Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-13 / 133. szám
12 OLDAL • ARA 1'/, DINAR XXVI!. évfi ,o Szubotica, 1925 CSÜTQ TÖK maiiig 13 133, szám jM Biegjc^ecik minden reggel, ünnep ntán és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10,. 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 dia. Szerkesztőség: Ztnaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova nLl.(Lelbach-ííjsli) Az elkésett Igazság „Elveszetté minden“ — ezt « tragikus kérdést irta fel minap befejezett cikksorozatának élére Apponyi Albert s formai és tartalmi vonatkozásban egyként klasszikussá nemesedett szavakkal adja meg a sötéten kongó kérdésre a választ. Apponyi AI bért természetesen magyar nemzeti szellemmel telített választ ad a történelmi mérlegkészítés nagy kérdésére s a jövőbe vetett bizakodással tiltakozik Széchenyi mondásának travestélása ellen : „Magyarország volt, de nem lesz“. I Ha azt akarjuk, hogy ne veszszen el minden — mondja Apponyi — nemzetiségi pálinkánkban más alapból kell kiindu ni s más eredményhez kell eljutni, Apponyi immár félévszázadot meghaladó politikai múltjában mindig a nacionalista politika hive, sőt vezére volt. A legzengőbb szavakkal Ö formulázta meg a legtetszetősebben a nemzeti nevelés fontosságát, ő valósította meg azt a programot, mely az iskolát tette meg a nemzeti politika, a necionális törekvések első harcterévé. Apponyi világosan látja, hogy „Magyarország volt nemzetiségei nem sírják vissza az elvesztett magyar állampolgárságot"', mert Magyarországhoz va ó tartozásuk nem érzelmi közösségen, hanem csupán a megváltozhaíatlánnak látszó történelmi he yzetben va ő belenyugváson alapult. Ennek Apponyi szerint — ez ed éppen súlyt és jelentőséget ennek a megállapításnak, hogy ime Apponyi is hirdetői közé tartozik — a hibás koncepciójú és hibásan megvalósított nemzetiségi politika volt az oka, A hivatalos magyar nem zetiségi politika ugyanis ebbó •indult ki, hogy a nemzetiségi jo gok csupán egyéni jogok (s mó ezek mérteke felett is alkudozott) s a nemzetiségektől a közjogi szemétyiség-et n indig megtagadta. Ennek az ideológiának lélektani alapjaira — Apponyi mondja I — nem lehet a nemzetiségi politikát, nem lehet a jövendőt felépiteni. Az egy népíajhoz tartozók nemzeti egységének elismerését — Apponyi mondja 1 — nem lehetne tovább megtagadni s ha Magyarországnak még egyszer lennének nemzetiségei, nem lehetne elzárkózni a területi önkormányzatok megvalósítása elől, mint ahogy nem lehetne tovább ragaszkodni az „egységes magyar értelmiség fikciói hoz“ sem. „A magyar állam csak igy állhatna fenn, máskép nem" — végzi Apponyi Albert a nemzetiségek nélküli Magyarország nemzetiségi programjának taglalását. Apponyi Magyarország nemzeti kisebbségei számára sokkal többet követe’, mint amennyiért azok az utolsó félszázedban küzdöttek. Apponyi a jogok megadásában, a nemzeti különállás következményeinek levonáséban sokkal meszszebbre megy, mint a soha végre nem hajlott magyar nemzetiségi törvény. Messzebbre megy Trianor után, mint ameddig Jászi Oszkár ment Trianon elölt. Oh miért ily későn, országrészek hullása után lelt ennyire világosan látóvá ez a nemzete javára elfogult, de mindig tiszta meggyőződés s emelkedett gondolkodás? Trianon előtt Apponyi is annak az iskolapolitikának volt megteremtője és végrehajtója, amelyik „az egységes magyar értelmiség fikcióiéinak megvalósítását tűzte ki kormányzati programmul s amelynek egyes intézkedései most a Pribicsevicsek és Anghelescuk kezében osforozza az elszakadt magyarság testét. Ezeknek az igazságoknak fö ismerése Trianon után már csak úgy hat, mint véreső után bölcsességköpdny-g. Tanító ereje azonban fölbecsülhetetlen. Meg kell tanulni azoknak is, akiktől a mi nemzetiségi politikánk gyakorlati tartalma függ, hogy a tanulságok napfénye mellett kei! fölismerniük a lörténelem igazságait, nem pedig az összeomlás zsarátnokának pislákoló tövében. Ha ötvenéves politikai múlt után Apponyi Albert szét tudja törni csonttá keményedéit nemzetiségi programját, akkor az uj uralmak uj részesei hűek maradhatnak azo’ hoz az igazságokhoz, melyeket a kisebbségi sorban hirdettek s melyeket a történelem igazolt- Ha Apponyi ötven év kerülője után fölismeri az igazságot, akkor legalább azok ne táníorodjanak el tőle, akik, míg kisebbségek voltak, küzdöttek, harcoltak és áldoztak érte. A Marge is elérte Északi Sarkét Amundsen ledobta a sarkra a norvég zászlót —■ A léghajó rövid időre megállt, aztán elindult Pont Barow felé A sark egyes részeit frissen esett hó borítja Oslóból jelentik: A Norge fedélzetéről Amundsen, Ellsworth és Nobile aláírással szerdán reggel a kő-1 vetkező szikratávirat érkezett: — Éjjel érv óra előtt elértük az Északi-sarkot és ledobtuk zászlónkat. A Norge pontosan a sark fölött állt meg. biztos helyen, alacsonyabb légrétegben. A léghajó orrán levő ablakon át először Amundsen dobta ki a norvég zászlót, aztán Ellsworth az amerikai és Noblle az olasz lobogót. A sarkon köd ül, de nem .sűrít, időközben áttörik a sugarak, ami leírhatatlan szép látványt nyújt. A Norge ablakából tisztán észlelhető a jég megrepedése. A következő szikratávirat, mely délelőtt érkezett, isrv szól: — A sarkon ledobott három zászló rudja mélyen befuródoít a hóba. A Norge néfiány'zor megkerülte a sarkot, aztán Pont Barow irányában elindult. Mindenütt iég — beláthatatlan messzeségben, csupán néhány keskeny sávon látszik frissen esfcíf hó. A léghajó nyolcvan kilométeres sebességgel halad. Az Északi-sark felé repülve a Norge útja kedvező volt. Éjszaka leadott szikra távi rat szerint a léghajó küencjvenkét kilométeres sebességgel haladt célja felt' gyönge délnyugati szélben 870 méter magasságban. A léghajón mindenki egészséges. Pilsudszki marsai Varsó ellen vonul A marsai hívei fellázadlak a Vitos-korraány ellen. — Diktátornak akarják kikiá íam Pilsudszkít génysége fellázadt parancsnoka. Vajsóból jelentik: Szalejcvek községben, Pilsud'Zki marsai lakása előtt, azonkívül Varsóban és a kornyékén olyan események játszódtak le, amelyeknek következményei beláthat^tlanok. Pilsudszki lakása előtt kedden fegyveres emberek vonultak fel, hoiy e marsai ellen tüntessenek. Amikor a felvonulás hire elérkezett a Szalejo vekben állomásozó hetedik ulánus ezredhez, az ezred egy osztaga a tüntetők ellen vonult és éjszaka formális harc fejlődött ki a két csoport között. A harc, amelynek több sebesültje van, reggelig tartott és Pilsudszki reggel erős kísérettel Varsóba indult. U'közben R ndatov községnél Pilsudszki hivei közölték a marsallal, hogy Variéban súlyos veszély fenyegeti. E'a’att a Sreglice helységben állomásozó huszonkettedik gyalogezred le* Sikorin ezredes eilen, mert az ezrid.s vonakodott Pi.sudszki segítségére menni, sőt kijelentette, hogy szigorú parancsa van szükség setén Pilsudszkít megtámadni. Az ezred letette parancsnokát és a Varsó felé vezető utón csatlakozott Pilsudszkihoz, aki már nagy haderővel haladt a főváros felé. j Pilsudszki Varsó Prága nevű külvárosáig jutott és ott koncentrálta 1 haderejét. A kormány szerdán délután három órakor hivatalos kommünikét adott ki, amely szerint bűnös agitáció következtében a hadsereg egyes osztagai fellázadtak a köztársasági kormány ellen. A kommüniké közti, hogy a kormány megtette a szüksége* intézkedéseket a főváros biztonságának megőrzésére. Varsóból későbben érkezett Jelentés I szerint az egész városban tüntetések vannak Pilsudszki ellen és mellette. A hangulat rendkívül izgatott és küönböző rémhírek terjedtek el. Ifire járt annak is, hogy Vitos miniszterelnököt elfogták, azonban kiderült, hogy ez a hir valótlan és a miniszterelnök a kabinet tagjaival egész nap tanácskozott. Kétségtelen, hogy a közeli órák nagy eseményeket hoznak. A Vitos-kormány lemondása várható és Pilsud:zki va’ószinüleg bevonul Varsóba. Hir szerint Varsó uccáit tüntető csoportok járják be, Pilsudsz&it éljenzik és követelik. hogy mint lengyel Mussolini legyen az ország diktátora. Az egész országban nagy pánik uralkodik. A kormány mozgósította a helyőrségei és elrendelte a fővárosban a kivételes állapotot, A helyzet rendkívül kritikus s a polgárháborút elkerülhetetlennek tartják,
