Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-30 / 118. szám
12 OLDAL * ARA 1'/, DINAR 7 XXVP, évfoly^ Szubotica, 1926 PÉNTEK április 30. 118. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiad »hivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova uL 4. (Rossia Fonciére-pálata) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova iil.l. (Lalbaeh-naht.il A munka jegyében Ha a meglepetések füstölgő lávájától terhes politikai helyzetben egyáltalán lehet következtetni e közeli napok eseményeire, akkor jogosultnak látszik az a prognózis, hogy a május 5 én összeüli par ament helyreállt munkaképesseggel foghat hozzá a rá váró fontos feladatok megoldáséhoz. Az Uzunovics-kormány száraz lábbal kelt át mind »két kormányzópárt válságén. Jovanovics Ljuba hivei nem lépnek ki a radikális pártból, a disszidens horvát parasztpártiak pedig visszatérnek az anyapártba és a régi koalíció mind rét komponense kész a megfelelőkép rekonstruálandó kormány támogatására. Maga Radies a legmesszebbmenő engedékenységet tanúsítja és a horvái parasztklubtól kapóit szabad kezet nem szorítja ököibe, hogy szétcsapjon azok között, akik nem akarnak neki helyet juttatni a kormányban. Sőt olyan jelek is vannak, hogy a koalíció rövid időn belül esetleg ki is bővül egyes ellenzéki pártokkal s ez természetesen szélesítené azt a bázist, amelyre egy dolgozni akaró kormány ráhelyezkedhetik. Megszoktuk mór, hogy a politikában a kecsegtetően kibontakozó lehetőségeket egy hirtelen kerekedett szél felborítja. Megállapítható azonban, hogy az ilyen, sajnos, sűrűn beálló non putarcmek a közvéleményt sokkal kínosabban érintik, semmint a vetélkedés szenvedélyétől fűtött pártpolitikusoknak a krízisekben kéjelgő izgalma a közhangulatot fejezné ki. A nép nem asért választja meg képviselőit, hogy szórakoztató harejótékokat mutassanak be, hanem azért, hogy törvényeket hozzanak, jogbiztonságot teremtsenek, a sérelmeket orvosolják, a szükségleteket kielégítsék és elhárítsák az akadályokat a fejlődés utjából. Minket, vajdaságiakat, akikéi rendkívül súlyos gondok nyomasztanak és akik annyi mélybevágó anomália kigyomlálásét várjuk n törvényhozásban felülkerekedő belátástól, százszorosán aggasztanak a parlament alkotóerejét marcangoló személyi torzsalkodások és frakcióháhoruságok és minden hasonló afférnek olyan kimenetelét óhajtjuk, hogy az ne essék a csupa jót Ígérő programnyilatkozatok bevágásának rovására. A vajdasági radikális képviselők két csoportjának névtelenül folytatott polémiáját is ebből a szempontból ítéljük meg. Aki azt áliitja, hogy az a rengeteg baj, ami a Vajdaság véredényeit elmeszesiti, nem jöhet számításba, amikor országos Jelentőségű politikai állásfoglalásról van szó, az lehet kitűnő pártember, lehet tág horizontú es a provinciálizmus kicsinyességein felülemelkedő államférfi u, csak éppen a Vajdaság vitá’is érdekeinek elömozdirója nem. Aki viszont vá asztóivai szemben vállalt kötelezettségénél fogva energikusan sikra száll a Vajdaságot fojtogató adózási igazságtalanságok megszüntetéséért, az adórendszer egységesitésééit, a biráskádás meggyorsításáért és az önkormányzatok megvalósi tásáért s pártja belső kontrover ziáit is ennek a célnak létószö géből bírája el, az talán lokális méretű politikus, de a Vajdaság érdekeinek hü gondozója. Ahány párt meg akar gyökerezni a Vajdaságban, mind az itteni mizériák jóvátételét ígéri, mert enélkül h mend tumot gyümölcsöző bizalom veszélyben forog. Ha a viszonyok mégsem változnak, az ellenzék bizvást mondhatja, hogy nem tehet róla, hiszen nincs hatalmon. Da mivel védekezhetnek a kormányzópári vajdasági képviselői a számonkérés idején, ha érzéketleneknek mutatkoznak a Vajdaság égető problémái iránt ? Ez a bölcs megfontolás sugallta a vajdasági radikális képviselőknek a költségvetés tárgyalásánál kifejtett akcióját, amelynek konzekvenciáját azonban a párthüségre való tekintettel nem vonták le. Ugyanezek a képviselők most ismét a sarkukra álinak és kijelentik, hogy az ország nem szenvedheti kárát az imént lefo!yt politikai párviadalnak, a munka követelményeit nem szabad feláldozni a pártviszélyok áltálán. Ezzel az ailásföglalássai tartoznak választóiknak, akiket a végtelenségig nem hitegethetnek, tartoznak az országnak, melyet a folytonos válságok megviselnek és tartoznak pártjuknak is, amely bizonyára igényt tart a vajdasági mandátumokra. Helyreállt a radikális—Radics-párti kormánykoalíció A Radics-párti miniszterek visszatértek a kormányba — Nikics és Superina megtartották tárcájukat — Radios Pavle agrárreformügyi, Pucolj főldmivelésügyi, Krajacs kereskedelmi miniszter lett — Radics István nem kapott tárcát — Az uj miniszterek letették az esküt jovanovics Ljuba a radikális klub tagjának tekinti magát — Miidics Krszta éles támadása Nincsics és Makszimovics ellen Pasics hivei pesszimisziikusan ítélik meg az uj helyzetet Beogradból jelehük: A Iietek óta húzódó kormányválságban a csütörtöki nap végre meghozta a kibontakozást. Uzunovics miniszterelnöknek és Radics Istvánnak egész na’p tartó tárgyalásai eredményeképpen a késő esti órákban létrejött a megegyezés, amely szerint a Radics-párt tagjai közül belépnek a kormányba dr. Krajacs Iván, mint kereskedeimr miniszter, Radics Pavle, mint agrárreiorm miniszter és Pucelj Iván. a Radics-párthoz csatlakozott szlovén Kmet-párt vezére, mint föídmivelési miniszter. Tagjai lesznek a kormánynak, mint államtitkárok dr. Neudoríer a pénzügyminisztériumban, dr. Basarics a közoktatási, Kosutics Ágoston a közlekedési és Pernar a belügyminisztériumban. Ezek szerint a Radics-párt elvesztett a közoktatásügyi minisztériumot és maga Radics István sem lett tagja a kormánynak. Elvesztették a szociálpolitikai államtitkárságot és igy dr. Rrnjevics Juraj is kiesett a kormányból. E helyett megkapták a föídmivelési minisztériumot, azonkívül a belügyi államtitkárságot, amelynek különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Arra nézve is megegyezés történt, hogy az államtitkári állás nem lesz többé hatáskörnélküli méltóság, hanem a államtitkárok megfelelő intézkedési jogot kapnak. Ezt a megegyezést Radics és Uzunovics,' illetve Radics és Nikics között hosszas tárgyalások előzték meg. Mint a Bdcsmegyei Napló munkatársa feltét énül beavatott heyen értesü, Radics először öt tárcát követelt pártjának, követelte, hogy ö Is tagja legyen a kormánynak és vagy Nikics vagy Swperina fénjenek kJ. A radikálisok ebbe nem egyeztek belő, mire Radics arra az álláspontra helyezkedett, hogy ö hajlandó távolmaradni a kormánytól, de ebben az esetben pártjának hat tárcát követel és úgy Nikics, mint Superina kiválását követeli. Minthogy a radikálisok ebbe a követelésbe sem mentek bele, többször úgy látszott, hogy a tárgyalások eredménytelenül végződnek. Radics közben újból megjelent az udvarnál, majd hosszasan tanácskozott párthiveivel és ezeknek a tárgyalásoknak alapján sikerült Radicsnak megfelelő megoldást találnia. Nikics és Superina beleegyeztek abba, begy beadják lemondásukat és tárcájukat Radics István rendelkezésére boesájtják, Radics viszont nem élt a rendelkezési joggal és nem kívánta a két miniszter lemondását, amire ilyenformán nem is került sor. Beleegyezett Radics abba is, hogy ő maga ne legyen tagja a kormánynak és a közoktatási tárcát annál is inkább feladta a pártjának megszerzett földmivelósi minisztériumért, mert biztosították, hogy Basarics államtitkárnak fontos hatásköre lesz a közoktatásügyi minisztériumban. Ezzel a megállapodással a válság formailag befejezést nyert, tartalmilag azonban legkevésbé sem. Radicsék a radikális-párt belső válságából nem esi náltak kérdést, miután Uzunovics miniszterelnök bejelentette Radicsnak, hogy az egész radikális klub bizalmát bírja és a radikális képviselők valamennyien támogatják a kormányt. Ilyen körülmények között Radics István nem tartotta magát Illetékesnek a radikálispárt ügyeibe való beavatkozásra. Viszont a dolgok jelenlegi állása mellett teljesen problematikus, hogy a radikális-párt valóban egyhangúlag támogatja-e a kormányt. Pasics híveinek a kormány néhány tagja elleni támadása és a megtámadott miniszterek eréljfles válasza arra mutat, hogy az atmoszféra a radikális-párton belül tovább is a feszültség legmagasabb fokán van. A kormány egy tagja, aki Pasics legközvetlenebb hivei közé tartozik, néhány újságírónak, köztük a Bdcsmegyei Napló munkatársának a kormányról, a melynek maga is . tagja, nem éppen a leghizelgőbb nyilatkozatot tette:-- Április 26-ika óta -— mondotta a miniszter — feléje sem néztem a miniszterelnökségnek és a kormány kiegészítését is csak az újságíróktól tudtam meg. Délután öt órakor voltam Pas'cs Nikolánál, akinek ekkor még szintén fogalma sem volt, hogy állanak a tárgyalások Uzunovics és Radics között. Én minden tekintetben követem pártom vezérét és csak akkor működöm közre az Uzunovics-korniányban, ha azt Pasics jónak látja. Ebből a nyilatkozatból látszik, hogy Pasics nem kiséri túlságos szimpátiával az Uzunovics-kormány működését és még súlyos nehézségeket fog a kormánynak okozni. Jovanovics Ljuba hivei sem maradnak tétlenül. Megbízható helyről származó információ szerint Jovanovics Ljuba levelet fog Intézni a radikális klubhoz és be fogja jelenteni, hogy nem fogadja el a ki zárási határozatot s magát tovább-
