Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-09 / 129. szám

I

16. oMa!

Államok vizi elektromos müveit iölfeasználja, hanem biztosítani akarja, az emberiség lelki harmóniáját ■

Meg lévén győződve arról, hogy a háború minden országban iöldulta az emberek idegrendszerét, a milliárdos ideges nyavalyánkat tánccal óhajtja

gyógyítani. De szerinte nem minden tánc hatékony; utálja a modern Lánqotat, mert nem igen erkölcsösek, nagyon izgatók, minél fogva nem fiatalítanak bennünket vissza, hanem régi becsületükhöz akarja juttatni a hajdan váló táncokat és egy táncmester-nemzedéket akar nevelni, mely maid megtanítja a mai Ifjúságot hajbókolni.

Ebből a célból Ford egy hírneves amerikai táncmestert hivatott magához, Mellie Dunhamit s fényes deabordi palotájában a táncmester vezetésével régimódi bálát adatott.

Amerikai lapok írják, hogy a milliárdos könyvet irat a klasszikus táncokról ís Deabprdban már tánciskolát Is ' nyithatott táncmesícrek nevelésére. A tánciskolának most harminchat növendéke vau.

i Ford azt állítja, hogy a klasszikustáncok i óm odorra társadalmi illemre oktatják a fiatalemberekét és az. iskolában Is tanítani kellene rájuk a 7—15 éves fiukat.

*

Német köztársasági idillek. Cifra, mulatságos esetek fordulnák elő az uj német törvénykezésben. Tavaly már hirt adtunk arról, hogy egy tiró a tárgyalás alatt elaludt, mire az ügyvéd ;megfelebbezte az Ítéletet azzal az indokolással, hogy a törvényszék nem tekinthető illetékesnek, amennyiben az egyik biró alszik.Hosszú vita Indult meg aztán errpi a kérdésről, hogy a bírónak csak testileg kelbe részt venni a tárgyaláson, vagy lelkileg is. Most a lipcsei legfelsőbb formt! igy határozott ebben a kérdésben: j — Amennyiben a törvényszék egyik tagja nem képes figyelemmel kisérni a tárgyalás menetét, a törvényszék ösz- Isgeáíiitása csonka. Ép ezért sem a vakolt, sem a süketek nem lehetnek birák, ssoha a törvény, erre vonatkozólag kifejezetten nem is intézkedik.

Egy. berlini törvényszéken az elnök megragadta a csengőt, csengetni akart az ajtónállőnak, de a csengő nem működött. Erre az elnök egész hangosan kijelentette:

— Ezek a köztársasági viszonyok. A forradalom óta még a csengők sem működnek.

Holzke birót bekérették az igázságügyi minisztériumba és értéjéré adták,, hogy nyújtsa 1» kérvényét, mert ki akarják nevezni. A biró igy szólt:

— Olyan, disznóólban, mint amilyen a német köztársaság, még a kinevezésemre sem reflektálok.

Scott von Pistoleken a német -köztársasági elnököt »rongyfráternek« -titulálta, ezért két hónapi fogházra Ítélték, de az ítélet felfüggesztették ezzel az indokolással:

— E kijelentés megtételére a vádlottat, nemes, hazafias inditóokok bírták.

#

Mit gondol magában az orosz paraszt. Henry Beraud Moszkvában járt és tapasztalatairól könyvet adott ki. Rettenetes adatok vonultak itt. Tök A vörösök 325.000 polgárt, végeztek ki.

A parasztok ma is ragaszkodnak a cárhoz, a francia iró nem egy kalyibában látta II. Miklós cár aerképét.

Természetesen a parasztság "egy része közönyös, mint minden- parasztság.

Hogv mi Képen vélekedik a muzsik mindenféle kormányrendszerről, azt táján legsikerültebben jellemzi az alábbi adoma.

Moszkvában az öreg muzsik térdepel a Szent Szűz képe előtt. Imádkozik.

Odajön > egy .jkommwdíj^jí^litikal megbízott. így szói a paraszthoz: . - '

_ te, örejj imádkozol.

BACSMEGYEníAPin

■— Igen, atyuska, imádkozom.

— Remélem értünk imádkozol? :

— Igen, ti éretek, imádkozom. .

— Látod pedig mit ér a te vallásod: most értünk imádkozol, mint ahogy

valaha a cárért imádkoztál, Hát mit

használt neked az imádságod? Meghallgatták?

— Hogyne — feleié a ffittzrifc — hl szén a cárt is megölték...

Külpolitika egy csésze teában

Stresemann német külügyminiszter fogadé* délutánján

A német külügyminisztérium sajtóirodája gondosan szároootartja a Berlinben élő külroldi hírlapírókat és — jugoszláviai újságíró számára egákpen szokatlak — előzékenységgel - áll mindenben rendelkezésükre. Amikor tegnapelőtt lejelentkeaíem és az utédállaini sajtóügyek referensének, Wolff követségi takalapról és kabátról rendes gardrób-cédulát ad az egyenriAás szolga és utbaigazitást a jobboldali lépcső felé:

— A legközelebbi teadélután már a kertben lesz* — mondja — ha megfelelő leste az idő, de ma még fönt tartják meg a kistérén* e&

A kisterem az első emeletes van .és

1926 máftfs 9.

nácsosnak bemutattam . ígazoló-okmányaimat, hogy a BácsmegyéiNapló berlini tudósítója vagyok, a sajtóelőadó a német beszédet egyszerre átváltja magyarra:

— Hiszen akkor ön magyar? Mért nem beszél magyarul? Itt szabad a hivatalokban is magyarul beszélni j . .

(Ez az ember jól van informálva.)

Egyébként, mint elmondja, a háború előtt és alatt évtizedekig volt sajtófőnöke a budapesti német követségnek és akkor tanult meg magyarul. Tíz perc múlva már a legfrissebb pesti színházi pletykákkal traktál; anélkül, hogy utánanézne valahol, megmondja, ki a Bdcsmegyei Napló felelősszericesztője; és hogy Teleki Gézát mi hozta fel legutóbb Berlinbe.

A bucsuzáshá^:

— A külügyminiszter ur holnap délután ötkor teát ad a külföldi újságírók részére, tessék átvenni a'meghívást

Az ukrán ujságiró, akivel együtt megyek le a lépcsőn, felvilágosít, 'hogy minden héten rendez vagy Stresemann küiügymlnirjzter, vagy Luther kancellár five ó clock-teát a külföldi sajtó képviselői számára és hogy ezekre a teákra illik elmenni. Azonkívül érdemes is, nemcsak a szendvicsek és „szivarok miatt, hanem mert ilyenkor a. német külpolitika vezetői fesztelenül válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésekre -és az ujságiró, akii az ilyesmi érdekel, megbízható információkat szerezhet minden aktuális külpolitikai eseményről, anélkül, hogy interjút kellene csinálnia, ami mindig körülményes és sok utánjárást igénylő dolog. Igaz, hogy a teákon elhangzott miniszteri kijelentéseket legfeljebb, mint »beavatott helyről származó érteSü!és«-t tteefoad megírni és — ha csak külön felhatalmazást nem szerez az ember a nyilatkozó államférfi .megnevezésére — el kell hallgatni, hogy kitől származnak. Éppen ezért, a sajtóteák intézménye a nyilvánosság számára nem isi létezik és a lapfudósitók elsősorban saját szerkesztőségük előtt tartják titokban, hogy hojman és hogyan szerzik meg —• fáradságos teázással és leleményes kugíer-fogyasztással —szenzációs. külpolitikai anyagukat

;.V>: *

A külügyminisztériumi portád fülkéé

és.a assise* ley# asrós « a

egész bátran mozit lehetne benne nyit Ki, akkora. A középen hosszú asztal, ötveo-hatvau személyre terítve, köröskörül pedig kerek asztalkák, öt órakor mér tele var. a terem a világ minden részéből ősszesereglett újságírókkal. Állva beszélgetnek, anag a teát körül nem hordják, senki sem foglal helyet, csak két japán zsurnaliszta ült le a hosszú asztal mellé teasüteményt fogyasztani. Ezek kettes sbha egy pillanatra el nem hagyják egymást, ha valaki megszólítja őket, udvariasan és félszegen válaszolnak, igyekeznek gyorsan befejezni a beszélgetést, aztán megüt összebújnak és tovább suttognak. As egyik, állítólag, kitűnő ujságiró. Az angolok és amerikaiak is külön csoportokba verődnek össze. Sok a francia, minden párisi lap tart külön tudósítói Berlinben, a nagyobbak többet is. A magyarok vannak vagy fél tucatnyian. A bécsi lapok nincsenek itt. képviselve,' ezek ugyanis nem küldenek ki külön tudósítót Berlinbe, hanem valamelyik itteni lap egyik munkatársát bízzák meg a tudósítással: a külügyminisztérium viszont azokat a laptudósitókat, akik egyben berlini újságírók iá, nem tekinti külföldi újságíróknak és elvből nem hívja meg. Az utódállam! sajtóból csak az egyik kassai újság tart Berlinben állandó tudósítót, aki éppen pgy tipikus angol urra! beszé’get. A tipikus angol egyébként Herr Kiep, a német külügyminisztérium sajtófőnöke.

Pont őt órakor hordják körül először a: teát, ettől kezdve tizpercenkínt újból és újból. Mindenki iázik , minden alkalommal. Minthogy nem voltam még . tréningben, csak öt csészét tudtam lenyelni, a mellettem ülő tengerészruhás svéd azonban minimum kilencet öntött magába; A rum, sajnos, Ismeretien fogalom Berlinben; tejet adnak a teához, legfeljebb, ha külön kéri az ember, citromot A: svéd ajánlkozott, hogy pzerez nekem rumot, de csak wískyt tudott kapni a büffében, rettentően elrontotta vele a teát, alig lehetett meginni. Érzékenyebb emberrel különben ritkán találkozhattam, tizpercnyi ismeretség után felajánlotta, állandó .szabadjegyet jár ki nekem az összes skandináv vasutakra, azonkívül ajánlólevelet Irt a itockholml nemzet’ színház igazgatójához, ha esetleg elő akarom ott adatni a jövőben elkövéténcT- áá darabjaimat, v&fll pedig átnyújtott

két páhalyjezyet a Capitoi-mozi esti előadására, Minthogy & Capitol nem Oslo* bau van, hanem Berlinben, ennek örültem legjobba®.

Mire az összes tßak le vannak ko» paÄZtvk, a sajtófőnök bejelenti Stress» manat

*

A kisíüiSTHB^fcserre féaytápet s

a karrikaturák más nme nehéz rák* merni. A fejébe® vas rsSsad tatáros da* rabosság, vizszemü és teljesen kopás*. Sokkal alacsonyabb, mint (Kiképzetten*, mosolyogva Jön be a terembe, egyenesen a főasiztalhoz tart, aho4 helyet szorítanak neki egy amerikai ujságiró^kisasszony. és egy csöndes, kövér ur közt, akiről senki se tudja, bogy kicsoda. Véletlenül himerem, egyik budapesti sajtóvállalat, kiadóhivatali igazgatója, akit berlini lapjainak munkatársa magával hozott a teára, hogy lássa Stresemannt A direktor most leirhatatlanul boldog, hogy véletlenül tőszomszédságába karült s külügyminiszternek, izgatottan fészkelődik a helyén és nem bírja ki* hogy nyomban le ne tnzultálja StresremáiHtt ezzej a szellemes kérdéssel;

— Hogy érzi magát exellenciád?

A miniszter nagyot néz, de aztán udvariasan válaszol az ismeretlennek, hogy köszöni jó!. A szolgák szódavizesö konyakot és hatalmas szivart tesznek elébe, Stresemann rágyújt, körűké« és mosolyogva megszólal:

— Non, hölgyeim és uraim, eb délután miről traccsoljunk?

A kövér budapesti direktor lojálisán nyeríteni kezd a derültségtől, valamenynyi agyara kilátszik, egyszerűen félelmetes, amikor nevet Rákacsint Stresemannra, hogy jót mondott, meg vaa vele elégedve. A külügyminiszter ennyi elfsráötől elkotnorodik é® a szembeoülők felé Intve szivarjával kijelenő:

— Tessék kérdezni!

Egy amerikai ujságiró as első kérddező, a német-orosz szerződésről érdeklődik. Stresesrnana csöndesen fe nyugodtan válaszol, a szivarjával gesztikulál közben és ha időt akar nyerni a gondolkozásra, szippant is egyet-egyet belőle. A kérdés kényes, mert egy-két napig még titok a szerződés, viszont egyszerűen letagadni sem Sebet, mert a legközelebbi napokban nyilvánosságra fogják hozni. A miniszter tehát — jó pesti szakkifejezésbe! — . halandzsánk. Tia percig beszél óvatosan megkerülve a kérdés lényegéi, és amikor befele*?, mindenki kevesebbet tud, mint előbb. Stresemann maga is érái ezt, mert hoz», záteszá:

—* Ez talán nem volt egészen világos,

de legalább nem Szóltam ei magam.

Derültség. Amikor vége a nevetésnek, egy francia újságíró azt kezdi piszkálni, hogy mit szól Csehszlovákia a nétnetorosit szerződéshez? Stresemann kezd ideges lenni, szeretne már másról beszélni, de a tradíció az, hogy felelni keli a kérdésekre. Kitérő válaszokkal operál, kijelenti, hogy nincs szerződés, csak legfeljebb jegyzőkönyv és hogy a »Prager Presse«, vezércikke még nem Benes véleménye. Ez egy <fcurás volt a »Prager Presse« jelenlevő képviselője felé. Ugylátszik, Stresemann nem tartozik az óvatos diplomaták közé, provokál és támad, ahol semmi szükség sincs rá, ott is. A pesti direktornak tetszik ez a snejdig agresszivitás, odahajol Stresemann füléhez és hangosan suttogva gratulál neki, h-ógy jól megadta. a cseh újságírónak.

Néhány jelentéktelen kérdést tréfálkozva elintéz Stresemann, azután egy naiv.'angol hírlapíró érdeklődik, hogy megszavazzák-e a holnapi parlamenti ül éten az uraik odóhercegek végkielégítéséről szóló törvényjavaslat sorotilevó szakaszát?

— Nem vagyok tertyérjó* — feleli a

miniszter — de a legközelebbi teadélutájtpb szívesen válaszolok majd erre * kérdésre,

MímfelW nevet a* angolon, aki ebben a pillanatba* határozza «1» hotr tegfeö*