Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-11 / 131. szám

4. oMal BÁCSMEGYEI NAPLÓ . 1926. ffgfus II. Sombor város közgyűlése Nem adják bérke a városi villamos' telepet — Sombor város lemondott kegyúri jogáról Somborból jelentik: Szombor város kiszélesített tanácsa hétfőn délelőtt tar­totta meg közgyűlését, amely iránt a napirenden lévő fontos ügyek miatt nagy érdeklődés nyilvánult meg, A Sfiles fél tíz órakor kezdődött a esitett tanács uj tagjainak eskü­tételével. To nies polgármester beterjesztette jelentését, ameiyb*n kiemelte, hogy a város nagy megtakarítást éri e! a io­­vas'rendőrség leszerele'se által és tovább is a takarékosság szellemében fog gaz­dálkodni. A polgármesteri jelentéshez Wajics Branko szólt hozzá, aki az utak portalanítását követelte. Nikoíics Gvura dr. az adminisztráció megjavításának nehézségét abban látja, bog}' kinevezett és nem választott tisztviselők működ­nek. Irguski Péter után még dr. Tana­­vica Szima szolt a jelentéshez, aki ki­fogásolta, hogy egyes éjszakai mulató­helyeken, így az Orient-büffében és a Markovics*vendéglőben közerkölcskéget sértő jelenségek észlelhetők. A polgár­­mesteri jelentést ezután a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután áttértek a görögkeleti leiké­szek javadalmaznának tárgyalására. A város ugyanis 1921-ben százhatvan hold városi fö dni szavazott meg a görögke­­leti papság számára haszonélvezetre, de a földet eddig nem vették át, mert a tanács azt a feltételi szabta, hogy - a szerb hitközség ezzel szemben mondjon le az iskolaföldekröi. Vujics Branko dr., a szerb hitközség elnöke felszólalásában kijelentette, hogy tovább sem mondhat­nak le az iskolafö'dekről, amelyet egyéb­ként agrárreform célokra vettek igénybe. Janku'ov esperes megállapította, hogy a föld a 'szerb papság egyetlen jöve­delme. A közgyűlés ezután egyhangú­lag megszavazta a városi földek ; tadt. .4 városnak a római kafo'ikus ke-n-ura­ságról való lemondását tárgyalta ezután a közgyűlés. Minthogy Szotnborban is megalakult a római katolikus hitközség, a közgyűlés elhatározta, hogy a város a hitközségre ruházza át a kegyúri jo­gokat. A szombori római katolikus hí­vők rövidesen megválaszthatják uj plé­bánosukat. A városi viliamostelep bárbe adásának kérdése következett ekkor. Ivkov György főmérnök javaslatot terjesztett elő, hogy a vihamostelepet tartsák meg házikeze­lésben. A pénzügyi bizottság megálla­pította, hogy a városi viilamosteiepet kellő beruházások eszközlése után jöve­delmező vállalattá lehet fejleszteni. Erre a célra bankkölcsönt kaphat a város. A javaslat részletesen indokolta, hogy miért nem szükséges a telepet a Mac DarmV-csoportnak vagy' a jugoszláv Ganz-részvénytársaságnak bérbeadni. A pályázók hosszú bérlettartamot kötnék ki, a villanytelep helyzete pedig igy is lényegesen megjavult. Nenadov Mita és dr. Tapavka Szima felszólalása után a közgyűlés elfogadta a javaslatot, ame’y szerint a villamostelep tovább is a város rezsijében marad. Végül Szombor város volt vadászati béri jének, Vlaics Velimirnek kérelmét tárgyalták. A vadászati jogot ugyanis újabban a Vadász-egyesület kapta meg és a régi bér.ő kért? a kaució vissza­fizetését. A közgyűlés úgy határozott, hogy a kauciót bírói letétbe helyezi, mert a vadászati jogot nem egyedül Vlaics Véli mir, hanem több ember bé­relte. Itt a tauasz: négy uenőég ráragdőt a kerti székre A májusi napsugár kinyitotta -a sze­relmes sziveket és a kerti vendéglőket; Az. emberek ilyenkor szeretnek kiülni a zöldbe egy korsó sör mellé, hogy cigarettát és orgonaillatot szívjanak mellre és elsóhajtozzanak a világ fo­lyásán. Az egyik beltéri vendéglő vasárnap délután tartotta kerti prömirjét Az ün­nepélyes megnyitó alkalmából újonnan pirosra festett székek és hófehér abrosz­­szal borított asztalok várták a. vendé­geket. A vendéglős szerencséjére, azon­ban az égen zord felhők kóvályogtak és igy mindössze négy vállalkozó szel­lemű sétáló fordult be a csábitó olean­der és orgona csalitba, hogy csillapítsa szomjúságát Az első vendég, egy szu­­boticai kerékpárkereskedő, vakító hó­fehér nadrágban lejtett a lugasba. He­lyet foglalt és miután elegánsan elfo­gyasztotta a szalámiját, felállt, hogy a .gyufatártáért nyúljon. Araikor talp­ra állott, döbbenve vette étire, hogy a szék vele együtt fölemelkedett. — Micsoda disznóság ez? — ordí­totta magából kikelve az ifjú kereske­dő — mén ragaszkodnak maguk eny­­nyirc az emberhez? A vendéglős süni bocsájiatkérések [között a segítségére sietett és a főur­­! ra! egyesülve, viribus-unitis, lerántották az ifjúról a frissen mázolt széket. A nadrág nem szakadt el, ellenben gyönyörű piros folt díszlett a kritikus helyen, valamint a kabáton. A vendég­lős nyomban jóvátételt ajánlott fel és sikerült is kiegyezni őitizáz dinárba, amelyben az adag szalámi, a két korsó sör és a hárem sósklfii is bennfoglalta­tott. Alig guberálta le a korcsmáros az utolsó százdinárost, amikor belépett a kertbe egy noviszadi ügyvéd egy hölgy társaságában. Sokkal jobban el voltak merülve egymásba, minthogy sokat gondolkoztak volna, mit sem sejtve helyet foglaltak. Ebben 'a pillanatban ■ffelcsattant' a vendéglős rémült: vész- I kiáltása: —■ Höj. na üljenek le! De mix késő volt és a hölgy gyönyö­rű grensdin ruhájának sorsa, illetve hátsó része meg volt pecsételve. A szit­kozódó vendégeket a szokásos módon levakarták a székről, majd a piros flek­kekért a főur fizetett. A tárcája egé­szen kiürült. Javában szitkozódott, ami­kor észrevétlenül belépett a negyedik áldozat és féllábbal a széken, tórmás» virslit rendelt. — Ne merjen leülni! — rikkantotta el magát vésztjóslóan a four, mire a ven­dég sértődötten kiabálta vissza: — Már miért ne ülnék le? — és mi­előtt még megakadályozhatták volna,­­csupa truccbó! elterpezkedett a legtolí­­pirosabb székien. ! Csodás koverkónadrágjáért azonban j nem akartak kártérítést fizetni. — Éh figyelmeztettem magát, hogy 3 ne üljön le! — lármázott a főur éh j mereven elzárkózott a piros flekk pénz­­|ügyi oldalától — Pardon! — replikázott az áldozat — én azt hittem, hogy önnek a szemé­lyem ellen van kifogása! Hosszas vita következet és az elmé­leti rérjz irtán már-már áttértek a tett­­legességre, amikor a főnök kijelentet­te, hogy hajlandó négyszáz dinárt ki­fizetni a nadrágért, de. ma nem, mert itthon nincs már egy parija sem és a bankba csak hétfőn lehet bemenni. — Ezért a koverkóért mega csak négyszáz dinárt akar adni? Ez a ru­ha kétezerötszáz dináromba került! —< üvöltötte a székhezragadt. A főur viszont úgy viselkedett mint egy földhözragadt szegény ember, sőt még annál is jobban alkudozott. —■■ A pucéréiba, ötven dinárért agy rendbehozzák,: mint a pinty! Aztán ünnepélyesen kiegyeztek öt­százba Az ifjú hónt kapott az összeg­ről. a- vasajtót pedig gondosan bezár­ta.!;. nehogy még valaki betévedjen. A szórakozott főur ezután leült. összeszá­molni a mai tiszta deficiet. A saját nad­rágát nem b-'le. (—-V Bemutató a Városligetben (Saját színházi tudósítónktól) (Mi az. történt valami? Én lettem nagyobb, vagy te lettél ki­sebb? Városliget V találkozás egy hatéves kisfiával — aki voltam ... Da hagyjuk ezt. Én és a Városliget< nagyon megható Urai frigy lenne de ne feledkezzünk mos magunkról se. aki szintén mintha ízesít megváltoztam volna az utóbbi harmincegyn'éhdríy óv változatos eseményei közt. Ö is komo­lyabb leit — mi tagadás benne, magam isi Korlátokat találtunk — a régi vurstli egy ucedeskává zsugorodóit « régi kisfia pedig, ha felül a körhintára, im­már nem tekinti végtelenbe táguló lát­határnak a festett falakat s a fdröp­­peflö hintáról jól tudja, hogy vissza­­hanyatttk mindjárt — nem üti át a ponyvát és a fellegeket. Ö tudja már pontosan mi akar lenni, mi a hivatása, szerepköre: olcsó iiépmuiatsdg, vasár­napi szórakozás. Én meg — lássuk csak. E pillanatban nem több. nem is kevesebb persze: színházi tudósitó. Legtöbb eset­ben színházi kritikus. Nos hát — ime u beszámoló az idei premierekről, impresszionista modor­ban.) C ij orsrajzo i ó X bódé falán rengeteg rajz. ismeret­len látogatók emléke. .Mind nagyszerű. Látni rajtuk, hogy mennyire hasonlíta­nak az illetőhöz, akit ábrázolnak. Csak- éppen ez itt... akit most raj­zol a rajzoló u" • ■. egyébként ez ^ is nagyszerű. Tökéletes. Egészet! ereoeti rajz., nem utánozza se Munkácsyí, se Benczúrt, se Rippl-Rónayt. Magában álló tehetség. A munkája ne mail senki­nek a hatása alatt.. Senkihez se háson- Htható. A modelljéhez se. fűzőit ki azóta a társadalom.}.-.. Hát' nem. Madár, kutya, vasút... Jobb volt. évekkel ezelőtt, a Dühöngök kony­hája. ahol tányérokat lehetett összetörni — az ember határozott szeméhekre gondolhatott A rég! célpontok unat­kozva ásitoznak a háttérben. Á tojás, j vékony vizsugárom ugrálva, csodál- j kozva néz rám, mikor célbaveszem.' K"v- pillanatra megáll — aztán, úgy* látszik, rámismer: persze, ez volt az. aki tavaly is lekapott első lövésre, aztán UKV hencegett vele. Laza ferd!­nen. mondja magában a tojás ligeti nyelven, legyint egvét magában és le­esik féimásodperccel előbb, mielőtt lö­vésem elhangzott. 3. Ki tud tizempyes* ruoni ? Futballkapu, labda. Érdeklődésemre az Igazgató úr. aki a májusi v.erő­­íénvre való tekintettel, izé... - dekoltát lábba! áll elém. vigyorogva kérdi: «Nem a Színházi Élettő! tetszik lenni?j Sietve visszavonulok Üvöltenek a hullámvasúton Forrt, a teleién, az egyik hullám­völgybe lerohanva, a kocsi utasai egyf­­szerre. mint dróton rángatva, gépiesen j felüvöltenek. Nem félelemből vagy iz­galmukban — szokásból, hagyomány­­szérűén. Ez valami nemzeti szokás le­het — muszáj üvölten!,. megszólják az embert, ha nem üvölt. ‘ • i 5-Hajóverseny Vizipuskával spriccelni kell a hajót, akkor mew. Nem sikerült elsőnek be­jönni, Nem ha]. Napóleont is legyőzte Nelson, mégis azt mondják, igen szép vagyont hagyott hátra. 6. Radiofon, patefon A Hölgy biztosit, hogy nézzek bele abba a. dolgába ottan, igen Pikáns, síéi) nőket fogok, látni. Ezer korona egy nézés. Olyan arccal biztat,-mint aló földöntúli bűnös mámorokat Ígér. felismerem Lovaidé Az. ami volt. harminc évei ezelőtt, »yanazok a figurák, mint célok, (tr­ffitt bim*, ui célokat Belenézek. Levelezőlapon Marit, aki hat éwel ezelőtt nálunk szolgált. Tülíboa van a derekán, egyébként keveset változott. Démoni mosolyában felismerem , azt a hábor­zongató perverzitást, amivel mindig elrontotta a sajtos Hokedlit, .kedvenc tésztámat. 7. Boszorkány palota Leülsz egy. szélire, a szék zöcskö­­lődni kezd alattad. Rálépsz a padlóra — a padló ráz. Ránézel a falra — a fal ugrálni kezd. Tükörbe nézel — megnyí­lik. az arcod. Hallatlanul mulatságos! Még mulatságosabb lenne, ha például mindjárt, mikor belépsz, a sötétből po­­fonvágna egy láthatatlan kéz. Vagy hideg vizet öntenének a nyakadba. Vagv forró vizet a ieiedre. Vagy egy­szerűen ledobnának a negyedik eme­letről és főbelonének. Csak akkor persze drágább volna a belépődíj. 8. Körhinta Körbe megy 9. Feszly-korkép Szintén körbe, de nem megy. ÍO. Horoszkóp Be kell mondani születési hónapomat és évemet. Kapok eev nyomtatványt Kiderül egészen pontosan, hogy min­den jól fog menni az életemben, ha megjelelő körülmények közt tulajdon érdekemben helyesen járok el és sze­rencsém van. Megtudom, hogy jó ké­pességek vannak bennem élelmiszerek nagyban való bevásárlására. Siker ki­séri minden olyan cselekedetemet, ami utazással vagy bármiféle folyadékkal áll összefüggésben. Fontos napom: hétfő. Tényleg, mindezt hétfőn' tudtam meg. II.­­P'asztikon Kislány katalógust kínál: .»epéikül nem tetszik megérteni«. Igaza van. a) Inkvizíció kínjai. Rémes. Hideg megy végig a hátamon. A viaszbábok boTZ- zalmas merevségben .kínlódnak, vér csurog róluk, homlokukról hideg verí­ték. b) Vidám jelenet egy szeparéban. Még szörnyűbb. Nem mernék ékJzaka egyedül' maradni köztük. Inkább át­mennek az inkvizlcíósok közé, c) Köhler Ottóné meggyilkolt teteme. A megszólalásig hasonlít. Éleíhü ha­lott. d) Gorilla elrabolja angol tengerész nejét. Keveset változott, mióta utoljára láttam, öt éves koromban. _A gorilla valamivel öregebb lett. de még mindig vad. Az angol tengerész kissé mintha hűvösebben nézné az egész dolgot. Inkább mintha irigység volna a te­kintetében, féltékenység helyett Cse­rélne a gorillával, nem annyira a nő miatt. e) Koplalómüvész. Üveg alatt bepe­csételt szoba. Felirat: »Tizenhetedik nap. ne tessék étkezni a koplalómü­vész előtt.« Szobában ágy. azon fek­szik a művész. Folyton rág valamit. Azt mondják, gummi. A legrosszabban sikerült alkotás az egész plasztíkonban. Égy cseppet se élethü. nincs is ember­formája. Edül, járkál. Visszamegy, iszik. Unalmas. Érdekesebb volna, ha; enne. Egy kopialómüvész. aki eszik-: Folyton eszik, reggeltől estig. Az va­lami volna. Felirat: »Ne tessék a kop­­lalómüvészt etetni«. Az valami volna. A világ legkövérebb koplalómüyésze. Vagy, legalább ordítani. 12. Hajóhinta Vége... A hinták ernyedten lógnak... senki nem ül' benne... A földön sza­kadt trikó hever... Meghalt a Nagy Páu... Liliomot elvitték a mennyei rendőrök... vége... a Várösliggetl Istenek pogány világa letűnt... s az ég alján, a felhőkkel összefolyva, az Uj Istenség komor körvonalai rémié­nek fel... egy uj korszak hajnalhasa­dása... s távolból félvad bicsérdysták üvöltőnek, hirdetve az uj Eszményt, uj megváltást..-. koplalni, koplalni. Karinthy Frigyes

Next

/
Thumbnails
Contents