Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-20 / 169. szám
4. oldal 1926 junius 20 BACSMEGYEfNAPLÓ Nem szűnik az árvizveszedelem Áradással fenyeget a Duna Szenta legjobb földjei viz alait Budapestről jelentik: A Duna árhulláma szombaton Pozsonynál 572 centiméterrel kulminált. Budapesten szombat reggel 524 centiméter volt a' vízállás és a junius 23-ra várható maximum a Morva áradása folytán 610 centiméteresnek ígérkezik. A Tisza felső szakaszán közepes a vízállás, lefeié még árad a fojyó. A noviszadi hidrotechnikai hivatal jelentése szerint a Duna jugoszláv szakaszán a kulmináció még nem állapítható meg, mert a Duna felső folyásánál egyes szakaszokon áradások, másutt apadások észlelhetők. A Dráva is erősen árud s ez a helyzetet súlyosbítja Áradnak a németországi folyók Frciburgból jelentik: A Rajna tovább árad. Baden és Constanz körött az alacsonyabban fekvő vartok viz alá kerültek. A Bodeni-tó körül növekszik az árvizveszedelem. Drezdai jelentés szerint az Elba szombat reggel 324 centiméteres magasságot ért el. A többi folyók is áradnak Németországban. Pusziit az árvíz Wijttembergböl jelentik: A Rode nevű folyó gátszakadás folytán kiöntött. Wundcrhcim valamennyi hazából kiköltöztették a lukókat. Tűzoltók és katonaság érkezett kiilönvonat'ikon, hogy megerősítsék a gátat. A termés az egész vidéken elpusztult. •A szentai földeket elöntötte a viz Szcntáról jelentik: A Szenta határában elterülő hatszázötven hold területű Mákosból minden évben clönt az árvíz három-négyszáz holdat. Január óta állandóan viz alatt állnak a Mákos mélyebben fekvő részei. Két hetenként leapadt vagy betört a Tisza, a mákosi földekre. A töltést pedig nem lehet rendbe hozni, legalább ötmillió dinárba kerülnének a munkálatok a városnak. Szenta város nem is vállalja a töltések Helyreállítását, mert a város egykori birtokának két harmad részét 1924. évben a telepesek közt osztották szét és a földosztás alkalmával a város szerződésben kötötte ki, hogy a töltést nem építi és nem javitja. város különben a földosztáskor figyelmeztette az agráneíorm hivatalt is, a földigénylöket is, hogy az egész határban a mákosi földek , a legjobb minőségűek ugyan, de állandó árvízkatasztrófának vannak kitéve. A figyelmeztetést nem vették figyelembe. A mostani áradás három-Szentáról jelentik:. A szentai kereske dőjy legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésükön Gráf Ármint választották a noviszadi kamara rendes tagjának, az iparosok pedig Schramm Nándort póttagnak jelölték. A kereskedők egyesülete nyomban a választás után tiltakozott az ellen, hogy éppen vasárnapra tűzték ki a választást, mert ezen a napon országos vásárt tartanak Szeníán. Az iparosok pedig éles támadást intéztek a kamara ellen, mert a majd félévszázad óta fennálló és kilencszáz tagot számláló ipar testületnek csak egy póttag választásához, van joga. Még nagyobb megütközést keltett, hogy a kamarai választást Sztaribccsérc tűzték ki. úgy hogy a vásár napján négyszáz szentai kereskedőnek és kilencszáz iparosnak kellene Becsére utaznia a választásra. A sérelmek miatt már hétfőn tiltakozó átiratot intézett a kereskedők és iparosok egyesülete Novisžadra a kamarához, de már nem lehetett orvosolni panaszukat. A kereskedők és iparosok ezért elhatározták, hogy Sztaribecsén nem vesznek részt u noviszadi kamarai képviselők választásán és a választást megfelelhetik. Szenta, amely úgy szeret szavazni és választani, amikor nyolc év után először jut hozzá, hogy szavazhasson, nem vesz részt a választásban. A kamarai választások egyébként, ha a jelöltek ellen itt-ott vannak is kifogások, rendben folynak s bizonyosra vehető, hogy a hivatalos lista változatlanul kerül ki győztesnek. százötven hold föld termését pusztította cl. Minthogy naponta átlag nyolc-tiz centimétert árad a Tisza, azok a területek is veszélyben vannak, amelyeket az áradás eddig megkímélt. A hajszáz holdas Bátkát is veszély fenyegeti, mert az 1920. évi árvíz után ] épített uj töltések nem képesek ellenáll! ni az egyre fenyegetőbb tiszai áradást nak. Pénteken ejtették meg Szomborban nagyon mérsékelt érdeklődés mellett a választást. A \ álasztásokat vezető bizottság tagjai voltak: Kárukasevics Milivoj a kereskedők, Martinovics György íökapitányhelvcttes az iparhatóság, Ernst kulöp malomigazgató a gyárosok, Mikovics Milán mészáros, ipartestületi elnök az iparosok és Tatarovics Milán a noviszadi kereskedelmi és iparkamara részéről. Az iparosok részéről Idjuski Perut, a kereskedők részéről Ratios György íiiszerkereskedőt és Faragó Dezső gabonakereskedőt, póttagul Róth Adolf aputini kereskedőt, a gyárosok részéről dr. Érti János odzsacii kendergj ári igazgatót és Delin frigyes apatini sörgyárost, póttagul Ernst Fülöpöt választották meg. Összesen löt) szavazatot adtak le. TI a a kamarai kerület városaiban nincs is valami nagy érdeklődés a kamarai választások iránt, annál nagyobb izgalommal tárgyalják a választás eredményét Noviszadom ahol pénteken megtörtént a szavazás. A szavazás lezárása után órák lioszszáig tartó vita folyt a bizottság tagjai között arról, hogy kötelesek-e nyomban Összeszámlálni a szavazatokat, vagy lehet-e a választási aktus befejezését elhalasztani. Königstädter Dusán a szavazatszedő küldöttség elnöke s a bizottság egyes tagjai mindenáron el akarták halasztani az összeszámolást, ellenben dr. Koszics Mirkó kamarai titkár az alapszabályokra való hivatkozással azt követelte, hogy az összeszámolást nyomban ejtsék meg és a megválasztottaknak adják át a mandátumot. A vita, amely mindvégig igen szenvedélyesen kiabáló hangon folyt, többször személyes térre is átcsapott. A kérdés eldöntésébe beleavatkozott Miroszavljcvics Koszta kamarai elnök is, aki megjelent a választások befejezése után a bizottsági teremben, noha a kamarai elnök beavatkozása ellen is jegyzőkönyvileg tiltakoztak. Végül az elnök feltette a kérdést, hogy hozzájárul-e a bizottság az összeszámolás elhalasztásához és minthogy egy szavazat esett az elhalasztás mellett, egy ellene, úgy döntött, hogy az összeszámolást bizonytalan időre elhalasztják. Az összeszámolás akkor történik meg, ha a bizottság valamennyi tagja jelen lesz. Miután még egy egész sereg tiltakozást vettek a jegyzőkönyvbe, megindult az urnák vándorlása. Nem tudtak ugyanis megegyezni abban, hogy hol helyezzék el az urnákat. A rendőrség nem akarta elfogadni azokat, úgy hogy a szavazóhelységben négy rendőr őrzi a lezárt urnákat. Szakértők szerint az összeszámolás elhalasztása annyira ellenkezik az alapszabályokkal, hogy a választást feltétlenül meg kell semmisíteni és uj választásokat keli kiírni. A szdhoticai szerb nacionalista egyesület zászíószentelési ünnepélye A sziibotieái Dusán Silni nevű szerb' nacionalista egyesület vasárnap ünnepé« lyes keretek között tartja meg zászlószcntelési ünnepélyét. Az ünnepségekre már szombaton este Szomborból, Szentáról. Becskerekről érkeztek vendégek. Beogradból Stefanovics Milán nemzetgyűlési képviselő, a Szrnao központi elnöke érkezett nagyszámú kíséretével. A beogradi vendégeket az állomáson Gyorgyevics Dragoszláv főispán és Sztankovics Péter, a szuboticai Szrnao elnöke fogadták. A vasárnapi ünnepségek kilenc órakor kezdődnek és a zászlószentelést a görögkeleti templom portáján tartják meg, este a «National« összes termeiben táncmulatságot rendeznek, amelyen teljes számban résztvesznek a vendégek is. Megsemmisítik a kamarai választásokat ? A szentai kereskedők és iparosok nem vesznek részt a kamarai választásokon —Szombori választási eredmények . Röntgenország Költőieden száraz tudákos szó, még sem tudok hirtelenében más jelzőt találni annak a csudálatos meseországnak a meghatározására, ahol álmomban jártam a minap. Úgy volt az álom, mint egy rendes utazás, vasúton érkeztem meg, útlevéllel, vízummal, ahogy illik. Az első furcsaság a vámvizsgálatnál lepett meg, bejött egy anyaszült meztelen ember a szakaszba, fején szolgálati sipkával, Meghökkenve néztem körül, de az utitársaim nem csodálkoztak. A vámtiszt udvariasan meghajolt, gyors pillantással végigfutotta tekintetét a padsorokon. Azián egyenesen hozzám lépett. — Az a cigarettatárca vám alá esik, — mondta udvariasan. — Melyik cigarettatárca? — csodálkoztam. — A mellényének a belső zsebében, jobbról. Ijedten kaptam oda, aztán gyanakod: va megint körülnéztem: ugyan ki árulhatott be? — Tessék a revolvert is kivenni a hátsó nadrágzsebéböl, — folytatta a vámtiszt, — az itt marad, fegyvert nem lehet bevinni az országba. Engedelmeskedtem, elhülvc, megszégyenülve. Egyik utitársam látva zavaromat, megsajnált és ajánlkozott, hogy bekalauzol a városba, látja, mennyire újonc vagyok itt. ö már többször járt Röntgenországban, kiismeri magát. Jó is volt, hogy volt valaki, akibe belekapaszkodhattam, az első pillanatokban okvetlen orra buktam volna ámulatomban. Az uccákon, tekintettel a nyári hőségTe, meztelen férfiak és nők siettek, csak néhány fázósabb öreg burkolódzott könnyű burnuszba. Eleinte szemérmesen kapkodtam a fejem, de látván, hogy senki nem szégypnli magát miattam, megnyugtattam magam, hogy afféle vademberek közé kerültem, mint a bushmanek. vagy ujzélandiak: fölösleges minden illedelmes pirulás a meztelenség ez alacsony fokon álló civilizáció vidékén, ép oly természetes dolog, mint nálunk a szmoking, vagy báli belépő. Biztonságom azonban nem sokáig tartott. Vezetőm úgy látszik ismerősével találkozott, szakállas szolid tekintetű úrral, aki barátságosan szorongatta vezetőm kezét, aztán hirtelen felém fordult. — Bradula, egyetemi orvostanár vagyok, — mutatkozott be. Nagyon örülök, hogy megismerhettem. — Van szerencsém, — dadogtam. — Régen ismerik egymást? — tette hozzá a tanár elfogulatlanul. Aztán barátom néhány elsuttogott felvilágosító szava után nyájasan folytatta csevegő hangon: — Ali, úgy, idegen? Remélem jó! fogja magát érezni nálunk. Éghajlatunk remek s tekintettel uraságodnak balról kissé beiapult jobb tüdőszárnyára, még gyógyhelynek is tekinthető. Egyébként igazán nem szorul ránk, mint örömmel látom, ha valakinek ilyen pompás színben van a veséje, még Grönlandban is kibírja. Csak vizet ne igyék sokat, erősen rádiumos a vizünk, kár volna azért a szép nagy májért, ha meglobosodna. A vakbelét ki vettp ki? Pompás munka! A világ forgott velem. — Hiilti Hiimér... — dadogtam. — Csókolom az agytáját nagyságos asszonyom, — csapott cl mellettem egy magas, szőke, evikkeres ur, az ucca tulsóoidala felé integetve. — Jó napot Feri, — mosolygott vissza napernyője alól egy kedves, gödrösarcu asszonyka. — Merre jár? Miért nem volt ott tegnap a bridgepartinál? Mi az, mi van a bárzsinggyüriijével? Miért olyan piros? Már megint ittak? — ö, dphogy, nagyságos asszonyom. Szolidan lefeküdtünk... — A szemembe füllent? ... Hiszen a reggeli kiflijét már majdnem megemésztette és még mindig látni rajta a pezsgőfoltokat ... Ez az utolsó mondat volt az, amitől most végre világosság gyűlt bennem, mintegy villámcsapásra megértettem, hogy micsoda különös és csodálatos országba ikerültem. Most már nyilvánvaló volt, hogy az emberek mpztelenségc itt korántsem alacsony kultúra, még kevésbé szemérmetlenség jele, egyszerűen fölösleges a ruha ebben az országban, mert az emberek itt teljesen keresztül látnak egymáson úgyis, mint az üvpgen, vagy még inkább valami finom, vörös folyadékkal telt palackon, amiben, mint különböző szinii, átlátszó tárgyak, lebegnek legbelső szerveink, csontvázunk, vesék, beleink, szivünk. Csaknem ugyanekkor, hogy erre ráeszméltem, nagy lelkesedés és örönj töltött el. Mit, Röntgenország, gondoltam magamban, ez az Igazság országa, a Valóság megismerésénpk országa, ahol a tisztánlátó bölcsesség lakik, ahol leromlottak a Hazug külszín festett kulisszái s valódi mivoltában áll embertársa előtt az Ember, a Tiszta Ész, a kanti Kategorikus Imperativus világa ez, mely lerázta magáról a hitvány mázat, amit ostoba illúziók kancsal tekintete hazudott rá a mi nyomorult életünkre, itt nem csaphatja be csinált mosollyal, piszkos festékkel, megtévesztő látszattal egyik ember a másikat, itt nincs szükség szépítő hazugságra, mert minden szépség szürkévé és jelentéktelenné válik, minden szépség kutforrása és célja: az Igazság vakító napfénye mellett! Itt ismerik az igazságot, itt megtudhatom végre magam is, amire tudatraébredésem óta gyötrődve törekszem, kihez forduljak, hová menjek? mert rögtön, azonnal mpg kell tudnom, elég soká vártam rá! A könyvtár! — villant eszembe, — Röntgenország könyvtára — minden bölcsesség kutforrása — azonnal oda« megyek. Vezetőm kalauzolása mellett néhány perc múlva bent ültem a hatalmas épület olvasótermében. Türelmetlenül csaptam fel a katalógust, mindegy akárki könyve, akármiről, csak tanulhatok belőlp. Találomra egy Abradabra nevű költő leghatalmasabb müvét (kértem ki, a katalógus szerint Röntgenország legnagyobb büszkeségének könyvét, akit kortársai és az utókor Goethe és Dante fölq helyeztek. A gyönyörűen kiállított tkötet versekkel volt tele. Annál jobb, gondoltam, itt; végre megkapom azt a prófétai kinyilatkoztatást, amit a költőtől vár szomjasan szivünk és értelmünk, a költőtől, akinek nem kell Arany János tanácsa, bogy »költő hazudj«, mert nem a látszatot, hanem a lényeget látja. A kinyitott könyv oldalán formás kis vers kötötte le figyelmemet. Égy Lélia nevű hölgyről szólt a vers, akihez a költő, mint a végén Kiderült, csókért rimánkodik s hogy kérését támogassa, leirjá a nőt és azokat a testi bájakat, amik a költő szivét, mint ahogy írja, »megzavarták és elbűvölték«. Mert szebb a te májad a feslő rózsabimbónál — Írja á költő — és vastagbeled halványsárga kanyarulatáért odaadnám az egész világot... Ó, ha én egyszer epehólyagod türkizkövét felfűzhetném, ó, ha én rózsaszínű mandulád érinthetném, ó, lia rekeszizmodra hajthatnám fejem, mert minden asszonyok között a te hasnyálmirigyed nedves csillogása csillog az én vágyam éjszakájában, mint odafönt az Alcione, ha felkel a Hold. Földhözcsaptam a könyvet és undorral felébredtem. f r . ír*
