Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-16 / 136. szám

re. «Mil

BERLINI ALBUM

t Annyi táblát és annyi nyilat, mint' • Berlin, talán sehol se látni Minden sarokra, minden ajtóra, minden lámpaoszlopra táblák Vannak kiszögeive-, hogy útbaigazítsák a járókelőt Az uccakeresztezésnél állvány van négy táblával, amelyek a két ut nevén Kívül feltüntetik azt is, hogy hányas számú házak következnek a legközelebbi keresztutíg. A kapu fölött lóg nagy táblán a ház-szám, mellette egy nyíl, ez azt imt'tatja, melyik Irányban nőnek a számok; A házfalakon tábla, hogy-merre van a legközelebbi tűzjelző állomás. A postaszekrények mellett tábla, hogy hol lehet Jnegtaláiui az Ullstein lapkia'dóvállaLt legközelebbi fiókját. Egyes helyeken táblák .jelzik, nyíllal, a legközelebbi nyilvános illemhelyei. De látni rejtélyes nyilakat, különböző színű olajfestményekkel feímázoiva a falakra, minden magyarázó, szöveg nélkül. Ezek önállósították magukat és valószínűleg azt jelzik, hogy hol van a legközelebbi tábla, ami valamit jelez.

, A legszebbet azért a Leibnitz-strassén láttam. Kétíogatu teherkocsi ügetett az ncca közepén, az egyik ló nyakában tábla, nyíllal, amely a gebe hátulja felé mutatott és ezzel a szöveggel: »Vigyázat! »Ez a ló rúg!« Állítólag rendőrségi Szabályrendelet van rá, hogy á rugós; lovakat ilyen módon kell beajánlani a közönség figyelmébe.

#■

n A Tauentzien-strasse egyik mellékuccujában van egy fényes cipökcleskedás, ahol csak »Tokayer Schuh«-t árulnak. Az auz'ágban hatalmas plakátok hirdetik félméteres hetükkel, hogy csak itt kapni valódi tokaji cipőt. Megnéztem a kirakatot, de a legjobb akarattal sem tudtam felfedezni azt a karakteriszíikumot, ami ezeket a lábbelieket valódi tokaji cipőkké specializálná. Az üzlet tulajdonosa, Valami Paul Friedrich nevű fősuszter, rzt:m.meiláthatólag zavarba jött, amikor bementem és megkérdeztem tőle, hogy inért hívják cipőit tokajiaknak és hogy árulnak-e máshol nem-valódi tokaji cipőt-,varni, noha értéktelen hamisítvány, mégis »Echt Tokayer-:-nak adja ki magát?

— Ezek tokaji cipők — felélte hcsztóas habozás után — amint például a münchengraetzi cipők azok nem tokajiak, ugyebár?

— Talán ezekben tapossák a tokajiak a szőlőt a kádakban? — faggattam Friedrich urat.

' Azt felelte, hogy lehet,' de nem 'meri biztosra mondani.

Végül kisült, hogy semmit tud Tokajról, a hévén kívül. Még a borát se isméri. Elvből csak sört kultivák Oeschmácksache.

*

3 Kóborlás közben eljutottam a #vmne• witz-strasse és a Seglitzcr-strasse sarkára, in egy hid nyúlik be . .körülbelül a harmadik emelet magastdgrbari a Dennewitz-strasséra, egy épülőfélben levő vasúti híd, sínekkel. Az ucca közepén vége vrai a hídnak, mintha elvágták volna, csak a sínpár lóg ki belőle, mutatja, hogy folytatni fogják az építkezést. Egyelőre nem lehet, mert a hid egyenesen nekivezet egy négyemeletes, ház: két legfelső emeletének. ,A;.csonka hid olyan, .mint egy„,. íaltörőkps., már lendületet vett, hogy bezúzza az épület fciait. Pár nap múlva meg is cseleksži. Május elsején kiköltöznek a harmadik és negyedik emeleti lakók és egykettőre megkezdik a ház felső-középső részének a lebontását, őszre' mar' keresztül ’ fog száguldani a magásvasut a peitnewitz-stras.se 56. Számú há?on,. a második emeleti partájok feje féléit Ide se költözöm fel albérlőnek.

*

4 Rosszul megy a magyar- cigány ok* nak Berlinben, amióta a szinkopás táncmuzsika divatba jött Most a jazzband kell mindenütt. Az Ufa-Kinoíheater • Eetveníagu zenekara például — £kar-RÁnSMEGYEt WAPLf!

máftís 16.

hiestere az itt nagyon- kedvelt Emii Rapeé, azelőtt Rappaport Emil, szintén magyar) — operanyitányokat és teljes Beeíhowen-szimfóniákat játszik d la jazz. Tegnapelőtt a »Troubadour«-! hallotta m tőlük, szak^aofónnal és bandzsával, de nem tetszett Páran fütyültek a 'földszinten, állítólag konkurrens dirigensek, de a közönség többsége el van ragadtatva.

A kurfürstendaminí »Budapest«- vendéglőben, ahová főleg magyar diákok Iáinak, rendes cigányzenekar játszik esténkint. De a német helyeken, ahoi cigánymuzsikusok vannak angazsálva, a derék füstösök kénytelen-kelletlen átrője a füstölgő kémény volt. A falusi ur, mikor már halálra unta magát (mert nem talált házában a kalendáriumon és az adókönyvön kívül más könyvet), kiállt az ut közepére s elfogta vendégnek a vakációzó diákot is, ha más nem akadt De vendégnek kellett lenni keresztelőn, névnapon túl is, a. cigányok tudtak minden dátumot és ismerték a helyeket, ahol hívatlanul is megjelenhettek. ,

Hosszú időn át mást sem csinált az emberiség, csak evett, meg ivott. Az asszonyok gyerekeket szültek, azok felneyelődtek és kizárólag azért házasodtak meg, vagy mentek férjhez, hogy legyen uj porta, ahol szintén tartanak névnapot, keresztelőt. A folyton füstölgő kémények jelentette ka nemzeti eszmét (közben elkeseredésekkel, hogy sehogy sincs ez jó!, bár tenni a rossz ellen alig igyekeztek), de jelentették a lassú, biztos csődöt is, mely egyszer elérkezett!. Attól kezdve a magyar kompossessor konyháján akkor főztek meleget ha a gazda va- Idászott valamit, többnyire nem főztek semmit, mert a családapa most már maga látogatott el keresztelőkre, névnapokra. Alább szólván pedig rangsorban, néhol csak az asztal végére került már a szegény rokon.

Mindenütt sok volt a gverek. Az asszony többnyire belehalt a nyomorúságba vagv a szülésekbe, a háztartást a legnagyobb lány vezette. kisanya és hamupipőke egy személyben, korán érett, egyaránt realitásban és álmokban felnövekedő. álmokat temető. Néha szerencsét csinált s akkor máról-holnapra kibontakozott, mint a p'lle. de többnyire boldog volt. ha felbátorodott hozzája egy becsületes iparos. /

Akkorára már régen kiment a kéményen a ház, a kis hintó, a teueres kocsi, honvédlovat se lehetett tartani, mert hogy mit csináljanak vele,» etetni is kell, manőverre soványabb lesz, mint volt s tengernyi irkafirkába kerüi, mig meg lehet szabadulni a kártérítés alul.

Egyszerűen megették az emberek mindenüket, amijük csak volt, pedig elég dicső élet* járta, baromfiseregek szaladgáltak az udvaron s ősszel csak a hordót kellett elkül-deni valamerre, hogy megtöltsék szívességből borral. Annyit adott az Isten, hogy teknőkben tartották, vagv kényszerű hanyagságból törköllyé nemesült a java.

Az idők valahogyan visszajárnak, a lényeg egy marad, csak a csipkézete más.

— Eladtam a szőnyegeimet — mondta kezdetben a középosztály — most a fehérneműknél tartok. Ritka holmi, egyik-másik tucatot még a nagyanyám házánál szőtték.

— Nálunk már semmi sincs felelte a másik. — Utolsó képűnk a falon a »Vadász temetése.« RudóI- j főt meg Stefániát nászajándékba

vedlettek jazz-zenészekké. Az Unter den Linden-en a Tondorff-kávéházöan, alíol magyar cigányok húzzák a táncmuzsikát, valamennyi előtt ott áll a hangjegyállvány, buzgón bele-beíepislognak a kotába, de hogy abból játszanak-e, azt |d»é bajos lenne ellenőrizni. Szakszofonjuk nincs, annak a hangját a kisbőgős hamisítja igen ügyesen, ellenben bevettek a bandába egy német pianistát és a zongora adja bele a zenébe a ritmust A cimbalomtól azonban nem tudtak megválni és most a cimbalom meg a zongora együtt- dolgoznak. Nem lehet elképzelni, hogy milyen undorító.

s. k.

kapta a házmester, mikor másodszor házasodott.

— Mindent megeszik az ember.

— Mindent! és mégcsak jói sem lakik.

Találkoztam ismerősökkel, hamar témánál vagyunk.

— Hány lakód van most? T'~

— Nincs nekem, fiam, egy sem. Eladtam a házat, amikor még keresték. mert ma már nem kell.

— Miinek siettél, majd megjön megint az értéke.

Ugv néz rám. mint a sebzett őz.

— Siettem? Hát mit adtam volna enni a gyerekeknek? Piéhlemez a cipőjük talpa, az ócska ruhát pedig elhordom magam, abból nem alakíttathatok át nekik semmit

Mikor házakról esik a szó, régi évtizedek ködéből emlékek merülnek föl s mehet haza.

— Hallod-e, Jóska, mondták apámnak, tudok egv neked való házat olcsón megvehetnéd.

— Hogy adják?

— Jóformán ajándékba, 'tízezer

forintért.

A házra magam is emlékezem, volt két ragyogó uccai lakása, egy üveges gangos udvara. Külön határolódtak el a gazdasági részek, él, istálló, baromfiudvar, kerekes a kútja. árnyékos az udvara. A gviimülcsös-kert csak azután következett akkora birsalmákkal, mint a fejem. Ilonka-naora meghozta az első fürt édes szőlőt, megszületett benne a dinnye, a saláta, a paradicsom, rengeteg szilvájával egész iskola elronthatta a gyomrát.

— Szép — mondta apám — de Sok a tízezer forint.

— Csak kettő kell, Jóska, sürgetelőzött a jóbarát — a többi olcsó kölcsön raiía.

— Bolond V3PV koma — felelte apám úgyis, mbit Jóska — hiszen ha nekem kétezer forintom volna ...

(Meg tudjuk már állapítani, mit jelentett akkor kétezer forint?)

— Azt én adom kölcsön — folvtatta a jóbarát .de apám szelíden mosolygott.

— Csak a tiiztől félek úgy. mint az adósságtól. Szeretek nyugodtan aludni, az többet ér mindennél.

— A magadéban alszol a legnyngodtabban!

Nem használt semmi, sose lesz házunk. Ámbár mit lehessen tudni, nem ment volna ki az is a kéményen., ha nem is dinom-dánomra, de a sok gyerekre, akik aztán időelőtte voltak kénytelenek az önállóságra. Most, mikor elvisznek néha gibickedni házvételhez, mindig arra a házra gondolok, amelyikben talán meghúzhatnám magam. Köze! a Begához. az Amerika városrész kerb jei tájékán, ahol rigók kergetőznek ilyenkor és májusi strófáikat túljozzák az ifjúságról. Vitájuk még mindig a régi, csakhogy másnak mondják, nem nekünk, akiknek egv kissé megmarta szemét a sok füst.

« . . Bob-R uitamin

R helyes táplálkozás titka

Az orvosok régebben hivatásuknak azt a részét, amelyet a közönséggel közvetlen érintkezésben fejtették ki, meglehetős titokzatosságba burkolták, a beteg állapotáról sem a beteget, sem a hozzátartozóját a maga rideg válóságá,ban nem tájékoztatták, receptjeiket igyekeztek avatatlanok előtt teljesen olvashatatlanul megirni, hogy igy az orvosi" funkció minél misztikusabb színben tűnjön fel. Ma a helyzet teljesen megváltozott. Az orvosi tudomány népszerűsítése oly mértékben haladt, hogy az orvosok egész természetesnek tartják, hogy intellifjensebb betegeiket és hozzátartozóikat a betegségről, a betegség természetéről felvilágosítsák. A napilapok hasábjain az orvosi tudomány aktuális kérdései mind szélesebb és szélesebb körben nyernek megvitatást. Alig van újságolvasó, aki ma a tuberkulózis,' a nemi betegségeit, a sariach elleni vé-j döoltások, vagy a psychoanalyzis kérdéseivel legalább nagyjából felvilágosít-' va ne lenne. És ez helyesen is van így.' Az egészség megóvásának, a betegségek elleni védekezésnek egyik alapfeltétele, hogy az emberek ismerjék 'az emberi szervezet anatómiáját, legyenek tisztában az élettani jelenségek lefolyásával és tudják az) is,, miképpen keletkeznek a betegségek, hogyan kell ezekkel szemben védekezni. Az orvosi tudomány. népszerűsítése Ieg'nkább megfej lelnek a napilapok hasábjai, mert a közönség legnagS'Obbrésze a maga lapjából akar értesülni, nemcsak a mindennapi élet eseményeiről, hanem a tudomány haladásáról is.

Legújabban igen népszerű a vitaminok kérdése. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a táplálkozásunkban az eddig ismert tápanyagokon (fehérjék, zsírok, széhhydrátok, sók) kívül ke! ímég valami más anyagnak is lennie, amely nélkül a szervezet nem gyarapodhatík, nem nőbet és az élet fenn nem tartható. A beri-beri betegség tanulmányozása vezette rá az orvosokat arra, hogy a rizs szemecskék finom ezüsthártydcskdjában van az az anyag, amely az élei íentaríásához nélkfllözheteilen és amely hántölás közben a korpába megy át. Csak azok az emberek kapják a beriberi betegséget, akik hántolt rizszsel táplálkoznak. Régi hajósok tapasztalata szerint, amelyet a világháború adatai is megerősítettek, scorbutban csak azok betegedtek meg, akik kizárólag kojtzervveL táplálkoztak. Különben az amerikai és angol orvosok igen gondos kísérletek és klinikai megfigyelések után jutottak arra a megállapításra, hogy a táplálékban egy eddig nem > ismert és léniiai összetételében még ma is ismeretien anyag van, amelynek hiánya súlyos megbetegedéshez, esetlég halálhoz vezethet. Ezeket az anyagokat nevezzük vitaminoknak.

A természet határtalan bölcsességére mutat, hogy a vitaminokat azokban az anyagokban helyezte el a legbővebben, amelyek fejlődésben lévő. fiatal, uj lények táplálására szolgáinak, tehát főképpen a tejben, tojásban, magvakban, gyümölcsökben.

Sokkal több vitaminra van szükség a csecsemők és gyermekek szervezetének ídépiíéséhez. mint a felnőtt embernek. Az eddigi kísérletek azt is igazolták, hogy . ahhoz, hogy az egészség íenmaradjon és a fejlődés zavartalan legyen,, nem ■ elegendő a szervezetbe csak az egyik fajta vitamint juttatni.. A szervezetnek , az eddig ismert ..valamennyi vitaminra, szüksége van ahhoz, hogy az egyes szervek funkciója harmóniában legyen. Éppen ezért nagyon jól kell ügyelni arra, hogy az úgynevezett viíamintápszerek a közönséget félre ne vezessék. Külföldön próbálkoztak az egyik., vagy másik vitaminnak tiszta, tömény állapotban való előállításával. Az eddigi kísérletek azonban azt mutat-A ház kiment a kéményen

A régi magyar élet egyik fokmé-