Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-30 / 149. szám
1926 máius 30. BACSMEGYEI NAPLÓ 17. oMal A többi srédülős, izgatott és öntudatlan kóválygásban pergett le, mint valami lüktetés lázában. Riverain másnap délután is feljött s egy óráig egyedül volt Manonnal. Mire Károly megérkezett, ipar el volt simítva az elborzolt haj s a felborzolt lélek. Harmadnap részletesen megbeszélték a szökést. Manón csak a legszükségesebbet viszi magával, délután négykor megy a vonat, az állomáson találkoznak ... Károly aznap kissé korábban jött haza s bár addigra a megbeszélés már befejeződött, valami mégis hiányzott. A két honfitárs nem maradt többé egyedül. Riverain nyugodtan és kényelmesen csevegett Károllyal a villanytelep terveiről, az uj akkumulátorokról és az idei párisi színdarabokról. Manón azonban mindent elárult. Már két napja nem öevett, nem aludt, keze reszketett, zűrös fejjel tántorgott, tipegett, tévelygett egyik szobából a másikba. Károly egykedvűen szívta cigarettáit. Végre elérkezett az utazás napja. Manno mindjárt ebéd után, mikor egyedül maradt, csomagolásba kezdett, de hirtelen megtorpant, megdöbbent, mintha valami szakadék előtt állna. Egyszer egy iskolai kiránduláson, ijedt megenynyire, mikor a Puy de Döme sziklái között járkált és ugrándozott s egyszerre csak valami zugó, borzalmas feketeség tátotta fel a száját az egyik sziklafok alatt. Ha kissé nagyobb lendülettel ugrik. úgy lezuhan a szakadékba. Összerázkódott és ledobta magát a kercvetre. Először lassú, majd egyre hevesebb zokogás rázta párnába faló fekete fejét és finom, gyenge vállalt. Es lassan oldódni kezdett benne a nagy válság, a remegős, örvénylő feszültség, mint fosziadozó iekete viharfelhő, mely mögül tiszta, derűs kékségek mosolyognak. Folyton férjét látta maga előtt, ezt a nehézkes, becsületes, csendes embert, akihez hozzáforrt már az élete, a holnapja. Most látta csak, milyen gyenge és zavaros igy egyedül, hogy nem tud Charles nélkül akarni s uj útra lépni. Azután eszébe jutott a Jardin d'Acciimatation a Bois de Bouiogne-ban. az a sok színes madár Afrikából és távoli szigetekről, akik vidáman csicseregnek, mintha nem is gondolnának régi, orró földjükre. Majd érzékeny pálmafajok, citromfák és grá nátalmák bólongattak biztatóan feléje a beis-beli séiaenilékekböl, melyek már beletörődtek a télbe, a ködbe, mert gyökerük már párisi öldbe kapaszkodik. Charles mondta a nemrégiben, hogy az alkalmazkodás a boldogság titka. Most tisztán látta a szavakat és egyszerűnek látta azok értelmét. Valaki kopogott az ajtón. Manón felugrott. — Charles! — sikoltotta és átkarolta a széles mellkast. —Ha menni akar, Manón, én nem állok útjába... — mondta csöndesen és komolyan Károly, mint aki már mindenről tudott és mindent megbocsájtott. — Nem megyek és ne engedj elmenni, drága Charles-em — nyafogta Manón és még jobban odakuporodott a domború férfi mellhez. Károly megsirnogatta Manón fejét, majd lassan leült és magához húzta a könnyes, remegős gyermeket. Hát sokat szenved a kismadár? Hát nem akar megszokni az uj fészekben! Manón lassan felemelte finom fejét, kisírt szemei fölnyiltak: mosolyogni kezdett. Mielőtt azonban rátapasztotta volna száját a férfi szájára, pajkosan csipogni kezdte: Káról! Káról! Rövid á-val, mulatságos, hibás hangsúllyal ejtette ki az uj szót a régi Charles helyett s ebben a szóban benne volt minden Ígéret, minden belenyugvás, ami akkor lelkében zsolozsinázott. Egy uj hoinap, egy más élet zenélt és zengett ebben a szóban. ORUQ5 I DOL5QK Epekő Az epeköbetegség rendkívül gyakori: állítólag Németországban két millió embernek van epeköve. Azt hiszem a lakosság számarányát tekintve mi sem állunk tulmesszl ezen megállapítástól. Az epekő keletkezési módja még nem egészen tisztázott. Bizonyosnak látszik, hogy mindazon tényezők, amelyek epepangást okoznak, a köképződést is elősegíthetik. Mint ilyenek számba jönnek: szoros ruhák viselése, a tiszteknél az erősen öszszeíüzött kardszij.bő étkezés, testmagás hiánya, az epeutaknak daganatok, hegek .okozta elzáródása vagy összenyomása. Leginkább a 35. életéven túli nőknél fordul elő (ötször oly gyakran, mint férfiaknál), valamint idős embereknél, sőt nagy ritkán még gyermekeknél is látunk tipikus epekő-rohamot A magasabb életkor hajlamosságát sokan annak tudják be, hogy ilyenkor az epehólyag izomzata már petyhüdtebb s ennek következtében az epe pangása s a hólyagban való viszszatartása inkább lehetséges. A nőknél való gyakoribb előfordulást nagyon támogatni látszott azon körülmény is, hogy a régebbi időkben igen divatos volt a szoros fűző használata s ilyen esetekben, mintegy bizonyítékul, számtalanszor meg lehetett találni a májon az úgynevezett főzési barázdát. Sokkal fontosabbnak látszik az epekövek keletkezésében a terhesség befolyása. Gyakran már a terhesség alatt, vagy a gyermekágyban jelentkeznek az első görcs-rohamok, sűrűbben láthatók epekövek a már szült nőknél, mint olyanoknál, kiknek még nem voltak gyermekeik. Bizonyos szerepet játszhatnak továbbá úgy látszik az epekőbántalom okai között a zsíroknak túlságos élvezete: ezért szenvednek olyan gyakran elhízott nők epekőbeíegségben. A táplálkozás minősége is hatással lehet a kőképzödésre. A főleg rizszsel élő japánok között kevés az epekőbeteg s hogy München lakói között ritka az epeköbaj. azt sokan a retekevésnek és a sok sörivásnak tulajdonítják. Az epekövek legtöbbnyire az epe-hólyagban találhatók, melyben szabadon feküsznek vagy beékelődnek, ezáltal epepangás keletkezik, amely a baktériumok bevándorlására s megtelepedésére hajlamosítja a hólyagot. E baktériumok gyuladást okoznak az epehólyagban, ami azután bővebb nyálkaképződést indít meg s ez a bő nyálka megszaporitja az epe inésztartalmát. E mész a pangó epében kicsapódik és középponti mag körül, rétegekben lerakodó köveket alkot. A mag lehet nyálka és baktérium sejttömeg is. Az ily módon képződött kő alig árulja el jelenlétét, amint azonban a fertőzés kezdi meg szerepét, az epehólyaggyulladás, a fertőző anya gmiuősége és menynyisége szerint, hol súlyosabb, hol könynyebb, múló vagy egyre ismétlődő rohamok alakjában árulja el jelenlétét, a tertőzött epe kiürülésével megszűnnek ugyan a szubjektív panaszok, az epehólyagot újra meg újra elzáró kő azonban állandósítja a hurutot, amely azután a fokozott nyálka termésével, további epekövek képződéséhez vezet. Hogy a fertőzésnek mily nagy jelentősége van, bizonyítja azon eset is, amidőn az epekőbetegség első tünetei valamely fertőző betegség után jelennek meg. Legnagyobb fontosságú e tekintetben a hastífusz, a mely gyakran okoz epehólyag gyulladást. Innen van, hogy az epekövek belsejében gyakran lehet tifuszbacillust kimutatni. ■ Az epekövek nagysága a homokszemcsétől tyuktojásnyiig és azon felül váltakozik. Számuk egytől-ezrekig van s a legutóbb ritkaságba menő leközölt esetben 7800-on felül volt a megolvasott kövek száma. Saját eseteimben is nem egyszer találtam ötszznál több epekövet. A legkisebb epekövek képezik az epe-homokot. Az epekövek alakja változatos: kerek, tojásdad, körte alakú, sokszögű, málna-alakú. Epekövek jelenléte az esetek többségében sokáig tünet nélkül marad. Gyakran jelentkeznek ugyan bizonytalan panaszok, levertség, csekély májtáji fájdalmak, kisfoku sárgaság, emésztési zavarok s hasonlók, amelyeknek epekövektől való függését nem ismerik fel idejekorán. Jellemző zavarok csak akkor szoktak beállni, ha egy kő az epehólyagot elhagyja és az epe-utakba jut, vagy ha az epekövek jelenléte az epeutak fertőzését és gyuladását okozza. Szabályos lefolyás esetén az epekő kólikás rohamot vált ki. A rohamnak legjellemzőbb tünete: a fájdalom. Rendszerint minden előzmény nélkül köszönt be, máskor általános rószszullét, étvágytalanság előzi meg. Feltűnő gyakran mutatkozik a kólika éjjel, de azért sok betegnél szabályszerűen heteken keresztül, a nap egy bizonyos órájában, leginkább este öt órakor jelentkezik. Néha az étkezéstől függetlenül lép fel a görcsös roham, máskor meg 2—3 órával az étkezés után jelentkezik, ugyannyira. hogy a betegek már minden étel elvételétől irtózni kezdenek. Fájdalom és bosszúság is szerepelhetnek kiváltó okként. A roham alkalmával a beteg hirtelen erős, tompa fájást érez a has jobboldalé nan, a gyomorgödörben és közvetlenül a bordaiv alatt, mely azután onnan a hátba, a jobb lapockába és a vállba is kisugározhat. A fájás néha a türketetlenségig fokozódik. Ä fájás tetőpontján a betegnek émelygése és hányási ingere van. A rohamot gyakran kíséri hőemelkedés, melyet borzongás, sőt kifejezett rázó hideg eiőz meg. A fájás eltarthat órákig, majd abbahagy, hogy újabb hevességgel térjen vissza. A roham néha napokig is tarthat, úgy hogy az orvos a beteget gyakran a legnagyobb kimerültségben találja. Máskor a beteghez hivott orvos a has kisebb érzékenységén kívül rendellenességet nem tud megállapítani. A fájdalmak hevessége egyáltalán nem áll arányban a kő nagyságával. Éppen a legkisebb kövek válthatják ki a legnagyobb kólikát, t. i. könnyebben ékelődhetnek be. Ritkán támad csak egy egyetlen roham. Gyakran több kólikás roham jelentkezik egymásután, ilyen rohamcsoportok hosszabb-rövidebb időközökben ismétlődhetnek, bármikor megint évekre el is maradhatnak, mert nem a kő okozza a fájdalmat, hanem a gyulladás. Az infekció a lelke a betegségnek s ezért műiét előtt mindenkor fel kell világosítani a beteget, hogy a miitét célja nem a kövek eltávolítása, hanem a gyulladás megszüntetése. Nem a kő teszi beteggé az epehólyagot, hanem az általa közvetített fertözéses gyulladás. Az infekció lehet csekély, a kő lehet nagy. viszont a hö lehet kicsi és a fertőzés nagyon súlyos. A második fontos tünete az epekőbetegségnek a sárgaság. Azelőtt sárgaság nélkül nem is tudták elképzelni a bajt, pedig ez a lappangási stádiumban hiányzik s az epehólyaggyulladásnál csak 10—20%-ban, mig az epeutak lobjánál is csak 70%-ban lép fel. Sárgaság keletkezik, ha a közös epevezeték mechanikus módon, vagy gyulladás következtében elzáródik. Közkedvelt a publikum előtt, főleg a fürdőorvosok által igen gyakran felállított »epe-homok« diagnózis, holott ez egy igen ritka jelenség, 2—3 ezer műtét közben j—2-szer fordul elő csupán, így nem igen vigasztalhatjuk a betegeket azzal, hogy nem kell tartaniok a kis kövektől, mert újólag hangsúlyozom, hogy nem a kövek nagysága az, ami a beteg életét veszélyezteti, hanem az infekció nagysága és súlyossága. Az epekőbetegség kórjóslala mindig kétséges, egyesek, főleg belgyógyászok kedvezőnek mondják, mig a sebészek súlyos betegségnek tartják. Ezen ellentmondó nézetek, hasonlóan a vakbélgyulladáshoz, abban lelik magyarázatukat, hogy a sebészek sűrűbben látják a súlyos és nehéz eseteket s az életet veszélyeztető komplikációkat, mint a gyakorló orvosok. A kórjóslat megítélésében nem szabad megfeledkezni az epekő és az epeutak rákja között levő összefüggésről sem, nem olyan értelemben, hogy a rákot az epekő okozza, hanem az epekő okozta elváltozások teremtik a talajt, melyen azután a rák képződése megindul. Az orvosi kezelés ideális céija az epekőnek feloldása, illetve kihajtása volna. Azt kell mondanunk, hogy e tekintetben semmit sem tehetünk. Epekövet a szervezeten belül feloldani nem leitet s az öszszes e célra ajánlott szerek teljesen hatástalanok. Ugyanezt kell mondanunk azon szerekről is, melyeknek epekőhajtó hatást tulajdonítanak. Az epekövek hajtásának kísérlete két élű fegyver, hisz a súlyos szövődmények egész sora az epekőnek az epehólyagból az epevezetékbe való bejutásával veszi kezdetét. A belorvosi kezelés célja: az epekőbetegségnek lappangó állapotba való átvitele. A baj megelőzésére ajánlják a női fűzőnek teljes elhagyását. Az epepangás ineggátlása céljából tanácsos a sportok s gimnasztika gyakorlása. Igen fontos a ienti szabályok figyelembevétele több gyermekes nőknél, ha olyan családból szármáznak, melyben az épeköbetegség gyakran előfordul. Kólikához hivott onos elsősorban a fájást szünteti meg. A betegnek a fájás elmúlása esetén, még ha nem is lázas, az infekció miatt a legszigorúbb ágynyugalomra van szüksége. Igen fontos az emésztés szabályozása. Az emésztő szervek leghatásosabb szabályozója: a *karisbadi kúra*. Az esetek ezreiben tapasztaljuk a karlsbadi kúra hatásos voltát, de hogy miképpen áil be a javulás, azt még nem sikerült felderíteni. Nézetem szerint a »karlsbadi kúra* a következőkben hat: Karlsbad hatásos, mint minden fürdő azáltal, hogy a beteg, kijön a mindennapi robotból s teljes mértékban az egészségének szentelheti idejét. Tudjuk, borsi mily fontos az epekőbetegség gyógyitá* sában a diéta s az emésztés szabályozása s ezekre Karlsbadban igen nagy súlyt helyeznek, %mi azután rövid idő múltán a beteg állapotára jó hatással nyilvánul meg s végül a karlsbadi források is fejtenek ki valamelyes hatást, higabbá teszik az epét, miáltal gyorsabban lefolyik, elsodorják a baktériumokat, a duzzadt nyálkahártyákat lelohasztják és szabályozzák a vérkeringést. Amilyen áldásos lehet a karlsbadi kúra a betegség kezdeti szakában, annyira kevés haszonnal jár a későbbi stádiumban s még mindig megtörténik. hogy ilyen eseteket is elküldenek Karlsbadba s hetekig ott tartanak hiábavalóan. Mit használjon a Sprudel, mikor , az epehólyag téli van gennyel s számos mély fekéllyel? Ilyen esetek a műtőasztalra valók s nem Karlsbadba! Igen sok beteg diétahibára vezeti viszsza rohamát s ezen a téren sok hiba is történik. Sokan tulszigoru diétát tartanak, j mert azt tapasztalják, hogy az étkezések után mán 2—3 óra múlva jelentkeznek a rohamok, inkább éheznek s ezáltal nagy mértékben leromlanak. Mások, amikor látják, liogy könnyű ételek után éppúgy megjönnek a rohamok, mint nehezebben emészthetek után, egyáltalán nem tartanak diétát s mindent esznek válogatás nélkül. Feleslegesnek tartom a tulszigoru diéta előírását, de nagy súlyt helyezek arra. hogy a beteg minden 3 órában egyék keveset, de jót, az epének nem szabad pángania a hólyagban, hanem ál-, laedó mozgásban kell lennie s ez legjobban vegyes koszttal és gyakori étkezéssel érhető cl. Tulbő tápíelvéíel, zsíros és nem egészen friss ételek, nehezen emészthető és puffadást okozó tápszerek (hüvelyes vetemények, savanyú káposzta, pástétomok, mayonnaise és hasonlók) nyers gyümölcsök, saláták, alkoholos italok na-gyobb mennyiségben és erős koncentrációban eltiltandók, egyébként azonban bizonyos irányban különös szigorú étrend nem szükséges. Nézetem szerint a diétát illetőleg főleg a meglevő infekcióra kell tekintettel lenni, mert ha a betegség lappangó, úgy a beteg elbírja a legnehezebb ételeket is, viszont ha infekció van jelen, úgy kímélnie kell magát s csak igen könnyű táplálékot szabad magához vennie. Azt hiszem alig van olyan beteg, ki mielőtt műtétre került volna ne esne át egy úgynevezett olaj-kurán. Legtöbb olajnak hashajtó hatása van s innét származik a látszólagos . de rövid tartamú siker. Sőt. imitt-amott »köveket« is látnak eltávozni, holott ezen képletek nem egyebek mint elszappanosodott olajsavak. Ugyanez áll a közkedvelt »retekszaftra« is. összefoglalásképen megállapíthat j uk. hogy a belgyógyászati therápia nem hat kigyógyitólag, hanem átvezetheti a beteget a lappangó stádiumba, ha az infekciót sikerült megszüntetnie. Az in fekció fellángolásával a betegség ismét kitör. Ne felejtsük el, hogy a negyvenedik életév után sűrűn mutatkozó gyomor görcsök legnagyobb része epekő kólika. »Ideges« eredetű málkólika nincs! Az ilyen címen leirt esetekben mindig epekő okozta a kólikát. Ma már nagy haladás, hogy számos erletben a Röntgen segélyével is kimutathatók az epekövek. A sebészek modem felfogása szerint, hasonlóan a vakbélgyuladáshoz. az epekőbetegség minden fertözéses esete operálandó. Annyi bizonyos, hogy a műtét akkor a legkönnyebb és legveszélytelenebb, amikor szövődmények vagy ösz; szenövések nem állanak fenn. Másrészről figyelembe kell venni, hogy az esetek tekintélyes részében a baj lappangó stádiumba kerülhet s hosrízu ideig igy is maradhat, tehát a műtéti sürgősség nincs meg. A legtöbb orvos az arany középuton marad s rendszerint azt tanácsolja, hogy a heveny, az életet közvetlenül fenyegető gyuladásos epeköbetegséget azonnal meg kell operálni, mig a krónikus eseteket akkor kell megoperálni’ amikor épen rászánja magát a beteg a műtétre. Sok esetben a foglalkozás is szerepet játszik a műtéti javaslat felállításában. A munkásnak előbb kell magát operáltatnia. mert az évenkénti karlsbadi kúra számára elérhetetlen. Az előkelő dáma csak akkor fekszik le a műtőasztalra, ha inár végigjárta az összes fürdőhelyeket és szanatóriumokat, természetesen eredmény nélkül. A városi ember, akinek mindig módjában van kellő tapasztalatokkal rendelkező sebészhez fordulni, tovább várhat, mint a falun vágy tanyán élő embe'r.
