Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-01 / 119. szám
♦ Í92B május 1. «ÁCSMEGYEI NAPLÓ J5. oir*al Ha a tanítónő táncmester is Kisebbségi kultarkép Romániából Temesvár, április 24, Nagy a drágaság és kevés a pénz. Ez a körülmény aztán arra készteti az embereket, hogy mindenféle módot «szeljenek Ö pénzszerzésre. Hogy Popovici Elena raajláthfalvai tanítónő, Popovici Téoíi! majláthfalvai elmozdított jegyző leánya a pénzszerzésnek milyen módját eszelte ki, elmondódik az alábbiakban... Doboltak a községben.,, — Közhírré tétetik, hogy Popovici Elena 1 tanítónő esti tánciskolát nyit, amelyben a legdivatosabb táncokat fogja tanítani. Minden legény és minden leány iratkozzék be a tánciskolába. A tanítás kétszáz leibe kerül. A legényeknek és leányoknak azonban nem nagyon akarózott a tanítónő tánciskolájába iratkozni. A falun szokásos táncokat tudják eléggé, a modern táncokra pedig nem kiváncsiak. A tanítónő erre rendőrrel járatta végig azokat a házakat, ahol legény-leány van. A rendőr ismételte az. invitálást a tánciskolába. Hozzátette azonban, hogy amennyiben nem jelentkeznek elegendő számban, úgy hogy nem lesz érdemes a tánctanfolyamot megtartani, akkor a tanítónő ap a, a jegyző, egyetlen bált sem engedélyez a farsangon. Azonkívül ped g megtalálják annak a sorát, hogyan kell megugráltatni azokat a legényeket, ákik sajnálják az uj táncok megtanulásáért a kétszáz leieket. Ennek a presszióknak már kezdett foganatja lenni és a legények, leányok — bár nagy huzódozással — mégis jelentkeztek szórványosan a tánciskolába és előre lerótták a tandijat.. Az iskola azonban, hála Nagy István igazgatótanltó, a tantestület többi tagja és az iskolaszék ellenkezésén mégis megbukott. Ezek felháborodva vették tudomásul a tanitónő szándékát és kikeltek ellene. Rámutattak arra, hogy mennyire összeférhetetlen, hogy egy tanitónő tánciskolát nyisson és hogy pláne ennek érdekében az apja hivatalos hatalmát is igénybe vegye kényszerítő eszköznek. Popovici Teo'fil jegyző alatt akkoriban már recsegni kezdett kissé a nótáriust szék és nem feszítette a dolgokat a végsőkig és leánya lemondott a tánciskola alapításáról. Azonban a táncot már annyira belevette pénzszerzési programmjába, hogy más formában mégis élt vele. Mikor eljöttek a karácsonyi ünnepek, Popovici Teofil jegyző úgy ren'delkezett. hogy a három ünnepen az öt ma.láthfalvai korcsma közül csak egyetlenegy lehet nyitva. Ebben az egy korcsmában Popovici Elena tanítónő mind a három napon bált rendezett. A muzsikát szolgáltató cigánybandát 6 fogadta Magyarpécskáról és a pandának napi kétezerőtszáz leit fizetett. Viszont ő szedte be a belépődíjakat. A korcsma ajtajában községi rendőrök állottak és minden bemenő legénytől száz leit követeltek, A lányoknak negyven leit kellett fizetni. A rendő'ök a beszedett pénzt Popovici, Elenának adták át nyomba, aki azt egy hatalmas 'irattáskába gyömöszölte. Voltak legények, leányok, akik vonakodtak belépődíjat fizetni. Mihelyt a tanítónő ilyen renitenskedést látott, nem restéit személyesen odamenni az illetőhöz.-- Ejnye, ejnye — mondotta mosolyogva — nem szégyenli magát, hogy nem akar fizetni? Hát ingyen akar táncolni? Nekem is pénzembe kerül a banda, nem engedhetek be tehát senkit ingyen. Ha a legény megbicsaklott és sokallotta az anirét, Popovid Elena alkudozott vele és esetleg elengedte a felét Különösen nagy zúgolódás támadt «pgfrag amiatt, hogy a lányaik« 3d-, sérő anyáktól is követelt a tanítónő belépődíjat. Ezeket is személyesen kapacitálta a tanítónő. Előbb csak így: — De édes nénémasszony, ha nem is táncol kelmed, de legalább hallgatja a szép muzsikát és gyönyörködik a fiatalokban. Meg aztán kelmédnek nem is kell annyit fizetni. Elég, ha busz leit fizet... Vagy tudja,mit, fizessen csak tizet. No, nem gondoltam volna, hogy olyan keményen tartja a pénzt a markában. De öt leit csak fizet? Ha a szép szó nem használt, jött a fenyegetés: —• Mit gondol, loptam én a pénzt, amit a cigánynak fizetek? Persze, bálba jönni akarnak, mulatni akarnak, de én fizessem 3 muzsikát- Ebből nem esznek! Nem ám! Es ha ezerszer nem táncol, ha nem fizet, nem mehet be. A maga baja aztán, ha a legények nem finoman bánnak a leányával, ha látják, hogy az anyja nincsen bent a teremben. Meg aztán ne felejtse el, hogy az apám jegyző és majd megfizet azért, hogy nem akarnak bilétát váltani. Popovid Eiena tanitónő így szedett össze esténkiru nyolc-tizezer ieit és minden bál után tömött irattáskával ment haza. Csak ugv duzzadt az aktatáska a hóna alatt a sok bankótól. A tanítónőnek tánci: kolaalapitási terve és báltartása a tanfelügyelőséghez is elkerült. Fratesz Romulusz tanfelügyelő csak ennyit jegyzett meg, miközben a kezével legyintett: — Ugyan kérem, szegény ember ugy szerez pénzt, ahogy tud. ... Mit szólt volna ugyan Fratesz Romulusz tanfelügyelő, ha a Pénzszerzésnek ezt a módját egy a nemzeti kisebbséghez tartozó tanerő találta volna ki és gyakorolta volna? Kábán Endre Emlékezzünk régiekről Miletics Szvetozár a nemzetiségi törekvések jogosultságáról, céljáról és eszközeiről A. magyar nemzetiségi törvény képviselőházi tárgyalásakor 1886 november 26-ikán Mile.ics Szvetozár nagyszabású beszédet mondott. Ebbői a beszédből valók szószerinti idézetekben a kővetkező töredékei. Hogy ml a nemzetiség? — felesleges volna fejtegetnem azon o’-"á«-"vülés előtt, melynek többsébe azon nemzetből való, amely 18D5—tői kezdve valóságos perlamentális és pubiidsztikai harcot kezdett meg nemzetir/"°ért és amely nemzetnek na eV fia Nagy Pál e harcot inaugurálta oly kifejezéssel, melyet minden nemzet aranvbetükkei írhatna fel nemzeti pályájának prodomjára és amely igv hangzik: »Az elveszett alkotmányos szabadságot visszaszerezheti a nemzet kedvezd körülmények között. de az elveszett nemzetiséget soha többé*, * De történik, hogy emberek és nenvzetek ugyanazon eszmének más *-te 1- met adnak, midőn saját zászlójukra írják ét mást midőn azt az ellenkező zászlóra látják irva . , , Vannak, akik a nemzetiséget az utolsó bal ítéletnek tartják, mely akadályul szolgál zz emberiség haladásának a valódi emberiségnek és valódi tökéletesedésnek, mely az emberi művelődés és szabadsága előtt épen ugv fog eltűnni, mint megdőlnek más világi és vallási baliíé'etek. kasztok, királyságok. Én más véleményben vrigvok. ... Nem dőlhet meg az emberek azon különbsége, mely tnagára a természetre van alapítva, melyet ap Isten, mint a haladás és művelődés magvát oltott az emberekbe, mely a legtermészetesebb és legerősebb rugója a közművelődésnek és műveltségének, az által a haladásnak és közszabadságnak, mely egyedül képes az embert olyan áldozatokra buzdítani, melyek az emberi haladásra szükségesek. az az érzelem a nemzetiség érzelme. melynek lényeges alapi a a nyelv,, mely nem csak szerv az emberek szellemi ereje fejlődésében, hanem azon egyedül csatornája. melven keresztül a közműveltség az emberek tömegébe áthat, -- mindaddig pedig, míg a műveltség a tömegekbe át nem hat, mindaddig lesz elnyomás, lesznek kasztok, a közszab-dság üres szó lesz a sötétség és tévedések magányában... Ha a természet nem a nemzetnének ján akarta volna az embereket a tökétesedés felé vezetni, nem teremtett )!na különböző nyelveket s ezáltal künböző nemzeteket A természet nem kivan nyelvi egységet, hanem észbelj összhangot az eszmében és erkölcs! összSsaagot a tftrekvésekífca * Valamint a fizikai világ gazdagságát a testek különféleségében. összhangját pediz a természeti törvények egységében mutatja; úgy az erkölcsi világ is a szellem gazdagságát a nyelvek különféleségében. összhangok pedig a humanitás magasztos eszméjében tünteti elő. * Egy állam sem szervezted magát a mai korban, mint kizárólagos nemzeti állam, melyben az idegen ajkuakat emberi jogaikban meg lehet rövidíteni, melyben a polgári és politikai kötelességek a nemzetiség szerint osztályoztatnának és méretnének. * A több nemzetiségű államnak kell, A több nemzetiségű, állanái kell. hogy az minden nemzetiségek jellegét magán viselje, ha crtk nem akarja, hogy a nemzetiségek elemeit feloldó elemekké tegye. * A nemzetek részei nem szűnnek meg a nemzet nevét viselni ős mint nemzet létezni, ha a nemzet több államban is van felosztva. * Nem áll az, hogy egy államban csak egy politikai nemzet 1 élezik. Csak az erőszak és igazságtalanság alr,pján állhat elő az a helyzet, hogy egy rész a többieket legyőzőiteknek tekinti s tagjainak egv részét a törvényhozásból s az államhatalom gyakorlásából kizárja. Egyetlen politikai nemzet, egy politikai nemzetiség csak fikció olyan államban. mely több nemzetiségből áll & Aki pedig azt akaria, hogv minden nemzet Magyarországon magyarnak ne veztessék csak azért, mivel a magyar nemzet ezst az országot meghódította, amellett pedig elfelejti, hogv azt minden nemzet védte és védi, az a középkori íegyverjóg terére tér át. * A nemzetiségek nem keresnek semmiféle privilégiumot a polgári é! politikai jogbrat, hanem csak az egyenlő jognak szolgáltatását azon a nyelveken, melyek nem szűntek meg létezni. A nemzetiség nem joga az egyes embernek; a nemzetiség az egynyelvű polgárok egy bizonyos sokaságának joga. Az egyeseknek joguk van nemzetiségüket elmozdítani, de nincs joguk azt megsemmisíteni, vagy attól elpártolni. »A nyelv több, mint személyes érték, a nyelv az, mit egv nemzet a legbensőbben bi-tokol: több az a politikai öntudatnál. több az a vallásnál is. s melyik értelmes kormány volna az, meív megsértené az egyéni, vallási és politikai öntudatot? A nyelv kérdése lelkiismereti kérdés, melybe senki sem avatkozik tik a ssyeív tulajdonosán kivüi< Ha minden nemzetiség megtalálja ebben az országival, házikóját és erdőjét, melyből nemzetiségét és alkotmányos szabadságát védheti, akkor me- fog eb ládulni az a kötelék, mely őket a közős hazához köti. Ez a szeretet erősebb lesz, ha mindé®kioek az általános patriotizmus mellett saját partikuláris patriotizmusa is meghagyva dk. Ellenben nil lesz akkor, ha' szerb, román, szlovák, orosz idegennek fogia érezni magát saját, tűzhelyén? « Azt kívánjuk, hogy a rmmicipwmokba n a icbbség nyelve 'égvén a hivatalos nyelv. * Mi csak azt kérjük, ami természetes és igazságos: hogy a hivatalok azon nyelven működjenek, mely a lakosok többségének nyelve, inert a hivatalok a lakosok miatt vannak * Nem a kormány és a hivatalnokok alkotják az államot, akikre nézve kénvelme-iebb lenne, ha egy nyelven dolgozhatnának. * Abban fekszik a nemzetiségi kérdés kezelésének machiaveiiismusa és iezsuitizmusa, hogy egyfelől az európai közvélemény miatt bizonyos engedményeket kénytelenek elismerni, de másfelől a: gyakorlatban mégis csak egy nyelvei tesznek uralkodóvá. A célszerű igazgatás és igazságszolgáltatás követelménye nem a hivatalos nyelv egysége, hanem a hivatalnokok képessége. mely annál nagyobb, minél több nyelvet tudnak. « Mi nem akarunk, mi nem terjesztünk viszálykodást. de ha viszálvkodá.snak neveztetik saját nemzetiségünk politikai és kultúrái téren való biztositá-iának követelése, akkor sem hagyhatunk fel e követeléssel, de önöknek hatalmukban álf a nemzetiségek kielégítésével ezen viszálykodásnak véget vetni. * Mi azt mondjuk: »Adjatok minden nemzetiségnek tűzhelyén municipiális nemzetiségi életet, az állami kapocs pedig túlnyomóan a ti kezetekben leeven«. Egyformán akarjuk az alkotmányos szabadságot s a saját nemzetiségünket * »Non si hódié sic. semper ita érit*. SOMLYÓ ZOLTÁN: ADJATOK... Adjatok utat a jónak! Hitelt a kimondott iszónak! Léleknek hűs menedékét: harc után adjatok, békét! Adjatok utat a vaknak! Erdőt dallos madaraknak! Gyógyszert nehéz betegnek! Hálát a magas egeknek! Adjatok munkát a kéznek! Friss gondolatot as észnek! Kenyerét a , Kőtörőnskt Börtönt meg a betörőnek?.
