Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-30 / 118. szám
I(>. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÖ NRPRŰL HRPRR 9 m • Tessék válasz'.ani: törpe akar-e lenni, vagy óriás ? Érdekes tudományos kongresszus folyt le a minap New-Havenben. Dr. P. Smith, a kaliforniai egyetem anatómiai tanára beszámolt azokról a kísérleteiről, amelyeknek segítségével operativ utón óriási patkányokat állított elő. Ma a patkány agyában bizonyos mii tétet végzett, az állat a természetes nagyságnak háromszorosára nőtt meg, ha pedig az agyból az úgynevezett Hypophisis mirigyet eltávolította, akkor a patkány* törpe lett A tudós sok száz kisérietet folytatott le jó eredménnyel és kijelentette, hogy ugyanezt a műtétet embereken is megtudná csinálni. Még gondolatnak is hajmeresztő és megbizsergeti az olvasó fantáziáját, ha végignéz azokon a lehetőségeken, amelyeket a kaliforniai professzor tár elénk. A valóság mindig a költő nyomában jár. Csak pár esztendeje annak, hogy Wells Istenek eledele- cimii fantasztikus regénye megjelent. Ebben a könyvben egy öreg tudó olyau tápszert talál fel, amelytől ember, állat, növény óriássá növekszik, amilyenek csak az óko;b;n, vagy a mesékben lehettek az élő lények. És most jelentkezik Smith ur, aki valósággá varázsolja a költő fantáziájának szülötteit. A középkorban biztosan máglyára került volna a professzor, de igy világhírű és gazdag nr lesz belőle. Kap egy csomó érdemidet, bekerül a képesuiSágokba és mintagazdaságát messzeföldön irigyelni fogják. Mert a professzor ur egyetlen — műtéti utón tenyésztett — csirkéjéből egy egész család betegre ebédelheti magát. Smithné vásárol a piacon egy* kis gidát. A férje otthon megoperálja, estére már kinő a szarva is és reggelre egy óriási kecske lesz belőie, hogy a cirkuszigazgatók milliókkal licitálják érte túl egymást. De kiváló előnyei vannak a másik zseniális találmánynak is. Smithéknél szolgál egy falánk cseléd. A gazdája kiveszi «a fejéből azt a bizonyos Hypophisist, erre a háztartási alkalmazott összemegy, akár az aludttej és csak természetes, hogy a bendője is jelentékenyen kisebbre zsugorodik. És milyen üdvös lenne ez a kicsinyítő operáció azokra a Nagyképü Emberekre nézve, akik már nem férnek a bőrükbe és amikor aztán műtét után reggel a tükörbe néznének, nein látnák sehol az ábrázatjukat és végül is nagyitó üveggel kéne megkeresni .regényeknek saját magukat. Milyen ruhit viselhetnek a katolikus nők? Különös, hogy épen Franciaországban, a szabadság köztársaságában lépnek fél a papok olyan szigorúan a modern női divat ellen. Legutóbb Rumeau angers^,i érsek körrendeletét bocsátott ki, s ebben szoba topán meghatározza, milyen ruhát ölthetnek magukra a katolikus asszonyok és leányok? AI szoknyának — hangzik a reudeiet — Jóval térden alul kell érnie. Ma a bokáig nem is ér, de egy arasznyinál nem lehet nagyobb az a távolság, amely a szoknya széle és a jjoka közölt van. Az uccai ruha semmi körülmények között sem lehet testheztapadó. A nőnek nem szabad a formáit láttatnia. A kivágás nem iehet mély. A Szövetnek feltétlenül be keli takarnia a kulcscsontokat. Az estélyi ruhán mélyebb iehet ugyan a tóvágás, de ez a kivágás is légi eltebb csak a kulcscsontokat láttathatja. Az estélyi ruhánál is rendkívül kell vigyázni, hogy ne tapadjon. A táncnál mindig kesztyűt kell huzni. Vigyázni kell ar.ra, hogy a táncolók között hézag legyen s test a testhez ne tapadjon. Nem valószínű, hogy az érsek ur rendeletét olyan pontosan he fogják majd tartani a francia nők, de akkor is: hosszabb, vagy rövidebb, ha a szóbanforgó hölgy bokája tetszik X. fiatalembernek és a kivágás eltakarhatja, vagy szabadanh tgyhatj a a kulcscsontokat, ha áz a gonosz csont nő már saját kapukulcsosai rendelkezik. Ilyenkor már úgyis a szerelmes férfi tartja kezében a helyzet kulcsát.., Nárcisz Nem, uraim, az igazán nem elegáns dolog: nárciszt vinni az imádott hölgynek. A dolog ugyan ott kezdődik, hogy nálunk Suboticán egyáltalán nem szokás virággal kedveskedni a drága nő előtt, a szuboticai ficsur legfeljebb a Budapestről jelentik: A leleplezett pénzhamisító banda ügy élteti a rendőrség tovább folytatta a nyomozást. A detektívek felkutatták Helpert József szállodai lakását, mert Helpertről, aki már máskor is volt büntetve pénzhamisításért, kiderült, hogy ő hozta Budapestre á hamis milliósokat. A házkutatás eredménytelen maradt, de a detektívek a szállodával szemben megfigyelő állásba helyezkedtek e! egy kapumélyedés ben. A késő esti órákban az uccasarkon feltűnt egy fiatalember, aki óvatosan elhúzódott a szálloda kapuja előtt, beleskelödött és magára irányította a detektívek figyelmét. Azonnal megállapították, hogy Helpert József az óvatosan figyelő ember. Bevitték a főkapitányságra, ahol beismerte, hogy ő is egyik ügynöke annak a társaságnak, amely a hamis bankjegyeket Btidapesíre hozta, de csak két darab millióst mert elhelyezni Budapesten. Állítása szerint nemcsak milliós magyar bankjegyeket, hanem szokott, dinárt, leit és osztrák shillinget is hamisítottak Varsóban. Budapestről jelentik: A budapesti büntetőtörvényszék csütörtökön folytatta a Leirer-ügy főtárgyalását. A csütörtöki tárgyaláson a tmukihallgatásokra került sor. A legfontosabb vallomást Csalik Teréz,, Leirer Amália volt r/zobalánya tette, aki terhelőén vallott úgy Bolla, mint Okolicsányi ellen. A szobafeány felismeri Bollát Csalik Teréz, akit elsőnek hallgatott ki a biróság, vallomásában elmondta, hogy egy ízben Bolla náluk dolgozott, a villanyhuzalt vezette át az ebédlőbe. — Melyik a Bolla? — kérdezte az elnök. A leány hátrafordult a vádlottak felé és határozott kézmozdulattal rámutatott Bolldra. — Csak sokkal soványabb volt — jegyezte meg. Bolla Idegesen felugrott: — Nem igaz, amit mond. Sohasem jártam Leirer Amália lakásában, még abban a hájban sem. Az elnök: Mikor látta Bollát először? A tanú: Márciusban volt nálunk. Bolla: Nem igaz. Az elnök a tanúhoz: An engedte be? A tana: Igen. A biróság a tarmt megeskette. Aki először tudta meg, hogy kik a gyilkosok Második tanú Hübsch József fogoly. szegíücsokrot, vagy a temetésére egy művirág koszorút és ezzfel lovagias pályafutása már véget is ért Ilyenkor áprilisban nagy nehéz orgonaillatok úsznak a város fölött és a sarki kofa kebelén ott pironkodik pihegve a sárgakelyhii fehér csillag, a nárcisz. O, amíg Nárcisz a görög mithológiától elérkezett 1926-ba, megfutotta azt az utat is, amelyet az egész hellén szépségideál megfutott napjainkig. Akkorát bukott Nárcisz, akár a nagy primadonna, aki a sikerek és dicsőség után kokottá züllik és kikerül az uccasarokra. A Nárcisz a megnemértett szépség szimbóluma, fehér bóbitája csupa költészet és az illata: szerelem. (—) Tudomása szerint tizenkét-tizennégy tagú ügynöki kar állhatott Budapesten Weingarten Jeromos rendelkezésére, a kik már másfél évvel ezelőtt megszervezetten foglalkoztak a hamis milliós bankjegyek elhelyezésével. Körülbelül hatszáz darabot Friedlanderék Olaszliszkán elegeitek, a többi hamisítvány minden valószínűség szerint még ma is megvan azoknak a lakásán, akik tagjai az ügynöki karnak. Helpert kihallgatása a déli órákban ért véget, ugyanekkor a rendőrség el- i ende ke Jäger Mihály körözését, majd behoztak a főkapitányságra egy Wurm Izidor nevű embert, aki korábban együtt volt letartóztatásban Hélperttel. A csütörtöki nyomozás során megállapította a rendőrség, hogy a nemzetközi pénzhamisító bandának Kövesdl Ferenc volt az egyik technikai főnöke, aki hosszabb ideje egy budapesti cinkográfusnál volt alkalmazva és Weingarten Jeromossal, valamint Grün Dezső nyomdásszal szövetkezett a milliós bankjegyek hamisítására. A bankjegyek első rajzait Kövesdi készítette és e rajzok alapján készítették el a kőkliséket. közelebbről ismeri. Sagulyt csak látásból. — Tudja, ki ölte meg Leirer Amáliát? — fordult az elnök Hiibschhöz. — Igen — hangzik a válasz — mert Helik elmondotta nekem 1925 április 12-ikén, amikor találkoztunk, hogy nem az öreg Leirer Lőrinc a gyilkos, akit lefogtak, hanem Leirer Amáliát Bolla, Sagttly és Rakovszky Gyula gyilkolták meg. Hát akkor te tudod — fordultam csodálkozva Helikhez, aki hikolatársam, barátom volt — hogy Bolla, Rakovszky és Saguly a gyilkosok? Helik erre részleteket mondott el. Elmondotta, hogy december 9>-ikén Saguly lakására beállított Pödör és Bolla és egy ólmosbotot kértek, mert arra szükségük lesz. A részletekre már nem emlékszem, mert a börtön rettenetesen megviselt — mondja az idegességtől reszkető ember, azután igy folytatja: — Helik bizalmasan mondta el ezeket nekem, hogy az istenért ne szóljak senkinek. Az nem mondta, hogy neki valami ré'jze lett voina a dologban. Az elnök: Akkor már közhírré volt téve, hogy a tettes felfedezője jutalmat kap? A tana: Igen és én jelentkeztem is az V. kerületi kapitányságon és az ügyészségen. A kapitányságról elküldték, hogy» keressem fel Heliket. Eljötjejti a törvényszékre és az egyik tárlehftt az a szoknya egy arassuyjvaj AzzaJI feezdtg hogy Helikjt grószmantája születésnapjára visz egy* ----------- ■ b——a m—WMHB 3WI—mi — Az összes utódállamok valutáját hamisította a Budapesten leleplezett bűnszövetkezet Varsóban volt a feaakógyár központja Leirer Amália szobalánya terhelő vallomást tett Okolicsányi ellen Izgalmas szembesítések a csütörtöki tárgyaláson gyalóteremben elcsíptem. Helik még azt is mondotta, hogy a gyilkosság után egy nagy sárga bőröndbe csomagolták Leirer Amááa kincseit, amelyeket azután égy faládában elástak a Városligetben. Később újra kiásták, Saguly lakására vitték, az ezüstöt részben beolvasztották, részben egy piros sapkába tették és a Római fürdőnél egy jegenyeíához kötve a Dunába süly esztették. Az elnök: Helik, jöjjön közelebb. Mit szói ehhez? »Meglesznek a tettesek« Helik: Én csak azt mondottam Hübschnek, amikor találkoztam vele az uccán s olvastuk az estilapokat, hogy: ■»Ha, holnap reggel már mást kell írni, mint hogy az öreg Leirer a gyilkos, mert meglesznek a tettesek. Senkit személyesen meg nem neveztem, nem mondtam semmit Hübschnek, nem is tudtam én kérem ezeket a dolgokat. A következő tanú Szirmai Rezső, aki elmondta, hogy Hübsch vele is közölte a gyilkolok nevét és ekkor tudta meg, hogy a bűntényt Pödör és Bolla követték eL — Én — folytatta vallomását — azonnal a soros királyi ügyészhez vezettem Hiibschöt, aki az ügyész előtt is megismételte ugyanazt a vallomást. Dietrich József, az állami árverési csarnok felügyelője a következő tanú, aki vallomásában elmondta, hogy az L925-ben megtartott vagyonmentő vásáron ismerkedett meg Okolicsányi Lászlóval. Okolicsányi is, leirer Amália is odajártak licitálni. Egy karperec elárverezésénél együtt árvereztek a karperecre. — Okolicsányival karácsony után találkoztam — folytatta a tanú — mire ö elmondotta, hogy 'megismerkedett Leirer Amáliával. Sohasem tudni — mondta mosolyogva Okolicsányi — hogy az ilyen ismeretségnek mikor veszi az ember hasznát. Leirer Amália volt Is már kint a hivatalomban és én is voltam már Amália lakásán — mondotta. Okolicsányi közbeszólt: Nem igaz. Valótlan, hogy én beszéltem azt árverezőnél ezzel a szerencsétlen nővel, valótlan, hogy én azt állítottam volna Dietrich urnák, hogy ientjártam Leirer Amália lakásán. A biróság Dietrichet megeskette. Készül a tör Takács Pálné lakatosmühelytulajdonos tanú, akinél Bolla alkalmazásban volt, arról a nagy barátságról beszélt, amely Bollát Pödör Gyulához fűzte. Bolla az ő műhelyében készítette Pödör részére azt a tőrt, amellyel azután Leirer Amáliái meggyilkolta. Pödör mindennapos látogatója volt Bollának, titkolóztak, suttogtak, beszélgettek nap hosszat. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után újból Csalik Teréz!, Leirer Amália volt szobaleánya került a biróság elé, aki kiegészítve délelőtti vallomását, súlyosan terhelő vallomást tett Okolicsányi László ellen. Elmondotta, hogy Leirer Amália említette neki karácsony előtt öt-hat nappal, hogy megismerkedett egy László keresztnevü férfivel, aki a villamosmüveknél van alkalmazva és olyan jóban van ezzel a férfivel, hogy az kedvéért el fog válni a feleségétől. Az elnök figyelmeztette a tanút, hogy vallomása mennyire súlyos következményekkel járhat Okolicsánytra nézve, Csálik Teréz azonban megmaradt vallomása mellett és kijelentette, hogy eddig azért nem tett erről vallomásában említést, mert nem gondolta, hogy Okolicsányi tagadni fogja ismeretségét Leirer Amáliával. Az elnök ezután Okolicsányitó! kérdezte meg. hogy mit szó! a tanú vallömájához!. mire Okolicsányi kijelentette, hogy a tanúvallomásra egyáltalán nem. reflektál. 1925 április 30. i V
