Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-23 / 143. szám

6. oldal NRPRÓL NRPRF) • ■ • Jassz A városháza előtti autóbusz megálló­nál egy szegény, mezítlábas, rongyos kis fiúcska várakozott. És amikor az első kocsi odadöcögött a járdához, a gyerek tiszta, szelíd, szürke szemével fölnézett a kalauzra: — Kérem szépen, menyibe kerül a Ha* lasi-utra? — Öt dinár. A fiúcska busán lehajtotta a fejét és olyan mozdulatot tett, mintha félre akar­na állani: — Nekem csak három van! Az ilyen jeleneteknél azonban mindig meglátszik, hogy az embereknek mégis csak van szivük. Legalább, ha nem kerül nagyon sokba bebizonyítani, hogy ez a nevezetes szerv valóban ott dobog belül a mellény, vagy a blúz alatt. Ezért tehát egyszerre hárman is megszólaltak az utasok-közül: — Nem baj fiacskám, csak szállj föl, majd én adok neked két dinárt! Ez olyan természetes. Két dinár. Való­sággal alkalmi vétel ennyiért egy kis csemegét adni a lelkiismeretitek. Rendben van tehát minden. A gyerek fölkapaszkodott a zöld bricskára és le­tilt, mezítelen lábacskáit szerényen ösz­­szekulcsolva. Piszkos, de gyönyörű kis amoretí volt. Sovány állán ott kuksolt a szegénység. Ám hosszú pillái alól mu­­rillói szemek fénye ragyogta be egész arcát. Az utasok gyönyörködve nézték. Jól esett nekik, hogy ilyen szép fiúcska él-» vezi kétdinárbs jóságuk gyümölcsét. A kalauz odaszólt Murilló ínséges ámorjá­­hoz: — Add ide hát fiam azt a három di­nárt, majd a másik kettőt ez az ur..'. — Adom! —• sietett .szolgálatkészen válaszolni a kis mezítlábas és a zsebé­hez nyúlt, amélyből egy véletlen moz­dulat nem három, hanem tizenöt dinárt húzott elő. A sok nikkel pénz szanaszét gurult az autóbusz padlóján. És, ahogy előre hajolt, hogy összeszedje a földre­­hullt kincset, a gyerek különböző zse­beiből, mint valami különös bőségszaru­­bó! egyre újabb dinárok potyogtak elő. Lett nagy kacagás, amely egyszerre csak viharos bosszúságba csapott át. A felnőttek haragudtak, amiért ez a kölyök igy' becsapta őket. A fiú arcocskáját pe­dig elborította a tettenért bűnösök kife­jezése. Tiszta szemébe kiült a dac és a vásottság veszedelmes csillogása. A vá­rosháza elek még angyal volt, a Halasi­­utón már csirkefogó lett, a társadalom ellensége, sőt személyszerint ellensége az autó minden utasának, akiknek a lába alatt ott kaparászott a pénze után. Nem is bírta sokáig a szégyent. A sar­kon leszállóit a kocsiról, mint ahogy a sikkasztó elköltözik abból a városból, ahol rajtakapták. Egyetlen ugrással lenntermett. És ami­kor az autó tovapöfögött, a két középső 'foga között egy élest, csibészeset köpött Utána. Két pohár viz — rádiókészülék Szenzációs felfedezést tett egy alig ti­zenkilenc éves budapesti villanyszerelő. Váradi Károly. Váradi sokat foglalko­zott az utóbbi időben a rádióval és rá­jött arra, hogy a rádiókészüléket helyet­tesi teni lehet —. két pohár vízzel. Ez a felfedezés igen érdekes, amennyiben ily módon feleslegessé válik a drága eletek­­toros, illetve lámpás készülék, amennyi­ben mindenki a legegyszerűbb módon két pohár viz segítségével hallgathatja nemcsak a budapesti, hanem a külföldi rádió leadóállomások előadásait és jelen­téseit. Váradi Károly a következőkben mon­dotta - el az újságíróknak a felfedezés történetét: — Sokat kísérleteztem rádióval, míg egyszer csak rájöttem arra, hogy a de­tektoros készüléket könnyen pótolni le-BACSMEGYEI NAPLÓ 19?6 május 23 hét. Két pohár tiszta vizet vettem, az egyik pohárba belétettem a földvezeté­ket, a másikba pedig az antennát. Ugyan­csak a két pohár vízbe helyeztem el a hallgató két szárát is és amikor ezután á fülemhez tettem a hallgatókat, a leg­tisztábban hallgathattam a budapesti rá­dióleadóállomás jelentéseit. — A hang erősítését, illetve gyengíté­sét úgy érem el, hogy az egyik poharat addig emelem egy, vagy két, vagy több gyufaskatulya segítségével, míg a Kívánt hullámhosszot, illetve hangerősséget el­érem. Felfedezésemnek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, amennyiben ez nem a rádió tökéletesedését, hanem csak a rá­dió eszközeinek egyszerűsítését jelenti. De tovább foglalkozom ebben az irány­ban a rádióval és remélem, hogy na­gyobb jelentőségű közhasznú eredmé­nyeket fogok majd elérni. VáTadi Károly ezután bemutatta talál­mányát és valóban, két pohár víz segít­ségével sokkal tisztábban lehetett hallani a budapesti rádióállomás előadásait, mint a méregdrága kristálydetektoros készülék segítségével. Tehát tisztelt olvasó, tessék megpró­bálni két pohár szódavízzel. Ha a szóda­­fröccs nem szuperálna, akkor pedig ve­gyünk egy rádiót (-.) Paraskevopulosz az uj görög miniszterelnök Pangalosz szeretné megnyerni a venizeloszisíákat Athénből jelentik : Pangalosz köz­­társasági elnök felajánlotta a minisz­terelnökséget a Venizelosz-párti Pa­raskevopulosz tábornoknak, aki hosz­­szabb ideje Párisban tartózkodik. Paraskevopulosz kijelentette, hogy hajlandó a miniszterelnökséget elfo­gadni és közölte Pangalosszal, hogy kedden érkezik Athénbe. A dezig­­nált miniszterelnök közben a párisi sajtónak nyilatkozott a görög bél­és külpolitika problémáiról. A nyi­latkozat nem tetszett Pangalosznak, aki azonban már nem vonhatta vissza ígéretét, de előre bejelentette, hogy a választásokig maga fogja intézni Görögország be'- és külpolitiká­ját. A köztársasági elnök Paraskevo pulosszal a Venizelosz-párt centru­mát szeretné megnyerni a maga személye számára. A magyar szociáldemokrata párt a Károlyi-vágyon elkobzása ellen A magyar nemzetgyűlés közoktatási bizottságának ülése Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés közlekedésügyi bizott­sága szombaton összeült, hogy letár­gyalja a nemzeti közmüvelődésügyi javaslatot. A kultuszminisztérium a javaslattal kapcsolatban gróf Károlyi Mihály elkobzott birtokainak felhasz­nálásáról is beterjesztett egy indít­ványt. Az ülésen a szociáldemokrata párt nevében Várnai Dániel deklará­ciót olvasott fel, amely a kultusz­­miniszter indítványával szemben szö­gezi le a párt álláspontját. — A szociáldemokrata párt — mondja a deklaráció — ebben a ja­vaslatban a politikai bosszutUlás szelleméi tálja megnyilatkozni. Csak a történelem hivatott arra, hogy Íté­letet mondjon az elmúlt idők politika1 eseményei és a bennük résztvevő sze replők cselekedetei fölött. A gyülőlkö" dés, az üldözés és türelmetlenség szólal meg a kultuszminiszter indít­ványában, m#ty az októberi forrada­lom önzetlen harcosának elkobzott javairól kíván intézkedni. A szociál demokrata párt ezt a javaslatot nem tekinti kulturális javaslatnak és ezért nincs abban a helyzetben, hogy a ja­vaslat tárgyalásán résztvegyen. Klebelsberg kultuszminiszter kérte a bizottságot, hogy a deklarációt te­kintse tárgytalannak, mert Károlyi Mihály vagyonának elkobzását jogerős kúriai ítélet mondotta ki. A bizottság elfogadta a kultuszminiszter javaslatát. Pasics Ráőa mulat magyar nótát huzat Hbbáziában (Abbázia, májas.) Pasics Rada, aki­nek nevét mostanában sűrűn emlegetik, itt él Abbáziában, A pirosra sült, da­liás termetű, elegáns Pasics-fiu rendsze­rint két hölgy társaságában jelenik meg a déli kurmuziknál, a strandon és a kávéházban. Egyik filigrán, finom asz­­szonyka, mély gyászban: a felesége, a másik, idősebb urinő: az édesanyja. Az újságírót szereteíreméitó udvariassággal fogadják: — Interjú ? — mosolyog Pasics Rada — azzal nem szolgálhatok. Nagyon sajnálom, de nem nyilatkozhatom. Nincs semmi mondanivalóm. Délután a táncnál is megjelenik az intim társaság, este a barban. Néha pompás motorcsónakján cikázik az öböl­ben Pasics fia, merész utakat tesz meg rekordsebess éggel. Minap éjjel aztán kedves ötlete tá­mad*. A motorcsónakra konyakot, szend­vicset, nyalánkságokat pakoltak, egy ha­talmas gramofont is hozzá, aztán Pasics Rada meghívott vendégeivel éjféltájt szép csendesen elindult karcsú csónak­ján Lovrana felé. A vendégek közt volt egy jugoszláviai magyar ur, két-három beogradi ismerős, továbbá Ármin Berg, a hires bécsi komikus és szép felesége" A társaság^ remekül mulatott, szólt a nóta, szólt a gramofon. Az instrumen­tumot gyerekes kedvvel maga a fiatal házigazda kezelte. Szép, szomorú szláv dalok sírtak a holdfényben, a ragyogó hullámokon. Közben Berg kedves bécsi gassenhauereket énekeit és tréfákat im­provizált, amin a társaság jókat neve­tett. Aztán megint a gramofon. Divatos tangók és foxtrottok. A zene a partra hallatszott. A strandon mindenfelé élénk csopor­tok nyüzsögtek. Derűs selymeikben bá­rokból hazatérő hölgyek, zajos urak: — Da capo! Hogy volt!— kiabálták a közeiben berregő fehér csónak felé. A dalt megismételték. Pasics Rada szorgalmasan adminisztrálta a gramofont. Egyszer aztán uj lemezt emelt föl: —- Jetzt mit Andacht! . . . A tü futni kezdeti a kerek lapon. Magyar nóta. A magyar ur lehajtott fejjel énekelte: »Gyönge violának lehajtott az ága .. .“ A parton a magyarok vidáman föl­riadtak. Aztán fölzendült a kórus: a strandon is daloltak. M. M. A feecskereki színházi szezon Már majdnem egy hónapja a novi­­szadi szerb nemzeti szintársu at Becske­reken vendégszerepei és mindjárt meg kell mondani, hogy a noviszadi nagy színházban ritkán gyű! össze annyi pub­likum, mint itt bármelyik este. Kivált a nagy daraboknál: a Fauszt, a Félté­kenység, a Kísértetek, a Bosszúálló Is­ten stb. előadásakor telt meg zsuífoiá­­sig a színház nézőtere, ami a becske­­reki közönség kulturáltságának dicsére­tes megnyilatkozása. A siker azonban nemcsak a darabok­nak, hanem a színészeknek is az ér­deme. O’yan kitűnő társulat ez, ebben nincsen mellékszinész, mindenki tud, mindenki akar, csupa művészet és ne­mes ambíció ez a kis társulat. Marko­­vicsné például olyan színésznő, amilyent vidéki színpad nem igen látott. Ibsen „Kísértetek“ cimü drámájában ez az asszony a művészetnek csodás magasla­táig emelkedett, Mikéta anyjának sze­repében pedig utolérhetetlenül bájos és tökéletes. Almazsanovics-Szluka asszony csodá­latosán sok szépséget, temperamentu­mot, drámai erőt és lendületet tud a színpadra vinni. Arcübasev „Féltékeny­­ség“-ében különösen utolérhetetlen ala­kítást nyújtott. A lihegésc, a csábitó: mosolya, a gyújtó pillantása, mozdulat tai nagy művészet bizonyitékai. Dúsa• novicsné a legszebb és legelegánsabb kokott, amilyet csak a francia bohóza­tok szerzői elképzelhetnek. Hangja, nagyszerű termete, fényes toalettjei, ragyogó nagy szemei a legteljesebb il­lúziót keltik. Avirovics kisasszonyt csak egy meg­felelő szerepben láttuk, de azt aztán pompásan alakította. A Buridán szama­rában olyan pompás Mlclie!ine-í játszik, amilyen csak egy nagyszerű naivál ól tellik. Bájos, kedves, igaz, meleg, köny­­nyes szép játék volt, amit nyújtott eb­ben, nagy intelligenciának és természe­tes, igazi müvészíehetségnek a bizonyi­­téka. A színház többi nőlagja is nagyon jó, mig em itésre méltó kiemelni Di­­micsné és ZAvanovicsné' érdémeit. A színészek között nyilván Dusano• vicsot illeti az első hely. Ez a fiatal színész, ez az izig-vérig művészember, aki csupa erő, csupa tudás, csupa aka­rat. A legnagyobb színpadokon is az elsők között volna a helye. Különösen parádés szerepében, a Faun-hza alkotott nagyot. Paskovics a legfinomabb sza­­ionszinész, akit csak képzelni lehet. Elegáns alakja, biztos mozgása, előkelő fellépése, nyugodt, biztos, precíz és bámulatos Ízléssel felfogott jatéka igazi nagy művésszé avatják. A Féltékeny­ségben, a Zulumcsárban és a Bundán szamarában volt különösen kitűnő, de a többiben is igazán elsőrangú. Dinics, a színház direktora nagyszerű jellemszi­­nész. Amit Nusics „Gyanús személy“ cimü vígjátékéban produkál, az tiszta művészet. De minden szerepében egy­aránt tökéletes. Zsivanovics még fiatal színész, de rendkívül sokat ígér. Igazi drámai erő, hatalmasak, megrázok a kitörései. A Féltékenység végjeleneté­ben felülmúlhatatlan, a „Bosszúálló Isten“-ben megrendítő. Nagy jövőt jó­solunk neki. Szerelnénk mindenkiről érdeme sze­rint írni, de nincs annyi helyünk.'Meny­nyit kellene írnunk például Szilajdzsics­­ró!, erről a kiváltságos tehetségű és intelligenciájú színészről, aki a leg­kisebb szerepet is úgy játsza meg, mint­ha vezetőszerep volna. Csupa intelligen­cia, művészet és Ízlés Szilajdzsics min­den szava és mozdulata. Sokat kellene szólnunk Szávicsrál is, akinek minden szava és lépte nyomán kacagás fakad. Markovics játéka is pompás értékeket sejttet, de még nem volt alkalmunk igazi szerepében látni. Kozomale, Du­­sanovics, a kisebbik és a többiek is igen sz p jövőnek néznek elébe. Becskerek közönsége megérti a szí­nészek művészetét, mert estéről-estére óriási tapsviharban részesíti őket. Dr. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents