Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-23 / 143. szám

24. old.!____________________ BÄCSMEGYE! napló radnak bizonyos izgalmi stádiumban. Dresmann kölni sebészprofesszor ajánlatára a német sebészek elfogadták és elkalmazzák a narkózis kölni vízzel való bevezetését. Az altató orvos né­hány percig illatos kölni vizet csepegtet az altató kosárra, mire a a beteg meg­nyugszik, nyugodtan légzik és csak e megnyugvás után térnek át lassankint az altatószer adagolására. A narkózis kölni vízzel való bevezeté­se annyira bevált, hogy az egyik berlini kémiai gyár a gyors-altatáshoz szüksé­ges chloräthylt már kellő mennyiségű Eau de Colögne-al illatosítva állítja elő. Or. Munk Arthur. KALAND IRTA: SZÍNI GYULA forró égöv kiimája előnyösen befolyá­solja a bajt. MEG LEHET HOSSZABBÍTANI AZ ÉLETET? Megnyugtathatjuk azokat az idősebb olvasókat, akiket ez a kérdés közelebb­ről érdekel, hogy igenis, meg lehet az életet hosszabbítani. (Ez a pár sor írás csak az öregeknek szól, hiszen a fiata­lok »örökké« élnek, őket úgysem ér­dekli ez a téma.) A hosszú élet titkának kulcsa olyan egyszerű, mint a Kolumbusz tojása és szerencsére nem e sorok szerény Írójá­tól származik a megállapítás, különben bizonyára meg is mosolyogná az ol­vasó. Richet, a hires francia tudós, a Nobel­­dij nyertese röviden és velősen alábbi pár tömör sorba foglalja össze az élet meghosszabbításának titkát: Óvni kell a szervezetet mindenféle fertőző bajtól, tuberkulózistól, ráktól, vesebajos krémiától, tüdőgyulladás­tól véredény elmeszesedéstöl és ha ez sikerül, bizttosao megéred a szá­zadik éleévedet. Évszázadok óta törik a fejüket a tudó­sok ezen a problémán, kísérleteznek, kutatnak az életelikszir után, fiatalító módszereket találnak ki, könyvtárra való kötetet írnak, vitatkoznak, vajúd­nak és a végén megszületik a közismert — egérke. A régi adoma is azt mondja, hogy könnyen elérheted a századik évet, csak arra az egyre kell vigyáz­nod, hogy kilencvenkilenc éves korod­ban valahogy véletlenül meg ne találj halni. De a kiváló tudós még hozzá teszi: Távol kell tartani a szervezettől a fertőző csirákon kívül a mérgeket is, elsősorban a nikotint. Egészséges, alkoholmentes, józan életet éljünk, tartózkoljunk a nemi kicsapongások­tól. a tulbö táplálkozástól, kerüljük a meghűléseket. Mindez nagyon szép, de ki fogja be­tartani? Mert aki a halálos betegsége­ket távol tudja tartani a szervezetétől és az előírásos józan életet betartja; igazán meg is érdemli, hogy száz évig éljen. Talán az orvosok tartják majd be ezeket az utasításokat? Az orvosok bi­zonyosan nem, mert mint ahogy a sza­bó rossz ruhában jár, a cipész rongyos cipőt hord, úgy az orvos se ér rá a ma­ga egészségével is foglalkozni. Valószí­nűleg csak a neuraszténiások, a hipo­­chonderék igyekeznek majd — e taní­tások betartásával — a századik évet elérni: sikertelenül. Az élet meghosszab­bítása tehát: utópia. És igy van helyén a dolog, mert bi­zony rettenetes csapást jelentene až emberiségre, ha a világ tele volna bo­torkáló, magukkal tehetetlen százéves emberekkel. Mi, fiatalok legalább is azt állítjuk, hogy az öregkor meghosszab­bításának semmi értelme sincs, hisz úgy­sincs nekik sok örömük az életből. Az öregek, a nagyon öregek meg azt mondják: — Milyen szép élni... Még nVg él­tem. Csak most tudom igazán élvezni az életet... És végeredményben: igazat kell ad­nunk a fiataloknak és az öregeknek is. AZ OPERÁCIÓKNÁL való altatás bizony nem a legkelleme­sebb dolgok közé tartozik. Az ember orra, szája fölé helyeznek egy fátyol­­szerű anyagból készült »szájkosarat«, maszkot, amelyre a narkotizáló orvos kellemetlen szagu étert, kloroformot, vagy etilkloridot csepegtet. Az altatás, az el alvás különösen nyugtalan gyermekeknél és ideges nők­nél jár nehézséggel, mert ezek a nehe­zen elalvqk a kellemetlen szag hatása következtében visszatartott lélegzettel nyugtalanul vergődnek a műtőasztalon, .kínosan alszanak el, és végig megma­Mary, nagyon messziről jöttem ma haza: egy világot hagytam a hátam mögött és most egv másikat kell keres­nem. Nagyon szép idő volt tegnap és éli természetesen unatkoztam. Felhők, virá­gok és egyéb fények, szinek csak eszé­be juttatják az embernek, hogy milyen szép volna az élét. ha mindez igaz vol­na. A férjemnek nem szóltam semmit, kikocsiztam a vidékre, gyalog folytat­tam az utam, amely elhagyott erdei ös­vényeken, tisztásokon, hallgatag reme­teségeken vitt keresztül. A völgyből, a mely a zöld és sárga szín minden hullá­mában ringott, hirtelen élénkpiros tor­­nyocskák, csinos pavillonok villantak elő. azután egy komoly szürke, kastcly­­szerü épület az állami címerrel, amely­nek ridegségét hiába próbálta enyhíteni egy túlságosan tarka, virágos park és egy vidám lawn-tenuis pálya, amelynek hálói közvetlenül az épület homlokzata előtt emelkedtek. A járó-kelők közül egyet megkérdez­tem, hogy mi ez a kastély és a felelete szinte megborzongatott: tébolyda. Egé­szen más szemmel kezdtem nézni a ma­gas épületet és a vidám hangok, amiket az előbb belőle kihallottam, egyszerre megfagyasztották az ereimben a vért. És mégis valami érthetetlen kíváncsi­ság vonzott feléje, annyira, hogy valami csellel beszerettem volna jutni. Gondol­tam és hirtelen eszembe jutott Lovas Pál neve. Lovas Pál... egy név a sok közül, a melyet ismerek. Öt évvel ezelőtt még bókokat mondott nekem, mint általában a férfiak, akik sohasem fogják levetni ezt a provokáló, kellemetlen szokásukat. Lehet, hogy érdeklődtem utána egy pillanatig, de nem emlékszem reá bizto­san. A férjem barátai közé tartozott és ezen a réven tudtam meg róla. hogy egy évv.el ezelőtt súlyos idegbaj tört ki raj­ta. úgy, hogy be kellett szállítani az el­mebajosok intézetébe. Mást nem tudtam a sorsáról, de elképzeltem, hogy mint aféle legényember, akit nyugtalansága és sorsa ide-oda vetett, anélkül, hogy valahol meg tudott volna gyökerezni, most legszomorubb óráiban egészen ár­va és elhagyatott lehet. Meg kell láto­gatnom. Az embernek először jelentkeznie kell az intézet ellenőrénél és engedelmet ad­hat a beteg meglátogatására. Cédulát kaptam tőle. amelyre színes ceruzával Lovas Pál neve volt irva. Ezzel a cédu­lával a látogatóterembe kellett mennem, hol egy sápadt és szigorú arcú apáca vette át az írást és eltűnt vele. Egészen egyedül maradtam egy szo­bában. hol nádszékek sorakoztak a fal mellett és mindenfelé ajtók voltak ki­lincs nélkül. Apácák és piros karszala­gos cselédek jöttek-mentek. de mindig a náluk levő kulccsal nyitották ki az ajtókat és gyorsan megint bezárták. Az emberen ideges félelem vesz erőt, mintha valami csapdába került volna. Égy beteget is hoztak. Fehér-kék csikós korházi ruhájában nyugodtan haladt el mellettem, pillantást sem vetett rám és mindössze az volt feltűnő rajta,, hogy a karját mereven alálógatta és csak áz ujjai jártak moíollaszerüen, míg el nem tűnt az ajtó mögött. Pár perc múlva újra csikordult az ajtó és egy szomorú, szinte rabmenet vonult végig a szobán egy ápoló vezetésével. Nem néztek az emberek se jobbra, se balra, hanem ahogy a római V-ös számmal megjelölt ajtón bejöttek, úgy tűntek el arómai 11-es számú ajtó mö­gött. Egy percig nyitva maradt ez az ajtó és végig láthattam egy világos, tiszta folyósón, amelybe napsugár szű­rődött kerti lombokon át és hol kór­házi ruhás emberek üldögéltek, álltak, többnyire egyedül. Megint 5 főkötős soros lépett ki az egyik ajtón és utána egv magas, szikár karcsú ember, göndör szőke hajjal, ege.- > szén í.ehér, torzonborz bajusszal.és mé­lyen beesett szemmel: Lovas Pál. Fel­tűnően elegáns volt. látszott rajta, hogy átöltözködött és ezért váratott magára ennyi ideig. Egyenesen felém tartott, komolyan, kíváncsian nézegetett és a kezét nyúj­totta felém. Emlékszik még reám? — kérdeztem -tőle. — Nánayné — felelte nyugodtan és lehajolt, hogy a kezemet megcsókolja. — Minek köszönhettem a látogatá­sát? Azt feleltem neki, hogy erre jártam és egyszerre eszembe jutott, hogy meg­látogatom, mint a férjem barátját. Ud­variasan megköszönte az érdeklődése­met, aztán egy percig csak egymást néztük, mert nyilván egyikünk sem tu­dott mit kérdezni. — Mit csinál a férje? — törte meg ö a hallgatást és hozzátette:-- Tuskószerü ember, akiről semmit sem lehet lefaragni. Úgy kell venni, amint van. Egészben véve jelentékte­len ember. — Ez a nyers, kíméletlen kritika meg­hökkentett. Miért mondja ezt a sze­membe? De megnyugtattam magam, hiszen elmebajossal álltam szemben. — Asszonyom — folytatta nyugodt hangon — ön nyilván nem is tudja, hogy része van abban, hogy én ide ke­rültem. — Nekem? — kérdeztem csodál­kozva és idegesen néztem az ajtókat, amelyen nem volt kilincs és amelyek le voltak zárva. Egészen egyedül voltunk. — Én ismertem önt leánykorában — szólt Lovas Pál — finom, kis. lágyvo* nalu arca volt, amely mintha csupa mo­­sülygödröcs'kéből állt volna. A keze is olyan delikát volt, amely csak a legfi­nomabb race-t jellemzi. Szavamra ön soha sem fog férjhez menni. És ugye mennyire bekövetkezett az aggodal­mam? Fogadja részvétemet. — Bocáftnat — feleltem — de én asszony vagyok. Nánayné. Az ön ba­rátjának a felesége. Sőt már gyerme­kem is volt. aki szegény csak egy évig élt. — Ön nem ment férjhez — mondta keményen és fenyegetően Lovas Pál. Rögtön láttam, hogy végre elérkeztünk az ö ötödik kerekéhez. Most már hagy­tam beszélni: — Igen asszonyom, ön nem ment férjhez. Nánay nem az ön férje, ön­nek soha sem volt gyermeke, ön nem házas, ön egy harminc éves aggszüz. És ön szűz és meddő fog maradni, amig él. Pedig az a világon a legna­gyobb baj, hogy az emberek szüzek és meddők maradnak. Ezért vagyok én itt, ezen a szomorú helyen. — De nézze. Lovas Pál. hogyan mondhat ilyet! Amig ezt fogja állítani, nem eresztik ki innen erről a szomorú helyről. Lehet, hogy önnek más felfo­gása van a házasságról, mint más em­bernek. de ezt nem kell az egész világ orrára kötni, ön gondolhat, amit akar, de tartsa meg magának, mert sohasem fogják önt innen elereszteni. Én rop­pant sajnálom önt és ha innen kiszaba­dulna, én kisérném el szabad sétáira napfényes helyekre. Lovas Pál arcán gúnyos, torz vonás jelent meg és folytatta: — Velem is szűz és meddő maradna. Mi ketten már arra vagyunk teremtve, hogy szüzek és meddők maradjunk. Mi eljátszottuk már azt a pillanatot, ami­kor a világot szerelemmel gazdagít­hattuk. Meg is mondom hogyan és mi­kor játszotta el. Az elmebajos a levegőbe nézett, mintha emlékezetét akarta volna fel­frissíteni és erre elkezdte az én házas­ságom történetét elemezni és feszegetni. Megdöbbentően pontosan tudott mindent és olyan részleteket mondott el. hogy belehalványodtam annak tudatába, hogy,1 ezt rajtam kivül más is tudja a világos. Az ember nagy lelki zuzódásokon megy keresztül, de ennek emlékei idő­vel elhomályosodnak, mert az élet vágy mindennél erősebb a világon. Megdöb­benve hallgattam ezt az embert, aki kegyetlenül boncolgatta azt, amit én unos-untig, hogy elmebajossal állok szemben, akiknek nem kell a szavára adnom. Olyan pontosan tudott mindent,, olyan pontosan emlékezett a legcseké­lyebb részleteire is. hogy meg mertem kockáztatni: • — Mondja Lovas Pál. nem volt-e maga valaha szerelmes belém? Lehajtotta a fejét és halkan szólt: — Most Is az vagyok. — És miért nem szólt... akkor? Belépett az apáca és jelentette, hogy a látogatás ideje letelt. Lovas Pál ke­zet szorított velem és izgatottan elsie­tett, anélkül, hogy hátrafordult volna. Mary, én nem tudom, mi van velem, Napról-napra szerelmesebb kezdek Ten­ni ebbe az emberbe. Már azt hiszem, magam is örült vagyok. Ez a késön tá, madt szerelem borzasztóan reám nehe­zedik és büntet. Folyton ellent akarok állni annak, hogy újra meglátogassa és valami olthatatalan. leküzdhetetlen sodor feléje. Ez. az ember őrülten is ezerszer értékesebb mint egy férj, aki­vel szűz és meddő maradtam. De miért csak ily későn jutok ennek a tudatára? Jöjj és segíts a te szerencsétlen Margitodon. T926 máftis 23 Szerkesztői üzenetek ü © B Cs. P, Maliidios. Hitelezői annak da­cára. hogy bankkövetelés van. az ön in­gatlanára jogerős bírói Ítélet alapján , megkérhetik az árverést. Az első helyen való bankbekebelezés annyit jelent, hogy az árverési vételárból első sorban a bankot fogják kielégiteni. Azonban a banknak nem kell hozzájárulni ahhoz, hogy más hitelező, akinek Ítélete van, árverést kérjen. —- Az uzsora ellen a feljelentést a kir. ügyészségnél kell meg­tenni. Arra azonban nincs kilátás, hogy a bíróság az 5 vagy 8%-on félül kifize­tett kamatot betudja a tőkébe. Különben is ezzel már elkésett, mert a hitelezői­nek, mint ö előadta, jogerős bírói Ítélet van ön ellen a kezükben. — A magáno­sok által kölcsönadott tőkék utáni ka­mat jövedelmi adóköteles, tehát az, aki] a kamatot élvezi, köteles ezt 'a jövedel-' mét bejelenteni. — Lábon álló termést is le lehet foglaltatni és el lehet árverez­ni, csupán a vetőmagra és a három hó­napi ellátásra szükséges mennyiséget mentheti fel. K. A. Sztaribecse. Kérjük velünk kö­zölni, hogy ön mióta lakik Jugoszláviá­ban és mióta adófizető, mert enéikül nem tudjuk megállapítani, hogy köte­les-e önnek a jegyző a domovnicát ki­adni. K. A. Torzsa. A zagrebi ipartestület által kibocsájtott sorsjegyek húzása meg volt. Az eredményt a Bácsmegyei Napló szerdai számában le is közöltük. Sch. .1. Vel.-Kikinda. Francia kdpesle­­pokat a szuboticai Marisios és Jankó vies cégnél lehet kapni. Szíveskedjék hozzá fordulni. Becskereki olvasó. A katonaságnál hat gimnáziummal ugyanolyan jogai van­nak, mint az érettségivel, tehát önkén­tes is lehet. Kérheti azonban a bevonu­lás elhalasztását addig, mig az érettsé­git leteszi. Vén róka. Szombor. Több ilyen or­vos van. keresse fel Jutassv egyetemi magántanárt Budapesten. A. C. Vel.-Kiklnda. A csehszlovák épít­kezési sorsjegyek Jugoszláviában való árusítását a minisztérium betiltotta. G. A. Vel.-Becskerek. Aktája 4194/26. szám alatt közlekedési minisztériumban' van, még elintézetlenül. A Jogvédő Iro­da értesítése- szerint az az ügyosztály, amely az ön aktáját intézi, most költöz­ködik és igy az ügy néhány napi kése­delmet szenved. I. M. Srbobran. Magyarország külföl­dön élő nyugdíjasnak csak akkor fizeti; ki a nyújtón at. ha ehhez a miniszterta­nács előzőleg hozzájárul. A. G. Mol. Ha a reklamációra nem' kap elintézést, a posta kártérítéssel tar­tozik, A kártérítés összege 20 békekoro­na. Most a kártérítési össaei isiében 20

Next

/
Thumbnails
Contents