Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-27 / 146. szám
BÄCSMEGYEI NÄPLÖ 1926. május 27. Hazafias bűnösök Ezután felsorolja az indikilás a sulyosbitó és enyhítő körülményeket. 2. oldal. tiz millió korona pénzbüntetésre, három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik ugyanilyen tartamú felfüggesztésére;' Haits Laiost és Kurtz Sándort egyegy évi börtönre, két-két millió korona pénzbüntetésre, három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik felfüggesztésére; Gerö Lászlót két évi fegyházra, két millió korona pénzbüntetésre, három évi - hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen tartamú felfüggeszésére; Pcirragh Ferencet, Kiss Lajos Kornélt, Scharf Nándort, Hampel Ferencet és Spannring Lászlót hat-hat hónapi börtönre, égy-egy millió korona pénzbüntetésre, három évi hivatalvesztésre; Haála Bélüt jogaik felfüggesztésére; Ilaála Józsefet, Ágoston Árpádot, Velősz Bélát két-két havi fogházra, fejenkint ötszázezer korona pénzbüntetésre, amit a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vesz: Rába Dezsőt egy évi és hat hónapi börtönre, két millió korona pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre és poitikai jogainak felfüggesztésére; Andor Endrét nyolc hónapi börtönre, Schweiz Tibort hét hónapi börtönre és mindkettőjüket egy millió korona pénzbüntetésre, három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik felfüggesztésére; Winker Istvánt négy hónapi fogházra, Varga Bélát egy hónapi fogházra, de mindkettőjük büntetését kitöltöttnek veszi és elrendeli azonnali szabadlábrahelyezésüket; Olchváry Ödönt öt hónapi fogházra; Mankovich Bélát egy évi börtönre, Kovács Gáspárt tiz hónapi börtönre és mindkettőjüket két-két millió korona pénzbüntetésre és politikai jogaik felfüggesztésére Ítéli. A törvényszék kötelezi a vádlottakat, hogy végrehajtás kötelezettsége mellett egy frankot fizessenek ki a sértett Banque de France-nak. A bíróság Szörtsey Józsefet és Baross Gábort a hamis pénz forgalombohózataiéban való biinrészesség vádja alól felmenti. Az elnök ezután bejelenti, hogy az ítélet Virág Jánosra vonatkozó részét nem ismerteti, mert a vádlottat kórházba szállították, majd szünetet rendelnek el. A törvényszék nem tagadhatta meg annak elismerését, hogy a vádlottak nem közönséges gonosztevők, hanem egy eszme áldozatai. A hazaszeretet hozta össze és tartotta együtt az öregeket a fiatalokkal, az előkelőeket a közrendüekkel, a magas müveltségüeket az alacsonyabb intelligenciájuakka!. Nem közönséges gonosztevők a vádlottak, hanem áldozatai az országra szakadt nemzeti szerencsétlenségnek, Magyarország lerongyolódása vitte őket a vádlottak padjára, de a törvényszék egy percig sem habozott, hogy szembeforduljon a vádlottak mentalitásával, mert cselekményük súlyosan beleütközik a jogrendbe és az állam rendbe. Nem leheteti tehát kétséges a vádlottak bűnösségének megállapítása. Nádossynál, Kurtznál és Haitsnál súlyosbító körülménynek veszi, hogy egy állami intézményt vittek bele az ügybe és okot adtak a kormány meggyanusitására. Valamennyi vádlottnál súlyosbító körülmény, hogy cselekményük az államra nézve hátrányos következményekkel is járhatott. Viszont valamennyi vádlottnál enyhítő körülménynek fogadta el a bíróság azt, hogy hazafias érzésből cselekedtek, a Térképészeti Intézet alkalmazottaméi pedig, hogy feletteseik rendelkezésére vettek részt az akcióvan, valamint azt, hogy Mankovics és Kovács kivételével valamennyien önzetlenül jártak el, az elsőrendű vádlottaknál pedig még azf is, hogy férfiasán vállaltyk az alacsonyabbrangu vádlottakkal szemben a felelősséget. Gerönél külön enyhítő körülmény az a nagy önzetlenség, amellyel eljárt, valamint hogy egészségi állapota súlyosan megrongálódott. Az Ítélet indokolása A főügyész felebbez A szünet után Töreky elnök megkezdi a rendkívül terjedelmes indokolás felolvasását. Az indokolásban a törvényszék részletesen megállapítja az elkövetett bűncselekményt és abban az egyes vádlottak szerepét. Pontos történeti vázlatét adja a frankhamisitási ügy minden fázisának a főtárgyalási kihallgatások és egyéb bizonyítékok alapján. Mérlegeli a törvényszék a vádlottaknak azt a védekezését, hogy a frcinkhamisitási ügyet hazafias akciónak hitték, olyan félhivatalos cselekménynek, a melyről a kormányhalóság is tudott. A törvényszék nem fogadta el ezt a védekezést, valamint azt sem, hogy a Térképészeti Intézet tisztviselői parancsra cselekedtek, sem ezt, hogy Rába Dezső, mint a herceg alkalmazottja csak közvetítő szolgálatokat végzett. Ugyancsak elutasította a biróság azokat a feltevéseket, amelyek szerint a kormány ismerte és jóakaratéi paszszivitással támogatta az ügyet. — Megállapítható — mondja az indokolás — hogy Nádossyn kívül magasabb személy és a kormány nem tudott a frankhamisításról. Ezzel kapcsolatban 6 biróság részletesen foglalkozik a főtárgyaláson elhangzott tanúvallomásokkal. A Rába Dezső, Friedrich István, Sigray Antal gróf, Pnllavicini György őrgróf és Hír György képviselő által tett vallomásokból kiderül, hogy nagyrészt nem közvetlen személyes tapasztalaton alapultak, másrészt megdőltek elsősorban Nádossynak az egész eljárás folyamán változatlanul fentartott ama vallomásával, hogy a kormány a frankhamisításról nem tudott, továbbá Windischgrátznek Nádossy vallomását megerősítő vallomásával is. Hasnnlóképen megdöntötte ezt gróf Teleki Pál kihallgatása is. Az akció lel Terjedelmesen foglalkozik az indokolás a vádlottak cselekményének lelki motívumaivá!. A bíróság megállapítja, hogy nincs adat arra, hogy a vádlottakat más késztette volna kétségbeesett vállalkozásukra, mint a hazafias érzés. A törvényszék a főtárgyalás adataiból megállapítja, hogy valaki valahol megcsillogtatott egy képet, egy eszmét, egy gondolatot,, melynek hatása alatt, Windisch-Setnmi bizonyíték sem merült fel arra, hogy akár a miniszterelnök, akár a kormány más tagja levelet irt volna a hamis frankok ügyében. Pallavicini György ^rgróf vallomása csak következtetéseken alapszik és ezt a következtetést anélkül vonta le, hogy annak bármily komoly tárgyi alapja lett volna. De nemcsak a következtetések mutatkoztak aggályosaknak, hanem azok a tárgyi tudomásai is, amelyeket felhozott, bizonytalanoknak látszottak. Pallavicini vallomásának ezért a biróság lényeges jelentőséget nem tulajdoníthatott. Hir György vallomásál pedig a bíróság nemcsak megbízhatatlannak, hanem egyenesen valóijannak találta, elsősorban Windischgrätz cáfolata alapján, aki György kihallgatásával kapcsolatban határozottan kijelentette, hogy a miniszterelnökkel a frankügyről és az e célra adandó pénzről sohasem beszélt. Windischgrátz vallomásét megfelelően alátámasztja a miniszterelnök és titkárainak, valamint báró Bornemiszának vallomása. A főtárgyalás nemcsak hogy bizonyítékokat nem produkált, hanem még valószínűségeket sem arra vonatkozólag, hogy a kormány tudott volna a frankhamisításról, sőt adatokat szolgáltatott arra, hogy a miniszterelnök, amikor részben Telekitől 1923-ban, részben Kozmától 1925-ben értesült, megtette a szükséges intézkedéseket a hamisítás megakadályozására. Ezután áttér az indokolás az egyes vádlottak szerepének taglalására. Megállapítja, hogy Ni' dossy cselekménye olyan volt, amely nem a bünsegédi minőség meghatározása alá vonandó, Iranern teljes egészében kimeríti a tettestárs szerepét. ú motívumai gr ätz vállalkozott a frankhamisításra. és ragadta magával Nádossyt, aki viszont a többieket vitte bele. az akcióba. A vádlottakat ugyanaz az érzés vezette. Egyik vádlottnak sem hozott az akció semmiféle anyagi előnyt, csak bajt. Kellett tehát lenni az anyagi érdeken felül álló eszmének, amely a közös cél felé vitte a vádlottakat. Töreky elnök ezután .felszólítja á vád képviselőjét, hogy az ítélettel kapcsolatban nyilatkozzék. Sztrache főügyész bejelenti, hogy tisztára jogi okokból felebbezést jelent be a Nádossy ellen hozott Ítélet ellen, mert a törvényszék az ő működését tetíestársi közreműködésnek minősítette, felebbezése azonban nem célozza a büntetés enyhítését, miután a büntetést a bűnösség súlyosságával és nagyságával arányban állónak tartja. Felebbez Haála Ágoston és Velősi ellen hozott ítélet ama része ellen, a mely őket a vád egyrésze alól mentesiti; felebbez végül Baross és Szörtsey felmentése miatt is. Auer Pál, a Banque de France képvi-i selője "tudomásul veszi a törvényszék Ítéletét, majd a vádlottak helyett védőik teszik meg megjegyzéseiket. Gál Jenő dr., Nádossy védője bejelenti, hogy csatlakozik a főügyész bejelentéséhez. Az ítéletet alaki okokból felebbezi meg, azonkívül az indokolás miatt is felebbezést jelent be, mert az indokolásban az áll, hogy Nádossyt hazafias indokok vezették a rendelkező részben mégis frank-, hamisítás bűntettének minőáitve a cselekményt. Utána Ulain, Windischgrätz herceg védője, majd sorban a többi ve-. I dők tesznek előterjesztést. A védők az elítéltek szabadlábrahelyezését kérik Gál Jenő Nádossy Imre szabaálábrahelyezésére fesz indítványt. Hangsúlyozza, hogy a Nádossy szökésétől nem lehet tartani és az sem valószínű, hogy az ítéletet a felsőbb birói fórumok súlyosbítani fogják. Hivatkozik a Kosztkaéle esetre, amikor a törvényszék szabadlábra helyezett Nádossyhoz hasonló társadalmi állású egyént, aki gyilkossággal van- vádolva. Azt javasolja, hogy amennyiben a törvényszék szükségesnek látja, házi őrizetet rendeljen el, vagy kaució mellett engedje szabadlábra .Nádossyt. Hasonló kérelmet terjeszt elő Ulain Ferenc Windischgrätzre vonatkozólag; utána pedig a többi védők tesznek szubadlábrahelyezési indítványt. Sztrache főügyész az elnök kérdésére küelnti, hogy nincs kifogása az ellen, hogy akikre egy évet meg nem haladó büntetést szabtak ki, azokat szabadlábra helyezzék. A biróság kimondotta, hogy Windischgrätz és Nádossy kivételével valamenynyi vádlottat szabadlábrahelyezi. ÁLLJ! A noviszadi pénzügyigazgatóság páncélterme előtt őrtálló katona agyonlőtt egy újoncot Keddről szerdára virradó éjjel, valamivel éjfél után a Wilson-téren levő noviszadi tartományi pénzügyi gazgatóság épületében a páncélterem előtt őrhelyén szolgálatot teljesítő Steibl János közkatona szolgálati fegyverével lelőtte Belazi Ádám katonatársát, aki két órával !$isőbb a közkórházban meghalt. Kedden este hat órától kevés megszakítással késő éjszakáig Noviszad felett rég tapasztalt záporeső és vihar vonált végig. , Steibl János közkatona a pénzügyigazgatóságon teljesített őrszolgálatot. Áz őrparancsnok a páncélterem elé állította, ahol a pénzügyigazgatóság hatalmas pénzkészletei vannak elhelyezve. Steibl Jánosnak a páncélterem előtti udvari ajtónál az udvarban volt az őrhelye, de a nagy vihar és záporeső miatt visszavonult az épület földszinti folyosójának azon részébe, ahol a kcresztfolyósó a főfolyosóba torkol és a honnan kilátása* volt a páncélteremre. Sem a kapubejárat, sera a folyosók nem voltak kivilágítva, úgy hogy Steibl János a koromsötét folyóson egy lépésnyire sem látott. Steibl valamivel éjfél után a hosszú főfolyosón cipőkopogást hallott, anélkül, hogy a feléje közeledő alakot láthatta volna. Steibl harsány hangon állj-t kiáltott. A vele szemben feléje jövő alak cipőkopogása erre sem szűnt meg, mire az őr másodszor, harmadszor is, sőt vallomása szerint negyedszer is belekiabált a folyosóba: — Állj! És mert a feléje jövő alak cipőkopogása már közvetlen a közelről hallatszott a hang irányában elsütötte fegyverét. A lövés dördülésének pillanatában a lövés zaját is tulharsogta egy velötrázó kiáltás, melyet egy emberi test tompa zuhanása követett. Pillanatok alatt talpon volt az egész őrség, amely futólépésben sietett a lövés irányába. Valahonnan gyertyát kerítettek, amelynek fényénél a földön vérében heverve láttak egy katonát, aki rettenetesen jajveszékeit. Az eszméletlen katonát mentőkocsin a közkórházba szállították, ahol mielőtt még műtétet lehetett volna végrehajtani, éjjel két óra tájban meghalt. Steiblt vasraverve kísérték az állomásparancsnokság fogdájába. A szerencsétlen áldozat Belazi Adára sziváci földműves, nőtlen, hat hónapja bevonult újonc. Steibl János a polgári életben géplakatos Becskereken, nős, egy gyermeke van. i