Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-16 / 136. szám

192t mnhis If?.

8ÄCSME9YEI NAPLÓ

13. oMal

Fáradt vándor e?ti dala

(Em. Geikel)

Az alkony pírja ellobog, nagy messze sír t>: róna.

Tan a halál, ián az zokog, sírom dalát dalolja.

■Zenél!, zenélj te csendes éj <iz örök nyugovóra.

A ciprus alia enyhe ágy. vivőében, ityngcjlúmbarí.

Te földi élet, foki vágy,, száműzlek messzti .omupt Szépet, nagyot j itt, nem hagyok, nekem csak bánatom van.

Válunk tehát, bűnös világ! tolong a tarka. se/rmiL.

Antit kíván, ami' imád. be jó less elfeledni.

‘ Az 'éj susog, én indulok álmodni és pihenni.

Ford lőtte: L'ASlíl. VIKTOR

A romániai Szerb Párt

TanulsáMí *«r«k Pribjé?gvi.cs k s'zímáfa

Temesvár, május 6.

Romániában is .ptfdlg kizárólag .1 kéné o-uzott iiú isUgifak román részében — hatvanezer szerb- anyanyelvű, polgár él. -Ez a hatvant «.--r szerb föld-röiz.lag nem1 is 'nagy távolságban‘a közeli Jugoszláviában iú!5 hatalmas és egységes * szerb -nemzettől,'itt kisebbségi sorsra kárhoztatva él. Hatvanezer lélek egy olyan nagy országban, miliő Románia a maga sok milliónyi 1 lakosságával, nem jelentős számit népkisebbség. Azonban hatvanezer egy nyelvű lakosnak mégis csak jogosultsága van mindazokra a jogokra, melyeket a békeszerződések és. törvények a több; népkisebbségnek biztosítanak. A romániai hatvanezer szerb aránylag kicsi földterületen' él. Magában Temesvár városában él ennek eg ytizedrésze, vágyig: .hatezer szerb. Vannak a román Bánságban, községek, melyeknek lakossága tisztára szerb. más községekben pedig, a szerbek románokkal, magyarokkal, vagy németekkel élnek együtt. Ezeket a szerb községeket éppen most látogatta sorra lettes György dr. szerb püspök.

A szerb püspök kö Htja valóságos diadalut. Mindenütt lelkesedéssel és fényes külső ünnepléssé! fogadják. Amíg Romániában, minden kisebbség már régóta megalakította a . maga politikai pártját, addig azt a szerbség csak az elmúlt héten tette meg. A' román Bánság szerbjeinek íöjib tekintélyes egyénisége jött össze Temesváron és kimondták a romániai szerb nemzetiségű kisebbségi politika! párt megalakulását.

A páré politikai programja egyezik a romániai magyar párt politikai programjával Küzdeni kíván a romániai szerbség politikai, kulturális ás gazdasági jogaiért.

Az alakuló gyűlésén körülbelül százan voltak jelen, akik a romániai szerbek minden társadalmi osztályait képviselték. A gyűlés tizenkét tagból álló* végrehajtó bizottságot választott, melynek elnöke Tismer fedők dr. boksáni ügyvéd, alelnöke M'skövits Maksza szerbszerrtmártoni gazda. Valamennyi községben, melyekben szerbek élnek, megalakul a helyi tagozat.

■A gyűlésen kimondták, hogy a választásokon, mélyek küszöbén állanak, a kormányt támogatják, ha az népkisebbségi jogaikat biziosiiia. Megbízták Nikotics István püspöki helynököt; hogy. a 'kormánnyal való érintkezés céljából utazzék Bukarestbe és közölje ott. hogy a szerbek egy páriámértji mandátumra igényt tartanak.

Nikolics kétnapi tartózkodás után tért vissza Temesvárra. tetté, hogy

ott ■ -a szerb politikai párt megalakulását szimpátiává! fogadták,

azonban a parlamenti képviselői mandátumra vonatkozó kívánságát nem teljesíthetik, m.vül a jelölések már mind megtörténtek. Azonban a szerbek mindennemű kisebbségi jogait biztosították.

A romániai sgen politikai * párt tehát a legközelebbi választásúkig — vagyis öt 'évig — páriám mtí képviselet nélkül marad.- Efi gí időt.'a párt teljes kiépítésére akarjak fordítani, további -kulturális és gazdasági i£v-ékenykedé$re. A hatvanezer romániai szerbnek ugyanis csak harmincnyolc elemi - iskolája van ötvenhat tanítóval, azonban nincsen se középiskolája, sem tanítóképzője. Elsősorban szerb iskolák létesítésére törekszenek. Azután csinálm akarnak szerb nyomdát, újságot, könyvkereskedést.

A romárnál szerb lakosság, örömmel fogadta a szerb kisebbségi 'párt megalakítását és annak ' munkájában részt vállal.

Kubán Endre

PARADOX

Egy olvasóm kérdezi tőlem, hogy 3.tulajdonképpen - mit jelent ez a

szó: paradox, amellyel könyvek ben és újságokban sokszor találkozik?. S a kérdésével nagy zavarta hozott -í n ugvafiis 2 kérdése, föltevése előtt ludtapi (váró/ legalább tudni véltem) e siónak érteimét. Sí. most hen, tudom. Hogy mentül telkiisme-elesettbe« válaszolhassák a levelére, megkerestem .a kérdéses, adatot a lexikonban, s azóta nem tudom, š így néni mondhatom meg a tudományomban bízó nyájas olvasónak se, hogy tuiajdonképpén« mi -a oarodoxn. Úgy jártain, mint az a.beteg, aki szeretné tudni, bogy mi a baja. -s orvoshoz (szerencsétlenségére ’kettőhöz) fordult, s' az cgvik idílit gyomornurutov, a másik pedig iszkiászt állapit meg nála. Én is azt a végzetes hibát követtem el, hogv nem egv, ba. h'era -két' leksadkont ütöttem föl s ők

— akárcsak doktorok lettek volna

— különbözőképpen informáltak.

•Az ' egyik) — a ViláglexiköUj —

szerint a paradox »oly állítás, amely látszólagos ellentmondást tartalmaz«. a másik (Larousse) pedig azt mondja: a paradox olyan mondás, amely »ellenkezik a közfelfogással«. Szerencse, hogy nincs kettőnél több lejtszikojooni, mert, ki tudja, micsoda definíciókat találtam volna egy harmadikban meg egv nyolcadikban? Hiszen-ez a Wtő is elegendő volt, hpgv konfnndáljon.

Ennek tulajdonítsa a t. levelezőm, hogy becses kérdésére nem szolgálhatok k(e!égi tő felelettel. Ha gondolja, egyesítse a két meghatározást s akkor ezt az eredményt kapja: -a paradox egy látszólagos ellentmondást tartalmazó oly állítás, amely ellenkezik a közvéleménnyel-. Talán jó lesz Így, mert két olyan okos könyv, mint a két tudós lekszikou, valószinüleg extraokosat mond, ha Összetcszi és öszszegezi a tudományát, s talán igazat is. De csak »valószínűleg« és csak »talán«, s én nem szívesen vezetném félre áz olvasómat egv valósz'nüséggel, amikor igazságot vár tőlem.

Inkább a tnavam tudatlansága után indulok, s azt) felelem neki. hogy »paradox az az állítás, amelynek az ellenkezője se igaz«. Mert ez a meghatározás, ha nem is tudományos és, nem is igaz, maga is Paradox, s így a kérdező elé legalább a formáját nvujtja annak a sajátságos rnondatfigurának, amelvre olyan gyakran bukkan az újabb irodalomban. Olyan eszmeforma éz, amely bizo-n^os idő előtt iófonnán ismeretlen volts- legfeljebb szórványosan kísértett társalgásban és könyvekben, míg ma bizony csak egv nagyon viharedzett olvasó tudja magát idegesség nélkül keresztülverekedni azon a par.adox-erdőrfngetogen. amely egynémely írónak az oeúvre-iét érdekessé de egyszersmind sötétté és rejtelmessé teszi.

%

Thomas Mami egyik pompás regényiiguráj^, aa olasz Settembrái

Ma: BAEDEKER

mondja a Zaaberberg'öpttix- »'Menetem a paradoxonokat g$$jö»öra őket«. De ő - maga lépten-nyomon él a formulával, ame.yet gyűrni és megvet; — csak úgy doMiódzik paradoxokkal. .

S ez oly természetes. Mindenki gyűlöli a hibáit — má^-kbán, s magánál nem veszi őket észre. A légböícsebb ember is jobbá« ismeri \ íoiüietes ismerőseit, mint önmagái, akivel a li.pokondnáitf foglalatoskodik. Innen van, hogy Sz emlegeti legtöbbször a becsületét, akié fogyatékos. s'az beszél magáról igy: a csekélységem., aki- a legjobb véleményt táplálja- a becses egyéniségéről . . . Hiába-e, efönv-e, ha valaki paradoxokat csinál, bajos határozottan eldönteni,' dé iívi csinálja, az mind úgy nyilatkozik róluk, műit Signor Settenmbrini. igy tesz Chesterton is, Angliának és; az összes -britti gyarmatoknak a legnagyobb paradoxgvárosa, aki. egy .koukurrerisénél, Bernard Sbawttál azt tartja a legnagyobb hibának, hogy az — paradoxokban beszél.

— Semmit se tartok annyira megvetendőnek, mint a puszta paradoxon-t, a menthetetlennek e szellemes védelmét. Ha igaz, amit Bernard Shaw urrö! mondanak, hogy paradoxonokból, él, akkor neki közönséges milliomosnak kéne lenni, mert az ő szellemi fürgeségének nem esik nehezére, minden öt percben uj szofizmávaí lepni meg a világot. Olvan könnyű ez, mint hazudni, hisz’ nem is más mint hazugság.

Egv csöppet se volna csodálatos, ta szóról-szóra ugyanezt mondaná B. Shaw Chesterton úrról, akinek szintén »nem esik terhére minden 3í percben uj szofizmávaí lepni meg i világot-. Valamelyik könyvének Jgyeden fejezetéből a kővetkező Paradoxokat sikerült kiírnom:

— Önzést prédikálni annyi, mint íeletpráíj szeretedet gyakorolni.

— Az, aki megnősül, lemond az ísszes többi asszonyokról.

— A rendes dolgok értékesebbek, nrnt a rendkívüliek, sőt nemcsak értékesebbek, hanem rendkiviijiebbek is.

— Hogy az embernek orra van, komikusabb, mintha valakinek Cyrano de Bergerac-orra van.

Akinek megvannak Chesterton összes — tagadhatatlanul érdekes -- könyvei, száz még száz jiy mondást jegyezhet ki belőlük, s elgondolkozhatik azon a különös írói mentalitásom, amélv : »megveti és gyűlöli.: azt a műfajt, amely az ő saját különlegességé, Petrarca bizonyára nem utálta a szonettet, amelynek mestere' voK és Heine se a dalt, amely a szivéből.pattant. De hát az uj liíteraturában minden másképen van. mint régen volt. Meg kell barátkoznunk a paradoxokkal s azzal is, hogy akik csinálják, lenézik Őket. Mert ez a »válfaj? az írói szellemnek meglehetősen uj megnyilvánulása. Az antik irodalom nem ismerte., $ Cicerónak meg Senecának, az ó-kor két legolvasottabb prózairójának a müveiben hasztalan kutatnál utána, —nem találnál bennük egyetlenegyet. se.

Hogy mikor támadt az első, bajos volna megállapítani, mert nincs az a. Fournier, az a Büchmarm, É'umaglailt vagy Tóth Béla, aki, hogy erre az. adatra rájöjjön, végigojvason minden prózairól, Tacitustóí kezdve. Ami engem illet, én nem ismerek régebbet, mint a Proudhon hires mnodását, amely klasszikus példája és példánya lehet a paradoxnak, a tulajdon: lopás. (La propriyté, c’ešt le vol.) Ez: igazándi paradoxon, mert megvan benne a paradoxnak mind a két posztulátuma, az is, hogy igaz, meg az is, hogy nem igaz. Föltétlenül abszurd a tulajdonos szempontjából, aki nem lopás utján jutott a tulajdonához, de másrészről igaz annak az »elvtársinak a-vélekedésében, aki tagadja a magántulajdon jogosultságát s aki a ni^va.észjárásává. a ' köztulajdon megrövidítésének 'tartja a »polgártárs« becsületes utón Szerzett vagyonát is.

.4 legtöbb paradoxot az iró mondja, de a közönség csinálja. Persze ez is paradoxon, mert ellentétben van a közfelfogással s azt a. benyomást kelti, hogy képtelenség, pedig csak meglepőség, s'ugy hangzik, mintha hazugság volna, íredig csak nem igazság. Azaz:-igaz is, nein is. Abban az állításban, hogy a paradoxokat az iró mondja vagy írja. nincsen semmi nuradox. mert határozottan jgfazi Ellenben annak fest . a mondat másik fele, ameb- szerint az iró által röpített paradoxokat a publikum csinálja. Ez már igaz is. nem iš, helyesebben: látszólag nem igaz és télig mégis az. tehát paradox. Nem tudom, igazabb lesz-e egy ilyen tétel, ha áz ember kommentálni próbálja és magyarázva leereszkedik a gondolat mélységeibe, mintha a Faust? második része yalárm-iv homályos strófámnak a szimbolikus értelmét s a »tiefere Bedeutung -iát akarná kideríteni... Megpróbálom bizonyítani, hogy a kedvelt írók közkedveltségü és néha Wvmegbotránkozást keltő paradox állításait a publikum csinálja.. Sfgiü csinálni őket.

Az az iró ir (azaz mer írni) paradoxokat, akinek ezekhez való publikuma van — biztos, qt kedvelő, a szavaira esküvő s a csavarás észjárását megértő nagv olvasótábora. Épp az a körülmény csábítja merészségekre s ezek közt paradox állításokra is. hogy közönség-gárdája van, igazán nyájas olvasókból álló testőrfalanxja. amelv alázatos, hódolattal és gáncsos kritika nélkül fogad el tőle mindent, ami a tollán kiszökken. Ez a máskülönben szerencsés körülmény aztán néha bizony veszedelmessé is válhat az Íróra, mert a paradoxtól^ az ostobaságig csak egv lépés s ezt a lépést az író, ba egyszer félre kezd beszélni, könnyén megteszi. Ha közkedvelt iró mond ilvet. akkor az paradox; — ha ob-an. akinek nincs ily csacsenertörzsközönsége. akkor: marhaság. Az író ilyenkor úgy áll szemben az olvasóival, mint a kémikus-színész a színházi közönséggel. Ha egy kémikust szeretnek; akkor az eklülésig kacagnak a legsületlenebb élcein s ha. nincs népszerűsége, akkor a legszellemesebb dolgait is síikét-.füléknek tálalja föl.

Bizony, a Paradoxnál is. mint a szhipadi mókánál olykor ígaMn nehéz megállapítani, hogy hol végződik a paradox és hol kezdődik a hülyeség. Az igazán kitűnő iró..akinek rendesen választékos az ízlése, valósziniilég meg fog állani. emíél a veszedelmes határnál s nem. «górja