Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-11 / 99. szám

14. oMal

BÁCSMEGYE1 NAPLÓ

1926 április 11.

re ruházna e megtisztelő feladatot, aki az érzékeit a legélénkebben foglalkoztatja.

aEljegyzé$»-üknek a történetét később maga Eugénia a következőképpen beszélte el Augustin Filon-nak, a fia nevelőjének.

*

1&53 január 1-én — a császárság háromhetes vólt — az anyám és én megjelentünk a fogadásnál és mély meghajtással üdvözöltük az uj uralkodót, Mindenkinek a szeme rajiam és rajta függött. A báli estén, amely ez ünnepélyt követte egy ajtó előtt t'orioul asszonnyal találkoztam, aki velem egy Időben iparkodott a souper-hoz. Zz a hölgy hangolt H támadt rám, és tiltakozott az ellen, hogy előtte lépjem át a terem küszöbét. Ereztem, Ircsy elsápadok, de hamar öszszeszcdtem magara s igy szóltam:

— öné az elsőség, asszonyom!

A marsaÜok termében kis asztalok voltak terítve, nekem a császári asztalnál kellett helyet foglalnom. Napoleon észrevette, hogy izgatott hangulatban vagyok, s vacrtora után megkérdezte tőién:, hogy mi a bajom?

Azt feleltem:

— Az a bajom, Sirc, hogy má inzultállak, de kijelentem, hogy ez másodszor nem fog megtörténni.

A császár igy szólt:

•— Holnaptól,fogva.nem ingják önt sértegetni.

S másnap levelet küldött az anyámnak, amelyben megkérte tőle a kezemet. Még ugyanabban a hónapban megvolt az! esküvőnk. a Notre-Dame-ban.

*

így jött létre az a házasság, amely hosszú ideig legnagyobb ijedtsége, döbbeneté és pletykája volt Európának. Eleimén az érdekeltek (a különböző udvarok) rezerváltan viselkedtek, de lassankint fait accompli-nak fogadták el a szenzációs újdonságot, a franciák, s különösen a párisiak pedig a demokratikus eszmék diadalát látták a császár elhatározásaiban, amellyel a szive vonzalmát követve »közönséges grófnö«-t ültetett maga mellé a Bourbonok, Orléans-ok és Napóleonok büszke trónjára. Meg kell monlani az igazságot: Eugénia ezt az előkelő helyet egészen jól megölte s a szerepét mindenkor jól — néha vastapsra is rászolgálva — játszotta. A boldogsága (helyesebben: a hatalma) idejében ugyan sokat szórakozott és még többet öltözködött (ami a nőnek tudvalevőleg a legszebb szórakozás) s a heves drámai temperamentuma által elragadtatva néha oly jeleneteket provokált, amelyekben több volt a szenvedelem mint a méltóság, de ha komoly dolgokról volt szó, királynőileg tudott viselkedni. (Pedig csak császárné volt.) A szuezi csatorna megnyitásánál, amely kuzénjátiak, a »nagy franciá«-nak, Ferdinand Lessepsuck volt a geniáíis müve, kifogástalan méltósággal viselkedett s a formák emberét, Ferenc Józsefet is elbájolta, amikor pedig a sors keserű órája ütött, a porosz Schulmeister leverte a marsailok rlcire-ját s Napoleon s vele a dinasztia eljátszotta kis játékait, akkor is kitünően tette le a vizsgát. Bármily mély ponton állott ckko^ a helyzet, 'ö annak magaslatán állott. Balsac, aki szerint a balsorsban tűnik ki, hogy ki a hős és’ ki az ember, fényes osztályzatot adott volna Eugéniának. Ama rettenetes év (1870) július -6-tól szept 4-ig, az »empire« bukásáig, amikor mint régen te helyettesítette az urát, a magatartása egyenesen hősies volt. A történelem nem egy királyi háziból való hölgyet ismer — tehát jobb házból valót mint Montijo grófnő volt'—, akik hasonló Körülmények közt jobban vesztették cl a fejüket és a lelkűk egyensúlyát mint a, Kriholin-császámé, aki »betolakodott* a Tuilérilkba. A magaviseleté, ä komolysága, a. fensége és szilárdsága, a türelme és hidegvérüsége bámulatra ragadta a környezetét Emile Oflivier, az utolsó császári kormány minisztere igy nyilatkozik róla:

— A császárné csodálatos nő! Mindenki meg van lepődve, hogy mily bátor és hősies!

Es Merimée, az ő baráti tisztelője ezt írja egy levelében:

— Szilárd mint egy szikla.

Trocbtl tábornok szerint Eugénia:

»római asszony«, Buloz pedig, a Revue des deux Mondes szerkesztője bámulta a csodálatos nyugalmat, amelyet a bukott császárság bukott asszonya ily nehéz órákban megtudott őrizni.

Talán ez volt az igazi Eugénia és nem az a mulatnivágyó, léha, az urára féltékeny s a divatért rajongó hölgy, amilyennek sok kortársa festette . . .

Aztán nagyon szomorú napok következtek. Franciaország lassankint összeszedte magát. — á boldogtalan asszony soha többé. Három év múlva hosszú kínos betegség után elhunyt az ura, további esztendők múlva a zulukafíerek elleni harcban elesett az egyetlen fia, akit valaha a Napóleonok trónján remélt látni. A tulajdonképpeni boldogtalansága csak ekkor kezdődött. Amig egy asszonynak élő gyermeke van, addig nem lehet teljesen boldogtalan.

Ez érdekes életről, amely annyira belekapcsolódik egy nagy nemzet történetébe, még sok mondanivaló lesz. Néhány hét múlva, amikor születésének a centennáriuma száz meg száz tollat fog foglalkoztatni, talán még visszatérünk rá. Olyan nő és olyan uralkodó volt ő, akiről érdemes beszélni.

TERE-FERE

Edison örd'ingös fonográffá. Amerika a nyolcvanéves Edison ünneplésére készül s ebből az alkalomból e hősi pályafutás minden mozzanatát földolgozza. Nem is hin nők, hogy azok a találmányok, melyek manapság már a legmüveletlencbb emberben sem keltenek csodálkozást, mennyi ellenszenvvel találkoztak annak idején a tudományos körök részéről. A fonográf p®dául majdnem az egész francia akadémiának tiltakozását hívta ki.

A nagy amerikai föltaláló egy párisi akadémikushoz fordult, hogy találmányát mutassa be kitűnő ikartársaiuak. Az ülés, melyeu bemutatták, hasonlított ama üléshez , melyen Arago az első daguerotypeket mutatta be. De természetesen sok hitetlen Is akadt.

Egy akadémikus igy tiltakozott:

—, Nem tartom méltónak az akadémiához, hogy fölüljön ilyen csalafintaságnak s egy merész hasbeszélőve! becsapatassa magát. Hát, nem látják, hogy az, aki a fonográf fogantyúját forgatja, sohasem nyitja ki a száját.,

Ez az ellenérv tüstént sok hírre tett szert s a dicső gyülekezet arra az álláspontra helyezkedett, hogy -szélhámosságról vau szó.

Az az akadémikus, aki elsőül tört lándzsát a találmány mellett, indítványozta, hogy tartsanak egy másik ülést, melyen majd tüzetesebben méltatja Edison találmányának jelentőségét.

Ekkor azonban a megrögzött hitetlen egyszerre fölugrott az emelvényre, hol barátja forgatta a fonográfot és — se szó se beszéd — megragadta az akadémikus orrát, hogy kinyissa a száját és hogy többet ne beszélhessen a hasából. Az ötletnek lett is eredménye, amennyiben az akadémikus a váratlan támadásra azonnal abbahagyta a fonográf forgatását. , ,

— Látják, uraim — szólt az akadémikus, aki nem hitt a fonográfban — mihelyt megszorítottam ennek az urnák az orrát s kinyitaftam a száját, már nem birt hasból beszélni és a fonográf is elnémult. Csalafintaság az egész.

#

Vörös haf. A vörös haj ma — bála a különböző aranyvizeknek — ismét dívik. Senki sein talál benne ellenszenvest, babonást. Egy angol tudós pedig most egyenesen a dicséretét énekli. > ;

Pearson tanár azt állítja, hogy a rőtek sokkal eszesebbek, kitartóbbak, érzékenyebbek, elmésebbek, mint a más hajzatuak. Tanítványai közül mindig a vörösek a legelsők és sohasem találkozott olyan vöröshaju tanítványával, aki alatta maradt volna az átlagos színvonalnak. ' '

Elméletre számos példát hoz föl a történelemből. Vörös volt Medici Katalin, angolországi Erzsébet, Borgia Cézár s csekélység maga Shakespeare is, akinek halotti maszkjában újabban találták meg néhány, bajusz-szálát, mely vörnyeges szinti. A vörös haj a szellemi kiválóság zászlaja.

Sok századig kellett várni a vörösöknek. inig ezt elismerik. A középkorban rossz napok jártak rájuk. A mfniszté, fiunro-kban Judást. árulót, vörös hajzattal, vörös szakállal ábrázolták, ezzel jelezték ármánykodó voltát. Pedig ebben az időben is számos kiváló ember akadt a vörösek közül. Nemcsak Barkódé ja volt vörös, hanem Nagy Károly és V. Károly is.

Érdekes, hogy ezen a téren, a vörösök elismerésében is az irodalom járt elől. A tizenkilencedik század romantikussá az ókori előítélet hatása alatt, a veszedelmes és érdekesen hódító nőket, kik környezetükre vonzó és végzetes hatást gyakorolnak, vörös hajjal rajzolják.

*

Vidám temetés. Nem uj ötlet. A história már több esetről megemlékezik mikor a végrendelkező intézkedett, hogy utolsó utján, melyet a földön tesz meg, vidám zene kisérje ót a sírjáig.

Ez az eset azonban meglehetősen sajátos s megérdemel egy kis figyelmet.

A volt német császár egyik barátja, Alexander Carlisle, a hajógyáros, ki a békeidőben is titkos tanácsosa volt, nemrégiben meglátogatta Dómban a száműzött császárt. Miután a hajógyáros visszatért Londonba, hirtelenül tüdögyuladást kapott s ágynak esett.

A betegség komolynak mutatkozott, láza egyre emelkedett s a hajógyáros, érezvén, hogy a vége közeledik, végrendeletet készíttetett, melyben az utolsó tisztesség legapróbb módozatait is részletezte. Meghagyta, hogy föltétlenül égessék el tetemét.

De mert nem akarta, hogy hozzátartozói a temetésen túlságosan elszomorodjanak s fölösleges könnyeket hullassanak, kikötötte, hogy a Víg özvegy keringőjének hangjainál hamvaszszák el porhüvelyét.

Ezzel azonban még nem érte be. Betegágyához hivatta a krematórium igazgatóját is, akivel pontról-pontra megállapodott a költségekre vonatkozólag. Tisztázta, hogy mit kap a karmester és mit kapnak a zenekar egyes tagjai, sőt előzékenységében odáig ment, hogy erre a vidám temetés-zenére nagy előleget is folyósított...

%

Fizessünk-e a feleségeknek? Újabban Newyorkban furcsa ülést hívtak össze, mely azt volt hivatva megvitatni, vájjon jár-e fizetés a feleségeknek?

A Newyork Herald, mely beszámol erről, megemlíti, hogy egy indítvány hangzott el, mely minden családi Jövedelmet kötelességszcrüen és törvényesen

meg kell felezniök a hitvestársaknak, A megoldás valóban könnyűnek tetszik, legalább az első pillanatra. Egyéb se kell hozzá, mint két darab papir és két ceruza, hogy a férj és feleség wegoszsza azt, amije van.

De valóságban a történelem arra tanit, hogy a házasságokban mindig két könyvvitel volt s hogy ezt az ágas-bogas kérdést igy íeegyszerüsitsék, ahhoz legalább annyi tárgyalás szükséges, mint a háború utáni nemzetközi adósságok rendezéséhez. Minden egyes tétel megannyi vitára ad alkalmat.

A feleség például tiltakozik, hogy a férj oly drágán fizesse a golf-labdákat, melyek az amerikaiak szerint az angol kaucsuk-vára miatt drágák. Ezzel ellentétben a férj azt lobbantja szemére a feleségének, hogy drága selyem-cipőt hord, aki viszont azzal védekezik, hogy az olcsóbb hamarabb elrongyolódik. Ezek az egyszerű példák igazolják, hogy mily nehéz egyesíteni az érdekeket, még olyan kicsiny és szoros közös-i •ségheti is, mint a család.

Az amerikai lapok sokat írnak erről, a kérdésről. A Newyork Herald igy vélekedik.

— A közgazdászok valóban nagy érdemeket szereznének a családi béfce körül, ha végrc-valahára megoldanák ezt a kérdést, mely legalább egy pénzügyminiszter, vagy egy birodalmi kancellár zsenijére lenne méltó.

*

Ezeregy furcsa amerikai találmány'

//. Gerusback-nak, az amerikai Seience

and Inventions című folyóirat szerkesztőjének találmányai eddig nem sokban járultak hozzá az emberiség boldogulásához, de annyira furcsák és szemenszedettek, hogy megérdemlik az említést.

Egyetlenegy tudós sem talál föl egy esztendőben annyi mindenfélét, mint Qerusback ur, annak műszaki folyóiratok, melyek havonta az ő fotográfiáival, leírásával-töltik meg lapjaikat. Az amerikai természet tudós páratlan jelenség a világon.

Újabban föltalált egy félelmetes villamostöltésü orsót, mely a . bálna megölésére szolgál. (Figyelmébe ajánljuk azoknak, akik itthon a bálna vadaszásával foglalkoznak).

A jégpályákat pedig alulról világítja meg. megfordítva, nem fölülről. Saját készitményü villamoslámpáit a vízbe helyezi el, minek előtte megfagyna.’ Mikor a viz megfagy, a lámpákat körülzárja a jégréteg s éjszaka színes sugarakat lövetnek a jégpályára.

Van egy találmánya a süketek számára is. Az amerikai ur rájött, hogy a fogak és a hallás között összefüggés Van s megszerkesztette az osophont, melyet a fogazatra alkalmas általa — állítólag — azok a süketek is hallanak, akik eddig az ágyudörgésí sem hallották meg.

De ez még nem minden. Gerusback most nem kisebb tényről számol be, mint arról, hogy már a Mars bolygó lakosaival is érintkezik fényhullámok által. Naponta beszél hozzájuk, órák hoszszáig.

Igaz ugyan, hogy a Mars-lakók eddig még nem válaszoltak.

Ki vörösöd» 3, szeplő1',

pattanások, száraz ćs érdekes arcbő , stb., a legszebb arcot is elcsúfít ák, de

ami mi

iC érne Simon)

használatával mindez könnyen és biztosan 1- tivoiitható. Ez a tendklvül |ó kip óbótbigtenikus arckenőcs minden ál'amban époly frissen és eredményes hatással kerül eladásra, mint magáb n Páréban. Az arckenőcs ki tinó hatását killöneges összetételével és megbizfetó hermetikus elz: fsával éri el. 9763-7

Kapható mindenütt

CRÉM, PUDER ÉS SZAPPAN

Parfüméria Simon 59. Fg. St. Martin Paris