Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-01 / 119. szám
18. oldal 1©26, BÁCSMEGYE1 NAPLŐ májusi. Tárgyalás — A törvényszéki riporter álma Átvirrasztott éjszaka után fáradtan és álmosan indultam riportra a törvényszékre. Titokban reménykedtem, hogy hátha nem tartanak tárgyalást és én ahelyett aludhatok pár órácskát. Annál nagyobb volt a bosszúságom, amikor benyitva a főtárgyalási terembe, tömve találtam emberekkel. — No, szépen vagyunk — szóltam egyik kollégámnak. — Miért? — Tetszik tudni, kedves keíléga, én ma nem munkára, hanem alvásra rendezkedtem be. amig itt, mint a mellékelt ábra mutatja, alapos kilátások vannak több órás unalmas tárgyalásra. Közben a tömegen átvergődve odaértünk az újságírói asztalhoz és — bár nagyon nehéz szívvel és nagyon álmosan — hozzáfogtam a munkáihoz. A tárgyalásvezető éppen a terjedelmes vádiratot olvasta fel. amelyből kiderült, hogy a bűnügynek hat vádlottja van, akik egy falusi bál egész közönségét kiverték a korcsmából. A sikere^ haditett keresztülvitele szokás szerint bicskákkal, botokkal és széklábakkal történt és számos könnyű és súlyos se-, besülést eredményezett. A hosszú és meglehetősen szürke vádirat véget érni nem akaró felolvasása közben mindjobban éreztem, hogy Itt ma nagy bajok lesznek: menthetetlenül elalszom a nyílt tárgyaláson. Próbáltam úgy védekezni az elalvás ellen, hogy újaimmal zongoráztam az asztalon. Ilyen módon átzongoráztam a vádirat felolvasását, valamint a vádlottak személyi adatainak felvételét. Amikor megkezdődött a vádlottak kihallgatása és elkezdték monoton, halk, zsongó hangon elrecitálni a már olyan jól ismert mondókáikat, hogy »Kérem. én teljesen részeg voltam. szidalmaztak, megtámadtak, nem tudom, mi történt...« — akkor már biztosra vettem, hogy itt alvás lesz. A harmadik vádlottig vitézül álltam a sarat és leküzdöttem az egyre erősebben föllépő álmosságát, de a negyedik vádlottnál már mélyen aludtam, úgy ahogy az asztalnál ültem: zongorázó újakkal, könyökömre hajtott fejjel... Aludtam és álmodtam... Tárgyalás bűnjelekkel Álmomban egy alacsony, ablaktalan teremben találtam magamat. Ajtó nem volt sehol. Négy zárt fal, minden kijárat nélkül. Egyszerre különös sistergés hallatszott és ugyanabban a percben megjelent egy villogó pengéjű tőr, mintha rejtett sülyesztőből ugrott volna elő. A .tör pengéiének hegyén vér ... Egy hang: Mi a bűnöd? A tőr: Egy ember szivét szúrtam át— Mély csend, majd újabb sistergő zaj és utána egy fanyelű, közönséges bicska gurult be a terembe. Széles, ormótlan piszkos pengéje csupa vér. A hang: Mi a te bűnöd? .4 bicska: Megöltem egy embert... Véres hullák árnyéka suhan végig a sötét falakon,, ma'd hangos csattogással tömegesen gurulnak be a terembe bicskák, kések, vasdarabok. mind véres... A hang: A ti bűnötök? ... ,4 bicskák kara: Emberölés! Most erős dobbanás hallatszott és egy két és fél méter hosszúságú vastag dorong robogott elő. A mezőn egyetlen sujíással agyonvágott egy embert... A dorong után ugrándozva lőttek botok. má d törtnvaku borosüvegek, poharak, szódásflaskók. A díszes sort bezárták háromlábon bicegő, megsáutult székek... A bicskák egymásnak mennek Amikor a fantasztikus bevonulás vétet ért, fojtogató csend lett a teremben. Egyszerre dumáló, rekedt, mély hangon megszólalt az egyik fanyelű bics'ka: — Szeretném tudni, hogy ml az ördögnek. hoztak minket ide? — Ne lármázzon kend. nincsen korcsmában — sziszegte a finom pengéjű tőr. — Fogja be a száját — mordult viszsaa a bicska. — Mit parancsolgat itt? Maga éppen olyan közönséges gyilkos, jutás jómagam.,« • ■— Goromba paraszti —- sziszegte a tőr. — Hallja tőrurfi, ne parasztozzon itt, mert csúnyán megjárhatja — mordult fel egy nagy szurókés. — Nem félek maguktól mindnyájától, szószátyár bicskacsőcselék!.. . A csőcselék szóra egyszerre megcsörrentek a tömegben álló bicskák, szurökések és rohamra indultak: — Micsoda? Csőcselék?... — zúgták egyszerre valamennyien. — No, nézzük hát, ki a legény a csárdában, tőrurfi — és már mentek is neki a keményen helytálló, villogó tőrnek. Ebben a pillanatban dörgő hangon zúgott fel a dorong. — Csend! Jönnek a vádlottak. A vádlottak Három barna színű, széles hasú, szűk nyakú kulacs kullogott be a terembe. A kulacsok terjeddmes hasán fehér cédula ékeskedett, amelyen nagy ákornbákorn betűkkel rá volt Írva. hogy milyen borfajtát képviselnek. Az első: Rizling. A második: Mézes. A harmadik: Vinkó. A »vádlottak« egymás mellett megállották a terem közepén, rnig a dorong mögéjük állott őrségnek. A bicskák, botok és egyéb »jđenvoltak« csendben figyelték, hogy mi fog történni! A táreyalás A hang: Ismeritek a vádat. amivel terhelve vagytok. Ti vagytok a bűnös mámor okozói, amelv embervért ont és emberéletet olt ki. Mit tudtok felhozni védelmetekre? A Rizling: Ismeretes előttem a vád. Tudom, hogy ha az emberek valami nevezetesebb gyalázatosságot követnek el. rendesén azzal állanak elő, hogy mi vagyunk a bűnösök: a bor. a szesz, inig ők olyan ártatlanok, mint a ma született bárány. A bicska: Szép kis ártatlan báránykák... Egy görbebot: Ismerem ezeket a báránykákat... A dorong: Csend, mert ütök. A Rizling (folytatja): Igen örvendek, hogy végre idehoztak bennnünket Most legalább tisztázzuk egyszer a kérdést, hogy ki hát a bűnös: az emberek vagy a szesz? A büntetek (kórusban): Csakis az emberek. Éljen a szesz! A Rtzl'ng: Ünnepélyesen kijelentem, hogy a bornak valóban az a hivatása, hogy mámorba ringassa az embereket, de nem romboló, pusztító, erőszakoskodó mámorba, hanem édes mámorba, bufelejtésbe, virágos kedvbe, csókos szerelembe. táncba és vidám dalolásba! .4 hang: Ez mind nagyon szépen van mondva, de védekezésnek annyi, mint a semmi. Üres frázisok és ha más előadni valója nincs... A R'zling: Van. Egv háziáldás van. Azt motfÖja: »Bort. búzát, békességet!« Ha mi annyira veszedelmes bünszerzők lennénk, mint az emberek ránkfogják, bizonyosan nem foglalnának bennünket háziáldásokba. Nohát. A hang: Háziáldások idézésével nem bizonyíthatják be ártatlanságukat. Ha ennél egyebet nem tud felhozni... A Rizling: Tudok. Egy versikét tudok: »Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang b'eib' ein Narr sein Lebelang... A hang: Elég! Azt hiszi maga. hogy versikék deklainálásáva! menekülhetnek a büntetéstől? Mást mondjon! A Rizling: Kérem, egy hires borda! azt mondja: »Igyál, Igyál, igyál, a világ örökké úgy sem áll. Eloszlik, mint a buborék és marad, min* a puszta lég. Igyál, igyál. Igyál.« A bicskák és a többi ielenvoltak kórusban zengik: — Igyál, igyál, igyál!... A dorong: Miféle pokoli dalárda ez itt? Egy mukkanást se akarok hallani, mert ütök. Egy törött szék: Ez a dorong mindig üt, mint a bolondóra. A dorong (fenyegetően): Ml? Ki mondta ezt? (Senki se jelentkezik.) A dorong: Rizling, beszéli tovább. Rizling: Kérem, ha mindaz nem számit, amit eddig mondtam, hát akkor még csak egy klasszikus mondást idézek: In vino veriías! Ez mindent megmagyaráz. A hang: Semmit se magvaráz méz. Borkőd állapotban is dördültek már el szépszámú hazugságok. Ha más előadni valója nincs ... A Rizling (végső kétségbeesésében): Hát kérem... van. Egy világhírű Íróm van még tartalékban. A hang: Ki az az iró? A Rizling: Anatol France. , A hang: Mit akar maga Anatol Francétól? A Rizling: Védelmet. Ez a jeles férfiú irt egy kiváló regényt, amelynek a címe: Az Istenek szomjaznak. Az Istenek, ha szomjaznak, akkor bizonyára nem vízről van szó... A hang: Vigyázzon a szavaira! A Rizling: Távol van tőlem a gyanúsítás, de a viz nem Isteneknek való Ital, hanem legalább Is Nektár! A hang: Nem engedem, hogy folytassa. Ha ennél jobbat nem tud... A Rizling: Ennél jobbat már igazán nem tudok, de mielőtt Ítélkeznek felettem, szeretnék kérdezni valamit, ha szabad. A hang: Tessék* A Rizling: Amikor az emberek ittas állapotban vannak, ölik egymást, viszont, amikor felhörpintik a bort, akkor azt mondják: Iszom az egészségedre. Isfen éltessen sokáig! Előbb éltetik, azután agyonütik egymást! Kérdem: igy van vagy nincs Így? Ebben a pillanatban éreztem, hogy valaki erősen ráz és a fülembe súgja: — Ne aludjon! Álljon fel azonnal, ítéletet hirdetnek... * Vége volt a szép álomnak! —-rüs. 0RU05I DOLGOK Idegen testek a légcsőben, vagy a nyelőcsőben A Bácsmegyei Napló néhány nappal ezelőtt rövidke hirt közölt: Egy vajdasági uriasszony alvás közben lenyelte müfogsorát, ameiy megakadt a nyelőcsőben, úgy, hogy az asszonyon súlyos műtétet kellett elvégezni. A műtét nem sikerült: a szerencsétlen asszony kiszenvedett Ez a tizsoros újsághír késztet minket arra, hogy egy kis ismertetést adjunk oly különféle tárgyak sorsáról, amelyek valamilyen ol ból megakadtak a nyelőcsőben, vagy pedig cigányutra jutottak és ahelyett, hogy egy erőszakos köhögés következtében kikerültek volna a szervezetből, a gégébe és onnan tovább a hörgőkbe szívódtak be. EzeR a tárgyak nem mindig érdemlőt ki az »idegen« jelzői, mert hát egy müfogsort, vagy pl. egy fadat husi nem nagyon leset idegennek nevezni, de az Ilyeneken kivfil akad közöttük mindenféle más is: pénzdarab, gomb, halszálka, cremt, szeg, ceruza, biztostü, fütyülő. E sorok írója harmadéve egy becsei asszonykának a bal tüdőhöz vezető hörgőből egy kis porcellánbabát vett ki egy csepp vér kiontása nélkül. Lássuk csak, miért Is akadnak meg egyes tárgyak a nyelőcsőben, mikor köztudomású, hagy máskor meg minden fennakadás nélkül a gyomorba és onnan tovább jutnak? Érmek az oka legtöbbször az, hogy a lenyelt tárgy kemény, hegyes vagy élesszélü és a hegyével vagy az élével beleakad a nyálkahártyába. Az ilyen fennakadás éles fájdalmat vált ki, ami ellen a nyelőcső görcsös összehúzódással védekezik, nehogy a beléje fúródott éles csúcs hosszában felhasitsa. A másik leggyakoribb ok az, hogy a lenyelt tárgy nrgyobb átmérőjű, mint a nyelőcső a legrrjűkebb helyéin. ■ Legtöbbször evés közben szokott az ilyen fennakadó): megtörténni, gyermekeknél játékközben. Előfordul munka közben kárpitosoknál, cipészeknél, hogy a szájukban tartott szöget hirtelen lenyelik. A lenyelt tárgyak a nyelőcsőben különbözően viselkednek. A nagy térfogatok a nyelést teljesen lehetetlenné tehetik, de ha nem kemények, nrigy fájdalmakat ritkán okoznak, inkább az éhség, vagy méginkább a szomjúság kergeti a betegeket az orvoshoz. Ezeknél megtörténhetik, hogy a szervezet melegében rothadás következtében annyira megpuhulnak, hogy végre maguktól is elhagyták helyüket és a gyomorba tatnak. Ez csak szerencsés kivétel. Sima kemény dolgok, pénzdarabok, gombák, ha nem túlságos nagyok, hónapokig is bent maradhatnak, anélkül, hogv a nyelőcső falát beteggé tennék. Előfordul többszőr, hogy a beteg nem is tud a lenyelt tárgyról, csak a látszólag ok nélkül fellépett nvelésl zavarok miatt megeitett Röntgenvizsgálat, vagy a nyelőcső vizsgálata alkalmával derül ki a baj oka: az idegen test. , Annál súlyosabb következményékk ed járnak a hegyes vagy éles dolgok. Ezek hamar belefuródntk a nyelőcső falába vagy az állandó nyomás következtében kisebesitik a nyálkahártyát. Néha már pár óra alatt rendkívül súlyos gennyedések, mellüregbeü gyulladások lépnek fel, amelyek akkor is lehetetlenné teszik a beteg megmentését, ha a bajt okozó tárgya* síkéiig is eltávolítani. E sorok Írójának volt alkalma egy részeg csendőrt észlelnie, aki részegségében lenyelte éles kampóban végződő fogsorát, amely a főverőér magasságában akadt meg. Még mielőtt a szerencsétlen kialudta volna mámorát, a hatalmastan lüktető főverőér áíx fürészelődött és csak a boncolás mutatta meg a halál és az azt megelőző vérhányás okát. Valamivel ritkábbak, de nem kevésbbé veszedelmesek a légcsőbe jutott idegen testek. Ezek, ha elég nagyok, rögtöni fulladást okoznak, különben pedig csak egjy kisebb-nzgyobb tüdőlebenyhez vezető hörgőt zárnak el. Az eldugult hörgő mögött fekvő tüdőlebeny majdnem kivétel nélkül gyulladásba kerül, ami a helyzetet nagyon nagy mértékben súlyosbíthatja. Terméfeetesen itt is sok függ a beiehelt tárgy alakjától és anyagjától. Félelmes hírességre emelkedtek itt az oly testek, amelyek a tüdő meleg és nedves környezetében megduzzr.dnak és megpuhulnak. E tárgyak közül a legveszedelmesebb a babszem, mert ez néhány óra alatt megduzzad és erősen szorul a hörgő falához, ugyanakkor a bekövetkező megpuhulás lehetetlenné teszii a babszem egészben való kivételét Az ilyen szerencsétlenül járt betegek megmentésénél a föelv az, hogy a baj okozója ugyanazon az utón kell eltávolítani, amelyen a szervezetbe került. Semmiképen sem szabad például a lenyelt testet, mint már az szokás, kenyérevéssel a gyomorba juttatni, vagy pedig a fennakadt falatot szondával, vagy más műszerrel vaktában a gyomorba lökni. Mi sem valószínűbb, mint hogy mondjuk a megakadt hegyes csont az iiy kísérletek következtében a nyálkahártyát átfúrja a mellüregbe jut, és ott helyrehozhatatlan károkat okoz Még rövid tizenöt éwe! ezelőtt nagyon tehetetlenül állottunk az ilyen esetekkel szemben, mert nem állott módunkban a szervezetbe Jutott idegen testet felkeresni és a látó szem ellenőrzése alatt eltávolítani. A tisztán sebészi műtétek azonban a nyelőcső mélyebb részében oly súlyosak és kockázatosak, hogy kevés beteg éli fül a beavatkozást. Ma azonban, hála a német gégeorvnsok és sebészek zseniálüásának, sikerült oiv készülékeket szerkeszteni, amelyekkel egy csep vér
