Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-19 / 168. szám
4. oldal BÄESMEGYEI NAPLÓ 1925 junius 19. Az árva Muravidék ,Mi, szegény prekomurjei népek tnnyira el vagyunk nyomva, kilozva, kiuzsorázva, itogy mái* nem bírjuk tovább . . .“ dette, még ugyanaz nap este értekezletre hívta össze a lendvai Korona-káváházba barátait, hatalmas muri után kivonult a híveivel az uccára s botrányos éjszakai tűn tétéi (t provokált a magyarok és a prekomurjeiek eílein. Éjszaka bejárták a város uccáit, mindenütt azt kiaabiakokat beverték, a kapukat eltorlaszolták. A három, éjjeli nyugalmában megzavart tisztes polgárnak az a bűne, hogy meg merték csinálni a Prekomurjei Pártái, amely a magyar és a vend őslakosság védelmét óhajtja szolgálni. A muravidék; magyarság testvéreitől távol él az ősii földön, uj hazájában. Panaszát, sérelmeit nem tudja elsírni, óhajtásait nem hallgatják meg. Egyre pusztul s minden nappal szegényebb lesz. »Mi szegény prekomurjei népek annyira el vagyunk nyomva, kínozva, kiuzsorázva — írják panaszos levelükben a prekomurjeiek — hogy már nem bírjuk tovább«. A panasz hangja s szavai szinte ősrégiek és monotonok már. Es éppen az a szomorú, hogy évek óta mindig ugyanaz a hang, amely íölsir, ugyanaz a fájdalom, amely gyógyítást kér, s ugyanaz a rideg elzárkózottság, amely nem akar segíteni. A prekomurjei őslákó nem kap földet, nem kap iskolát, nincs rendes közlekedési, nagy az adó ... A hivatalokban a szlovéniaiak ülnek, akik maguknak kaparintanak minden vezetőállást, az odavaló ember hiába tanul, számára nincs kenyér. A messziről odahelyezett hivatalnokok nemcsak érzéketlenek a panaszokkal szemben, hanem ki is gúnyolják a benszüiötteket, akiknek igy még fájdalmasabb minden sérelem. Sarlachjárvány volt. A járvány leküzdésére 'semmit sem tettek. A gyerekek rakásra pusztultak. Senki sem érezte magát hivatottnak, hogy rendeletet adjon ki a járvány elleni védekezésről. Pedig rendeietekben nincs hiány. E hó 14-tkén Prekomurje minden községében icidobolták, hogy tilos minden csoportosulás, összejövetel, gyülekezés, a kocsmákban nem szabad csoportosulni, még fi tcmplombajdrdst is eltiltották. A sarlachjárvány már szünőfélben volt, természetes, hogy ezt a rendeletet a íarlachjárvánnyal indokolták. Az azonban már nem olyan természetes, hogy mig ugyanazon éjiéi Kadrícs nevű glavár, ugyanaz, aki a drákói rendeletet kihirbálták; — Le a magyarokkal! — Le a prekomurjeiekkel! Majd a katolikus plébános, az evangélikus pap s a község egy tekintélyes polgára. Némethit ügyvéd háza előtt csúnya és hangos tüntetést provokáltak, az Szomborból jelentik: A Duna vízállása napról-napra aggasztóan emelkedik és már annyira komoly az árvizveszedelem, hogy a hatóságok minden óvintézkedést megtettek esetleges katasztrófa esetére. Rajics I Szvetiszláv bácskai alispán pénte- I ken elrendelte, hogy mindaddig, mig az árvizveszedelem meg nem szűnik, úgy az alispánt hivatalban, ; mint a szolgabiróságokon, valamint ; a dunamenti községekben állandó éjjeli szolgálatot tartsanak. Az árvizveszedelem mel kapcsolatban pénteken délután Bogo.ievó községben konferenciát tartottak, a melyen a vármegye részéről Marinkovics Györgye jegyző, azonkívül Rasics Gavra apatini főbíró, Klotin Zlatoje, a szombori hidrotechnikai hivatal kiküldötte, valamint az árvizmentesitő társaságok igazgatói és mérnökei vettek , részt. A konferencián a legfontosabb teendőket beszélték meg. A Duna vízállása egy nap alatt három centiméterrel emelkedett. Mig csütörtökön 552 cm. volt a vizállás, (pénteken már 555 cm.-es magassá; got ért eh. Minthogy Passauból erős ! emelkedést jeleztek s a vízállás már Ez az uj alakulás nem tetszik a Muravidék korlátlan urának: Klekl képviselőnek s aizoknak, akik hatalmasodnak, terebélyesednek a muravidék; nép nyomorúságán. A szegény prekomurjei nép már sóhajtani is alig mer . . . ott is elérte az 548 cm.-t, attól lehet tartani, hogy néhány nap múlva jugoszláv területen már 630—640 cm. magas lesz a víz állása, amely már komoly árvizveszedelmet jelent. Budapesten, mint onnan jelentik, a Duna vízállása 474-ről 492-re emelkedett. A hatóságok megtettek minden óvintézkedést az áradás megakadályozására és az óbudai oldalon elzárták a csatornák zsilipjeit. Az ausztriai és csehszlovákiai ■jelentések alapján a Duna vízállása a maximális magasságot junius hó 23-án fogja Budapesten elérni. Bécsben a vizállás 275 centiméterrel emelkedett. A Duna az osztrák főváros fölött már apad. Magyarország felé azonban az áradás még tart. Kiöntött az E(ba Drezdából jelentik: Az Elba folyó áradása óránkint három centiméterre terjed. Az alacsonyabban fekvő külső városrészek már víz alatt vannak. A _bódeni-tó áradása veszedelmes méreteket öltött. A viz több helyen Árvizveszedelem mindenfelé Állandóan emelkedik a Duna — A bácskai hatóságok megtették a szükséges óvóintézkedéseket Frakkos Hamlet Hozzászólás Karinthy Frigyes a Bácsmegyei Napló junius 11-iki számában cikket irt a frakkos Hamletról, amelyben könnyedén, kedélyeskedöen s nagyszerű irás•müvészettel intézi cl a mai szinpadművészet egyik hatalmas problémáját. Karinthy bölcsielkedö Írásaiban annyi ügyesség és meggyőző erő van, hogy félve és szinte reménytelenül próbálok cgy-két ellenvetést tenni, megvédeni azt az eszmét, melyet fölényes erővel támadott meg, komolynak mondani azt a gondolatot, melyet nevetségessé tett. Az első ellenvetésem az, hogy a frakkos Hamletet nem a gazdasági válság vagy az üzleti leleményesség szülte. A modern szinpadmiivészet nem azért menekül a korszerűségtől s a naturalista pontosságtól, mert a közönség már nem akar színházba járni s ezért valami bizarr, groteszk cselfogással kell élni, hogy mégis megnézze a dán királyfi tragédiáját. A közönség eitrópaszerte szívesen nézi végig Shakespeare tragédiáját, szívesebben, mint bármi mást. Hogy a frakkos Hamlet megszületett, ennek mélyebb és művészibb oka van. Az ok az a nagy s oviidén művészetre kiterjedő kataklazis, mely a zenében: Sztravinszkit és Schönberget, a képírásban: Picassot és Kokoschkát, a költészetben: Biokat, Adyt és Apollinaire-t, a színpadon pedig a frakkos Hamletet teremtette meg. A név, a művészi irány elnevezése nem fontos, lényeges egyedül az elv, amely menekülést hirdet a természettő!, a valószereitől. A tromps-iOeil és a surreelisme harca ex, hogy Apollinaire szavaival éljek, A színpad és a Színjátszás sem lehet ment ettől a művészi forradalomtól, attól az örölk harcos változástól, mely a 'tárgyilagos és az alanyi, az érzés és az értelem, az egyén és a külvilág között hullámzik és ismétlődik, mint apály és dagály. A második ellenvetésem az lenne, hogy a frakkos Hamlet nem mulatságos és semmiesetre sem karriklr ázott alakja a jelmezes Hamletnak. A Menelaosz-fé!e hasonlat már azért sem találó, mert Menelaosz, jelmezben játszik s a groteszk, a komikus abban van, hogy a himation mellett modern kellékek is szerepelnek. Hamlet csak akikor lenne karrikatura, ha a frakkja mellett apród sapkát vagy rámás csizmát viselne. Egy fr.akkos férfi nem komikus jelenség (das komische des Zugleich seins) s ha ez a férfi Hamlet szerepét játsza el, a szavak és a mozdu! a tóik sem válthatnak ki komikus hatást, mert semmi ok sincs, hogy a nézők a tragédiát komolyan ne vegyék. Egy alkalommal láttam Schiller »Die Räuber«-,iét. modern- ruhákban játszani s a közönségen nem láttam a komikum megnyilvánulását. Pedig az előadás elég rossz s a rendezés ügyetlenül gyáva volt, mégis ekkor éreztem át igazán annaik jogosultságát, hogy klasszikus drámát modern köntösben is lehet játszani. , Amint Karinthy is említi, a frakkos Haintet nem egészen uj, hiszen Shakespeare idejében is az akkori angol nemesi viseletben, szóval minden fcosz;tümölogiai tanulmányozás nélkül játszották. Elismerem, hogy a frakkos Hamiet nem uj, nem eredeti ötlet, miként a neoklasszikus építőművészet sem eredeti. Nem állítom az uj Hamlet eredetiségét, csupán annak jogosultságát. I-rinttoy azt Írja, hogy miért teli épen frakkban játszani, hiszen »Hamlet örökéletű, bármilyen ruhában játszák«? A kérdés teljes joggal visszaíordítható: Miért kell épen jelmezben játszani, hiszen Hamlet örökéletü, bármilyen ruhában játszák? Hamlet jelmezét csak avval lehet megokolni, hogy a dán királyfi a legnagyobb valószínűséggel ilyen ruhát hordott. Pedig a dráma szempontjából tökéletsen lényegtelen az, hogy Jutland hercege körgallért viselt-e vagy galléros prémet, hogy sütötték-e a haját vagy illatos olajjal kenték, hogy kerek tőr fityegett-e az oldalán vagy lapos római kard. A dráma nem állhat a történelem szolgálatában, hanem a történelem behódol a drámának. És ha ezt elismerjük — úgy érzem, hogy Karinthy is elismeri ezt — úgy okoskodásunkat eképen folytathatjuk: Hamletet bármilyen ruhában lehet játszani, mert Hamlet mindig örökéletű marad. A jelmezek, a »korhű« díszletek azonban szétszórják és a felületekre korlátozzák a néző figyelmét. A dráma elsikkad az illúziókeltés erőlködésében. Pedig hiába minden: azt sose tudjuk elhinni, hogy Dániában vagyunk az ötödik században Krisztus után. Hiszen a színészek nem beszélnek dánul (különben akkoriban még dán nyelv se volt), gótul, friszül, latinul még kevésbé, amely nyelveken az igazi Hamlet ■beszélhetett. De ha még ezen túl is tesszük magunkat, a díszlet, a jelmez halott hazugság marad, egyedül a színész él, a kontraszt tehát bántóan mély s az illúzió bántóan tökéletlen. Miért hát erőlködni, kínlódni, tudományosan kutatni és történelmi forrásmunkákat bújni a jelmezért, mikor a dráma áttörte a gátakat és elöntöte az erdőket és mezőket. Csehszlovákiában is áradnak a folyók Prágából jelentik: Az ország íolyói az utóbbi napok esőzései következtében megáradtak. Észak-Csehszlovákiában a helyzet több helyen kritikus. Szloveuszkóban a Vág vízállása emelkedik veszedelmesen. Válóper a bubifrizura miatt Elvi döntést hoz a beogradi egyházi bíróság, hogy joga van-e a nőnek b ub’frizuráh oz Beogradból jelentik: A beogradi egyházi bírósághoz érdekes válókeresetet adott be egy banktisztviselő. Ljubisics Sztanoje beogradi lakos azon a címen kéri a bíróságtól, hogy feleségétől válasszák el, mert az aszszony az ő engedélye nélkül levágatta a haját. Ljubisics Sztanoje keresetében előadja, hogy felesége hét évvel ezelőtt kint. volt Parisban és ott az ő engedélye nélkül bubisra vágatta dús barna haját. Amikor feleségét megpillantotta bubi fejjel annyira kiábrándult belőle, hogy nem tud vele együtt élni. Emiatt kéri a' házasság felbontását. Az asszony, Ljubisics Éva, viszontkercsetet adott be, amelyben elmondja, hogy férje csak kifogásnak használja, hogy neki bubifrizurája van. A valóság1 az, hogy amíg ö Párisban volt, férje több nőnek udvarolt és szerelmes lett egy szőkébe, azért akar most szabadul-1 ni tőle, aki bubifrizurával is barna... Az asszony kéri, hogy az egyházi bíróság hozzon elvi döntést arról, hogy■ a nő szabadon rendelkezik hajával és a bubifej nem ok a házasság . szent , kötelékének felbontására. Az egyházi bíróság döntését nagy ér-, deklődéssel várják Beogradban. Nem akarjuk a tisztes egyházi bíróságot befolyásolni, de meg kell mondani, hogy; ha a bubifrizuráról kimondja, hogy az válóok: nagyon megszaporodik a válóperek száma. fontos és néni a jelmez. És ekkor vetődik fel ez az ötlet: hagyjuk a jehuezL próbáljuk történelmi ruháik és díszletek nélkül eljátszani a drámát. Hátha a dráma jobban érvényre Jut, tisztább Ć3 plasztikusabb lesz, ha a néző figyelmét nem vonja el a trónterem ornamentikája, Hamlet csillogó nyaklánca vagy furcsán feszülő 'térdnadrágja? Próbáljuk figyelmünk fókuszába a drámát beállítani, a lelkek életét, fejlődését, harcát és válságát s nem a korszerű öltözeteket meg díszleteket. Ha a színész úgy megy fel a színpadra, ahogy az életben jár, úgy legkevésbé lesz feltűnő a ruházata, ha a retinánkat nem izgatja a sok tarka kulissza, úgy figyelmünk legkisebb rész eakad fenn a külsőségeken s majdnem teljes, zavartalan lélekkel élvezhetjük a drámát. így jutunk el a frakkos Hamlet jogosultságához. Alig hiszem, hogy valaki is okoskodásunknak ezt az útját szeszélyesnek, hóbortosnak, szóval komolytalannak nevezhetné. A mai színpad művészete válságban1 van, a mai színpaddal talán senki sincs megelégedve, aki foglalkozik vele. A mi egyoldalról szemlélhető színpadunk csak az illúziót, a trompe-i’oeil-t szolgálja, pedig mást, többet várunk a színpadtól. ünnepet, dionizoszi áhítatot, árvaságunk, énségünk felolvadását a nézők vallásos harmóniájában. Ezt pedig csupán a. tiszta, emberi dráma adhatja. Ezért keil elméleteket csinálnunk, ezért kell a dráma eljátszásának formáit keresnünk. Megesik, hogy keresésünk téves irányú, de nem tudom hinni, hogy keresésünk nevetséges lenne annak szemében, aki a (keresés szükségességét elismeri. Szenteleky Kornél
