Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-23 / 111. szám

RÁCSMEGYEI napló 6. oldal. CIRKUSZ • ■ • Barátom vitastilusa Kedves barátom, ezennel beszünte­tem a veled való vitatkozást, egész egy­szerűen, nem bírom el az iramot, azaz inkább a rendszert, amely uj formájával téged is rabul ejtett. Lehet, hogy igazad van, azaz neked van igazad, de hány­szor mondjam, hogy nem tudlak kö­vetni? Valamikor azt láttam, hogy az embe­rek szépen, komolyan csoportositják az érveiket, amikor egymást meg akarják győzni­— Ejnye, mondta Kamenszky bácsi, hires inameluk, egész másnak képzel­tem ezt a dolgot, de Orsó Matyi okmá­nyokkal, adatokkal bizonyitotta be, hogy rossz utón járok. . Úgy van, Kamenszky bácsi örült, amiért megtudták győzni, de azok az idők elmúltak, e tekintetben kipusztult az utolsó bölény is. Ma senlü sem en­gedi magát meggyőzi#, s csodálom a képviselőházakat, ahol annyit beszél­nek. Mutassanak nekem egyetlen em­bert, akit a heteken át tartó dumák az ellenkező véleményre hangoltak, akkor leharapom saját tulajdon iejemet. Az Istenért, minek beszélnek hát! Veled is igy vagyok, kedves barátom, már fáj a mellem a sok szótól. Nem amit én mondtam, hanem amit te. Majd elismétlem. hogyan kezdődött, legye­nek olyan szivesek és tanúskodjanak, hogy kiqek van igaza. Kedves barátom, te abban a bizonyos ■kurta kocsmában voltál, ahol méreg­erős bort mérnek, beleavatkoztál asz­talos mesterlegények vitájába, te akar­tál az okosabb lenni, szó szót követett, amire téged szépen megvertek. A tényállást tanuk tisztázták, homlo­kodon még most is ott a kék folt, amit szónoki szolgálataid emlékéül viselsz, semmi kétség az egészben — azt mon­dom hát. — Lelkem, lírai költő ne járjon akár­milyen helyre, mert a fellegek közül a söntésbe röpül. Magad látod, minek van az ember kitéve! Te fölkapod a fejed s azt kérdezed: — Minek? — Hát ilyesminek. Úri embernek kel­lemetlen a viharos affér, amely vereke­désbe fullad. Ha másról lemossa is az idő i gyalázatot, róla nem. Már most úgy képzelem, hogy te erre különféléket válaszolhatsz. Vagy azt, hogy mi közöm hozzá, ne ártsam magam a dolgaidba, elintézed te azokat nélkülem is. vagy baráti alapon bele­mégy az ügybe, megtárgyaljuk, szá­­nom-bánom, elragadott a bor ereje, máskor óvatosabb leszek. De egyiket sem mondod, hanem felfortyansz. — Hát amikor téged majdnem kicsap­tak Becskereken az iskolából! Valóban, ez megtörtént, de olyan ré­gen, hogy duplán is elévült. A részle­teire is csak azért emlékezem, mert én vagyok a nagy Visszaemlékező s vi­gyáznom kell a renomémra. Mondom liát: — A tény igaz, engem ki akartak Becskereken csapni, hozzá még nem is egyszer. Tudod, a Kiszelák..., azonban a kérdés most nem aktuális. Ha majd illetékes helyen szóba jön, szívesen megidéztetlek s mint köteles szemtanú, mondj el róla mindent. Most csak a jó! értelmezett érdekedben figyelmeztetlek —- harminc éves barátság jogán — hogy ne járj kurtakorcsmákba. Végtére is bizalmi állást töltesz be, olykor re­prezentálnod kell, hát ártalmadra válik. Ismerem a társadalom felfogását. Megint felelhetnél különfélét, de nyil­ván nagyon elmaradott vadzerge va­gyok, hogy más az elképzelésem, mint a tied, mert egészen különös választ kapok. — A nagynénid is háromszor szökött meg lánykorában, mégis íérjhezment s hat gyéreiket hozott a világra. Tátva marad a szám. — Igaz, a szökés szenvedélye volt, de mi köze az ő életsorsának ahhoz, hogy téged B.-listás csizraadialegények és dobrovoljácok megvertek a korcsmá­ban? Egyébként tőlem csinálj, amit akarsz, nem törődöm többet a dolgaid­dal. Azt hiszem, vagyunk olyan vi­szonyban, hogy megreszkirozzam a jó­indulatú figyelmeztetést. De ha nem ér­ted meg s egyre mellékvágányokra térsz... — A barátságunknak semmi baja, csak elferdíted az eseményeket. — En? — Igenis, te. — Hát nem igaz a korcsma, meg a többi? Nem ott voltál tegnap este pon­tosan tizenegyig, hat spriccer... Te szinte magadon kívül vagy. — A keresztanyád (mondod, az én keresztanyámat aposztrofálva) keserű­vé tette mindig az életemet (a magad Leningrádból jelentik: A leningrádi Tudományos Akadémia fényes fogadta­tást rendezett szerdán a >Norgc« sze­mélyzetének tiszteletére. Az ünnepségen a hajó személyzetének valamennyi tag­ja megjelent Riiser Larsen és Notnlc ez­redes vezetésévél, akiket viharosan üd­vözöltek. Rész tvettek az ünnepségen a szovjetkormány kiküldöttei, q leningrá­­di városi tanács képviselői, azonkívül a norvég és az olasz konzul és más elő­kelőségek. Leningrádot valószínűleg még ezen a héten elhagyja a Norge és további út­vonalára vonatkozólag már minden megállapodás megtörtént. Leningrád után a Ladoga-tó nyugati partja mentén repül, aztán az alekszandrovszki vasut-A szuboticai törvényszéken csütörtö­kön érdekes bűnügyben tartott tárgya­lást Pavlovics István törvényszéki el­nök büntető tanácsa. A bünper vádlott­ja Jankó Mária cigányasszony volt, aki több rendbeli csalással vádolva ál­lott a bíróság előtt. A közvádat Csullnovics Ferdó dr. ál­lamügyész képviselte, a védelmet Piecfd Rude látta el. Jankó Máriát, aki vizsgálati fogság­ban van, fegyveres börtönőr vezeti a terembe. Az elnök kérdésére elmondja, hogy 36 éves, Sztarakanizsán lakik, két gyer­meke van, foglalkozása: meszelő-asz­­szony. A vádirat szerint a vádlott cso­datevő táltosnak mondta magát, elment hiszékeny asszonyokhoz, mindenütt pénzt csalt ki azzal, hogy a házon levő »rontás«-1 az ő varázshatalmával és természetfölötti titkos eszközökkel el tudja űzni. A jámbor parasztok szívesen fizettek s Jankó Mari többezer dinárt szedett össze. Elfogadott azonban ter­mészetbeni honoráriumot is, rengeteg élelmiszert, ruhaneműt harácsolt össze. Ima a vádlottak padján A vádlott kenetes szemforgatással mindent tagad és azt mondja, hogy nem ment sehova »az ő eszétől«, hanem egy asszony hivta őt, hogy menjen el egyes helyekre- imádkozni, ö el is ment, de egyebet nem tett, mint imádkozott. Min­denütt együtt volt vele Dimovics Ilka cigányasszony. Az elnök: És miért kellett magának imádkozni? A vádlott: Mert »rontás« volt a há­zon. Egyik helyen a disznók pusztultak életét értve ez alatt), mert már gyerek­koromban elárult az apámnak, hogy a disznóól tetejéjn mászkáltam, úgy sza­kadt el a nadrágom. Komiszság, amit csinált, látszik, hogy a keresztfia vagy. ...Unom a többi részletet de volna még belőlük. Ebben 3 pillanatban semmi másról nem lehet kettőnk között szó, mint arról a — megengedem, illetékte­len — beavatkozásról, hogy kerüld a le­­bujokat, mert nem méltó hozzád a csiz­­madia-guerilla-harc, a részegeskedés sem méltó, te pedig válaszaidban íel­­hánytorgatod az egész múltamat, meg téped a hozzámtartozók úgynevezett nimbuszát, ami rosszat tudsz róluk, azt mind elmondod, épp csak a vonatkozó feleletekkel maradsz adós. Ezért nem vitatkozom többé veled, én tőlem a fejed tetejére állhatsz, ha nem tudsz, kérlek, tárgyilagos maradni, menj politikusnak, ott nagy sikerek várnak rád. Bob. vonalat követve északnak fordul s vé­gül a Fehér tengertől njmgatra, az Enare-tótól déikeletro elhaladva, egye­nesen Vadsó felé megy. Ha az idő ked­vez, akkor nem is köt ki az ottani ár­bocon, hanem egyenesen Svalbardig folytatja útját a léghajó. Kingsbay-i jelentés szerint a »Skaa­­túrén« hajó, amelynek fedélzetén Amundsen és Ellsworth utazott, csütör­tök délután négy óra tájban megérke­zett a kikötő elé. A jég mintegy két ki­lométerrel a belső öböl előtt feltartotta a hajót, úgy hogy Ammdsenék magába a kikötőbe nem tudtak hefutni. A jég azonban nem nagyon szilárd, úgy hogy valószínű, hogy a hajó utat tud törnt a kikötőig. el, másik helyen az aprójószág veszett ki, harmadik helyen jövendölni kellett egy asszonynak, aki nem az urát sze­rette, hanem egy legényt, aki viszont őt nem szerette. Az elnök: És az imádkozáson kívül egyebet nem csinált? A vádlott. De igen. Szentelt vizet ad­tam. Az elnök: Tud maga imádkozni? A vádlott: Igen... — Nyomban el is mondta a Miatyánkot. Az elnök: Mondja el a Hiszekegy 4-ik pontját A vádlott szóról-szóra elmondja az ima szövegét. Az elnök: Mondta maga az asszo­nyoknak, hogy hét foggal jött a világra? A vádlott: Mások mondják, hogy ci­­gányasszonyok foggal jönnek a világra. Az elnök: Mondta maga, hogy föl­döntúli ereje van és szellemekkel van összeköttetésben? Sóder Jóska a rontás szelleme A vádlott: Nem. Csak azt mondtam, imádkozzunk, hogy az ellensége, Sóder Jóska elmenjen a háztól. Pénzt mind­össze száz dinárt kaptam. Az elnök: Kiss Antalnétól mennyi pénzt kapott? A vádlott: Száz dinárt. Az elnök: A vád szerint 3500 dinárt kapott? A vádlott. Fusson ki a szemem, ha száz dinárnál többet kaptam. Az elnök: Medgyesi Sándorné fizetett valamit? A vádlott: Ezer dinárt. Az elnök: Miért? A vádlott: Hogy, az ellenségének árt-Amundsen és Ellsworth megérkezett Kingsbaybe Hajójukat két kilométerrel az öböl előtt feltartóztatta a jég A KANIZSAI TÁLTOSASSZONY — KULTURKÉP 1924-BŐL — t ___________1T6 éprilis 23. sunk, aki az ő jószágát megrontotta. Az elnök: Oregus Mária mit mondott magának? A vádlott: Hogy jósoljak neki kézből. Egy kis búzát, adott érte. Az elnök: Mit jósolt? A vádlott: Azt mondta, nem szereti az urát, mást szeret. Nézzek utána, hogy az viszontszeresse. Az elnök: Bagi Mátyásné mit akart? A vádlott. Azt akarta, hogy a leányát vegye el Molnár Lajos. Az elnök: Mit adott? A vádlott: Kétszáz dinárt és egy da­rab szalonnát. A vádlott kihallgatása ezzel véget ért és a bíróság megkezdte a tanuk kihall­gatását. Hogy kel] elűzni a rontást? Kiss Antalné sztarakanizsai lakos el­mondja, hogy 1924. év Mindenszentek napján jött hozzá a vádlott és azt mon­dotta, hogy elűzi a rontást a házról. Vizet töltött egy pohárba, a fülemhez tartotta, úgy hogy a viz harsogott a pohárban. Aztán kért 50 dinárt gyertyá­ra és mondta, hogy a vizet másnap, amikor delet harangoznak, öntsem ki a keresztutra. Másnap megint eljött, azt mondta, hogy ő hét foggal született és táltos asszony, aki a levegőben jár. Az elnök: Volt vele egy másik ci­gányasszony is? A tanú: Igen, de azt mondta, hogy az csak az ő tanítványa, ő a vezér. Egy­szer eljött a tanítványával, besötétltette a szobát, letérdeltünk, imádkoztunk. Ak­kor kimentünk az Istállóba, ott egy göd­röt ásott, kért egy nagy kést, egy tyú­kot. a tyúkot levágta és vérét a gödör­be eresztette. Aztán egyszerire lehajolt és kivette a gödörből a rontást. Ez egy kis csomagocska volt, piszkos rongyba burkolva. Volt benne csirkefej, csontok, szőrök. Kért 1000 dinárt, amit odaadott neki. A levágott tyúkot is elvitte magá­val. Azt is mondta neki, hogy ő tudja, hogy az istálló sarkában kincs van el­ásva. Mikor folyton péffet kért és már nem volt mit adni, azt mondta, hogy ha nem adok neki pénzt, békává fogok én is, meg az egész hdzinép átváltozni. Nem akartam béka lenni, megint adtam» pénzt Az elnök: Mennyit adott neki. össze­sen? A tana: Több részletben 3500 dinárt, 25 gyertyát, 12 Hter mákot, lisztet, szap­pant, babot, sonkát. A vádlott a szembesítésnél mindent tagad. A bíróság a tanút megesketi val­lomására. Medgyesi Sándorné, szintén egyik károsult, hasonlóan adja elő mindazt, ami vele történt. Nála a disznók pusz­tultak el. A vádlott azt mondotta, hogy csodatevő ereje van és tud a bajon se­gíteni. Kért egy szentelt gyertyát és mondta, hogy tegyem be az ólba. Az­után bementünk hároman az ólba és ott, mondtunk egy Miatyánkot és egy Üd­­vözlégyet. Akkor letérdeltünk és levá­gott egy tyúkot... — Azt a vádlott hazavitte — szólt az elnök — ezt már ismerjük. A tanú: Igen. Aztán megtalálta a rontást. Egy kakasfej volt, több más csonttal és szőrrel. Az elnök: Mennyi pénzt adott neki? A tanú: Ezerötszáz dinárt és sok min­dent. Azt mondta, ha nem adom oda a pénzt, vissza marad a bajom. A vádlott a szembesítésnél mindent tagad. A tanút megesketik. Gregus Mária tanú azt mondja, hogy a kis 10 hónapos gyermeke betegeske­dett, Ezért kérte a vádlottat, hogy se­gítsen, de nem igaz, hogy szerelem miatt kért a vádlottól orvosságot. Bagi Mátyásné elmondja, hogy sok csapás érté. Egy lánya a Tiszába ugrott, az ura meghalt. Ekkor eljött a vádlott és mondotta, hogy ő csodatevő erővel bír és meg tudja csinálni, hogy több sze­rencsétlenség ne' érje. Nem hittem neki — mondja a tanú. Akkor azt mondot­ta, hogy tegyünk egy asztalra egy bög­re szentelt vizet és tegyünk bele egy

Next

/
Thumbnails
Contents