Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-19 / 139. szám
?9~6 máftís 19. BACSMEGYE! NAPLÓ Bethlen vallomása a frankpörben 5. oldal. Mem adott szalviisz-konduktuszt a írankhamisiioknak — Hir György szerint a miniszterelnök egy milliárd korona kormány-támogatást Ígért Wi adisdbgrätenek — A titokzatos szalvusz-konduktusz A bíróság H r György lakásáé házkutatást rendelt e! Budapestről jelenti#: A írankpör tárgyalásán elsőnek Urbanik nemzetgyűlési képviselőt hallgatták ki, aki elmondja, hogy múlt év október végén sógojáiól értesült, hogy irredenta célokra hamis bankjegyeket gyártanak. Bár mondották, hogy komoly emberek vannak a hamisítók között, köztük Nádossy is, nem vette komolyan és nem avatkozott bele, mint magyar ember nem vállalkozott arra sem, hogy feljelentse az ügyet. Unguter A bin a következő tanú, aki a Friedrichnél 1922. januáfban lefolyt vacsoráról beszél, amelyen szóba került a pénzhamisítás terve is. A tervet Windischgrütz vetette fel, aki azt mondotta, hogy a kormány nem ad segélyt irredenta célokra, szükséges volna tehát egy Magyarországgal szemben ellenséges vagy rosszindulatú állam pénzét hamisítani. Az eszmét nem .fogadták szívesen és úgy látszott, hogy Windischgrütz deferál. További kérdésre elmondja, hogy nem volt szó arról, hogy szalvusz kotiduktu-zt kapjanak, sőt a beszélgetésnek az volt az alaptónusa, Jiogy a kormány jóindulatára nem lehet számítani. Gróf Károlyi Imre kihallgatása köveiícezik, aki kijelenti, hogy a frankhamisításról közvetlen tudomása nincs. — A nekem á'nyujtott iratokból — folytatja vallomását — tudomást szereztem ezeknek a pénzhamisításoknak összefüggő történetéről. Ezeket az iratokat azért adták át nekem, hogy tártakon át közöljem a kormányzóval, gr ól Ap■ponvival és gróf Zichy Jánossal. Az Iratot azzal vettem át, hogy tartalmát csak a kimondott célra használom fel, másTa nem. Lla'n Ferenchez fordulok, mentsen fel a titoktartás alól és tegye lehetővé, hogy itt elmondhassam az Irat tartalmát. Ulain Ferenc: Ügyvédi információról van szó, nem adhatok felmentést. Ulain kijelentését általános csodálkozás kiséri. Az elnök felszólítja gróf Károlyit! hogy ennek az iratnak gróf Teleki Pálra vonatkozó adatait közölje. Károlyi elmondja, hogy zz irat szerint Teleki ismertette meg Windischgrátzet üerővel abból a célból, hogy Gerő a hamisVásnál közreműködjék. Teleki nem a frankhamisítás kezdetén állott el az ügytől, hanem u gyártás alatt jelentettek!, hogy nem vesz részt az akcióban. Az elnök kérdésére gróf Károlyi kijelenti, hogy arról, hogy a kormány tudott-e a frankhamisításról, nem kíván nyilatkozni. Sztrache főügyész indítványozza, hogy a törvényszék kényszerítse Kárulyit vallomástételre, miután a rendelkezésére bocsáitott irat tartalmát részben a bíróság előtt, részben a sajtóban már közölte. Dr. Auer Pál. a Francia Bank képviselője szintén eziránvu keresetet terjeszt elő. Az összes védők, Wiudischgrüfz védője kivételével, kérik, hogy a bíróság kötelezze Károlyit vallomástételre. A törvényszék hosszabb tanácskozás után elutasítja a kérelmet azzal az indokolással, hogy a vádtanács már meg' állap'totta. hogy Károlyira szégyen háramlik abból, ha Ígéretét megszegi és vallomást tesz. A határozat ellen úgy a főügyész, mint a védők semmiségi panaszt jelentenek be. Kir Gvonry I< haJJgaMsa a Hőkus-kőt házban Abiróság ezután átvonul a Rókus-kórházba, hogy Hir Györgyöt ott kihallgassa. A törvényszéki orvosszakértő ugyanis azt jelentette, hogy Hir György kihallgatható, azonban a bíróság előtt nem jelenhet meg. Budapesten elterjedt a Hir. hogy Windischgrützet és vádlotttársait átviszik a Rókusba és a kórház környékén nagy néptöineg gyűlt össze. A rendet naev rendőrcsapat tartotta fenn. Windischgrütz, Nddossy és Gerő külön-külön autókon fegyörök kíséretében mentek át a kórházba. Szörtsey és Baross közösautón mentek. Átvonultak a kórházba a védők, az ügyész és az újságírók Is. A Rókits-kórház igazgatói szobájában folyt le Hir György kihallgatása. Egy hófehér ágyon, sápadtan várta Hir a bíróságot. Nádossy és Windischgrütz előbb érkeztek a Rókusba, mint a biróság tagjai és kedélyesen beszélgettek az igazgatói szobában. Egyszerre csak Nádossy odafordul Windlschgrätzhez: — Lajoskám, de jó lenne egyszer már nekünk is ilyen rendes tiszta ágyban feküdni! Windischgrütz szomorúan bólint. Közben megérkeztek a iranciák s a biróság is és a beszélgetést nem folytatták. Az elnök megkezdi Hir György kihallgatását, aki akadozva, a betegségtől elgyengülve felel az elnök kérdéseire. Bsih’en menet'evelet adott- 1923 tavaszán hallottam először a frankhamisításról — vallja Hir György. — Megtudtam, hogy hazafias célokra hamisítják a frankot, 1923 augusztusban kerestem őt fel és beszélgetést folytattam vele a pénzhamisitási ügyben. Előzőleg hasonló természetű más ügyben már beszéltem a miniszterelnökkel s minthogy ezt barátaim tudták, engem küldtek el azzal, hogy szerezzek irdst, hogy a irankhamisitdst a hatóságok nem fogják üldözni. A miniszterelnöktől olyan Írást kértem, amelyben ő tudomásul veszi, hogy irredenta célokra akció van folyamatban s amelyeknek résztvevőit hatósági üldözés nem érheti. Elnök: Kapott ilyen levelet? — Nem én kaptam, de megbeszéltük, hogy a miniszterelnök ur fog adni ilyen levelet. Néhány nappal később küldönccel lakásomra el is küldték ezt a levelet. A levél nem névre szóló volt, csak az volt benne, hogy a miniszterelnök ur tudomásul veszi az akciót Itt Hir György elhallgat, hörögni kezd, látszik, hogy nehezére esik a beszéd, majd így folytatja: — A levélben az volt, hogy megengedik annak az akciónak a folytatását, a melyet már élőszóval megbeszéltünk. A hamis frankokról nem volt szó a levélben. Az elnök: Hol van a levél? — Herceg Windischgrütz Lajosnál. Sztrache főügyész intéz ezután kérdéseket Hir Györgyhöz, aki kijelenti, hogy a miniszterelnökkel folytatott megbeszélései nem voltak órákig tartó tanácskozások, mert Bethlen akkor már tudott a dologról. Az első beszélgetése Bethlennel Balatonfüreden folyt le a kurszalónban. Onnan autón a közeli erdőbe mentek. Az autóban ült Bethlen miniszterelnök. a felesége és egy ur. akinek a nesége virágot szedeti, mire ő és a miniszterelnök félrevonultak és közel egy óra hosszat beszélgettek az ügyről. Hir György: Mondtam a miniszterelnök urnák, hogy miután az első akció, a szokolhamisitás nem sikerült, a frankhamisítást próbáljuk meg. Kellene azonban a kormánytól egy menlevél, mert csak ennek alapján vállalhatják a felelősséget. Közöltem a miniszterelnökkel, hogy a frankhamisítás nem Magyarországon történne, hanem a Ruhr-vidéken, amelyet akkor a franciák tartottak megszállva. ,4z elnök: A miniszterelnök ur helyeselt? Hir György: Hát már ahogy ő szók la. Nála sohasem lehel tudni, hogy mit helyesel és mit nem. Azt mondta, hogy az írást biztosan megkapjuk. Hat-nyolc nap után agy küldönc el is hozta a levelei melynek másolata nálam van. eredetije pedig Windischgrätz hercegnél. Sztrache főügyész: Hol van a másolat? Hir György: Jó helyen, Sztrache: Hu a ininiszierelnök urat megvádolja, kötelessége a levelet a biróság rendelkezésére bocsájtani. Hir György: Kérem, én hajlandó vagyok bemutatni, de nem ma. Holnap én magam jogom elhozni a főügyész urnák. Hir György ezután elmondja, hogy egy alkalommal a hercegnél résztvett egy vacsorán, ahol a frankhamisítás anyagi részéről beszéltek. Elhatározták, hogy Bethlen miniszterelnökhöz fordulnak. Windischgrütz el is ment a miniszterelnökhöz és ő a kapuban várt rá. A herceg elmondta neki, hogy Bethlen egy milliárd korona támogatást ígért, de kijelentette, hogy egyelőre pénzt nem adtal'álkoztam a miniszterelnök úrral, éh vét nem tudja. Az erdőben Bethlen felehat, várjanak. Bethlen azt is mondotta a hercegnek, hogyha valami történik, forduljon bizalommal Nádossyhoz. Az elnök: Gömbös Gyulának volt szerepe az ügyben? Hir György: A herceg megkért egyikben, hogy szóljak Gömbösnek, én azonban nsni beszéltem vele, mert nem akartam, hogy o is összeköttetésbe kerüljön azokkal, akik a frankhamisításban résztvettek. Az elnök: ön nyilatkozatában említette, -hogy a Nemzeti Szövetségnél e!he, lyezett frankokat ' Bethlen miniszterelnök a saját céljaira akarta felhasználni. Hir György: Erre nem válaszolok. Az elnök: De muszáj válaszolni! Hir György: Windischgrütz mondotta egyizben, hogy minden kicsúszott a kezéből, még az értékesítés is. Az utóbbi különben nem úgy ment, ahogy tervezték. Elsősorban közbejött a locurnói szerződés ... Az elnök: Hát ez mi? Hir György: A hamis frankok értékesítésének tervét igenis a locarnói szerződés borította fel. Kezdetben tudniillik arra gondoltak, hogy a német nagyipar fogja a hamis frankokat Franciaországban értékesíteni. Ezt a tervet meghiúsította Locarnö, mert utána már nem lehetett szó arról, hogy a német nagyiparosokat megnyerjék az eszmének. Az elnök: Öu anyagi ügyeinek rendezése végett egyizben a kormányhoz fordult, Hir György: Igen, kértem kölcsönt teljes bankfedezetre. Bethlen Hajós Kálmánhoz utasított, akinek bemutattam a szükséges iratokat is. Az ügy azonban annyira elhúzódott, hogy később az iratokat visszavettem. Az elnök: Mikor vette észre, hogy nem adják meg a kölcsönt? Hir György: Április húszadikán. Hir György ezután elmondja, hogy súlyos betegsége alatt a nyugatmagyarT országi és egyéb akciókról nála levő iratokat yáter Bónis segítségével elszáU litótták Prónayhoz és Bachohoz. Az iratok igy. kerülhettek csak Sigrayhoz és Patlavicinihez. Sztrache: Vezettek önök jegyzőkönyvet? Hir György: Igen, minden nevezetes eseményről jegyzőkönyvet vezettünk, a melyet aztán a herceg és én aláirtunk. Windischwratz a Bethlen-levélről A főügyész ezután Windischgrätzhez fordul, aki kijelenti, hogy Gömbös Gyula távol állt a frankhamisítástól. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Hir György vallomásában igen sok a tényeknek meg nem felelő. Hogy a miniszterelnök nekem egy milliárdoí Ígért, ez nem áll. Én Bethlen miniszterelnökkel soha nem beszéltem, tehát nem is helyezhetett nekem kilátásba anyagi segítséget Pénzügyi kérdésekről beszéltem vele, de ez nem volt kapcsolatban a frankhamisítással. Az elnök: A szalvusz konduktuszról kivan nyilatkozni? Windischgrütz, aki először kijelenti, hogy erre nem válaszol, az elnök faggatására végül is a következőket mondja: — A levél arra az időre esett, amikor én még a frankhamisításban nem voltam érdekelve és a Térképészeti Intézet sem kapcsolódott bele a dologba. A levél azoknak szólt, akik az akció akkori vezetői voltak. Ezek nevét azonban nem vagyok hajlandó elárulni. Most Ulain intéz kérdést Windischgrätzhez: Mi van a Nádossy áll ezután a biróság elé és kijelenti, hogy Gömbösnek semmi köze nem volt az akcióhoz. Hir Györggyel sohasem beszélt a dologról és téves . a tanúnak az az állítása is, hogy ő résztvett azon a vacsorán, amelyen a frankhamisítás finanszírozását beszélték meg. — Igaz, hogy az ön birtokában van a Bethlen-féle levél? Windischgrütz: Nincs a birtokomban. — Nem is volt? — Erre nem nyilatkozom. Az elnök: Ml volt a levél tartalma? Windischgrütz: Erre sem vagyok hajlandó válaszolni. —- Régi levél volt? — 1923 nyaráról származik. Épp a levél alapján nem voltam feljogosítva semmifélére. Az tisztán azoknak szólt, akik abban az időben az akciót tervezték. Windischgrütz ezeket a szavakat túlságosan gesztikulálva mondja, úgy hogy abot, amire -támaszkodik, kicsúszik a ke-’ zéből és a herceg egész hosszában elvágódik a terem padlóján. A teremőrök segítik lábra. Az elnök ezután a következő kérdést intézi hozzá: — Mégis mi volt a levélben? Windischgrütz: Erről nem vagyok hajlaudó nyilatkozni és azt sem mondhatom meg, hogy a levelet ki irta alá.' levélben ? Az elnök (Nádossyhoz): Ön nem beszélt a frankhamisításról a miniszterelnökkel? Nddossy: Soha. Baross Gáboron kívül senkit s^rn értesítettem a dologról. A herceg nekem soha nem említette, hogy a miniszterelnöktől szalvusz konduk-
