Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-13 / 133. szám
1926 máius 13. BACSMEGYE! NAPLß 5. oldal Baross szenzációs vallomása a frankpörben A postatakarékpénztár: vezérigazgató a Nemzeti Bank pénztárosát ajánlotta szakértőül a hamisításhoz — Baross leleplezi Szürtseyi Windischgrátz módosítja vallomását A fraokpör tárgyalásának Ötödik napja Budapestről jelentik: A írankpör szerdai tárgyalását délelőtt tíz órakor nyitotta meg Töreky elnök. A tárgyalás elején Windischgrátz arra kérte a bíróságot, szerezzen be a Deutsche Bank utján olyan márkásokat, melyeket a iranciák a Ruhr-vidékeu hamisítottak, hegy górcsővi vizsgálattal megállapítsák, hogy annak papíranyaga egyezik-e a hamis ezerfrankosok papíranyagával. Az elnök kijelentette, hogy a bizonyítás kiegészítést egyelőre nem aktuális, majd megkezdte Baross Gábor kihallgatását. Baross elmondotta, hogy a múlt év augusztusában Nádossy közölte vele, hogy herceg Windischgrátz Lajos égisze alatt francia frankot utánoztak hazafias célbű! és azt kérte tőle, hogy az értékesítés körül adjon nekik tanácsokat. — Válaszút elé kerültem - folytatja vallomását Baross - - vagy azonnal otthagyom őket és nem vállalkozom semmire, vagy továbbra is velük maradok. Az utóbbit választottam, mert nézetem szerint ezzel tartoztam, állásomnak mert ha én ilyen dologról értesülök, nekem erikái feladatom is van: nem szabad egy hazafias akciót kontrakarír űznöm. Mikor a bankjegyek elkészültek, a herceg lakására hivott, ahol először láttam a hamis frankokat. Windischgrátz eredeti frankokat kevert a hamisítványok közé, azzal, hogy keressük ki őket. Bevallom,'bármennyire laikusak voltunk is e tekintetben, az eredetieket a hamisítványok között azonnal megtaláltuk. A jelenlevő Horváth bankár kijeién tette, hogy a hamis bankjegyek rosszak és azt ajánlotta hegy a Nemzeti Bank egyik pénztárosát vonjuk beie a dologba, az majd száz százalékos biztossággá megmondja, jók-e a hamisítványok vagy sein. Nádossy azonban nein akceptálta a dolgot, azt mondották, már igy is elegen tudunk az ügyről, felesleges újabb ismeretlen embereket beleavatni Baross Cries*ti a minisztereinftköt- Amikor ■ hamisítványok értékesítése megkezdődött - mondja most hal kan Baross Gábor —' elhatároztam, hogy bizalmas utón értesítést küldök a miniszterelnök urnák. Sokat meditáltam afelől, hogy milyen módot válasszak, sem Elischer János, sem én magam nem akartunk ebben az ügyben ilyen formában szerepelni. Dr. Horválh Lórántot választottuk ö volt köztünk a legfiatalabb. Öt küldöttük el Kozma Miklóshoz, mert tudtuk, hogy Koztna igen bejáratos a miniszterelnök úrhoz és már hivatalánál fogva is gyakran tárgyalnak. Dr. Horváth Lórántnak crick annyit keltett mondani, hogy Windischgratzék valamire készülnek és az akció a Nemzeti Szövetségben leleplezhető, a hamis péuzek ott vannak elhelyezve. Horváth Lóránt tényleg elment Koznia Miklóshoz és megtette a maga közlését. Kozma Miklós ezután a dolgot ugyancsak közölte a miniszterelnök úrral Ezután íródott az ismeretes levél. Én erről a levélről ugye szereztem tudomást, hogy egv este ismét fent voltam Wfndisckgrátz hercegnél, aki megmondotta, hogy valami baj történhetett, mert Szörtsey kapott tgy tevelet. SorSzés közben elhatározták, hotjy a frankokat megsemmisítik Baross: Ezután 4 Kovács-féle étteremben találkoztunk: Nádossy, Windischgrätz. Szörtsey és én. Itt, ezen a megbeszélésen határoztuk el, hogy a frankokat megsemmisítjük. A bankjegyeket azután 28-án elvitték a Nemzeti Szövetségből elégetni. Az elnök: Több olyan vallomás hangzott itt el, hogy a Nemzeti Szövetségből szétosztás és forgalombahozata! céljából vitték el a bankjegyeket. — Nem kérem — mondja most határozott hangon Baross — onnan elégetni vitték e! a bankjegyeket. Hogy ez milyen formában történt meg, azt természetesen nem tudom. Az elnök: A Kovács-féle vendéglőben lefolytatott megbeszélés alkalmával említette ön az uruknak, hogy feljelentést tett a kormánynál? Baross: Nem említettem. Baross ezután áttér a négyszázmillió kiutalásának történetére. Elmondja, hogy a pénzt Nádossy kérte és habár a szabályok tiltják ilyen nagy összegnek kiutalását felsőbb fórumok hozzájárulása nélkül, kiadta a pénzt. Windischgrátz: Nem tartom fenn, bizonyára tévedés volt részemről. Rába fenntartja a húszmilliót Rábát szólítja maga elé az elnök. — Ön azt. állította — mondja Töreky — hogy a herceg és Baross jónak találták a hamisítványokat. — Ügy van, csak Nádossy ellenezte azok forgalombahozatalát. Az elnök: Hát a húszmillió? Rába: Én Baross Öméltóságával beszéltem a 20 millió ügyében, a herceg küldött hozzá. Baross Gábor vállat vonva a következőket mondotta: — Én egymillióra emlékszem, de ha húszmillió, legyen húszmillió. Bohivatta a kisasszonyát, lediktálta a levelet, engem a sofför várt künn. A pénzt aláírás után átvettem. Az elnök: Fentartja ezt a vallomását? Rába: Igen, fentartom. Szörtseg és Baross szembesítése Töreky elnök most Szörtsey Józsefet szólítja maga elé. — ön vitte tehát a fúrt a herceghez> hogy baj van a Perényi-levél miatt?. — Igen — válaszolja Szörtsey. — Hallotta — folytatja az elnök tovább a kérdést — Baross Gábor előadását, hogy a hamis frankok hogyan kerültek a Nemzeti Szövetségbe. Megfelel ez a valóságnak? Szörtsey: — Baross előadása mindenben megfelel a valóságnak. Az elnök: Tehát ön előre tudta, hogy hamis frankok jönnek a szövetségbe? Szörtsey: Igen. Az elnök: Baross Gábor milyen minőségben intézkedett, hogy a szövetségben helye legyen a hamis frankoknak? Szörtsey: Baross nem is volt tag — feleli Szörtsey. Mankovics György törte le a frankláda pecsétjét A kellemetlen tévedés Az elnök: Egyszer a herceg elküldötte önhöz titkárát, hogy ön valutákat bocsásson rendelkezésére. Baross: Igen, ez korábban volt. A herceg arra kért, hogy vásároljak neki valutákat. Az elnök: Magyar pénzt is adott a hercegnek? Baross: ügy emlékszem, hogy valami magyar pénzt is adtam. Az elnök: Húsz millió koronát. Baross: Én 12.000 shillingre emlékszem. Az elnök: Az egyik rendőri jelentés szerint az Elischer Bankháznál megtalálták a Postatakarékpénztár igazgatójának számláját, amelyből megállapították. hogy december elsején egy húszmillió koronás tételt fizettek ki, egy Baross Gábor aláírásával ellátott bemutatólevél alapján. Baross; Ez tévédét) lehet Az elnök: A herceg azt mondja, hogy ezzel a 20 millió koronával ön a frankhamisítás finanszírozásához hozzájárult. Igaz ez? Baross: — Ez kellemetlen tévedés. Nádossy teszi meg ezután megjegyzéseit. Baross vallomására kijelenti, hogy Baross ellenezte az akciói, Windischgrátz ál! a bíróság elé. Az elnök (Windischgrätzhez): Ellenezte Baross a frankok forgalombahozatalát? Windischgrátz: Úgy lesz minden, ahogy Baross Öméltósága mondja. Az elnök: Hát a húszmilliós hozzájárulás ügyével hogyan állunk? Nem járult hozzá Baross Gábor a frankhamisítás finanszírozásához? Windischgrátz; Nem. Az elnök: Tehát 3z erre vonatkozó vallomását nem tartja fenn? Az elnök ezután Mankovics Bélát szólítja elő és megkérdi tőle, tud-e arról. hogy fivére lakására egy bőröndöt szállítottak. Mankovics: Igen. Egy délután volt, amikor Rába Dezső fivéremmel megjelent és megkértek arra, hogy szobámon keresztül egy bőröndöt vihessenek fivérem szobájába. Hozzá akartam nyúlni a bőröndhöz, hogy megnézzem, milyen pecsét van rajta. Ekkor fivérem odalépett és zsebkésével letörte a nagy pecsétet. A bőröndöt azután elzárták. Az elnök Rábát szólítja. — Rába, igy történt, ahogy Manüovícs előadja? — Nagyjában igy — válaszolja Rába. — Mankovics György maga ajánlotta fel lelkesedésből, hogy majd lakására viszi a bőröndöt, azt kijelenthetem, hogy Mankovics Béla nem tudhatta, hogy hamis frankok vannak a bőröndben. Másnap felháborodással láttuk, hogy a pecsétet valaki letörte a bőröndről. Én jelentettem a hercegnek, sőt később azt is közöltem vele, valószínűnek tartom, hogy a százötven darab ezerfrankosnak a bőröndből való kivétele akkor történt. amikor a pecsétet letörve találtuk. T nuvallomásck a A szakértők kihallgatása után áttérnek’, a tanúkihallgatásokra. Az első tanú Kovács Gáspárné, Windischgrátz komornyikjának felesége, aki azonban, mint az egyik vádlott hozzátartozója él azzal a törvényben biztosított jogával, hogy megtagadhatja t a vallomástételi. Nuber Sándor rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium elnöki osztályának vezetője a következő tanú. Elmondja, hogy december hó 2Hkán telefonértesítés után megjelent hivatalában Nádossy és közölte vele, hogy Jankovich mint az ő különleges megbízottja utazik Hollandiába. Svédországba. Ezért számára futárigazolványt kér. A tanú kiadta az utasítást az igazolvány kiállítására, minthogy megszokott dolog volt. hogy a társminisztériumok ilyen ügyekben igénybe vették a külügyminisztériumot. így havonta átlag öt-hat futárigazolványt állítottak ki . a társminisztériumoknak A kiküldőit futárok csomagjait a külügyminisztérium nem vizsgálta felül, mert ez bizalmatlanság lett volna a többi minisztériummal szemben. Telek György dr.. Rába védője kérdezd ezután a cgsmt, bogy Mankovics közbeszól: Nem én törtein te a pecsétet. Az utolsó vádlott A bíróság ezután Kovács Gáspárt, a bünper utolsó vádlottját hallgatja ki. Az elnök elsősorban aziránt érdeklődik tőle, hogy honnan szerezte tulajdonképpen azokat a hamis ezerfrankosokat, amelyekből Hollandiába küldött, illetőleg, meilyel az Árvai-cégnél akart vásárolni. Kovács Gáspár elmondja, hogy ezeket a frankokat nem a hercegtől kapta; nem a herceg ezerfrankosai közül valók, hanem amikor a Káfoly-körut és Kossuth Lajos-ucca sarkán éppen egy bankházba akart bemenni, találkozott egy ismerősével, akluek a nevét nem tudja és ez ajánlotta neki az ezerfrankosokat megvásárlásra. Szakértők és tanuk A vádlottak kihallgatása után az elnök szünetet rendel el, majd Kazal Sándor, a magyar nemzeti bank műszaki felügyelőjét és BretscH Ernő ellenőrt hallgatták ki, mint szakértőket. A rszakértők szerint a hamis bankjegyek lényegesen eltértek az eredetiektől és a hamisítás egyszerű cinkográfiai utón történt. futámazoiványré! igaz-e, hegy a külügyminisztérium, amikor Jankovich letartóztatásáról értesítették, táviratot küldött Hágába a magyar követnek, hogy Jankovics hivatalos kiküldetésben van és ntasitotta a követet, hogy interveniáljon érdekében. — Erre a kérdésre nem felelek mindaddig, amig erre vonatkozólag fel nem mentenek a hivatalos titoktartás alól. Telek György indítványozza, hogy a bírósági keresse meg a külügyminisztériumot, hogy a tanút mentsék fel a hivatalos titoktartás alól erre a kérdésre vonatkozólag. Az elnök kijelenti, hogy ez felesleges. Kern Irma, a külügyminisztérium tisztviselőnője és Szakács Gyula, a külügyminisztérium futárosztályának segédhivatali igazgatója elmondják a futárigazolvány kiállításának részleteit, majd az Arvzay és Salzer cég főnökeit és üzletvezetőjét hallgat)« ki a bíróság. Végül Stitz János vegyészmérnököt hallgatják ki. Stitw.ek szintén el kellett volna utaznia a hamis frankok értékesítésére, azonban közben az ügy kipattant. Stitz kihallgatása .ptán az elnök a tárgyalást berekeszti és folytatását péntek délelőtt kilenc órára tűzi ki.
