Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-11 / 131. szám
6 oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ I9?6május íl. tarn, hogy a koffer pecsétje le van törve, a szíjak le vannak vágva. Ezt természetesen azonnal jelentettem a hercegnek, aki ezt tudomásul ,vette és amikor kérdeztek Mankovicstól, hogy miért tette, nem adott kielégítő választ Még ma sem tudom, hogy miért történt. A hamis frankok a Nemzeti Szövetségben tói, hogy titkára, Sándor Jenő vitte a hantin frankokat Zadravetz püspökhöz. Nádossy: Én akkor szabadságon voltam, de később értesíiltem, hogy Sándor vitte el a bőröndöt. Sándor azonban nem tudta, hogy a csomagban hamis frankok vannak, mert 6 nem volt beavatva az akcióba. Az elnök: Hát gróf Teleki szerepéről tűdre valamit? Nádossy: Abszolút semmit. Semmit sem tudok. — Ezután hova kerültek a frankok? Abban a szobában helyeztük el a frankokat, melynek ajtajára ez volt írva: sajtó. Ütt folytattuk a szortírozást. Ezután » ^Szövetségben később történtekről beszél Rába. Elmondja, hogy egyizben, már amikor a szortírozás megvolt, Szörtsoy magához vatta ős arra utasította, hogy gye el a koffert, mert — Szörtsey mondotta — gróf Bethlen István levelet Irt a Nemzeti Szövetség elnökének- báró Perényi Zsigmonduak, amelyben felszólította Percnyit, nézzen utána, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében ne legyenek hamis frankosok, — A levél következtében — mondta nekem Szörtsey — most már sürgősen e) kel! innen vinni a koffert valami más mint helyre. '/•aJraveiz részívelt a liarais frankok szortírozásában hivi-Az e^iők kérdéseire Rába ezután részletesen elmondja, hogy a hamis frankokat hogyan osztották szét. Szőrtseyhez hatezer, Barosshoz és Wiudisch'gätz herceghez tlz-tizezer darab került. A jó példányokat Windlschgrä« lakájára vitték, ahol Jankoyicb vette á t. őket, Barosstól később elhozták a frankokat és Szörtsey is átadta a pénzt valakinek, mért a lakásán nem tudta tartani a csomagot V Itátuh frankok értékesítését egy bizalmas összejövetele» beszélték meg. melyen részrt ett Zadravetz püspök is — Hátratett kezekkel szortíroztok a bankókat. — mondja Rába. As elnök: Hátra tett kezekkel? Rába: Igen. hátra tett kezekkel. Zadravetz félreállt ás a társaság egyik tagja kezébe vett egy jó és egy hamis ezerfrankost, hátatfofditott a püspöknek és megkérdezte tőle: mondja meg, melyik a jó és melyik a hamis pénz. Zadravetz rendszerint a jóra mondta, hogy hamis és a ha misről állította, hogy Igazi ezerfrankos. A~ elnök: Nevetséges, amiket itt mond. Rába: Nem nevetséges ez. elnök ur. A megbeszélésen résztvett Nádossy, Baross, a herceg és Horváth Lénán! bankigazgató. Baross azt mondta, hogy a hamisítványok sikerültek, értékesíteni lehet őket. Horvátinak viszont az volt a véleménye, hogy' az ezerfrankokok nem jók. Horváth fd is ment később külföldre. hogy tájékozódjék, mikor hazajött, azt tanácsolta, hogy Franciaországban no Junkameh Arisztid kíséreljék meg a bankók értékesítését, hanem az északi országokban. Rába ezután a Perényi-kvélröl beszél. — Bethlen miniszterelnöknek Peréhyihez intézett ieveie után — mondja Rába el kellett szállítani a hamis frankokat a Nemzeti Szövetség helyiségéből. Az elnök: Önök ugyebár azt hitték, hogy a levél csak formalitás? Rába: Igán. A herceg többlzben mondotta Szörtseynek. hogy az egész csak formalitás, mintán Bethlen miniszterelnök tud a dologról és azt eltűr! és nézi. Nem is csináltunk a levélből nagy kázusl. Nádossy üdvözli Györkit Az elnök rövid szünetet rendel el, mely aiatt kint a folyosókon és bent a ferembeu élénken tárgyalják Rába vallomását A folyosó egyik sarkában Zsitvay Tibor, a parlament alelnöki és Huszár Károly beszélgetnek. Közben a teremből kijön a folyosóra Nádossy, akinek az egyik rendőrtisztviselő feszesen szalutál. A volt országos főkapitány a folyosón összetalálkozik ár. Györki Imre szociáldemokrata képvisevédőivel, dr. Telek Györggyel és Váisonyl Jánossal beszélget.-- Rába — magyarázta a főügyész — eddig sohasem említette Sándor Jenő dr. rendőrkapitány nevét, mindig csak egy rendőrtisztviselőrő! beszélt. — Nekem — mondotta Telek — több Ízben említette Sándor nevét. A vallomásában valószínűleg azért nem szerepel, mert lovagiasságból nem akarta a rendőrkapitányt az ügybe belevonni. Sztrache később Ulainnal, Windischgrätz védőjével beszélget, majd elfoglalja helyét az ügyészi emelvényen. tővel, akit Nádossy kézfogással üdvözöl. A teremben Sztrache főügyész Rába Zadravetz megeskette a fraokkamisitékat A .tränet ufsu folytatják Rába kihallgatását, aki a továbbiakban elmondja, hogy Zadravetz püspök veti ki esküt az összetohorzott fiatalemberekből, akiket Ferdindndy László vezetett a püspök lakására. Zadravetz a fiatalemberek előtt kinyitotta a bőröndöt, kivett belőle egy hamis ezerfrankost és megmagyarázta nekik az akció hazafias célját. A: elnök: Tud arról, bogyWíndtechgrätzen kívül ki finanszírozta a hami«itást? Rába: Igen, Baross Gábor, aki húszmilliót adott a célra. Rába kihallgatását ezzel befejezik és a vádlottak teszik meg észrevételeiket. Elsőnek Nádossy lép a bíróság asztala ,eié: — Hogy. o herceg mondotta t Rábának. hogy Bethlen miniszterelnök is ind a dologról, azt nem tudom. De ha mondotta is, Rábának nem kellett volna elhínnie, hiszen én az ő jelenlétében több őíersovszP.g Cjp-Srgp ízben kijelentettem a hercegnek, hogy rajtam kívül a kormány egyik tagja sem tud a. frankhamisításról. Az elnök (Nádovsyhoz): Tudt án ar-Wlndischgrätz a fontos Wlndischgrätz herceg teszi meg ezután észrevételeit Rába vallomására. — Rába cselekedeteiért — mondja — vállalom a felelősséget. A frankügyről tudott mindent, tudta kivel állottam öszszeköttetésben, a levelezéseimet teljesen ő intézte és résztvett bizalmas beszélgetéseinken is. Az a papirosanyag, amit a hamisításnál használtak, nem Gerő és Rába utján került Budapestre, én tudom honuau, de nem mondhatom meg. —- Az útlevelekért szintén vállalom a felelősséget. A hamis útlevél gondolata tőlem származott, Nádossy csak végrehajtotta, Az útleveleket különben nem lehet hamis útleveleknek feltüntetni. Miniszter koromban én számtalan ilyen útlevelet adtam ki. Mikor még jóban voltunk a franciákkal, kaptam tőlük egy útlevelet, meíy uem a saját nevemre volt kiállítva és ezzel az útlevéllel utazgattam Európában. Az elnök: Baross adott pénzt az akcióhoz? Wlndischgrätz: igen- Baross húszmilliót adott a irauküg.v finanszírozására. Az elnök: Mondotta ön Rábának, hogy Teleki tulajdolnképpen összekötő önök és Bethlen miniszterelnök között? Windischgräis: Ilyen {ormában azt hiszem, uem mondtam. Az elnök: Beszélgetés során sem emliiette előtte Bethlen miniszterelnök nevét? WindischgrSiz: Halts sen Az elnök ezután Halts tábornokot kérdezi meg, hogy mit tudott ő a kormány szerepéről. Hajts: Méltóságos elnök ur, tartozom kijelenteni, hogy semmiféle elöljáró hatóság nem intézett parancsot vagy kérést a Térképészeti Intézethez ebben az ügyben és a Térképészeti Intézet, mint olyan, nem is foglalkozott a frankhamisítással. Én sem szóban, sem írásban nem tettem jelentést felettes hatóságomnak. Az elnök: Volt-e valami támpontja arra vonatkozólag, hogy a kormány támogatta az akciót? Halts: Nem, csak következtettem Nádossy személyéből és abból, hogy* Windíschgrátz volt miniszter és Teleld Pál gróf nevét említik, mint akik erősen ankérdésekre nem válaszol Erre uem kívánok nyilatkozni Tőreky elnök ezután s Perényi-levéíügyét hozza S2Öba, VVindischgrätz kijelenti, hogy erre nem emlékszik pontosan, tény azonban, hogy a levél után megbeszélték az eshetőségeket. Az elnök: Mondta-e ön, hogy ez csak formalitás és a kormány nem fogja üldözni a hamisítást, hanem elősegíti? Wlndischgrätz: Nem tudom, hogy Így mondtam-e. Az elnök: Biztak-e abban, hogy Nádossy Bethlen levele ellenére kontrakarirezhatja a kormány intézkedését ás. egyáltalán tudták-c, hogy a hamisítást támogatja a kormány? Windiscfigrätz: Erre megtagadom a választ. (Erre a kijelentésre általános mozgás van a teremben, majd Nádossy feláll 'id szót kér az elnöktől) Nádossy: A Perényi-levélből ezek as urak nem gondolhatták, hogy a kormány tud & dologról. Ha úgy állítják be, hogy a kormány rajtam keresztül tudott volna az ügyről és én erre a véleményre támpontot nyújtottam, akkor tévedtek. Leghatározottabban kijelentem, Hogy a kormány nem tudott a frankhamisításról és aki azt mondta, hogy tudott róla, az csuk a saját véleményét fejezhette ki. Wlndischgrätz: Én is ezt gondoltam„ Amit az országos főkapitány ur mondott, az ő részéről feltétlenül igaz. Az 6 részéről feltétlenül igaz — ismétli mégegyszer VVindischgrätz. I válaszd gazsálva vannak ebben az ügyben. Ná-> dossy urat most látom először, WindlschgTätznek 1924 karácsonyán mutattak be, gróf Telekit régen ismerem, de már négy éve nem láttam. Az elnök ekkor megkérdezi Gerőt hogy valóban nem adott-e neki Halts a munkára utasítást. Gerö feláll és élénk páthosszal a kővetkezőket mondja: — Gerő László nem hazudik. Az elnök: Nem ezt kérdeztem, hanem hogy fentartia-e korábbi vallomását. Gerő: Igenis fentartom. A főtanácsos óhajtása, amit egy altandcsosnak kifejez, parancs. A szembesítés után az elnök a tárgyalást berekesztette és folytatását kedden délelőtt kilenc órára tűzte ki. Stresemann vagy Koch A demokraták és a centrum is követelik a zásslőreudelet • visszavonását Berlinből Jelentik : A zászlórendelet körül még mindig heves viták folynak. A német nemzeti párt és a néppárt vezetői hétfőn tárgyalásokat folytattak és elhatározták, hogy amennyiben Luther kancellár visszalép, Stresemann miniszterelnökségét fogják támogatni és az uj kabinetben a külügyminiszteri tárcát egy nemzetipárti politikus veszi át. A demokraták és a centrum azzal az eszmével foglalkoznak, hogy javasolni fogják a zászlórendelet viszszavenását és Luther kancellár szabadságolását, mert ezzel elkerülhetőnek tartják a kormánykrlzist. Ha Luther nem teljesítené a baloldali pártok követelését és lemondása bekövetkeznék, a demokrata párt és a centrum Koch demokrata vezér kancellárságát fogja támogatói. Hindertburg köztársasági elnök a zászidrendelet ügyében hétfőn leveleintézetí Luther kancellárhoz, ameiyt ben többek között a következőket irja : —■ Semmi sem állott tőlem távolabb, minthogy az alkotmány által meghatározott nemzeti színeket mellőzzem vagy megszüntessem. A levélben a köztársaság! elnök felszólítja a kancellárit, hogy lépjen érintkezésbe a pártvezérekkel és Igyekezzék meggyőzni őket arról, hogy a zászlórendelet nem Irányul a köztársaság ellen és így a köztársaságiakra nem is sérelmes.
