bekebelezve s ne legyen egy, hanem valamennyi tesvér nevére írva. GYULAI (1826—1926.) A centennáriumi esztendők bő aratása közben elérkeztünk egy újabb dátumhoz: Gyulai Pál ur születésének százesztendős jubileumához. Jaj, jaj sok nekünk a centennáriuin, az emlékezés kitagadott magyar irodalmunkban, amit harccal, csatával és kéziíusávai kell beleverekedni a nyugati érdeklődés és világirodalmi viszonylat központjába. Gyulai Pál tudott és akart reformokat teremteni a magyar irás szeszélyes bozótjában. Ostorozni, purifikáhii és gyomlálni azt a területet, amelyen sok hivatalos, de kevés kiválasztott igyekezett magának olcsó babérokat szerezni. És a százéves évfordulóit is az a mi tragédiánk, hogy tudott polcra jutni jóegynéhány szürke félember, aki méltán megkeserítette Gyulai Pál urnák a magyar irodalmi kritika látószemü őrzőjének szivét. Okokat keresni erre a felszeg helyzetre, meddő próbálkozás volna ma, múltak romján, éjjelén és sivárságán. A centennáriumok egyre sűrűbben következnek és egyre ritkábbaknak Ígérkeznek. Tudunk ünnepelni, tudunk elborulni. Égy két tintából préselt könnycseppért igazán nein kéredzkedünk a szomszédba. És szépen gyászolunk, ahelyett, hogy jövőt építenénk. A Gyulai centennáriuin intő és óvó emlékeztető nekünk arra, hogy vigyázzunk az értékekre, becsüljük meg a kritika éles és mélybevágó bonckését, amely soha jobban még nem kelt el, mint szomorú napjainkban. Amikor erős és cikornyálatlan Székelyföldről indult Gyu-1 lai Pál urra emlékezünk, tudat alatt sírjuk vissza azt a korszakot, amelyben Gyulai Pál Szemléje szellemi pallosjogot gyakorolt az irodalom elszánt szegénylegényei fölött. Pillanatig se állítsák az álmodernek és a nagy szavak hivatásos sttlydobói, hogy a múltnak nincsen nagyszerű és diadalmas jövője. Revideálják az álfáspontjukat azok, akk a régi Írókat, az öregeket, a testi rokkantakat és sírban porladókat feledésre Ítélték. Jöjjenek elő rejtekhelyükről, á kik az utóbbi években, az utóbbi évtizedek szellemében marasztaló verdiktre vonultak vissza, hogy kripta •sötétjét borítsák az irodalomtörténet jeleseire. Jöjjenek és állják körül meghatva a régi generáció klassz!-' kusait, akik sorra és rendre frissen, ifjan, uijongón robognak be a ponyvairodalom bő aratásának korszakába. Édzeiii az erőseket, erősíteni a gyöngéket és jobb meggondolás vizeire ringatni a szkepszis gondolásait. Jöjjenek a fitymálok és álfölényesek és győződjenek meg a viszszajáró múltról, amely csöndben hódit teret 1926. meddő évében. Az uj irodalommal párhuzamosan fogadjuk hajlékunkba a régi gárdát, amely erős erkölcsi érzékkel, mélységes szeretettel, megtanít bennünket hinni, bízni, remélni és szeretni. És ez lesz a magyar centennáriumok legméltóbb ünneplése. A Gyulai centennáriumé is, amelyet meghatva ünnepel meg az irodalmi élet. Mesterházy Ambrus Milos fejedelem gárdakarmestere a zombori Schlesinger József akinek az unokája pénzügyminiszter lett Szerbiában Most jelent meg Schlang Ignjattiak, a beogradi eskenáziszer tartás u zsidó hitközség papjának könyve: Jevreji u Beogradu, amely a beogradi zsidók történelmének rekonstruálásán kívül igen érdekes kortörténeti adalékokat tartalmaz az egész Balkán viszonyairól a legrégibb időktől kezdve 1 és magá: ban foglalja a régi Szerbia állapotainak ismertetését is a különböző korszakokon át. Az alább közölt rész Milos fejedelem (uralkodott 1816-tól) vajdasági származású zsidó karmesteréről és zeneszerzőjéről szól. Schlesinger József 1794-ben Zomborban született. Apja Schlesinger Menabero az ottani zsidó hitközség, kántora voll. A gyermek József nagy zenei tehetség volt és már hót éves korában kitűnt szoprán hangjával, amikor apja énekét kisérte az istentiszteleten. A hegedüjáték alapelemeit Rosenberg noviszadi kántornál tanulta és a noviszadi katholikus templom orgonistája tanította egyházi zenére és orgotiázásra. Tizenhat éves korában tagja lett Bonyliádon a Rózsavölgyi-iéle híres zenekarnak és Kaszler zenekarával beutazta az Osztrák-Magyar monarchiát. Mint hegedüvirtuóz és többféle hangszer kezelésében jártas zenész tért visza Noviszadra, ahol a városi zenekar állandó karmesteri állását kapta meg. Ebben a minőségben alkalma volt kimutatni zeneszerzői talentumát is és éppen a kompozíciói tették közkedveltté Noviszadon. 1830-bati Husszein pasa. a beogradi török várparancsnok, ieijcéríe a péterváradi várparancsnokot, hogy legyen segítségére egy ügyes karmester felkutatásában, akit Konstantinápolyba kellene küldeni. Segenthal báró, aki jól ismerte és kedvelte Sőhlesingert, meleg ajánlólevéllel öt küldte el Beogradba. Itt azon!,a:: ismerősei bemutatták Milos fejedelemnek, aki Schlesinger t azonnal karmesteréül szerződtette Kragnjevác székhellyel és 460
