Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-02 / 152. szám
1926 junius 2. wwiJK.r.itkTHUüwwniii i.»jt«.',i,-juivBmn-?gg^'rgr1.1 ^u.^^.Baowga—uüwtiwitíi1 ; NRPRÓL NRPRR «ia« Két kor — két hős I. A korok és a hősök együtt változnak, akár az erkölcsök és a divat. A sziámi ikrek nem voltak ennyire összenőve. II. Néhány száz évvel ezelőtt a piacon, 3 még tornyatlan templom tövében egy csatlós fekete telivért tan a kantárján. A törökvérii paripa nyerge még meleg, a gazdája csak most szállt le róla. Bámész csőcselék állja körül a nemes állatot. Bámulják ideges bőrét a duzzadó erekkel, büszke sörényét, liimes takaróját, csótárjait, szépmiivii kantárját és az ezüst zablát, amelyet habos tajték lep el. — Kié? — kérdik áhitatosan. És a csatlós foghegyről felelt nekik: — Keudeffy János uramé! III. És most. A katedrálisnak már tornya van. A városháza előtt pedig az aszfalt mellett hatalmas automobil áll. Fényes, kék-testü, hatalmas ércbogár. Büszkén viseli jVlercedes háromágú csillagát. Bámész csőcselék állja körül a nemes gépet. Sóhajtva csodálják luxusát, a drága prémet, amely csak úgy oda vau vetve a karosszéria bőrpárnáira. És ha mernék, mint egy telivér szügyét, megsimogatnák a hatalmas motorszekrényt, vagy megérintenék a dagadó pneumatikokat: — Kié?! —kérdik áhitatosan. És a soffőr foghegyről feléli: — A Qrossz bankáré... „Anyák ne szüljetek!“ Ezt a felszólítást egy elkeseredett szuboticai fiatalasszony intézte társnőihez az egyik szuboticai szülészeti egyesület minap megtartott árverésén. A kiváló szülészeti intézmény ugyanis csődbe került. Az alapszabályok szerint minden tag, lebabázás utijn, hatezer dinár segély felvételére jogosult. Az áldott tag-anyák szültek is az alapszabályok szerint, de az egyesület nem fizetett szintén az alapszabályok szerint. Ebben a tekintetben feltűnően egységes álláspontot képvisel a többi rokonintézményekkel, a halottas és a kiházasitó műfajjal, amelyek rendkívül bőkezűen bántak az Ígéretekkel. A naiv anyák aztán beperelték a szülészeti segélyegyletet és a bíróság egymásután ítélte meg a hatezer dinárokat. Megítélni aránylag még könnyű volt, de a pénzt behajtani annál nehezebb, mert az egyesület kaszája csak úgy jajgatott az ürességtől. Hét anyának ítélték meg a hatezer dnárokat és hétszer hat az öszszesen negyvenkettő. Ezer dinárokban. A népszaporodást szolgáló nagy jövőjű intézet tehát bemondta a csődöt, de itt senki se akart tömeggondnok lenni. Mire föl? Hisz itt csak gondok voltak csőstül, de tömegnek se hire, se hamva. Kivéve a becsapottak tömegét. A végrehajtó a legjobb szándékokkal volt eltelve, amikor kiszállott a helyszínére. És az anyák felcsaptak önkéntes hiénáknak, hogy egy kicsit fölverjék az árakat, összesen három széket, két tollszárat és egy spórkasszát adtak el. De ki tud ma három szék, két tollszár és egy spórkassza licitációs árából felnevelni egy- vagy akár csak egy fél gyereket is? És ami a legtragikusabb: a gyermeket, amelyet könnyelműen világra hoztak, már nem lehet visszaküldeni, mint például az ajánlott levelet, amelyre egyszerűen ráirja az ember: ■>a címzett nem fogadja el«. Szegény gyerek. Ha felnő, ez sem tudja majd, hogy minek köszönhette - nemcsak a karirerjét, hanem a világrajövetelét is. A szülészeti egyletnek, amely arra biztatott, hogy: szaporodjunk. Aztán mikor megszaporodtunk, cserbenhagyott. A jugoszláv Attila Brüsszelből ma a következő levelet hozta a posta: »Tisztelt Szerkesztő ur, tudatom, hogy, már négy éve vagyok külföldön, BACSMEGYEI NAPLÓ mint Attila vaskirály. Noviszadon születtem, huszonnyolcéves vagyok és száz kilós, mint a jugoszláv állam polgára és jártam mindenfelé. Nagy sikert szereztem Jugoszláviának. A világkörüli utániról érkeztem most meg ide Brüsszelbe, Konstantinápoly, Angora, Bagdad, Szófia, Bukarest, Budapest, Bécs, Berlin, Páris, Madrid, London és Antverpen után. Csupa sikerek. Szíveskedjék ezt közölni. Tisztelettel maradok Sifla Aletta. <3agy Attila, a vaskirály.« Köny szökik a szemünkbe, ha elgondoljuk, hogy idegenben élő kitűnő hazánkfia, Siila Atelta, a vasgyuró, menynyi dicsőséget hoz ránk a száz kilójával. A franciák bizonyára irigykedve gondolnak Noviszadra, ahol csupa ilyen jól táplált vaskirály szaladgál az uccun. Reméljük, hogy Atelta ur művészi pályafutása nemsokára vetélkedni fog a gyúrta, de harapta is a vasat. Szegény boldogult Breitbaréval is, aki nem csak magyar artistának oly nehéz és keserves idegenben a sorsa. Egy idevaló ember, ha rendes, szolid kenyérdagasztói képességekkel produkálná magát, éhen halna Brüsszelben, de a vasgyurásért már lefizetik a taksát, hogy megbámulhassák. Noviszad légy büszke szülöttedre! És adja az ég, hogy idővel majd hét város kapjon hajba Atelta ur illetősége fölött. (—J Eltemették Vázsonyi Vilmost Impozáns részvét mellett kísérték uro!só ufj íra a magyar ellenzék vezérét Budapestről jelentik: Impozáns részvét mellett temették el kedden délután dr. Vázsonyi Vilmos nyugalmazott igazságiigyminisztert, a parlamenti ellenzék vezérét. Budapest rég látott olyan temetést, mint amilyen Vázsonyié volt. Százezrek kísérték el utolsó , útjára a demokrata párt vezérét, akinek temetésén nagy számban vonult tel Budapest gyári munkássága is. Igen sok üzemben szűnt meg a temetés idejére a munka és azon az útvonalon, amelyen a temetési menet végighaladt, az üzletek a gyász jeléül mindenütt zárva voltak. A város egyéb részein is bezárták az üzleteket. Féltizenkettökor szállították át Vázsonyi tetemeit a demokrata kör helyiségéből a központi városháza harmadik udvarára, amelynek falait végig fekete drapériával vonták be. A temetés időpontjáig ezreii és ezren zarándokoltak a ravatalhoz, amely tömérdek koszorúval és virágcsokorral volt borítva. Közvetlen a temetés előtt kordonnal zárták el a városháza udvarát, ahova csak jegyekkel bocsájtották be a temetésre érkezőket. Közvetlen a ravatal körül a gyászoló család tagjai és a demokrata páit vezetői helyezkedtek cl. Mellettük helyet foglaltak a kormány képviselői, a nemzetgyűlés elnöksége, Szcitovszky Béla elnökkel az élén és a képviselők csaknem teljes számban. Rengeteg küldöttség, Budapest város vezetősége, az ügyvédi kamara tagjai, a budapesti zsidó hitközség és nőegylet vezetősége, egyesületek és különböző politikai pár-Kedá délután rettenetes állapotban levő, ijesztő módon összevert embert támogattak föl a Bácsmegyei Napló szerkesztőségébe. Két mankóra támaszkodva jött be az ajtón Zvekani.cs Pavle városi utkaparó. Rögtön egy székre roskadt és nagy szünetekkel, a fájdalomtói eltorzult arccal, akadozott szavakkal elmondotta az elmúlt vasárnap véres történetét. Pénzváltásból — szóváltás Zvekanics Pavle városi utkaparó vasárnap délután három órakor betért a Skadarska-uccai Szekulics-félo vendéglőbe, külön asztalhoz ült és két deci bort kért. A bor elfogyasztása után fizetett. Egyidejűleg megkérte Szekulies Józsefnét, a vendéglős feleségét, hogy húsz dinárt váltson be neki papírpénzre, mert attól tart, hogy lyukas zsebeiből kihullik az ércpénz. A vendéglős felesége átvette ..a pénzt, de nem váltotta be kijelentette, hogy Zvekanics adósa, teliát a pénzt az adósság törlesztésére visszatartja. Egyidejűleg kiutasította Zvekanicsot a helyiségből és hangos szóváltás mellett többek segítségével az ajtóig tuszkolta és kilökte az uccára. A dulakodás hevében az uccára vezető ajtó két üvegtáblája tok nagyszámú kiküldöttei helyezkedtek el a városháza udvarán. Miután az udvarra csak ezer ember fér be, a gyászoló tömeg tizezrei a városháza körül helyezkedtek el és óriási tömeg állt sorfalat a temetési menet egész útvonalán végig a Kerepesi-uti temetőig. Budapest város nevében- Ripka Ferenc főpolgármester mondotta az eiső búcsúbeszédet. Utána a politikai pártok búcsúztatták sorban Vázsonyi Vilmost. A szociáldemokrata párt .nevében Peyer- Károly, a Kossuth-párt képviseletében Nagy Vince, a pártonkivüli képviselők megbízásából Hegymcgi Kiss Pál, a nemzeti demokrata párt nevében Baracs Marcell dr., a központi demokrata kör nevében Bródy Ernő búcsúztatta a pártvezért, méltatva aiinak hervadhatatlan érdemeit. A városi tisztikar nevében még Bárczy István mondott búcsúbeszédet, majd megindult a végeláthatatlan menet a temető felé. A gyászmenet a Dohány-uccai zsidótemplom elé vonult, ahol Fischer Gyula főrabbi mondott gyászbeszédet, majd' Linetzlii főkántor gyászéneke után Lederer Sándor dr., a budapesti zsidó hitközség nevében búcsúztatta Vázsonyi Vilmost. A menet ezután a Dohány-uccán, Rákóczi-uton és Köztemetö-uton át folytatta az utat a Kerepesi-uti temetőbe, ahol még néhány búcsúbeszéd hangzott el, majd Vázsonyi Vilmos tetemét a Budapest város által rendelkezésre bocsájtott díszsírhelyen örök nyugalomra helyezték. betört. A? uccán változatlanul tovább folyt a szócsatározás, amelynek folyamán a betört két ablak árát követelték Zvekanicstól. Az ablakok ellenértékét hatvan dinárban állapította meg Szekulicsné. A kinzó-udvar üzemben Zvekanics Pavle a kiállott izgalmaktól íölhevülve eltávozott és rövid idő múlva visszatért a Szckulics-vendéglöbe. Száz dinárt hozott magával és azt átadta a vendéglősnek a betört ablakok fejében. Zvekanicsot ekkor körülfogták és Székulics utasítására az udvarra cipelték. Az udvaron botokkal, karókkal és egyéb iitöeszközökke! verni kezdték. A szerencsétlen Zvenkanics orditott a fájdalomtól, de ez nem hatotta meg a kínzókat, mert tovább ütlegelték még akikor , is, amikor már valósággal folyt belőle a vér. Az elalélt, félig agyonvert ember ott feküdt az udvaron, amikor a közben értesített mentők megérkeztek. Időközben a kinzóud varban rosszul lett Szckulics József vendéglős felesége, a 5. oldal ki elvágódott a kövezeten és meg is halt. A mentők a rettenetesen összevert Zvekanicsot a rendőrségre vitték, miután az esetet tisztázandónak vélték. A rendőrség elküidötte a mentőket Zvekanics* csal a közkórházba. Hordágyon töltött éjszaka a ki: zkórházhan Zvekanics Pavle tragédiája ezzel még nem fejeződött be. A mentők bevitték a közkórházba, ahol az ügyeletes orvos megvizsgálta a beteget és kijelentette, hogy nem lehet fölvenni, mert nincsen hely. Az agyoncsigúzott ember ekkor már sírva rimánkodott, hogy a kórházban maradhasson, mert házilag nem kezeltetheti magát, ezenkívül pedig nem .hiszi, hogy élve megtehet még egy kocSiutat a városig. Zvekanicsot erre ott tartották a kórházban és hordágyon töltötte el az éjszakát. Zvekanics Pavle csak kedden tért i. annyira magához, hogy beszélni tudjon és még kedden délután följelentést tett megkinzói ellen. Az orvosi vélemény szerint Zvekanics Pavle állapota annyira súlyos, hogy hosszú hónapokig nem lesz munkaképes, de az sem lehetetlen, hogy belső sérülései folytán teljesen munkaképtelen marad. A Skadarska-uccai véres délután ese-* menyei miatt, hir szerint, széleskörű nyomozást fognak elrendelni. Mindenekelőtt tisztázni akarják Szekuücsné halálának közvetlen okát, mert állítólag őt is érték ütések. Ezenkívül szigorú rendszabályokat akarnak életbeléptetni annak megakadályozására, hogy a jövőben ne legyen az ember életveszélyben világos nappal, Szubotica kellős közepén. Aiesterházy Ambrus A gyüszü és a bors Izgalmas hajsza a vonatról leugrott hamisjátékosok után Szentáról jelentik: Izgalmas üldözés játszódott le a napokban a szentai vasúti töltés mellett. A Szubotica és Becskerek közti vonatra Szentán felszállt Bakics Vladimir, 28 éves novaplavnicai illetőségű segéd és Lojevnik Zsifkó 31 éves uzsicei földműves, akinek Csali tavéren csetnik földje van.1 A két ember a vonatban gyüsziijátékot kezdett, amelyet hárem gyüszüvel és egy borsszemmel játszanak. A borsszemet eldugják egyik gyüszü alá és aki megmondja hol van, az kétszeres pénzt nyer. A játékban hamarosan resztvettek a fülke többi utasai is, köztük Korponai János csókái kéményseprő. Korponai már nagyobb összeget vesztett, amikor, egyszerre ötszáz dinárt tett fel és .hirtelen feltakarta mind a három gyüsziií, mire kiderült, hogy egyik alatt sem volt a borsszem. Korponai és a többi utas követelte vissza pénzét és a hangulat annyira fenyegető volt a két hamis játékossal szemben, hogy Bakics és Lojevnik az első őrház közelében a nyílt pályán, leugrottak a robogó vonatról. Lojevnik ugrás közben nekiütődött egv oszlopnak és arcát megsebesítette, Bakics is több helyen megsérült, mindez azonban nem gátolta meg Korponait, hogy a menekülő hamis játékosok után ugorjon. Természetesen a kéményseprő is szenvedett néhány sérülést. A három vérző ember egymásnak esett és a harcban a két hamisjátékos kerekedett felül, mire Korponai futásnak eredt. Bakics és Lojevnik üldözőbe vették; azonban a közeli örház vasúti őre figyelmes lett a jelenetre és Korpoiui segítségére sietett. Erre a liamisjátékosok futásnak eredtek és Szcnta felé menekültek.- A vasúti őr telefonált a szent íi csendőrségnek, amely a hid előtt elfogta Bakics Vladimírt, és Lojevnik Zsifkót, Csókára szállította őket, ahonnan elszállítják a két hamisjátékost a kikindai ügyészség fogházába Emberkinzás a város közepén Vasárnap délutáni csendélet Szuboticán egy halottal és egy súlyos sebesülttel
