Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-04 / 93. szám

24. olfts! bAcsmegyei naplö április 4. Berlinben valósággal dühöng a kop­laló-járvány. Három nevezetes csillag van, Jolly, Erik és Vientego, akik most egymással versengenek. Jolly bezárkózott üvegketrecóbe, az­zal az elhatározással, hogy negyvenhá­rom napig koplal s leveri az eddigi vi­lágrekordot. Mindössze ásványvizet iszik, néhány cigarettát szív és gyak­ran dörzsölni magát kölni vízzel. Erik, aki csak huszonkét éves, nem veszedelmes vetélytársa. De a harmadik, Vientego nem kisebbet tett fel magában — mint­hogy ötven napig bőitől, sőt az őt bá­muló közönségnek azt is megengedi — amit Jolly kikér magának, hogy a je­lenlétében egyék. Szóval magára vállalja az antik Tan­­talusz minden kinját. Mit tudunk meg a go kai a’marach hgu/abb kiad . ábcl. A Icgarisztokrati­­kusabb naptár, a gothai almanach, mely az idők változására való tekintettel most csak »udvari almanach«-nak ne­vezi magát, ebben a mostoha korban is meg eíetiik, nem törődve a világ fo­lyásával. Az A. betű alatt közli a naptár szer­kesztője, hogy még mindig van albániai uralkodóház mert !. Vilmos albániai herceg, Wied herceg 1914-ben ugyan el­hagyta országát, de »fönntartotta min­den lógat*. A herceg most Achenseben, Tirolban van, hitvesével, Zsófiával, egy Schön­­burg-Waldenburg hercegnővel, egy leá­nyával és Károly Viktorral, az albániai trón örökösével . Az almanach csodálatos, minden rész­letre kiterjedő figyelemmel megálla­pítja, hogy Zsigmond porosz herceg, Henrik herceg mádoszülött fia. a volt tengerészhadnagy most a hamburgi Schlnbach Sapper és C. cég alkalma­zottja és feleségével Károly Ágnes her­cegnővel, gyermekeivel Quatemálába vándorolt ki. A Bonaparték közül pusztán Jeromos király leszármazol.jai szerepelnek az almanach első részében, mert csak ne­kik van jogukban használni a Császári pelség címet. A volt uralkodók számára fönntar­tott helyen olvassuk hogy a császári hercegnő férje, Aíiech Hami Bey Eí­­fendt, egy budapesti bank alkalma­zottja. Abdul Hamid szultán miokaöcs­­cse, Kenan Bey Effendi, egy párisi bánya mérnöke. Abdul Hamid legked­veltebb fia, Burchan Eddln herceg, fe­leségül vett egy hollandi hölgyet s Párisban éL Si-a Eddin Effendi herceg pedig a néhai Mahomed szultán fia, Beyruthban a bujakór s egyéb bőrbe­tegségek orvosa. A cári Oroszország végső vonaglásai Rasputin és a forradalom — Rodzjanko volt duma-elnök emlékiratai a vallásos eszméket, százezreket nyert meg a számára, kik 'különben sohase jártak, volna templomba, vagy mert nem akartak, vagy mert nem bírták. B. Millar tisztelet«, kijelenti, hogy százával kapja a leveleket, melyek Írói egyre jobban érdeklődnek a rádió­ban hallott szentbe: eédek iránt Soka­kat a rádió téritett meg. Erről egy újságírónak így nyilatko­zott: 1 — Ezt az uj hit térítést érdekesnek, nagyon magyarázhatónak tartom. Pél­dául valaki, aki a Brooklyn városne­gyedben lakott, hallott egy »leadást.-. Véletlenül egy vallásos zsoltárt énekel­tünk, melyet ő gyermekkorában külö­nösen kedvelt. Azonnal megtért. Ezek­nek az eseteknek a lélektana fölöttébb egyszerű: a hallgatót valami varázsos és gyors benyomás ejti rabul. A zsoltár, melyet a rádión hallgat, benne meg­annyi erős érzelmi eszmetársitást kelt, mely megváltoztatja egész életét, fül­­csigázza érdeklődését a vallás Iránt mely lelkében egyébként zsibbadtan, íél­­öntodaílanul szunnyadt . . . * Egy halott iró karrierje. A halottak gyorsan lovagolnak. De még a halott írók gyorsabban is érvényesülnek, mint az élők. Nemcsak Magyarországon, ha­nem mindenütt a világon. íme egy példa. Helge Hausen életé­ben nem tudott zöldágra vergődni. Egyetlen regényét sem olvasták el, hiába kmálgatta különböző kiadóknak s miután meghalt, semmi emlőire' sem hagyott hátra arra vontkozófag, hogy életében Író volt. Még a regényíró uno­kája sem tudta ezt, Wuli&j, aki tőle örökségbe mindössze egy kávéfőző gé­pet kapott. Ezt a kávéfőző gépet {öltet­ték a konyhaszekrény tetejére, évekig nem is használták, mert óriási volt. Wulfék egy alkalommal családi ün­nepséget rendeztek, több barátjukat, is­merősüket hívták meg. Minthogy sok kávét kellett fözniök, ez alkalommal le­vették a szekrény tetejéről az ódon tisztes kávéfőző masinát, mely rozogán gubbasztott a fényesre sikált rézedé­nyek között és odaállították a régi bükkfa-asztalra. Mikor leemelték födelét, hogy bete­­öirtsék a kávét, nem kis meglepetésükre egy megsárgult kéziratcsomót találtak benne, telistele apró gyöngybetüvel. A család tagjai fölkiáltottak. A ven­dégek között véletlenül egy kiadó is volt. Amíg várták az ebédet, a kiadó föl­tette okuláréját s dacolva azzal a sza­bállyal, mely szerint kartársai évekig nem olvassák el az élő írók beküldött kéziratait, egy Oltóhelyében elolvasta azt a paksamétáft, melyet egy halott iró küldött hozzá, a másvilágról. Aztán re­megő hangon, sápadtan jelentette ki, hogy ez remekmű. Ettől a pillanattól kezdve Helge Hau­sen nagy íróvá lett: íöltámadt halot­taiból! Éhező reklámok, ügy látszik nemcsak nálunk divat a bicsérdyzmus. hanem mindenütt a világon: a háború utáni emberiség vakbuzgóan bőjtöl. Olaszországban nyilvánosan muto­gatta magát hetekig egy művész, ki üvegketrecben foglal helyet — nem evett. Böjtjét csak az szakította meg, hogy egy szép napon idézést kapott a rendőrségtől. Az éhezés azonban mindenütt a leg­nagyobb látványosság. Vendéglők, ka­barék, operettszinházak, cirkuszok ha­marosan meghódolnak a közönség leg­újabb mániájának s beiktatják műso­rukba a koplaló-művészt. Egy híres né­met cirkusz igazgatója koplaló-művészt keres, ki egy cirkusz zslnórpa,Hasán függ hetekig, anélkül, hogy valamit venne magához. Egy dohánygyár vi­szont egy másik koplaló-művészt akar szerezni, aki arra kötelezi magát, hogy a bőit alatt pusztán a gyár termékeit szívja. —- vetette közbe a cár. — Felség, mindenki tudja, hogy a szinódusban szakadás történt Rasputin miatt. Hermogén érsek dekredálása és Iliodor szerzetes elitélése Rasputin in­trikáinak következtében felnyitotta min­den jogtisztelő, ember szemét és nyil­vánvalóvá lett, hogy Rasputin ka­landor. — Milyen bizonyítékai vannak erre? — kérdezte izgatottan a cár. — A rendőrség megállapította — fe­lelte Rodzjankó, hogy orgiákban vesz részt és nőkkel jár a fürdőbe. Engedje meg, hogy felolvassak egy pár levelet áldozataitól. Egy asszony például azt irja, hogy Rasputin erkölcsileg .és testi­leg teljesen tönkretette. Ennek a sze­rencsétlennek később végig kellett néznie, hogy ez a szörnyeteg két leá­nyával is fajtalankodott. Itt egy mérnök feleségének az esete aki megőrült Rasputin üzelmei miatt és most téboly­dában van. Rodzjankó ezután még több levelet is­mertetett a cárral, majd rátért arra a tilalomra, hogy Rasputinról a lapoknak nem szabad írni, ami azt. a hitet kelti az egyszerű népben, hogy közel áll a trónhoz. — De miért tartja Rrsputint gazember­nek? — vetette közbe indulatosan a cár. — Felség, olvassa el a külföldi lapok tudósításait. A brüsszeli szabadkőmi­­veskongresszuson ugy beszéltek R:a.s­­putinról mint alkalmas eszközről a cá­rizmus megdöntésére. Nem csak a trón­ról és a cári család autoritásáról van szó. Felség, nagy veszély rejlik ebben, ha a nép a cárt gazemberek védőjének kiáltja ki. . — De hiszen most Rasputin nincs is az udvarban — szakította félbe a cár. — Nyilvánosságra hozhatom, hogy soha nem is tér vissza? — kérdezte a A cári orosz duma volt elnökének, Rodzjankönuk most jelentek meg vissza­emlékezései a cári udvar misztikus alakjáról, a ki «zuggesz ti v h atása alatt tartotta a cárnőt. Rasputinról szól ez a Berlinben megjelent könyv, arról a Rasputinról, aki egyszerű parasztszár­­mazásu kóborló szerzetes volt, de hip­notikus erejével a gyenge akaratú cár­nőt teljesen hatalmába kerítette. Rodzjankó emlékiratának címe: »A cári birodalom bukása* és igen nagv részt szentel benne Rasputin személyé­nek. Rodzjankó sorsa maga is tragikus. A régi Oroszországnak ez a reprezen­tatív embere hiába akarta II. Miklós cárt a korszerű reformok életbelépteté­sére bírni, erre a cár még akkor sem volt hallandó, amikor az összeomlás már megkezdődött, Rodzjapkónak mene­külnie kellett. Hosszas bolyongás és nél­külözések után Jugoszláviában telepedett le éh Rodzjankó szikár al: kja többször fel­tűnt a szuboticai uccákon is. ahol orosz emigráns barátait látogatta meg. Más­fél évvel czleőtt hirtelen megbetegedett és Beogradban halt meg. Ott is temet­ték el. A cár védi Raspn'int Hátrahagyott Írásaiban elmondja, hogy 1912-ben. amikor már igen nagy volt az elégületlenség, úgy a cári ud­varban-, mint a nép körében Rasputin káros befolyása miatt, Rodzjankó ki­hallgatást kért a cártól és megkérdezte, hogy beszélhet-e egy olyan ügyről, amely az ország romlását okozhatja. A cár igenlően intett a fejével, mire Rodzjankó igy kezdte: — Rasputin szerzetesről és a cári udvarban való megengedhetetlen Jelen­létéről akarok beszélni. Ennek a rom­lott és terhelt embernek az udvarban való intim tartózkodása az orosz csá­szárság történetében példátlan. Az a be­folyás, amit ez az ember az egyházi és állami ügyekre gyakorol, a társadalom minden rétegét izgalomba hozza. A minisztertől kezdve az utolsó hivatalno­kig mindenki ennek a csavargónak a védelmére dll. ö maga eszköz ellensé­geink kezében, akiik általa megrendítik a trónt és az oltárt. A cárizmus eilen semmiféle propaganda nem olyan hatá­sos, mint Rasputin személye. — Hogyan meri ön igy támadni Rasputint és miért tartja ártalmasnak? A cár mély hallgatásba merülve fö1- alá járt egy darabig, majd igy válaszolt: — Nem. ezt nem Ígérhetem meg ön­nek. De hiszek önnek és megfontolom, azt, amit mondott. A feltámadt Rasputin a cárnő szeánszain Nem sokkal ezután „templomi ünnep­ség volt és Rodzjankónak jelentették. hogy a katedráüsban elsőnek és legelő! egy parasztember foglal helyet. Izgatot­tan ment a dumaelnök a megjelölt helyre és ott találta Rasputint. — Mit keresel itt? — riyalt rá. — Hát te mit akarsz itt? — vála­szolt a kérdezett kihívóan. — Én a duma - elnöke vagyok és a szakálladnál fogva hajítalak ki, ha rög­tön el nem kotródsz. — Mit akar tőlem? — Hogy ebben a pillanatban elhord magad, mert e szent helyen neked nincs helyed! . — De t , önnél magasabb sze­mélyek hívtak meg ide! — válaszolt Rasputin. Majd elővette meghívóját, amit Ro­dzjanko kitépett kezéből. Rasputin ek­kor a földre vetette magát és homlo­kát a kövezetbe verte. Néhány pillanat múlva egy kozák jelent meg a tem­plomban, aki kivitte Rasputint és egy autóba ültette. Rasputin hatalma azért még • mindig nem volt megtörve. Amikor azonban kitört a háború, az orosz nacionalisták azzal vádolták Rasputint, hogy Német­országnak kémkedik. Összeesküvés tá­madt és. 1914 december 16-ról 17-re virradó éjszaka Jussupov herceg - és Puriskevics képviselő Rasputint/ meg­gyilkolták. Rasputin halálával azonban nem szűnt meg a Rasputin-párt. Rasputin szerepét az utolsó cári belügyminiszter Protopopov vette át, aki spiritiszta sze­ánszokat rendezett a cárnőnek és min­denkor Rasputin szellemét idézték. Grabe gróf mesélte, hogy amikor egy ízben a cári udvarban volt dolga, egy mellókszobában szembetalálkozott a meggyilkolt és mégis élő Rasputinnal. Ez egy paraszt volt, akit Rasputinnak maszkíroztak és a szeánszokon mint Rasputin jelent meg a cárnőnek. Ilyen volt a cári udvar élete... Huszonkét év t védéséi ... Az emlékiratokban Rodzianko végül leírja utolsó audienciáját a cárnál. El­mondta a cárnak, hogy a forradalom elkerülhetetlen és hogy nagy a gyűlö­let a cárnő ellen, akit németbarátnak tartanak. Követelte, hogy a cárnőt fosszák meg minden politikai -befolyá­sától. Végül kijelentette, hogy eddig a cár és a haza egy és ugyan* azon fogalom volt most már a nép el­távolodott a cártól. A cár kezeibe temette arcát és igy ki­áltott fel: — Lehetetlen, hogy én, aki huszonkét évig csak jóra törekedtem, e huszonkét éven át tévedtem volna. — igenis Felség, huszonkét évig ha­mis utón járt — volt a kegyetlen vá­lasz. Rodzjanko azután felolvasta a nem­zetgyűlés manifesztumát a cárnak. A cár közönyösen hallgatta végig, majd közbevágott: — Nem tudna sietni egy kicsit. Mi­­hájlo nagyherceg vár teára. Amikor Rodzjanko később újból a fenyegető forradalmat említette, II. Miklós cár esztelen haragra lobbant: — Az információim éppen ellentéte­sek — mondotta indulatosan — és ha a duma mégegyszer ilyen nyilatkoza­tokra ragadtatja magát, akkor szét­­kergetem. Rodzjanko erre újból hangsúlyozta, hogy sejtései nagyon rosszak és kö­zölte a cárral, hogy ez volt az utolsó audienciája. — A forradalom jönni fog — mon­dotta — és az anarchia el fog pusztítani mindent, bár még sokat meg lehetne menteni. II. Miklós cár már nem is hallgatta Rodzjankot és hidegen búcsúzott el a parlament elnökétől. Két héttel később kitört a forradalom és a hatalmas cár, a sok millió ember mindenható ura a Carsíkoje-se!o-l cári palota udvará­ban havat lapátolt egy lakatossegéd parancsára...

Next

/
Thumbnails
Contents