Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-21 / 109. szám

6. oldal. RACSMEGYEI NAPLÓ 1926 április 21. a belügyminiszter rendelkezésre bo* «sajtja az cltussolásra szükséges eszközöket A terv azért nem volt keresztülvihető, mert Marinovics rendőrkapitány komo­lyan fogta fel hivatását Ezeket a tény­állításokat per keretében tanukkal va­gyok hajlandó bizonyítani. Elvárom a kormánytól, hogy ellenem a rágalmazás! pert megindítja. Az ellenzék tapssal fogadta Pallavieini beszédét. Szünet után Propper Sándor felytatta beszédét és az ülést végigbcszéltc Rakovszky belügyminiszter válasza Pallavieini beszéde után még percekig tombol a vihar, majd Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedik szólásra. Az ellenzék óriási lármával fogadta , és kó­rusban kiáltja feléje: — Hamis szokolok terjesztőié! Pfuj! Lemondani! Rakovszky belügyminiszter, percekig nem jut szóhoz, majd a zá’j csillapultá­val válaszol Pallavieini vádjaira. Kije­lenti, hogy Pallavicininek az a vádja, amely szerint ö, mint magánember an­nak idején megbízást kapott hamis öt­­százszokolosok terjesztésére, nevetsé­ges, mert hiszen Paliaviclni maga is ki­jelentette, hogy nem vállalta ezt a meg­bízást. Kijelenti, hogy senki sem bizta őt meg ilyesmivel. Akkor ő mint magán­ember Szlovenszkóból költözött Ma­gyarországra, ahol tényleg felkeresték olyan urak, akik irredentával foglalkoznak és felszó­lították, hogy valami hasonló akció­ban vegyen részt. Amikor azonban az ügy komolyabb stádiumba került, visszautasította az akció kezdemé­­uyezöinek közeledését, mert az ak­ciót nem tartotta célravezetőnek. A másik vádja Pallavicininek az az állí­tólagos eltussolásl tcn\ amelyet Nddos­­syval és Windischgractzzcl a lakásán beszélt meg. Kijelentem — mondja Ra­kovszky belügyminiszter — hogy Ná­­áossyt és Wiitdischgractzet nem üzért rendeltem a lakásomra, hogy az ügy cltassolását beszéljem meg velük, ha­nem hogy tájékozódást szerezzek a frankhamisításról. Állítom, hogy frankhamisításról csak az ügy kipatta­nása után értesültem. Ekkor hallottam az üggyel kapcsolatiban először Bónis Arkangyal páter nevét is. Arról érte­sültem, hogy Bónis Arkangyal páternek a frank­üggyel kapcsolatban bizonyos kibou­­takozási tervei vannak. Óriási zaj fogadja a belügyminiszter­nek ezt a kijelentését. Horváth Zoltán: Kollaboráltak a ki­bontakozásban! Nagy Vince: Kibontakozás! Nagyon jó! Rakovszky belügyminiszter: Bónis páter többször jelentkezett miatti és ki­hallgatást kért, de én mindenkor visza­­ut ásítottam. . Rupert Rezső: Mért nem mondta ezt el a frankbizottságban?! Rakovszky belügyminiszter: Tény, hogy a kormány ezekbe az eltussolási tervekbe nem ment bele. Nem igaz Pallavicininek az a vádja sem, hogy Nádossy tőlem az eltussolási célokra pénzt kért és én ígértem neki. Lehet, hogy ez biztatás .volt Nádossy részéről mások számára. Nekem bizal­masan értésemre jutott, hogy Bónis Arkangyaiék megkörnyékezték Hetényl Imre fökapitányhelyeftest, akit én Marinovics főkapitány után fi­gyelmeztettem, hogy vigyázzon és na ugorjon be nekik. Nags> Vince: Ezeket a frankblzottság előtt kellett volna elmondani! a A karzatról csomagot dobnak az ülésterembe Ebben a pillanatban a hármas számú karzatról halk segítség-kiáltás hallat­szik, mire az amúgy is izgatott atmo­szférában a képviselők felugrálnak he­lyeikről és megdöbbenve látják, hogy a karzatról egy fehér papírba csoma­golt tárgy esik le közvetlen Gömbös Gyula elé, egészen közel Pallavieini ülőhelyéhez. Nagy izgalom közepette Gömbös kellő gondossággal bontogatni kezdi a csomagot, amelyet óvatosan a füléhez emel, hogy meggyőződjék, nem 'ke­tyeg-e. A képviselők izgatottan veszik körül Gömböst,aki .végül is kibontja a csomagot, amelyben egy beadvány, több térkép rajza és irredenta rajzok vannak ezzel a fel­írással: »Erről beszéljenek!« Az ülésteremben percekig tart az iz­galom, mialatt a karhatalom a karzat­ról eltávolítja azt a fiatalembert, aki a csomagot ledobta. A háznagyi hivatal­ban. azonnal megmotozzák az illetőt és megállapítják, hogy Daragi László nyu­galmazott pénzügyi írnok, akit súlyos idegbaja miatt nyugdíjaztak. Kihallga­tása folyamán olyan zavarosan viselke­dett, hogy a főkapitányságra szállítot­ták, ahol a rendőrorvos fogja megvizs­gálni. Az izgalmas jelenet alatt Rakovszky belügyminiszter sápadtan áll a helyén és az egységespárt izgatottan várja, hogy a belügyminiszter folytassa beszé­dét. Lendvai István: Bizonyára Podma­­niczky báró szüzbeszéde volt a csomag­ban! (Derültség.) A rend helyreállta után Rakovszky belügyminiszter folytatja beszédét és kijelenti, hogy Pallavieini szóbeszédek­re alapítja vádjait és felszólítja, hogy ne következtessen mindenféle pletykák­ból, hanem bizonyítson. Rakovszky belügyminiszter .ezzel vá­ratlanul be is fejezi beszédét, amit az egységes párt részéről gyenge tapssal fogadnak, a baloldal pedig kórusban ki­áltja a belügyminiszter felé: — Lemondani! Lemondani! Percekig tart még a lárma, majd a képviselők nagyrésze elhagyja az ülés­termet. Propper Sándor szóharca Bethlennel Altöldy Béla egységespárti képviselő felszólalása után Propper Sándor szoci­áldemokrata kezdi meg beszédét, amely­nek elején lép be az ülésterembe Bethlen miniszterelnök. Propper a sajtó helyze­téről beszé és kijelenti, a kormány nem akar tudomást venni arról, hogy a sajtó a legnehezebb körülmények közt telje­siti feladatát. A kormány nemcsak befo­lyásolja, hanem megfélemlíti és üldözi a sajtót. Bethlen miniszterelnök: Ez nem áll! Propper: Be fogom bizonyítani, hogy nincs sajtószabadság és hogy a kormány befolyásolja a sajtót. Bethlen: A Népszavát is? Propper: A Népszavát nem, de a többi lapokat igen. Bethlen: A Világot, Az Újságot és az Esti Kurírt is befolyásolja a kormány? Propper foglalkozik Pallavieini beszé­dével és megismétli azt a vádat, hogy Bethlen, Rakovszky, Töreky és Sztrache Szörtseyvel együtt tagjai a titkos társaságoknak. Bethlen: Könnyű az ilyet állítani! Ezek csak olyan Pallavicini-féle állítá­sok! Propper: Pallavieini elmondotta, hogy Rakovszky belügyminiszter már képvi­selősége előtt is tudott a szokolharnisi­­tásról. Bethlen: Ezt már Rakovszky megcá­folta! Györki: Most István gazda kísérli meg ugyanazt! • Bethlen: Majd a bíróság fog dönteni ebben az ügyben! ProiSfir: Az; állítást szembeállítja a tagadással és harmadik fórum döntésé­re bizza. Bethlen (indulatosan az asztalra csap): Majd a bíróság tisztázza ezt á vádat is! Propper: A belügyminiszter ur azt mondta, hogy Bónis Arkangyal páterrel tárgyalt a fraukügyből való kibontako­zás céljából. (Gúnyos derültség.) Bethlen: Sem Rakovszky belügymi­niszter, sem én nem tárgyaltunk Bónis­­sa! és nem is tárgyalhattunk. Propper: Téved a miniszterelnök ur, ha azt hiszi, hogy ezt a kérdést ide­gességgel el lehet intézni. Nem hinném, hogy lenne még egy o-lyan ország, ahol a parlamentben emelt ilyen súlyos vá­dak után a kormány továbbra is a he­lyén maradhatna. Propper ezután a titkos társasagok el­len megindított akcióró! beszél és kije­lenti, hogy a szociáldemokrata-párt a legnagyobb bizalmatlansággal néz az ilyen akciók elé. Az elnök ezután szünetet rendeld. Három hónapra Ítélték Pasics Rádát Sajté utján elkövetett rágalmazásban mondta ki bűnösnek a bíróság a aBikán 1925 május 28-iki számá­ban felelt a Smotra-nak és cikkében sértő kitételeket használt Rankovics ellen. Emiatt a cikk miatt Rankovics bepörölte Pasics Radát. A keddi tárgyaláson felolvasták Pasics Rada cikkét, maid a távolle­vő vádlott ügyvédje, Popovics Ne­­nad mondott védőbeszédet. A bíró­ság rövid tanácskozás után kihir­dette az ítéletet, amely szerint a bí­róság sajtó utján elkövetett rágal­mazásban mondta ki bűnösnek és há­rom havi fogházra Ítélte. Pasics Ra­da védője az ítélet ellen felebbczett. Beogradból jelentik: Érdekes tár­gyalás folyt le kedden délelőtt a beogradi elsőfokú bíróságon. A vád­lottak padján Pasics Radának kellett volna ülnie, aki azonban nem jelent meg a tárgyaláson, amelyet igy a vádlott távollétében tartottak meg. Pasics N. Rada ellen Rankovics Mihajló tett följelentést sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt. Ranko­vics ugyanis a Smotra cimü beogradi újságban cikket közölt Pasics Rada kijárásairól és fascimiléket hozott azokról a kérvényekről, amelyeket Pasics Rada protezsált. Pasics Rada Rádió Irta: Karintky Frigyes Harmadik napja dühöngött a tenger és a hajótörött abbahagyta az evezést, eldobva a csonka vasdarabót, ami a gőzös korlátjából tört le és a kezében maradt, mikor a vízbe zuhant. Eldobta a vasdarabot, úgyis hiába és beigazit'oíta Parist, az Opera Co­­mique előadását, háromszázhuszonhár­­mas hullámhosszra. A deszkadarabon kívül ugyanis, ami­re felkapaszkodott, mikor örvénylő habok között az utolsó árboc is eltűnt a viz alatt, maradt még valamije: egy rádió-készülék, antennástul. Tudja is­ten, hogy került a kezébe. Ott úszkált, vízhatlan dobozban, a romok (közt, amik után kétségbeesetten kapkodott az el­ső órákban. Egy doboz kétszersült is volt a közelben és őszintén szólva, jobb szerette volna azt kihalászni a rádió­­készülék helyett. De a kétszersültet el­vitte egy ágaskodó hullám, nem érte utói — a következő hullám azonban egyenesen feldobta a deszkaszálra ezt a készüléket És miközben fuldokolva kereste az egyensúlyt, hogy valami­képpen lovagolva megölje a deszkát, egyszerre csak megszólalt mellette Jad­­lowker érces baritonja. A Toscából énekelt, nagyon meghatóan, a nagy áriát, hogy aszongya »Meg kell ma halnom, bárhogy vágyom élni, tratatata, ratatata...« A hajótörött csodálkoz­va fordult meg, aztán okosan bólin­tott — persze, Prága vqjt bekapcsolva és még emlékezett rá, olvasta előző reggel, hogy Jadlowker Prágában éne­kel. Az első napokban kicsit zavarta a dolog. Rettenetesen hideg volt, a jég­hegyből, ami összezúzta a hajót, tör­melékek váltak le és lehűtötték a vi­zet. A szél is megfordult és visszafelé vitte —• sejtelme se volt, hol lehet, csak annyi, hogy valahol az Óceán kö­zepén és hogy nincs remény. Ingéből zászlót csinált, de aztán erről is lemon­dott és visszacsavarta inkább a desz­kára. Egy cápa csapott el mellette, há­tára fordulva, csattogó fogakkal, de riadtan hőkölt vissza — Reinhart pro­fesszor tartott éppen előadást, Drez­dában, az uj szinpadrendezés esztéti­kájáról és a hangerősitő jól működött. Iszkolt a cápa. nem is látta többé. Ek­kor mosolyogva fordult a rádió felé, megveregette a vállát és ettől fogva az utolsó percig jóban voltak, Különösen most, hogy a vajdarabot is eldobta, mint fölösleges erőfeszí­tés forrását és ketten maradtak: ő még a rádió. Jó bajtársnak bizonyult, legalább Is néni unalmas partnernak. Reggel, der­medt álmából a newyorki jazz-band erőteljes akkordjaival ébresztette fél; ebbő! tudta meg egyszersmind, hogy fö­lösleges hiábavaló illúziókkal izgatnia magát — Amerikában most este van, Berlinben hajnal, part nem is lehet a közelben. Átadhatja magát a zavartalak művészi élvezetnek. Délelőtt spanyolul tanult, egy kitűnő filológustól, akU Barcelonában adott ilyen tájban nyelvleckéket a rádióba. Délben érdeklődéssel hallgatta meg a londoni tőzsdejelentést, összehasonlít­va a berlinivel, ami félóra múlva kö­vetkezett. Ebéd után Oszkár bácsi me­sélt Budapesten a jó kis Aladárról és a haszontalan Alajosról. Három óra felé egy párisi szállodakirály adta elő emlékiratait a szakácsmüvészet biro­dalmából — recepteket is közölt, ere­deti szabadalmait, előételekhez és pás­tétomokhoz. Aztán tánczenc Milánó­ban. Szivdobogva figyelte a frankügy részleteit is, csak azt sajnálta, hogy nem éri meg a nyomozás befejezését. Egy propaganda-előadás Moszkvából, a szo­­ciáHs termelés előnyeiről, különösen lekötötte a figyelmét. Megállapította, hogy Moissi remekül szavalja még min­dig az Erlkőniget, különösen a borzai-, más részleteket domborítja jól, viszont Mistinguette határozottan hanyatlik. Kárörömmel vette tudomásul, hogy Shaw Bernát nem hajlandó több rádió­­darabot irni, de a weimari harangjáték kitünően érvényesül, valamint a ma­dárcsicsergés is, az epsomi mezőkön. Papírforma szerint kiszámította, hogy az auteuill versenyen okvetlenül Dear me fut be a nagy dijra és hogy a nyu­­gateurópai szaktekintélyek szerint az idén a frakkhoz csak kötött nyakken­dőt lehet hordani. Briand kompromi&z­­szumos tervezetével nem tudott telje­sen egyetérteni, viszont örömmel is­merte el, hogy Lloyd George jóslata a nemzetközi konferenciáról majdnem százszázalékig bevált. A bubifrizuráról osztotta Romain Rolland nézetét, ám a spiritiszták hidegen hagyták — va­lamint némi túlzást gyanított Bicsérdy állítása mögött, aki Mezdezdammal

Next

/
Thumbnails
Contents