Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-21 / 109. szám
6. oldal. RACSMEGYEI NAPLÓ 1926 április 21. a belügyminiszter rendelkezésre bo* «sajtja az cltussolásra szükséges eszközöket A terv azért nem volt keresztülvihető, mert Marinovics rendőrkapitány komolyan fogta fel hivatását Ezeket a tényállításokat per keretében tanukkal vagyok hajlandó bizonyítani. Elvárom a kormánytól, hogy ellenem a rágalmazás! pert megindítja. Az ellenzék tapssal fogadta Pallavieini beszédét. Szünet után Propper Sándor felytatta beszédét és az ülést végigbcszéltc Rakovszky belügyminiszter válasza Pallavieini beszéde után még percekig tombol a vihar, majd Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedik szólásra. Az ellenzék óriási lármával fogadta , és kórusban kiáltja feléje: — Hamis szokolok terjesztőié! Pfuj! Lemondani! Rakovszky belügyminiszter, percekig nem jut szóhoz, majd a zá’j csillapultával válaszol Pallavieini vádjaira. Kijelenti, hogy Pallavicininek az a vádja, amely szerint ö, mint magánember annak idején megbízást kapott hamis ötszázszokolosok terjesztésére, nevetséges, mert hiszen Paliaviclni maga is kijelentette, hogy nem vállalta ezt a megbízást. Kijelenti, hogy senki sem bizta őt meg ilyesmivel. Akkor ő mint magánember Szlovenszkóból költözött Magyarországra, ahol tényleg felkeresték olyan urak, akik irredentával foglalkoznak és felszólították, hogy valami hasonló akcióban vegyen részt. Amikor azonban az ügy komolyabb stádiumba került, visszautasította az akció kezdeméuyezöinek közeledését, mert az akciót nem tartotta célravezetőnek. A másik vádja Pallavicininek az az állítólagos eltussolásl tcn\ amelyet Nddossyval és Windischgractzzcl a lakásán beszélt meg. Kijelentem — mondja Rakovszky belügyminiszter — hogy Nááossyt és Wiitdischgractzet nem üzért rendeltem a lakásomra, hogy az ügy cltassolását beszéljem meg velük, hanem hogy tájékozódást szerezzek a frankhamisításról. Állítom, hogy frankhamisításról csak az ügy kipattanása után értesültem. Ekkor hallottam az üggyel kapcsolatiban először Bónis Arkangyal páter nevét is. Arról értesültem, hogy Bónis Arkangyal páternek a franküggyel kapcsolatban bizonyos kiboutakozási tervei vannak. Óriási zaj fogadja a belügyminiszternek ezt a kijelentését. Horváth Zoltán: Kollaboráltak a kibontakozásban! Nagy Vince: Kibontakozás! Nagyon jó! Rakovszky belügyminiszter: Bónis páter többször jelentkezett miatti és kihallgatást kért, de én mindenkor viszaut ásítottam. . Rupert Rezső: Mért nem mondta ezt el a frankbizottságban?! Rakovszky belügyminiszter: Tény, hogy a kormány ezekbe az eltussolási tervekbe nem ment bele. Nem igaz Pallavicininek az a vádja sem, hogy Nádossy tőlem az eltussolási célokra pénzt kért és én ígértem neki. Lehet, hogy ez biztatás .volt Nádossy részéről mások számára. Nekem bizalmasan értésemre jutott, hogy Bónis Arkangyaiék megkörnyékezték Hetényl Imre fökapitányhelyeftest, akit én Marinovics főkapitány után figyelmeztettem, hogy vigyázzon és na ugorjon be nekik. Nags> Vince: Ezeket a frankblzottság előtt kellett volna elmondani! a A karzatról csomagot dobnak az ülésterembe Ebben a pillanatban a hármas számú karzatról halk segítség-kiáltás hallatszik, mire az amúgy is izgatott atmoszférában a képviselők felugrálnak helyeikről és megdöbbenve látják, hogy a karzatról egy fehér papírba csomagolt tárgy esik le közvetlen Gömbös Gyula elé, egészen közel Pallavieini ülőhelyéhez. Nagy izgalom közepette Gömbös kellő gondossággal bontogatni kezdi a csomagot, amelyet óvatosan a füléhez emel, hogy meggyőződjék, nem 'ketyeg-e. A képviselők izgatottan veszik körül Gömböst,aki .végül is kibontja a csomagot, amelyben egy beadvány, több térkép rajza és irredenta rajzok vannak ezzel a felírással: »Erről beszéljenek!« Az ülésteremben percekig tart az izgalom, mialatt a karhatalom a karzatról eltávolítja azt a fiatalembert, aki a csomagot ledobta. A háznagyi hivatalban. azonnal megmotozzák az illetőt és megállapítják, hogy Daragi László nyugalmazott pénzügyi írnok, akit súlyos idegbaja miatt nyugdíjaztak. Kihallgatása folyamán olyan zavarosan viselkedett, hogy a főkapitányságra szállították, ahol a rendőrorvos fogja megvizsgálni. Az izgalmas jelenet alatt Rakovszky belügyminiszter sápadtan áll a helyén és az egységespárt izgatottan várja, hogy a belügyminiszter folytassa beszédét. Lendvai István: Bizonyára Podmaniczky báró szüzbeszéde volt a csomagban! (Derültség.) A rend helyreállta után Rakovszky belügyminiszter folytatja beszédét és kijelenti, hogy Pallavieini szóbeszédekre alapítja vádjait és felszólítja, hogy ne következtessen mindenféle pletykákból, hanem bizonyítson. Rakovszky belügyminiszter .ezzel váratlanul be is fejezi beszédét, amit az egységes párt részéről gyenge tapssal fogadnak, a baloldal pedig kórusban kiáltja a belügyminiszter felé: — Lemondani! Lemondani! Percekig tart még a lárma, majd a képviselők nagyrésze elhagyja az üléstermet. Propper Sándor szóharca Bethlennel Altöldy Béla egységespárti képviselő felszólalása után Propper Sándor szociáldemokrata kezdi meg beszédét, amelynek elején lép be az ülésterembe Bethlen miniszterelnök. Propper a sajtó helyzetéről beszé és kijelenti, a kormány nem akar tudomást venni arról, hogy a sajtó a legnehezebb körülmények közt teljesiti feladatát. A kormány nemcsak befolyásolja, hanem megfélemlíti és üldözi a sajtót. Bethlen miniszterelnök: Ez nem áll! Propper: Be fogom bizonyítani, hogy nincs sajtószabadság és hogy a kormány befolyásolja a sajtót. Bethlen: A Népszavát is? Propper: A Népszavát nem, de a többi lapokat igen. Bethlen: A Világot, Az Újságot és az Esti Kurírt is befolyásolja a kormány? Propper foglalkozik Pallavieini beszédével és megismétli azt a vádat, hogy Bethlen, Rakovszky, Töreky és Sztrache Szörtseyvel együtt tagjai a titkos társaságoknak. Bethlen: Könnyű az ilyet állítani! Ezek csak olyan Pallavicini-féle állítások! Propper: Pallavieini elmondotta, hogy Rakovszky belügyminiszter már képviselősége előtt is tudott a szokolharnisitásról. Bethlen: Ezt már Rakovszky megcáfolta! Györki: Most István gazda kísérli meg ugyanazt! • Bethlen: Majd a bíróság fog dönteni ebben az ügyben! ProiSfir: Az; állítást szembeállítja a tagadással és harmadik fórum döntésére bizza. Bethlen (indulatosan az asztalra csap): Majd a bíróság tisztázza ezt á vádat is! Propper: A belügyminiszter ur azt mondta, hogy Bónis Arkangyal páterrel tárgyalt a fraukügyből való kibontakozás céljából. (Gúnyos derültség.) Bethlen: Sem Rakovszky belügyminiszter, sem én nem tárgyaltunk Bónissa! és nem is tárgyalhattunk. Propper: Téved a miniszterelnök ur, ha azt hiszi, hogy ezt a kérdést idegességgel el lehet intézni. Nem hinném, hogy lenne még egy o-lyan ország, ahol a parlamentben emelt ilyen súlyos vádak után a kormány továbbra is a helyén maradhatna. Propper ezután a titkos társasagok ellen megindított akcióró! beszél és kijelenti, hogy a szociáldemokrata-párt a legnagyobb bizalmatlansággal néz az ilyen akciók elé. Az elnök ezután szünetet rendeld. Három hónapra Ítélték Pasics Rádát Sajté utján elkövetett rágalmazásban mondta ki bűnösnek a bíróság a aBikán 1925 május 28-iki számában felelt a Smotra-nak és cikkében sértő kitételeket használt Rankovics ellen. Emiatt a cikk miatt Rankovics bepörölte Pasics Radát. A keddi tárgyaláson felolvasták Pasics Rada cikkét, maid a távollevő vádlott ügyvédje, Popovics Nenad mondott védőbeszédet. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, amely szerint a bíróság sajtó utján elkövetett rágalmazásban mondta ki bűnösnek és három havi fogházra Ítélte. Pasics Rada védője az ítélet ellen felebbczett. Beogradból jelentik: Érdekes tárgyalás folyt le kedden délelőtt a beogradi elsőfokú bíróságon. A vádlottak padján Pasics Radának kellett volna ülnie, aki azonban nem jelent meg a tárgyaláson, amelyet igy a vádlott távollétében tartottak meg. Pasics N. Rada ellen Rankovics Mihajló tett följelentést sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt. Rankovics ugyanis a Smotra cimü beogradi újságban cikket közölt Pasics Rada kijárásairól és fascimiléket hozott azokról a kérvényekről, amelyeket Pasics Rada protezsált. Pasics Rada Rádió Irta: Karintky Frigyes Harmadik napja dühöngött a tenger és a hajótörött abbahagyta az evezést, eldobva a csonka vasdarabót, ami a gőzös korlátjából tört le és a kezében maradt, mikor a vízbe zuhant. Eldobta a vasdarabot, úgyis hiába és beigazit'oíta Parist, az Opera Comique előadását, háromszázhuszonhármas hullámhosszra. A deszkadarabon kívül ugyanis, amire felkapaszkodott, mikor örvénylő habok között az utolsó árboc is eltűnt a viz alatt, maradt még valamije: egy rádió-készülék, antennástul. Tudja isten, hogy került a kezébe. Ott úszkált, vízhatlan dobozban, a romok (közt, amik után kétségbeesetten kapkodott az első órákban. Egy doboz kétszersült is volt a közelben és őszintén szólva, jobb szerette volna azt kihalászni a rádiókészülék helyett. De a kétszersültet elvitte egy ágaskodó hullám, nem érte utói — a következő hullám azonban egyenesen feldobta a deszkaszálra ezt a készüléket És miközben fuldokolva kereste az egyensúlyt, hogy valamiképpen lovagolva megölje a deszkát, egyszerre csak megszólalt mellette Jadlowker érces baritonja. A Toscából énekelt, nagyon meghatóan, a nagy áriát, hogy aszongya »Meg kell ma halnom, bárhogy vágyom élni, tratatata, ratatata...« A hajótörött csodálkozva fordult meg, aztán okosan bólintott — persze, Prága vqjt bekapcsolva és még emlékezett rá, olvasta előző reggel, hogy Jadlowker Prágában énekel. Az első napokban kicsit zavarta a dolog. Rettenetesen hideg volt, a jéghegyből, ami összezúzta a hajót, törmelékek váltak le és lehűtötték a vizet. A szél is megfordult és visszafelé vitte —• sejtelme se volt, hol lehet, csak annyi, hogy valahol az Óceán közepén és hogy nincs remény. Ingéből zászlót csinált, de aztán erről is lemondott és visszacsavarta inkább a deszkára. Egy cápa csapott el mellette, hátára fordulva, csattogó fogakkal, de riadtan hőkölt vissza — Reinhart professzor tartott éppen előadást, Drezdában, az uj szinpadrendezés esztétikájáról és a hangerősitő jól működött. Iszkolt a cápa. nem is látta többé. Ekkor mosolyogva fordult a rádió felé, megveregette a vállát és ettől fogva az utolsó percig jóban voltak, Különösen most, hogy a vajdarabot is eldobta, mint fölösleges erőfeszítés forrását és ketten maradtak: ő még a rádió. Jó bajtársnak bizonyult, legalább Is néni unalmas partnernak. Reggel, dermedt álmából a newyorki jazz-band erőteljes akkordjaival ébresztette fél; ebbő! tudta meg egyszersmind, hogy fölösleges hiábavaló illúziókkal izgatnia magát — Amerikában most este van, Berlinben hajnal, part nem is lehet a közelben. Átadhatja magát a zavartalak művészi élvezetnek. Délelőtt spanyolul tanult, egy kitűnő filológustól, akU Barcelonában adott ilyen tájban nyelvleckéket a rádióba. Délben érdeklődéssel hallgatta meg a londoni tőzsdejelentést, összehasonlítva a berlinivel, ami félóra múlva következett. Ebéd után Oszkár bácsi mesélt Budapesten a jó kis Aladárról és a haszontalan Alajosról. Három óra felé egy párisi szállodakirály adta elő emlékiratait a szakácsmüvészet birodalmából — recepteket is közölt, eredeti szabadalmait, előételekhez és pástétomokhoz. Aztán tánczenc Milánóban. Szivdobogva figyelte a frankügy részleteit is, csak azt sajnálta, hogy nem éri meg a nyomozás befejezését. Egy propaganda-előadás Moszkvából, a szociáHs termelés előnyeiről, különösen lekötötte a figyelmét. Megállapította, hogy Moissi remekül szavalja még mindig az Erlkőniget, különösen a borzai-, más részleteket domborítja jól, viszont Mistinguette határozottan hanyatlik. Kárörömmel vette tudomásul, hogy Shaw Bernát nem hajlandó több rádiódarabot irni, de a weimari harangjáték kitünően érvényesül, valamint a madárcsicsergés is, az epsomi mezőkön. Papírforma szerint kiszámította, hogy az auteuill versenyen okvetlenül Dear me fut be a nagy dijra és hogy a nyugateurópai szaktekintélyek szerint az idén a frakkhoz csak kötött nyakkendőt lehet hordani. Briand kompromi&zszumos tervezetével nem tudott teljesen egyetérteni, viszont örömmel ismerte el, hogy Lloyd George jóslata a nemzetközi konferenciáról majdnem százszázalékig bevált. A bubifrizuráról osztotta Romain Rolland nézetét, ám a spiritiszták hidegen hagyták — valamint némi túlzást gyanított Bicsérdy állítása mögött, aki Mezdezdammal
