Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-13 / 162. szám

t á. ohfá! BÁCSMEGYEf NAPLŐ 1925. junius 13. Tizenötévi f egyházra ítélték a rablógyilkos orosz kapitányt A tábla súlyosabbra változtatta az elsőfokú ítéletet Noviszadról jelentik: A noviszadi tc­­lebbviteli bíróság szombaton tárgyalta Saskov Iván orosz menekült rablógyíl­­kossági ügyét Saskov Iván orosz menekült, a cári orosz hadsereg volt tisztje, 1925 szep­tember 8-ikán Titelen rablást szándék­kal fejszecsapásokkal leütötte Ibrisics Ivó fizetőpincért. A pincér segítségért kiáltott és Saskov kénytelen volt mene­külni. mielőtt áldozatát kirabolhatta vol­na. Egy órával utóbb, épp akkor, amikor szegényes holmiját összecsomagolta, hogy az éjszaka sötétjében elszökhes­sen. Számos orosz csata vitéz, többszö­rösen kitüntetett hőse már a titeli csenek őrségen mindent beváltott és tettét ret­tenetes nyomorával iparkodott megin­dokolni. Saskov -a kubáai kerület P.rocsno- Ükopszkája nevű helységből való. Apja gazdag malomtulajdonos volt és a fin gondos nevelésben részesült. Gimnáziu­mot, kereskedelmi tengerészeti akadé­miát, majd 1914 tavaszán Tifliszben tiszti iskoiát .végzett és pár hónappal utóbb már a Kárpátokban résztvett az orosz sereg ütközeteiben. Vitézül har­colt, többször megsebesült, majd az orosz kommün kitörése után előbb De­nikin, azután Kornilov tábornok sere­­gében verekedett. Melle tele volt a leg­nagyobb kitüntetésekkel, amelyeket le­gendás hősiességéért és halálmegveté­­séért kapott. Kornilovtól Wränge! had­seregébe kerültt és Wrangel veresége után előbb Törökországban, majd Jugo­szláviában talált menedéket. 1921 februárjában Titelre jött, földmi­­ves, később téglagyári munkás, majd cipész lett. Folyton éhezett és sokat nyomorgott, még annyit sem keresett, hogy feleségét eltarthatta volna, emiatt felesége elvált tőle és máshoz ment nőül. Munkanélkü! kóborolt, hajszolt mun­kát, de nem kapott. Beogradban járt. de nem volt kilátása munkára. Visszajött Titelre. Borzalmas lelkiállapotban vetődött be a titeli Perkovác - féle vendéglőbe. Meglátta Ibrisics Ivó főpincérnél a pénzzel telt pénztárcát. Záróra jött. A főpincér egyedül ment haza a nyikorgó havas uccákon. Saskov utána és leütöt­te, de félt, hogy meglátják. Elmenekült, de egy órával utóbb már bilincsekbe verték a csaták hősének véres kezét. A noviszadi törvényszék január 26-án Saskov Ivánt nyolc évi {egyházra Ítélte. Budapest, 1926 június Belépünk egy homályos helyiségbe, a melyben furcsa, kirakatszerü ablakok­ból nagj’on különös dolgok világítanak elő. Az első pillanatban nem is látjuk csupán azt az egy emberi alakot, amely velünk szemközt áll. És a gyengébb idegzetüek visszariadnak. És érthető is, mert olyat láttak, amiben inég soha se­hol a világon nem volt részük. Olyan ember áll előttük, akinek az egész teste belül is látszik — még pedig kettős formában látszik: egész csont­váza és külön látszik tüdeje, szive, má­ja, valamennyi belső része. A kíváncsiság legyőzi a rettegést s aki közelebb megy, még nagyobb ámu­lattal konstatálja, hogy milyen tökéletes aprólékossággal áll előtte a legfinomabb világcsoda, az emberi szervezet minden részlet-titka. Kitűnő tudósok is elbánnának rajta. Mert itt olyan tudományos uj talál­mányról van szó, amelynek nyitjára nem akadtak eddig. Sikerült még az em­beri szivet is úgy kivenni a testből, hogy a legnagyobb pontossággal preparálják és valami rejtelmes uj német találmány utján tökéletesen át is tudják világítani. Az embriótót, a még ki nem fejlődött lényecskétöl kezdve a felnőtt agyáig s* minden egyéb nemes részéig ott áll előt­tünk legvékonyabb hajszálereivel a szervezetnek minden intimitása. Ez az »átlátszó ember«. Nincs a névben semmi túlzás. Aki az A szombati tárgyaláson a felebbvitel: biróság előtt Saskov rettenetes nyomo­rával védekezett. A felebbviteli biróság rövid tárgyalás után megváltoztatta a törvényszék íté­letét és Sasltovot tizenöt esztendei fegyházra,ítélte. A bíróság az ítélet In­dokolásában kimondottat hogy Saskov nemcsak ölni, de rabolni akart és ab­ban csak a járókelők akadályozták meg. ■* : I i> .! A főügyész és az elitéit semmiségi panaszokat jelentettek be, " N ’ -v— átlátszó ember kabinetjét végigjárja, az tíz kötetrevalónál többet lát, tanul és okul világos, párszavas ismertető fel­iratok segélyével. És ez csak egy osztály a hatalmas területű Embervédelmi Kiállításon. Kö­rülötte hosszú sorban, mögötte is, előtte is jobbra-balra a tudomány legcsodála­tosabb fölfedezései, preparátumai, gyó­gyító-eszközei tárulnak a közönség sze­mei elé. Aki okosan védekezni akar a külön­böző betegségek ellen, az a profilaxis: a megelőzés valamennyi módját percek alatt végigtapasztalhatja. Aki tudni akarja, sőt rögtön látni is óhajtja, hogy milyen a saját testének belseje, az mindjárt hozzájuthat a mo­dern elmés Röntgen-készülékek révén. Aggódó apa, ha rettegsz a fiad körül ólálkodó sötét bajoktól, vidd el az Ember­védelmi Kiállításra és hosszú prédiká­ciónál többet mond néhány pillanaton belül az a sok elszörnyesztő kép és szobrászmiivészettel megcsinált alakzat a beteg testrészekről, amely kitűnő pro­fesszorok jóvoltából áll ott. Kislányodat féltő anya, aki olykor este dobogó szívvel várod haza iskolá­ból, vagy már irodából — csak a pesti orvostanárok megdöbbentő, de igaz produktumait mutasd neki, mert inkább szívhez és agyhoz szólnak, mint a jósá­gos, de sokszor tudatlan szülői óva­­intés. Iskolák népe, kivált a külvárosból, ahol a szülő munkába jár és nem tud eléggé' vigyázni a gyermekére, pajkos és könnyelmű diáksereg: nézze csak vé­gig a balesetek és apró bűnök dokumen­tumait, a levágott lábú, a roncsolt gerin­cű bénák kiállítását és sokkal inkább meg fogja gondolni azt, hogy a robogó villamosra kapaszkodjék, hogy. a vágta­tó teherkocsi előtt szaladjon át az út­testen és hogy fitymálja a különböző hygienikus rendszabályokat. Dr. Lukács György belső titkos taná­csos, az Embervédelmi Kiállítás nagy­érdemű elnöke kitünően összefoglalja az egész kiállítás nagyszabású feladatait: — Az emberi élet és ami annak elő­feltétele, az emberi egészség nemcsak az egyesre nagy kincs, hanem az állam­ra is, amelynek sorsát polgárai alakít­ják. Ha valaha volt az egészségnek nagy jelentősége, soha nagyobb nem volt, mint napjainkban, amidőn a hosszú romboló háború és az utána követke­zett mostoha viszonyok az emberi egész­séget oly hátrányosan befolyásolták. Emberanyagunk java, a fiatal, erős, egészséges: vagy a csatatéren halt hősi halált, vagy megrokkant, legalább is ere­jében megfogyatkozott. A háborús évek alatt a születések száma nagyon meg­csappant. A bekövetkezett rossz táplál­kozási és lakásviszonyok pedig az egészségre a legkárosabb visszahatással vannak, a jövő pedig sürgősen várja erőteljes, egészséges nemzedékek so­rompóba állását. A tudományos rész egész megszerve­zését dr. Deutsch Ernő igazgató-főorvos végezte. Az eredményt frappánsnak mondják a szakemberek. A látnivalók­nak olyan óriási tömege gyűlt össze, a melyet hirtelen még csak fölsorolni sem lehet. A sok nagyszerű produktum kö­zött megrenditően érdekes dr. Kenyeres Balázs anyaga a Törvényszéki Orvosta­ni Intézetből, mérges növények és gom­bák gyűjteménye, nagy bűnök emlékei. Iszonyú, de • szakértőre nagyon meg­nyugtató látvány a háborúban szétron­csolt fejek hosszú sora, amint bizonyos idő múlva a szinte művészi gyógyítás eredménye látszik: hogyan múlnak el a tátongó sebek az orvostudomány újszerű gyógyelj árasai utján. Tömérdek érdekességet rejt magában a Bűnügyi Muzeum, azonkívül Budapest és egyes vidéki városok dús kiállítási anyaga. Tábori Kornél Csodák kiállítása Kalandozás a legintimebb titkok uilágában a budapesti emberuédeimi kiállításon A sógornők Irta: Kuszkó Ede Mikor megbizonyosodtak, hogy Kató Józsa csakugyan elkövette a gyaláza­tot és megszökött, a két asszony egymásra talált. Addig nem igen vol­tak jóbarátok. Most Józsa nővére és az özvegységben maradt sógornője el­feledték a régi ellentéteket. Malvin már nem gondolt arra, hogy a sógornője alapjában mindig lenézte az ő család­ját, most nem emlegette a »szegény jó bátyám«-at és Ilona is elfelejtette, hogy vele, azóta, amióta özvegységre jutott, milyen lenézően bánt Malvin is, Józsa is és az egész család. Most csak a szégyenre és a gyalázatra gondol­tak, amely rájuk szakadt. Ez össze­hozta, barátokká tette őket, noha be­lülről úgy gyűlölték egymást, ahogyan csak a sógornők tudnak gyűlölködni. Megszökni... A kéj itthonmaradt asszony szinte fizikailag érezte a gyalázatot. Az uc­­cára nem mertek kimenni, otthon so­pánkodtak napokon át. ^ Közben a megszökött Józsától leve­lek érkeztek. Irt mindkettőjüknek. Ter­mészetesen nem olvasták el, talán át sem vették, nehogy a levélhordó azt higyje, hogy valami érintkezést tarta­nak a Bűnnel Csak az ismerősöktől hallották, akik az első napok után el­jöttek, hogy részvétüknek és megbot­ránkozásuknak adjanak kifejezést, hogy Józsa egy-két barátnőjének cinikus, szemtelen levelet ir. Olyasmit, hogy mem tartozik a cselekedeteiről senki­nek számot adni, de mégis meg kell mondani, hogy azért nem. jön többé vissza, mert a maga életét akarja élni, úgy érzi, hogy joga van látni és él­vezni azokat a szépségeket, amelyeket a világ kinál. Azt hiszi, hogy ő elég bátor a maga szemével nézni, a maga lábán járni. Senkitől -sem kivánja, hogy kövesse és nem törődik senkivel, aki őt elitéli. Az egyik lánybarátnőjé­nek, aki olyan könnyelmű volt, hogy válaszolt neki, hosszú, kedélyes, tré­­íálkozóhangu levelet irt, mindenféle összevisszaságot: hogy a szépségnek, az okosságnak, az intelligenciának meg vannak a maga jogai. Hogy a szépséged csinosságot nem azért adja a termé­szet. hogy őrizzük, inig el nem fonnyad, vagy mig jön a férj és,jönnek a gyere­kek elsorvasztani, hogy ő nem azért tanulta meg az emberekkel való bánást, hogy ennek hasznát ne vegye. A ter­mészet adományának és a nő képes­ségének meg van a gazdasági ellenér­téké, az a lehetőség, hogy élvezhesse azokat a szépségeket, amelyeket az élet kinál. Könnyelmű barátnője sem volt annyira szemérmetlen, hogy erre a gá­lád levélre válaszolt volna. Malvin és Hona lassankint egyedül maradtak, egyedül a szégyenükkel és megvetésükkel. Mindennap százszor is megfogadták, hogy nem beszélnek töb­bet Józsáról és mindennap csak róla beszéltek és még többet gondoltak rá. Mindig haraggal, gyűlölködve és meg­­vetöleg... Szégyent hozott a család­ra... Eleinte még jöttek hirek Józsáról Titkos irigységgel mesélték, hogy na­gyon elegáns és gazdag, látták Páris­­bau, látták Londonban és a Kiviéi áu. Beszéltek róla, hogy palotája és autója van. Mindezek a hírek esztendőkre fű­tötték a két tisztességes asszony gyű­löletét, fütötték akkorra is, amikor már nem hallottak a szökevényekről sem­mit. A szégyenpénzről, a gyalázat béré­ről beszéltek, valahányszor Józsa va­gyonáról esett szó és csodálatosan egyetértettek abban, hogy inkább éhen­­halnának, mint a sezmérmctlenség dijá­ból akár egy fillért is elfogadjanak. Malvin születésnapjára egy kis csomag érkezett Nizzából. Józsa küldte s Mal­vin egy pillanatnyi habozás után fel­bontotta. Értékes és csinos ékszer volt benne és egy gratuláló levél. Malvin­nak nem volt lelkiereje, hogy vissza­küldje. A levélben olyasvalamit is irt Józsa, hogy későn szabadult a kis vá­rosból, az életét még megmentette, de az egészségét nem. Tönkre tette a tü­dejét és most szanatóriumban kezel­teti magát. Malvin is elgondolta, hogy jó volna neki is egy kissé elutazni s megtartotta, sőt meg is köszönte az ékszert. S a levélről nem szólt a sógornőjének. Ezen a napon gyűlölettel nézett az ura megnagyitott arcképére, amely ott függött a hálószobában özvegyi ágya felett s ráeszmélt arra, amit eddig nem mert magának bevallani, hogy tulajdonképen sohasem szerette a fér­jét, hözzáment, mert már unta a lány­­ságát és mért mindenki arról beszélt* neki, hogy milyen szép és fenséges a boldog családi élet. A halott urát gyű­lölte' meg' a nyomorúságos örömtelen életért, a háromszobás polgári jólét rabságért, most már érezte,, hogy nem­csak irigyli, hanem tiszteli is Józsát, aki bátor volt nem vállalni azt, hogy csak szakácsnő és dada legyen egész, életén át. És belenézett a tükörbe és: sirva eszmélt rá, hogy későn jutott eszébe, hogy ő sem született szakácsnő­nek és dadának. Az első levél után. megindult a leve­lezés a megszökött és rosszutra tért Józsa és a tisztességes sógornő kö­zött. , «: ;y. És Józsa, aki szolid,. családi hajlamú »félvilági nő« volt, a legközelebbi al­kalommal Ilonához próbált közeledni, neki küldött levelet és ajándékot és Ilo­nától kapott választ. äj* A levelek különféle világhírű, szana­tóriumokból érkeztek, amelyek! n gaz­dag emberek reperálják egészségüket.' Onnan érkezett a távirat is egyszerre, egy napon mind a két asszonynak, hogy Józsa meghalt, jöjjenek a temetésre és az örökség átvételére. A két’asszony, csak a vasúti állomáson találkozott, mind a kettő úgy akart a temetésre el­utazni, hogy a másik ne tudjon róla, mert mind a kettő abban reménykedett, hogy hozzájut 'Józsa örökségéhez, amellyel elrontott de tisztességes élete késő napjait megaranyozhatja. Mire megérkeztek Davosba, a két sógornő már csk abban versenyzett, hogy melyik siratja jobban Józsát és gyűlölettel néz­te a másikat, mert az is él, mert az is sir, mert az is örököl. Az utón hazafelé- már nem beszél­tek egymáshoz. Azt, hogy tisztességes maradt mind a kettő, külön sajnál­ták

Next

/
Thumbnails
Contents