Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-09 / 129. szám

1926 máfiis 9. BACSMEGYEI NAPLÍ1 5. oldal. Gero szenzációs vallomása a frankpörben Teleki tudott a frankhamisítás előkészítéséről és iiem akarta megaka­dályozni a tsrv keresztülvitel 5t — Gero szerint Nádossy a kormány bizalmi embere volt —— A Térképészeti intézet alkalmazottai felsőbb utasításra vettek részt a frankhamisításban Gero és Kurtz izgalmas szembesítése Budapestről Jelentik: A fr$nkpör fő­­tárgyaíisá: szombat délelőtt féltizkor foiytátta a törvényszék- Kurtz Sándort hallgatta k! először, aki azzal kezdte vallomását hogy amikor a frankhami­sítás .terve felmerült, Haitssal és derű­vel együtt a herceghez mént, ahol kö­zölték vele, hogy miről ■ .van szó. A megbeszélésen kifejtette aggályait, ami­ket Windlschgrätz a köt é tkezőkkel próbált eloszlatni: — A kormányhoz közelálló körök nemcsak szimpátiával kísérik, ha­nem támogatják Is az akciót, — Én ere azt válaszoltam — foly­tatja vallomását Kurtz —- hogy a felet­tes hatóságaim tudta nélkül nem va­gyok hajlandó belemenni az ügybe 'és mindenekelőtt jelentést fogok tenni köz­vetlen ' főnökömnek. Windisehgrätz erre így válaszolt: —• Hivatalosan az ön 'felettes ható­ságai nem vehetnek tudomást erről az akcióról, de ha mindenáron ga­­raíjciát akar, megnyugtatására haj­landó vagyok Nádossy Imre orszá­gos főkapitány nevét önnel közölni. Kurtz elmondja, hogy ezek után be­látta, hogy. országos fontosságú .akció­ról van szó és belement a dologba. Négy évig dolgozott a Térképészeti In­tézet embereivel, .akik tudták, hogy ő. is benne van az ügyben. Elnök: Haits említette önnek, hogy bizonyos köröknek tudomása van az akcióról? Kurtz: Igen. Azt mondotta, hogy ma­gasabb helyen tudnak a dologról. Elnök: U- indschgrdtz nem mondotta, hogy a frankügy mögött maga a kor­mány áll? Kurtz: Én pontosan néni emlékszem már rá. Töreky: Mivel tette plauzibilissé a herceg, hogy kormánykörök iá tudnak az akcióról? Kurtz: Hogy kormánykörökről egy­általában beszéltre, nem tudom, helye­sebben kormányhoz közelálló körökről be­szélt, azt hiszem, eddigi ‘vallomásomban mindig ezt a k.rejezést használtam. — Mondott-e adatokat. - hogy kik és mik azok a kormánykörök? — Pár személyt említett, de azok neve már kiment a fejemből. — Nádossynál magasabban álló kor­mányférfit nem említett? — Nem — feleli határozottan Kurtz — Nádossy személye volt a döntő. Ki­zárólag őmiatta mentem belő az ügybe. Kurtz ezután kisébb jelentőségű dol­gokról beszél, majd Gerő László kihall­gatása következik. Gerő Lá zli vallomása űerő azzal kezdi vallomását, begv néni érzi magát bűnösnek. Majd a kö­vetkezőkben adja elő vallomását: — 1923 végén lehetett, amikor Haits főtapáosr.ok. hivatali főnököm, hivata­los óra alatt felhívott hivatalos szobá­idba és ott a kővetkezőkét mondotta nekem: —■ Nagyszabású hazafias célú, szi­gorúan bizalmas munkáról van szó. Meghívást fogsz kapni a helyre, ahol a technikai részleteket és minden egye­bet megbeszélnek veled. Kérdezte, hogy kész vagyok-e a ha­zámért mindenre? Erre, mint jó . ma­gyar ember, határozottan igennel felel­tem, hiszen kész is vagyok a hazámért mindenre. Ékkor mondotta meg nekem, hogy egy idegen állam pénzének ha­misításáról van szó, ebben kell nekem technikai tudásommal tevékeny . rész vennem. — Igen,' ezt tettem — feléli Gerő. — A technikai vélemény abban csú­csosodik ki: ha az állami Térképész ti Intézetben végezzük a munkát, akkor reduká­lódni fog Schulze óriási költségve­tése. Erről referáltam Teleki’ ke­gyelmes urnák és herceg Wlndlsch­­g.ätznek. Teleki kegyelmes ur ak­kor nem válaszolt semmit. Néhány hét múlva' az Iparművészet: Múzeumban találkoztam újból egész vé­letlenül a kegyelmes úrral. Elnök: Altkor tájékoztatta Teleki grófot? — Igen, szóltam neki a dologról. A kegyelmes ur azt válaszolta: A dolog tárgytalan. Elnök: Mondotta Teleki, hogy sza­kítson meg minden érintkezést a her­ceggel és társaival? Gerö: Nem mondotta ezt, csak azt, hogy a dolog tárgytalan. Elnök: Közben ön megfordult Win­­dischgrátznél is? Gerö: Igen. A iiercegnck bővebben, kimerítőbben tettem jelentést. —• Schulze távozása után — feleli az elnök to-vábbi kérdéseire Gerő — kitö­röltem egyes hatalmas tételeket Schul­ze költségvetéséből. .............. Schulze költségvetése kilenc-tiz mil­liárd koronára rúgott .A mi reduká­lásunkra a költség mindössze egy milliárd koronát tett voina ki. Gerd: Windlschgrätz meghívott ma­gához, hogy sürgősen keressem fel. Nem tudom pontosan, úgy emlékszem, hogy Nádossy-i« jelen volt. A herceg a kö­vetkezőket mondotta: — Ennek a dolognak semmiféle a ka* ddlya nincs, végre kelt azt hajtani, sűr-. gösen fogjanak a munkához. Elnök: A jelenlevő Nádossy tett va­lami megjegyzést? — Nem tudom, hogy ott-e, vagy pe­dig eltávöziunkban az üutóban, de ha-, tározottan tudom, hogy a kővetkezőket mondotta: * — Fontos állami érdek végrehajtá­sa ez, meg kell csioáiai. — Önt tehát Wfndischgrätz és Ná­dossy vettek rá, hogy folytassa a dolgot? — Nem vettek rá, — szólt Gerö. — Én kijelentettem nekik, hogy eddig is parancsra, utasításra vet­tem részt a munkában, nem tőlem függ a munka megindítása, de parancsno­kom intézkedésétől. Elnök: A bécsi rendőrség szerint ön többször fordult meg Becsben is. Gerö: A frankhamisításokkal csak egy bécsi utam függött össze, amelynek so­rán egy sajtógép vásárlásáról tárgyal­tam. — Ön egy bécsi céghez intézett leve­lében — mulat most fel egy levelet az elnök - arra kérte a céget, hogy to­vábbítsák a gépet a bécsi magyar kö­vetség kurírjához, akt' majd azt elhozza Budapestre. — Igen — feleli Gerő — azért kér­tem a bécsi-, magyar követséget erre, hogy az elvámolás! nehézségektől meg­szabaduljunk. De nem a követség ku­rírja hozta a gépet. Az elnök további kérdé'lére elmondja' még Gerő, hogy az intézet alagsori’he­lyiségeiben rendezkedtek be. Zárt aj­tók mellett, mint szigorúan bizalmas munkát, * végezték a fotografikus és egyéb munkát .az intézet megelelő he­lyein. 1925 januárjában indult meg a ha­mis frankosok gyártási munkája. Nádossy, mint a kormány bizalmi embere dolgozott Teleki Pál és Gerő László találkozása Elnök: Ezután egy hétre rá valaki hivatta önt. Ki volt eg? Gerő: Igen, valaki hivatott, ez pedig gróf Te­leki Pál volt, aki azzal hivatott magához, hogy rend­kívül fontos, sürgős ügyben keressem fel. Közölte velem azt, hogy nagysza­bású hazafias akció keretén belül szük­ség van az én működésemre, kért, hogy mint a pénzgyártásban szakértő em­ber, technikai kérdésekről tájékoztassam őt és mondjak szakvéleményt, e célból keressem fel herceg Windlschgrätz-et. — Jelezte-e grói Teleki Pál — kérdi tovább az elnök — hogy milyen irá­nyú szakvéleményre van szükség? — Igen, jelezte, hogy technikai szak­­véleményre van szükség. —r Nem ezt kérdem, azt kérdem, mondotta-e kifejezetten gróf Teleki Pál, hogy ön kedvezőtlen véleményt adjon . Windlschgrätz hercegnek? — Ezt nem mondotta — feleli a tárgyalóteremre ülő néma csendben Gerő. Elnök: Még egyszer kérdem, meg­­mondötta-e gróf Teleki Pál kifejezetten, hogy miről Van szó? — A beszélgetés során — feleli Ge­ső — meggyőződtem arról, hogy ide­­gáa ■ állam pénzének hamisításáról van szó», Ezt gróf Teleki Pál világosan meg­mondotta nekem. — Azt kérdem öntől újból, megmon­dotta-e Teleki Pál gróf, hogy kedvező vagy kedvezőtlen véleményt mondjon Windlschgrätz L3I°snak? — Erről nem mondott semmit. — ismétli most - már harmadszor Gero. — Abszolút objektiv vélemény mondá­sára hivott fel engem, abszolút objektiv véleményt kellett mondanom Windlschgrätz herceg utasítása szerint — Ezután elmentem Windischgrätz­­hez, aki sz'ntén elmondotta, miről van szó. Megemlítette azt is, hogy egy Schulze nevű német szakember már készített terveket és külföldről köveket is hozott magával. — Megkért azután a herceg arra. hogy Schulzet vezessem be az Állami Térképészeti Intézetbe. Ezt saját fele­lősségemre természetesen nem -tehettem meg. Halts parancsnok hozzájárulásá­val vezettem azután be Schulzet az Ál­lami Térképészeti Intézetbe. Mondták, hogy ellenőrizzem Schulze tudását. Ge-n referált Telekinek és Windischgrätznek Elnök: Ön tehát kitapasztalta, hogy ntít csinál Schulze ősi azután referált gróf Teleki Pálnak és herceg Wlnfiisch­­grötz lajoeru/fö — Közben történt, hogy 1924 végén vagy 1925 elején Haits vezértanácsnok úrtól Kurtz fő.anácsuok vette át az in­tézet vezetését. Kürzt közöké velem, hogy Írásos rendelet nélkül nem engedi a mun­ka folytatását. — erre én azonnal abbahagytam a unkát és közöltéin ezt herceg Win­discligrätz-cel, aki azután felkereste Haits vezértanácsnok urat, aki előtt Kurtz lótanácsnok urat felkérte, hogy ne akadályozza meg a munka folytatását. Kurtz végül belement abba, hogy a munkát folytassák. — Mivel szerelte le Kurtzot a her­ceg? — kérdezi az elnök. — Erre nem emlékszem — felelte Gerő. ' — Beszélt arról a herceg Kurts előtt — teszi föl a kérdést előrehajolva, min­den szót nyomatékosan hangsúlyozva az elnök — hogv a kormánv áll az ak­ció mögött, tehát folytathat iák a mun­kát? hogy a kormány, tud mindenről, il’etve, hogy a kormányférfiak állanak a frankhamisítás mögött? — Kéretn, engem politikai kérdések sohasem érdekeltek — hárítja el a kér­dést Gerő. — Ha nem is érdeklik — faggatja az elnök üerőt — ilyen kijelentésnek ok­vetlenül emlékezetében kellett marad­nia, ha megtörtént volna. Azt kérdezem, megtörtént-e Ilyen kijelentés, igen, vagy nem? — Felsőbb körökről volt sző, — Neveket nem említett? — Erre nem emlékszem. — Valamely miniszternek vagy a 'mi­niszterelnök urnák a nevét nem emlí­tette a herceg? — Nem tudok rá visszaemlékezd erre nem felelhetek. —- Nádossy nevét emlitetie-c a her­ceg Kurtz előtt? — Igen, említette. Az elnök: Mit említett, milyen mi­nőségben tud a dologról Nádossy? Gerő: Mint a kormány bizalmi fér* fia. Az elnök: Erre azután Kurtz bead­ta a dereka.1? Gerö: Igen. ez veit a döntő, a Ná­­dossy-féle beállítás. Az elnök: Jól sikerültek a hamisítvá­nyok? Gero: Engem nem elégítettek ki, de Windischgrätz herceg meg volt eléged­ve velük. Elnök: Mennyi bankjegy készült? ' Gerö: 20.000 darabnál egy darabbal sem lehetett több. »» Nincs észrevételem“ Gerő kihallgatása ezzel befejeződött. Az elnök ezután megkérdezte Nádössyt, hogy uincs-e valami észrevétele. — Nincs észrevételem — állott fel Ná­dossy — lényegileg minden agy történt, ahogy Gerö elmondta. Jelen voltam, a mikór Telekivel beszélt Gerö, én vezet­tem Telekit WindiSchgrützhez, Hajtsot és Gerőt szembesítik — Tegnapi vallomásomon egy szót sem változtatok — áll fel a sóiban Haitit vezér tanácsnok — én kérem-, Qe­rőnek beállítottam a hazafias célt, ’de kértem, mérlegeljen mindenféle szem­pontot. . Nem felel meg a valóságnak,

Next

/
Thumbnails
Contents