Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-27 / 146. szám

4. oldal 1926 május 27. Torontál vármegye közgyűlése Krsztics Vásza alispán a községi autonómiáról Becskerekről - jelentik: Torontói— Temes vármegye közgyűlése szer­dán délelőtt folyt le a vármegyeház nagytermében Krsztics Vásza alis­pán elnöklésével. A közgyűlés dél­előtt kilenc órakor kezdődött az­zal, hogy Zúbkovics Pavle dr. megyei főjegyző felolvasta az újonnan kinevezett törvényhatósági bizottsági tagok névsorát. Krsztics Vásza alispán tett ezután jelentést a megyei közigazgatás helyzetéről. Elmondotta, hogy a köz­igazgatási viszonyok egyre javul­nak. A községek elkészítették zár­­szárnadáasikat és' költségvetésüket, a pótadó a legtöbb helyen csökkenő­ben van. A közbiztonsági és a köz­egészségügyi állapotok is megjavul­tak. Ankics Bózsó szólt hozzá a jelen­téshez és bírálta a községi admi­nisztráció hibáit. Felemlítette, hogy egyszerű bizonyítványok kiadására hónapokig kell várni egyes községi elöljáróságoknál és kérte az alispán intézkedését. Kifogásolta, hogy uj országutak nem Beograd felé, ha­nem északi irányban épülnek és hogy nem vezet direkt ut Pancse­­vóra. Rámutatott arra, hogy sok községben nincs orvos, hogy kevés figyelmet fordítanak a trachomajár­­yárty leküzdésére. Az állattenyész­tést elhanyagolják. Kéri a kötelező állatbiztosítás bevezetését. Végül inegál lapitotat, hogy a pótadó még mindig magas. Csobanics Vitomir indítványt ter­jesztett ezután a közgyűlés elé hogy vegyék le a napirendről a sme­­derevói főispán kérelmét, amelyben hatvanezer dinár megszavazását ké­ri autóvásárlás céljára. Megállapi tóttá, hogy a főispánnak van....már autója. Nikolics Bota azt tette szó­vá, hogy külföldről hoznak be lova­kat a Vajdaságba a katonaság szá­mára,. ahelyett, hogy itt vásárolná­nak. Miután Rajics Tosa nemzetgyűlési képviselő indítványozta, hogy térje­nek át a napirendé, Krsztics Vásza alispán szólalt fel újból és válaszolt az elhangzott kifogásokra. Kijelen­tette, hogy a helyzet nem olyan sö­tét, amilyennek a felszólalások fel­tüntették. A közigazgatás állandóan javul. Figyelmeztetett arra, hogy a községi autonómiát felfüggesztették, de mihelyt helyreáll a községek ön­kormányzata, a közigazgatási bajok megszűnnek. Az útépítési program végrehajtását a megye csak most kezdi meg, eddig csupán javításo­kat végeztek. Az állategészségügy­re és az állattenyésztés fejlesztésé­re sokat költ a megye. A pótadókat a lehetőség szerint leszállítják. Ezután áttértek a napirend tár­gyalására, amelyen hatszáztizenkét pont szerepelt. A legtöbb tárgypont­ról vita nélkül szavaztak. Elfogadták az 1926. évi pótköltségvetést, amely háromszázezer dinárról szól. A pót­költségvetés nem változtatja meg a megyei pótadót. Megszavazott a köz­gyűlés ötvenezer dinárt a noviszadi Miletics-szóbor javára és ötvenezer dinárt a szerb Matica otthonalapjá­ra. Elhatározták, hogy a főispáni la­kást bebutoro2tatják. A közgyűlés délután fél kettőkor ért véget. akarnak Pancsevóra jönni, mert egy­részt itt a fizetések sokkal kisebbek, mint más nagyobb városokban, úgy hogy azok a tisztviselők, akiket például Szuboticáról, Beogradból vagy Novi­­szadról helyezett át Pancsevóra a bel­ügyminiszter, Pancsevón mintegy havi Nincsenek tisztviselők a pancsevói városházán Miért nem foglalják el állásukat az újonnan kinevezett főtisztviselők ? Paucsevóról jelentik: A pancsevói vá­rosházán már több mint egy éve bot­rányos állapotok uralkodnak. Sikkasz­tások, lopások, mindenféle szabályta­lanságok és hanyagságok fordultak elő. A bűnösöket és hibásakat részben letar­tóztatták, részben elbocsátották, vagy felfüggesztették. Közben olyanokat is sújtottak, akiknek semmi részük sen; volt a visszaélésekben s akiknek műkö­dése csak becsületet hozott Pancsevó városra. Természetes, hogy a sok fel­függesztés és áthelyezés folytán nagy hivatalnokhiány állott be a pancsevói városházán. A tisztviselőkar pótlását megkezdette a belügyminiszter azzal, hogy kinevezte Pancsevóra polgármes­ternek Iszajlovics Vásza belügyminisz­teri inspektort és főjegyzőnek dr. Subo­­tin Stevan belügyminiszteri hivatalno­kot. Ezzel azonban még távolról sem voltak a pancsevói városháza ügyei rendezve, annál kevésbé, mert közben a kiszélesített tanács radikális tagjai testületileg lemondottuk. Legutóbb a mi­niszter ezt a kérdést akként rendezte, hogy a lemondást elutasítva az eddigi tanácstagokat felhívta, hogy tovább mű­ködjenek, amihez a pancsevói radikáli­sok hozzá is járultak. Hátramaradt ezután még a felfüg­gesztések és elbocsátások által megüre­sedett fűtisztviselői állások betöltése, ami a városi adminisztráció zavartalan és rendes intézése szempontjából volt sürgős. A belügyminisztérium ki is ne­vezett több főtisztviselőt Pancsevóra, mégis betöltetlenek a pancsevói város­házán még ma is a rendőr főkapitányi, a katonai tanácsnoki, a gazdasági ta­nácsnoki, a városi főmérnöki, a városi főügyészi és a városi adóhvatali főnöki állások. Ezenkívül még számos alantas tisztviselői állás is betöltetlen. Ezek a hiányok, melyeket ézidőszerint csak részben tudnak pótolni, rendkívül meg­nehezítik az ügyek vitelét. Iszajlovics polgármester a maga ré­széről mindent elkövet az anomáliák megszüntetésére, azonban /azok a -fő-, tisztviselők, akiket eddig a belügymi­niszter más helyekről Pancsevóra kine­vezett, nem akarják elfoglalni hivatalu­kat. Kérdést intéztünk ez ügyben Iszaj­lovics polgármesterhez, aki kijelentette, hogy a kinevezett tisztviselők azért nem ezer dinárral kapnának kevesebb fize­tést, mint eddigi állomáshelyükön. Más­részt pedig a mai viszonyok között tel-, jesen lehetetlen részükre lakást szerez­ni Pancsevón. Ezért Iszajlovics polgár­­mester kijelentése szerint a legelső te­endő a pancsevói városházán a tisztvi­selői fizetéseknek olymódu rendezése, hogy az megfeleljen a mai követelmé­nyeknek. Ennek elintézése után reorga­nizálni fogják a tisztviselői kart kvali­fikáció szempontjából. Rendezni akarják' a tisztviselők nyugdíj ügyét is, hogy ne fenyegesse a tisztviselőt ok nélküli vagy politikai okokból való elbocsátás veszedelme. Végül gondoskodni kell a városnak arról, hogy elegendő lakás­­'álljon a városi tisztviselők rendelkezé­sére. Ez pedig oly módon volna leg­egyszerűbben elérhető, ha a városi föl­dek egyrészét, amelyek ma potom árért vannak bérbeadva, eladnák s az igy be­folyó pénzből lehetővé tennék a tisztvi­selőknek, hogy a város által ajándéko­zott telkeken könnyen és minden külö­nösebb megterhelés nélkül építhessenek, vagy pedig, hogy maga a város épít­sen és adjon a tisztviselőinek lakást. Ha azután mindezekkel az eszközökkel * elérték azt, hogy megfelelő és elegendő tisztviselői kar áll rendelkezésre, akkor lehet csak az igazán komoly és érdem­leges munkára áttérni. Mindez nagyon sürgős volna, mert igen sok fontos közügy vár elintézésre, mint például a város kövezése, a csa­tornázás, a közterek rendezése, a vil­lanyvilágítás tökéletesítésé, á gázgyár ügyének végleges rendezése, a temes- • parti rakodó megelelő rendezése és még sok más fontos feladat. A Pancsevó város adminisztrációjá­ban' tapasztalható képtelen állapotok iá napnál világosabban dokumentálják a községi autonómia visszaállításának rendkívüli fontosságát és a községi vá­lasztások mielőbbi megtartásának feltét­len szükségességét. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Szülök és gyermekek közt sokszor visszás a helyzet és általában a vi­szony. Ez azért van. mert a szülök na­gyon is elnézök a gyermekeik hibái, ezek pedig túlságosan szigornak a szü­léikéi iránt. Az apák szeretete a leányokkal s az anyáké a fiukkal szemben hajlandóbb az elnézésre, a megbocsájtásra, a ké­­•nyesztetésre és a vakságra, mert az előbbiek a leányaikban, az utóbbiak a fiaikban nemcsak a gyermekeiket lát­ják, hanem annak a nemnek a képvise­lőit is, amellyel szemben nem tudnak egészen hűvösek és tárgyilagosak ma­radni. * A szülőinket akkor is kell tisztelnünk, ha nem tiszteletreméltók, s a gyerme­keinket akkor is szeretnünk kell, ha nem szeretetreméltók. * Ha a gyermek kimondja, amit a fel­nőttek gondolnak, akkor azt mondják róla: ostoba kölyök. S ha nagyon fino­man fejezik ki magukat (mert ami fran­ciául van mondva, az finomul van mondva), akkor igy nevezik: enfant terrible. Minden szülőnek azt kívánom,' hogy ilegkevesebb három gyermeke legyen- Ha eléri ezt a kabalisztikus számot, ak­kor remélheti (lásd a Lear király és az ; öreg Karamazov esetét), hogy legalább egy lesz köztük hálás. Nem egészen bi-&eflj»S“Persíe},«n«t •sssrami- set MzonsftSj s nincs mindenkinek olyan szerencséje, mint Karamazovnak, akinek három fia közül csak kettő • volt az ellensége, s olyan se mint az agg Léar-nek, aki át­engedte a szép országát a két nagyob­bik leányának s aztán a harmadik, a kitagadott, volt kénytelen kenyeret és hajlékot kínálni neki öreg napjaira. # A legraeghatóbb'és legszomorubb je­lenség a világon egy szerencsétlen gyermek. Mert az semmiesetre se ma­ga oka a boldogtalanságának. * Az az angyal, akit feleségül veszünk, nem marad mindig angyal — igen sok­szor, $ néha rövid idő alatt közönséges némberré válik. Ellenben az az angyal, akit anyáknak nevezünk, amíg csak él, mindig angyal marad. tűt A szegény gyerek, akit nagyon sze­ret az anyja, vastagabban kent vajaske­nyeret eszik, minit az a gazdag gyer­mek, akinek az anyja — más dolgokkal van elfoglalva. # Az anyánk emlékezetét leghelyeseb­ben a saját születésünk napján kellene ünnepelnünk. ¥ Az anya sohase veszi észre, hogy a fia ostoba s 'hogy a lánya nem szép. * Nagy emberek fiai mindig árnyékban vannak, — a nagyok szüleit villamos fény világítja meg. * A kis gyermek tulajdonképp még nem, s az agg férfi vagy nő már nem ember. A kicsi gyermek sokkal szebb, az-aggastyán sokkal rútabb az átlagem­bernél. Innen a gyermek iránti általános rokonszenv (még a gonosztevők is sze­retik őket), s az öregek iránti — tiszte­let. Tiszteletnek nevezik ugyanis azt az idegenkedést, amellyel az ifjúság az öreg emberek és a vénasszonyok iránt viseltetik. * Ha a szülök kevésbbé kényeztetnék a gyermekeiket, ezek pedig kissé jobban a szüleiket, kedvezőbb pedagógiai ered­mények állanának elő A gyermekek hálátlansága nem kisebb bűn az apa vagy anyagyilkosság kísér­leténél vagy előkészítésénél. A Lear ki­rály és Goriot apó leányai bűnrészesek az apjuk, és Philippe Bridan bűnös az anyja halálában. * A szülő, amikor szidja a gyermekét, forróban szereti azt, mint a gyermek a szülőjét, amikor legjobban hizeleg neki. % Az egyetlen gyermek többet örököl, de kevesebbet szeret, mint azok a gyer­mekek, akik osztoznak az örökségen. * A gyermekben már megvan a jöven­dő férfi vagy az elkövetkező asszony. De ez még nem látszik, s innen van, hogy a gyermeket oly sokan és olyan nagyon szeretik. Boldog, aki a fiára és az unokáira büszkébb, mint az őseire. Némcsak gyermeki háláról beszéljünk, amellyel a fiaink s a leányaink tartoz­nak nekünk, de-, arról a háláról is. amellyel mi tartozunk nekik azért a gyönyörűségért, amiben részünk volt tőlük, —• mielőtt hálátlanokká lettek hozzánk. * Testvérek, ha még úgy vonzódnak is egymáshoz, legjobban szeretnék, ha egyetlen gyermekei lennének a szüleiké nek. S nem ám azért (bár ilyenek is vannak,) hogy egyedüli örököseik le­gyenek, hanem mert az a vágyuk, hogyi egyedül őket szeressék. Mert a gyer­mekek nem kevésbbé féltékenyek a szü­lök szeretetére. mint a házasfelek egy­másnak a szerelmére. A zsenik és általában a nagyon kiváló elmék ritkán boldogok a családi életük­ben. Feleséget esetleg kapnak, olyat,1, akiben nem csalódnak (hiszen nem vár­nak tőle sokat!), de gyermekeket rit­kán, akik méltók hozzájuk. Rendesen1 meg vannak fosztva attól a gyönyörű­ségtől, amely minden nyárspoigárnak kijut, hogy különbek legyenek az utó­daik mint ők maguk. * A zseninek, a nagy föltalálónak, művész­nek, költőnek s bármely kitűnőségnek szerencséje, ha leánya van. Ettől nem kívánja, hogy hozzá hasonló vagy ná­lánál is kiválóbb egyéniség legyen, * A szülőknek meg keli szokni, hogy, nem a maguk számára nevelik a gyer­mekeiket. * . A gyermekeknek legenyhébb biráiki szüleik; a szülőknek legszigorúbb kri­tikusai; a gyermekeik.

Next

/
Thumbnails
Contents