Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-08 / 125. szám
fi. oldal RACSMEGYEI NAPLÓ 1925 május 8. bér 27-ikén a miniszterelnök ur levelet intézett a Nemzeti Szövetséghez, Próyayt pedig hozzám küldte, hogy nézzek itana a dolognak és ha csakugyan igaz jt Hr, akadályozzam meg a dolgot nimfáiképpen. Elnök; Kivel beszélte meg akkor, hogy most már mit csináljanak?, Nádossy: Mindjárt aznap köztöltém a herceggel a miniszterelnök levelét és hogy Prónay államtitkár uálam járt. Közöltem a herceggel, hogy ezek után abba kell hagyni az egérízet. De a herceg nem volt hajlandó abbahagyni a dolgot. Jankovich önhatalmúan kezdte meg a frank értékesítését Elnök: Az ön hozzájárulása volt Szükséges, ugy-e, ahhoz, hogy megkezdjék az értékesítést? — Az nem! — kap az elnök‘kérdésébe Nádossy — az utasítás az volt, hogy ha majd a herceg sürgönyét megkapják ... Elnök: Vagy az ön sürgönyét. Nádossy: Nem, kérem, nem az éri sürgönyömet, a herceg sürgönyét. Az volt a megállapodás, hogy a herceg azt sürgönyzi: nem, vagy azt, hogy: igen. Elnök: A sürgöny ellenére Jankovicü dolgozni kezdett. Nádossy: Sürgönyt — én úgy tudom — a herceg egyáltalán nem küldött. Jankovichnak az volt a kötelessége, hogy kimegy Hágába és ott majd szétosztja a négy paklit. De Jankovich önhatalmúlag megkezdte az értékesítést. Elnök: Ki kérte fel önt, hogy a frank terjesztőinek útlevelet adjon? Nádossy: Az útlevelekről nem beszéltem csupán a herceggel. Az útleveleket mindig Romániából datáltuk és a román hatóságok pecsétjével pecsételtük le. Elnök: Ezeket honnan szerezték? Nádossy: Pénzért vettük. Elnök: Bizalmas, jó emberektől? Nádossy: Igen, bizalmas emberemtől szereztem a pecséteket. Elnök: Ki ez a bizalmas embere? Nádossy pillanatig hallgatott, azután megrázta a fejét és határozott hangon mondta: — Erre nem felelek. Elnök: Jankovich külföldi utazására korábban is szükség volt, hiszen ő már 1925 tavaszán kiment Parisba. Akkor is ön szerzett neki útlevelet? Nádossy: Igen, Hetényi főkapitányhelyettesnek telefonáltam, hogy Jankovichnak állítson ki útlevelet. Elnök: Tudta Hetényi, hogy milyen óéira kei! az útlevél? Nádossy: Nem tudta senki, igy nem tudta Hetényi sem. Elnök: De azt tudta, hogy a Járay Antal névre kiállított útlevél hamis. Nádossy: Igen. Azt tadta Hetényi. Hol vannak a megmaradt hamis bankjegyek ? — Hát arról tud-e, hogy a jelen pillanatban iioí vannak a megmaradt hamis bankjegyek? — Nem tudok — válaszolta Nádossy. 'Akár u hercegnél is lehetnek, én nem tudom. fin azelőtt sem tudtam róla, hogy hol vannak, még kevésbé tudhatom most. Elnök: Ki finanszírozta a frankhamisítást? Nádossy határozott hangon válaszolt: — A herceg. Felbuzdulásból Elnök: Kik kaptak anyagi jutalmat? Az 'értékesítők? Nádossy: Senki. Hazafias kötelességből végezték munkájukat . .. Felbuzdulásból . . . Elnök: Hát Mánkovich? Nádossy: Egy reggel hozzám jött Malikovich öccse és elmondotta, hogy mivel azt hitte, hogy a frankok valódiak, elzálogosított belőlük százötven darabot. A jmikor kiderült a frankhamisítás, rájött, Jiogy ezek is hamis frankok, nagyon megijedt, hogy ha ott is rájönnek, akkor Ő is belekeveredik az ügybe. — Én tudtam' — folytatta Nádossy — hogy a pénzt megfogom szerezni, de | herceget. senkinek sem ífcóltam róla. Baross Gáborhoz, a Postatakarékpénztár vezérigazgatójához fordultam, azonban aeki sem mondottam tneg, hogy milyeu célra kell a pénz. Elnök: Baross Gábor azA állottá,, hogy kormányzati célokra kell a pénz. Nádossy: Nem is mondottam neki. hogy a hamisítás cllcplezésére van szükség a pénzre. Elnök: Kérem, ez fontos; körülmény. Ö azt vallotta, hogy ön, mint országos főkapitány, a belügyi kormányzat céljaira kérte a pénzt. Nádossy: Ennyire precízen már nem emlékszem a dologra. — Tudott Baross Gábor ekkor a frankhamisításokról? — kérdezte Töreky elnök, mire Nádossy rövid gondolkodás után halk »ige ti «-ne! válaszolt. Az elnök ezután szüntetet rendelt el. A védőügyvédek sorra lejöttek a vádlottak padjához és mosolyogta kezet szorítottak Nádossyavl, aki szintén mosolygott. A szünet után a fegyőrök elvezették Nádossyt és bevezették Windischgrátz Windischgrátz vallomása Nádossy után az elnök Windischgrátz Lajos herceget szólítja maga elé. A herceg fürgén áll fel a vádlottak padjáról s’ az elnök minden kérdésére élénken, csengő hangon válaszol. — Bűnösnek érzi-e magát? — hangzik a stereotip kérdés. . —. Határozottan kijelentem, hogy nem vagyok bűnös abban, amivel vádolnak, Ez nem egyéni s nem önző bűncselekmény, a magyarság egy harcának momentuma ez, amelynek nagy háttere van. Kijelenteni, hogy erre vonatkozólag a főtárgyalás során nem óhajtok nyilatkozni, azonban felkérem az elnök urat, hogy intézzen hozzám kérdéseket, azokra amennyire hazafias lelkiismeretemmel összeegyeztethető, felelni fogok. Elnök: Öntő! ered a frankhamisítás gondolata? Windischgötz: Nem tőlem, ez a terv megvolt már régebben bizonyos körökben, s ezekbe én bekapcsolódtam. Első Ízben 1922-ben hallottam a frankhamisítás előkészületeiről. Engem semmiféle anyagi érdek nem vezetett, csak azért kívántam résztvenni benne, hogy ^tapknak, akik Magyarországot megrabolták és nyomorba döntötték, kárt okozzak. A hamisított frankot politika; célokra akartuk felhasználni. — Ki mutatta Önnek először a hamis irankok kliséjét? — Mészáros mutatta meg először c kőkliséket. Mészáros tagja volt annak a hazafias körnek, amelynek én is tagja voltam s igy kerültem vele érintkezésbe. — De ki volt, aki felvetette, hogy frankot kellene hamisítani? Schulzec vagy más? — Nem Schulze volt, ő csak szakvéleményt adott s felülvizsgálta a Térképészeti Intézet berendezését, ahova bevittük. — Hogyan került ön Gerővel összeköttetésbe? — Gerő az országos főkapitány úrral jött hozzám a lakásomra. Kijelentette, hogy Teleki Pál gróftól jön. Részletesen megbeszéltem Gerővel az országos főkapitány ur jelenlétében az egész tervet, de semmiféle megbízást nem adtam neki. Gerő azzal búcsúzott, hogy megbeszéli feletteseivel a dolgot s ha ezek beleegyeznek, q is reszt vesz a hamisításban, — Schulze után Gerő vette volna át a technikai munkálatok irányítását? — Nem, a technikai irányítást maga a Térképészeti Intézet végezte. — Gerővel volt-c egyéb érintkezése? <— Gerő azzal lőtt vissza hozzám, hogy feletteseinek bejelentette a dolgot s utasítást kapott, hogy a hamisításban résztvegyen. Én nem vettem rá senkit, hogy részivé gyen a frankhamisításban. Ki bocsátotta rendelkezésre a Térképészeti Intézetet ? Ezután az elnök azt kérdi Windischgrütztöí, hogy kinek az intézkedésére foglalkoztak a Térképészeti Intézetben a frankhamisítással? Windischgrátz: Erről nem áll módomban nyilatkozni. Elnök: Hol jártak Gerő és Rába németországi tanulmány útjukon? Windischgrátz: Részben tudom, de nem kívánok róla nyilatkozni, részben nincs róla tudomásom. Majd elmondja Windischgrátz, hogy az ügy kezdeti stádiumában Gerő felkereste és hivatkozott egy parancsra, amely szerint a Térképészeti Intézetben nem szabad többé a frankhamisítással foglalkozni. Elnök: Nem függ ez összo Telekivel? Wlmtischgráiz: Nem, kenem, Teleki nem akart az üggyel foglaliiozni. Elnök; Nem Teleki adta ki a tiltó intézkedést Gerőnck? Windischgrátz: Gerő azzal jött hozzám, hogy eltiltották a további munkától és kért, hogy lépjek közbe, ami sikerült is. Elnök: Megtörtént-e, hogy a Térképészeti Intézet utján rendeltek gépeket a frankkamisiíáshoz? Windischgrátz (hosszas gondolkozás után): Nem hiszem. Elnök: Ön előzőén azt vallotta, hogy sem a Térképészeti Intézet, sem más hatóság nem adott pénzt gépvásárlásra. Windischgrátz igenlően meghajlik. Ki tudóit róla? Elnök: Emlitcti-c Halts és Kurtz előtt Nddossyn kívül más neveket is, mint akik tudnak a dologról? Wlndlscbgráiz előbb nem akar felelni, aztán halkan igent mond. Elnök: Kiket említett? Wlndischgrätz: Erre nézve nem nyiaHkozliatom. Az elnök további kérdéseire elmondja Windischgrátz, hogy a hamis frankokat Zadruveiz püspök lakásán helyezték el anélkül, hogy a püspök tudta volna, mi van a csomagokban. Négy hétig voltak a csomagok a püspök lakásán, ahol a hamis frankokat szortíroztak, majd elvitték a Nemzeti Szövetség helyiségeibe, de Szörtseynek erről nem volt tudomása. A frankkészitok napidijat kaptak, de Gerő csak útiköltségeket vett fel. A hamis frankok értékesítését más szervezte. Elnök: Ki? Windischgrátz: Erre nézve nem nyilatkozom. Nádossy ideges —■ A hamis útleveleket — folytatja vallomását Windischgrátz — Nádossy arján szereztük be. Azok, akik a hamis frankok értékesítésében résztvettek, én értesítettem, hogy hazafias akcióról van szó, a többi instrukciót Rába és Jankovich adta meg. .4 knrirszol-, gálatot Nádossy szervezte meg. Nádossy erre idegesen felkapja a fejéi és ujjaival dobol a szék támláján. Általában Nádossy Windischgrátz egészj vallomását idegesen hallgatja. Windischgriitz: Én a hatóságok tudtával csináltam mindent Windischgrátz ezután elmondja, hogy Jankovich-csal és társaival, mielőtt kimentek külföldre, valósággal iskolát tartottak. A hamis frankok forgalorabahozatalát sürgönyökre kellett volna megkezdeniük Nádossy utasítására, aki tudott mindenről s be volt avatva. — Az akciót — folytatja a herceg — nagyrészt én finanszíroztam. Elnök: Hát nem teljesen ön?. Windischgrátz: Nem. Elnök: Ki volt a további finanszírozó? Windischgrátz: Erről nem nyilatkozhatom. A herceg végül kijelenti, hogy százharmincezer dollárt költött a frankhamisításra. Elnök: Mi volt Nádossy országos főkapitány szerepe? Windischgrátz: Mindent megbeszéltem vele, ő volt az egész ügy egyik mozgatója. Neki kellett elsősorban megszerezni az útleveleket és ellenőrizni az akciót, mert egy ilyen vállalkozás a legszigorúbb ellenőrzést követeli meg. Nádossyt, aki hivatva volt az ország rendjére vigyázni, azért vontuk be az akcióba, nehogy olyan valami történd jen, mely-az ország érdekeit sérti. Én a hatóságok tudtával csináltam mindent, felelős voltam bizonyos dolgokért, de nem mindenért. Elnök: Szóval ön hátvédjének tekintette Nádossyt? Windischgrátz: Nekem nem volt hátvédre szükségem, mert arra egyikünk sem számított, hogy ezért büntetőjogilag üldözni fognak bennünket.' Az elnök ezután megkérdi Nádossyt, van-e valami észrevétele? Nádossy: Csupán annyi, hogy az első találkozásunk során én nem mondtam azt, hogy Gerät rábeszéltem és megbíztam. Halts vallomása A bíróság ezután Haits Lajost, a Térképészeti Intézet volt vezetőjét hallgatja ki. A vádlott elmondja, hogy 1924 tavaszán vagy nyarán jöttek hozzá, de ő csak akkor ment bele a dologba, amikor meggyőződött, hogy az ország integritásának visszaállítását célzó akcióról van szó és az akciót bizonyos körök jóakaratuau kezelik. Elnök: Kurtzzal megbeszélték önök, hogy ki tud a dologról és ki adott utasítást. Haits: Mi megkaptuk az utasítást és ez elég volt arra, hogy az akcióbanrészivé gyünk. Elnök: De kitől kaptak utasítást? Haits: Erre nem válaszolhatok. Elnök: Tett ön jelentést felettes hatóságámk?, Hats: Nem tettem. Én meg voltam győződve, hogy önzetlen hazafias munkáról van szó. Hajit Lajos Az elnök ezután a főtárgyalást félbeszakította és annak folytatását szombat reggel kilenc órára tűzte ki, amikor a további kihallgatásokra kerül sor.
