Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-12 / 132. szám

1926 május 12. 8ACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal A német papírgyárak szövetségétől szerezték be a papirost a frankhamisitók Windischgrätz vallomása a keddi tárgyaláson — A herceg szerint a fran­ciáit ugyanabból a papirosból gyártottak a Rahr-vidéken hamis márkákat A budapesti francia követ távirati jelentés’: küldött a vallomásról Briandnak Budapestről jelentik: A frankügy keddi tárgyalása uzz'al kezdődött, hogy Windischgrätz pótló nyilatkozatot tett hétfői kihallgatására vonatkozólag: — Véletlenül tudomásomra jutott -*~ mondja Windischgrätz — hogy Schulze Arthur meghalt. Ilyenformán most már ram tartom fenn azt, hogy a papír beszerzésére vonatkozóan nem nyi­latkozhatott:. A papír beszerzésére vonatkozóan a titkot továbbra is megtartani szerintem felesleges és az ügy kiderítése érdekében szüksé­gesnek látom a papir beszerzésére vo­natkozóan nyilatkozatot tenni.-— A papirost igenis Schulze Artúr Alias Werner Richárd szerezte meg. Schulze Artur a Verband Deutscher Papierfabriken bizalmi embere volt és ezer: ez utcn szerezte meg az úgynevezett Zwei C. anyagot. . -r Érdekes felfedezésre kell jutnunk — foly latra nyilatkozatát a herceg ha ezt az anyagot górcsővel megvizs­gáljuk. Górcsővel kel! megvizsgálni azt az anyagot, amelyet a Térképészeti In­tézet. számára szerzett Schulze a ha­misfrank gyártásához és górcsővel kell megvizsgálnunk azt az az anyagot, a melyből a franci dk az 5 és JO millió márkásokat hamisították. Tudvalevő, hogy a franciák a Ruhr-vidéken 5 és 10 millió márkásokat hamisítottak igen nagy. mennyiségben. Ha górcsöve! megvizsgáljuk a hamis frank és a hamis márka anyagát, arra a meg­lepő felfedezésre jutunk, hogy a két papíranyag teljesen azonos. Toreky elnök hátradől székében és mosolyogva hallgatja a herceg nyilatko­zatát. Auer Pál, a franciák jogi képvi­selője pedig szorgalmasan jegyez. — Schulze Arthur ugyanis a Ruhr­­vidéken tartózkodott, lMsburgban, ami­kor a franciák 5 és 10 millió márkáso­kat hamisítottak. A franciáknak kénytelen volt segéd­kezni a hamisításban és igy a papír­anyagot alaposan ismerte. Eu is ott jártam akkor a Ruhr-vidéken. Én is láttam a franciák eljárását ott a Ruhr-vidékeíi. Így kerültem össze­köttetésbe Schulzeva! és ezután így jutottam abba a helyzet­be... Ez adta a gondolatot azután ön uek a frankhamisításra? — vág közbe Törekj elnök. — Erre vonatkozólag nem nyilatkoz hatom még —- feleli Windischgrätz csupán annyit mondok, hogy láttam a franciák eljárását, láttam, hogy a fran­ciák a Ruhr-vidéken a polgárokra rá szabadították a négereket és. a vadakat. — Mondhatom, mindent nagyot: ügyesen csináltak. ja hamis frankokat, mindig hazafias cé­lokra hivatkoztam, de semmiféleképpen sem nevezhet­tem meg előttük bármilyen ható­ságot, mint amelyik a frar.khamlsi­­. fásról tud. Az elnök: A miniszterelnök ur sze­mélyéről nem nyilatkozott? Schwetz Tibor val’oraása Windischgrätz: Egészen biztos,, hogy neki nem mondottam se» a miniszterelnökről, sem a kormány más tagjáról semmit, de főleg nem azt, hogy benne vannak a frankügy­ben. — Egy - megjegyzésem van még a költségekre vonatkozóan. Múltkori val­lomásomban azt mondottam, hogy ezeknek a fiatalembereknek jutalom volt ígérve. Hát ez kérem nem jutalom volt, hanem többletköltség. Egyesek ugyanis kénytelenek voltak ruhákat be­szerezni, többet adtak ki, mint ameny­­nyit tőlünk költség címén kaptak, ezért kilátásba volt helyezve nekik, hogy költségüket megtérítjük, de jutalomról nem volt szó. Végül elmondja Andor, hogy felhatal­mazásuk volt, hogy szükség esetén, ha jónak látják, semmisítsék meg a hamis frankokat. Kurz ezredes nyilatkozata Kurz ezredes szólalt fel ezután. — Haits vezértanácsnok ur és az én hazaíiságomat — mondja Kurz — kom­paratív viszonylatba állította üt be Rá­ba és ebből az összehasonlításból az én hazafiságom kissé megtépázva került ki. Rába azt mondta, hogy Windisch­­grätz inspirációjára vélekedett így ró­lunk. Kérem, én nagy averzióval kezel­tem a frankhamisítás egész ügyét, nem felel meg tehát az az állítás, hogy én lelkesen karoltam volna fel ezt az ügyet. Én úgy belecseppentem az ügybe, hogy ennél jobban belecsöppenni egyál talán nem lehetett. — Én, kérem — áll most fel Wirt­­dischgrätz herceg és mosolyogva Kurz felé fordul — az ezredes ur hazaíiságá­­ról .egyáltalán semmi megjegyzést uem tettem. — Ezek az urak, kérem — emeli fel hangját a herceg — nem szorulnak sen­ki bizonyítványára hazaíiságuk tekinte­tében. Ezeknek az uraknak, a Térképé­szeti Intézet embereinek, a hazafiságá hoz semmi szó nenr férhet. Andor után Schwetz Tibort szóiitja a terembe az elnök. Ruganyos léptekkel, elegáns kék ru­­j hában, egyik szemén monoklival ál­­: htja a magastermetii Schwetz Tibort ! fegyöre a bíróság elé. Schwetz kijelenti, hogy nem érzi ma- 1 gát bűnösnek. Manko vies avatta be az j ügybe, majd, amikor ZadruvetZ kezé­­! be letette az esküt.Jankovich részle­gesen elmondotta, hogy az akció a Tér­képészeid Intézetben folyik, a hamis j frankokat ott készítik, diplomáciai íit­­llevéllel utaznak-'külföldre, hogy a ba- i mis frankokat elhelyezzék és az egész ügyet Nádbssy -országa:-, főkapitány ve­zeti és nemcsak hazafias, de félhivata­los jellegű az egész. iigy. — December 8-áu — mondja Schwetz — megkaptam a hamis frankokat, ugyanakkor kaptam két darab jó 10(10 frankost és 90 dollárt, össze­sen körülbelül 13 millió korona ér- . tékü pénzt. Schwetz ezután már ismeri dolgokat­­mond el, majd igy fejezi be vallomá­sát: »Kötelességemet teljesítettem ha- ,• zannual szemben.« Winkler István a következő vádlott. Vallomásának leglényegesebb része, hogy Jankovich a Nemzeti Szövetségben avatta be az értékesítésre kiválasztott fiatalembereket az ügybe. Winkler 'kihallgatása - után az elnök szünetet rendelt el. Olchváry is esküi tett Andor Imre kihallgatása A bíróság ezután megkezdi ifjabb An­dor Endre kihallgatását. — Hogyan került összeköttetésbe Windischgrätz herceggel? —- adja fel Andornak az első ^kérdést Töreky el­nök. — Windischgrätz-cel dr. Héder János barátom utján kerültem összeköttetés­be, aki egy alkalommal említette, hogy egy irredenta akcióról volna szó és fel­visz Windischgrätz herceghez. — A herceg azt mondotta, hogy a nyugatmagyarországi akcióhoz hasonló komoly akcióhoz lenne szüksége segít­ségre. Hamis frankok állanak rendelke­zésére, arról azonban, hogy a hamis frankok honnan származnak, nem mon­dott semmit. Kijelentette, hogy megbíz­ható, hazafias fiatalemberek kellenek neki. akik Franciaország kárára és a magyar irredenta hasznára értékesíte­nék á hamis ezerfrankosokat. Az elnök: Hivatkozott a herceg elő­kelő állami funkcippárlustjkra? Andor: Nádossy nevét említette. Má­sét nem. Az elnök: Ön azt mondotta az eljá­rás során tett vallomásában, hogy meg­kérdezte a herceget, a kormány tudtá­val történik-e ez. — Ez igaz — feleli Andor. — Mit felelt a herceg? — kérdi az elnök. — Azt felelte, hogy a miniszterelnök ur nem tud a dologról. Majd elmondja Andor Endre milánói utazása történetét. Az elnök most a külügyminisztérium jelentését ismerteti, amely szerint egy Zakariás nevű milánói magyar ember az egyik milánói pénzintézetben hamis ezerfranköst mutatott be. Zakariás, amikor felismerték, hogy az ezerfran­­kos hamis, kijelentette, hogy egy ma­gát Andersnak nevező román útlevéllel ellátott erdélyi magyar fiatalember kér­te őt meg az ezerírankos beváltására. Anders időközben eltűnt Milánóból. A szünet' alatt a franciák azonnal je­lentették Windischgrätz kijelentését Chlinchcnt követnek, aki siifsirozott táviratban közölte a vallomás szövegét a francia kül­­. iigyminisztériummai. A szünet után Olchváry Jenő lép a bíródig elé és részletesen elmondja, hogy kapcsolódott be az akcióba. Win­dischgrätz említette neki, hogy kormánykörökhöz közelálló sze­mélyek tudnak a dologról, de miniszterek neveit, sőt Nádossy ne­vét-sem közölte vele. Neki Becsben kellett volna hamis ezerfrankosokat el­helyezni, a bécsi ut azonban elmaradt, mert időközben Jankovichékat Hágá­ban elfogták. Később elutazott az osz­trák fővárosba, ahonnét táviratot kül­dött Milánóba, Kopenhágába és Ham­burgba, hogy baj van, a munkát abba kell hagyni. Zadravetz lakására Rábával és Schwetz-cel ment el és ott a tábori püspök esküt vett ki tőle. Windischgrätz Olchváry vallomására megjegyzi, hogy ő solution beszélt a vádlottnak arról, hogy a kormányhoz közelálló körök tudnak a frankhamisí­tásról. Olchváry: Ez igaz, én félreértettem a kegyelmes urat. Vargha kihallgatására került ezutáii a sor. Elmondja, hogy december ele­jén találkozott Jankovich ezredessel, aki közölte vele, hogy egy hazafias ak­ció folyik, melybe öt is szeretnék be­vonni. Jankovich bemutatta a herceg­nek, aki azt a megbízást adta neki, hogy Stockholmba megy, bevárja Jan­­kovichot és átvesz tőié egy köteg ha­mis ezerfranköst. Pár nappal később román nyelven kiállított útlevelet ka­pott, amire csak osztrák vízumot tu­dott szerezni. A dán, svéd és német ví­zumokat Bécsbeti akarta megszerezni, de nem sikerült neki, mire visszauta­zott Budapestre és közölte Rábával, hogy nem tud Stockholmba futni, mert nem kapóit vízumot. Szortsey József vallomása Windis~hsfralz és Rába megjegyzései Andor vallomására — Emlékszik-e arra — fordul a her­ceghez az elnök — hogy Andor Endre vei mit beszélgetett? .— Emlékszem — felelt a herceg, — arra áronban nem emlékszem­hogy a kormányra vonatkozólag bármiféle nyilatkozatot tettem vol­na. Ezeknek a fiatalembereknek, akik vállalkoztak arra, hogy külföldre viszik Szortsey József, a Nemzeti Szövetség alelnöke vallomásában kijelenti, hogy a frankhamisításról csak a Perényi-levél után szerzett tudomást. Az elnök: És mit tudott meg róla? Szortsey: — Erre nézve megtagadom a val­lomást. Az elnök: Figyelmeztetem, lehet­séges, hogy ezel csak árt önmagának és esetleg a többi vádlottnak is. Szortsey: Kérem, nincs semmi mon­danivalóm. Az elnök: Tud-e arról, hogy a ha­mis frankokat a Nemzeti Szövetség he­lyiségében szortírozták? Szörtsey: —' Nem kiváltok nyilatkozni. Az elnök ezután a Percnyi-levéllé! — Mikor a Perényi-levél tudomá­sunkra jutott — mondja Szörtsey — én, Nádossy, a herceg és'Baross Gá­bor összeültünk és megbeszéltük a te­endőket.. Az a kijelentés, hogy én azt mondtam, a levél csak formalitás, nem felel meg a valóságnak. Ilyet én senki­nek soha nem mondtam. Biztosan tu­dom, hogy Bethlen miniszterelnöknek nem volt tudomása az akcióról. Windischgrätz észrevételei során ki­jelenti, neki az a benyomást!, hogy Szörtsey csak a Perényi-levél után tudta meg, hogy miről van szó. A Nem­zeti Szövetség helyiségét nem ő, ha­nem Baross Gábor szerezte meg ne: kik és Baross közbenjárására helyez­ték el a szövetségnél a'líamis ezer­­fratikosokat is. kapcsolatban intéz hozzá kérdéseket. Baross kiadja a négyszáz milliót Manko vies tesz ezután vallomást. Részletesen elmondja, hogy helyezte e! a Tűzhely Banknál a 150 darab ha­mis ezerfrankost és hogy szerzett rá háromszázharmincmillió kölcsönt. Mi­kor a frankügy, kipattant, elment Win­­dischgrätzhez, aki Nádossyboz utasí­totta.

Next

/
Thumbnails
Contents