Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-11 / 99. szám

4. oldal. hrprOl hrprr Aranyláz Pardon, tiszteit uraira, fenti cím nem tévesztendő össze Chaplin hasönnevü filmjévé!, itt csupán az arany a fősze­replő, amelynek egy egész falu népe Statisztált. Topánfalva erdélyi község a* Aranyos folyó mellett. Ez az ara­nyos folyócska kora tavasszal nagyon megáradt és a keserves fáradtsággal megmunkált földeket mind elöntötte. Az elpusztított vetés sok helyütt éhínségbe kergette a népet és az embereknek csak sovány vigasz maradt a nyári aratás helyett. Az Aranyos időközben visszabujt a medrébe és csak a méteres iszaptakaró maradt vissza emlékül a látogatásból. Az egyik verőfényes áprilisi napon Pet­ras György gazda kiballagott a folyó partjára megnézni a földecskéjét. Ahogy fájdalmasan lehajolt az ősi rögre, meg­lepődj'« vette észre, hogy a fövényben valami csillog. Felemelt egy marék föl­det. amelyben ezer és ezer apró kis pontocska fénylett, akkorkák, mint egy porszem. Petrás gazdának a szivére tó­dult minden vére. — Úristen, hisz ez arany! — kiáltott fel izgatottan és reszkető kezében tán­colni kezdet a maroknyi iszap. Körül­nézett a földjén, amelyet vastagon le­pett be az aranyos homo-k és dadogva kiabálta a közelben lövő fiának: — Édes gyermekem, gazdagok let­tünk! Egyik kezével szivéhez kapott, meg­fordult és holtan zuhant le az aranyos iszapra. Megölte az arany. A falu népe lázas izgalommal értesült a csudálatos eseményről. A folyó régebben sok ara­nyat hozott magával az Érchegységből és sok családnak adott bőséges kenye­ret az aranymosás. De uiabban elapadt, eltűnt az arany. Annál meglepőbb volt tehát a hír, amely az aranyleletről szá­molt be. Az emberek abbahagyták ,a házi munkát és mindenki rohant ki a földekre, hogy gyönyörködjék a csudá­latos aratásban. A földeket, amelyeket tegnap még elkeseredetten átkoztak gazdáik, méter magasságban lepte el az aranyos iszap és a falu népe, mintegy misztériumban, hullott térdre az isteni kegyelem előtt. Topánfalva koldussze­gény lakói egy csapásra gazdag em­berek lettek. Mert minden emberi sebre, fájdalomra és bánatra egyetlen orvos­ság van csak, ő. a titokzatos sárga ör­dög, az arany. Halál a szuboticai macskákra! Pardon tisztelt hölgyeim, itt nem a korzó tündéreiről lészen szó, hanem az éléskamrák és háztetők donnájáról, a tényleges, karmos, miákoló kiscicáról. Az emberek még manapság is abban a 'tévhitben élnek, hogy a macska minden hasznossága az egérfogásban és- a do­rombolásban merül ki. Hát nem. A macskának jövője van, akár a rádiónak, a macska kilép a prózai háztartási ke­retekből és — ezt majd az elemi isko­lai tankönyvekben is sürgősen ki kel! javítani — közgazdasági pályára lép. Egy noviszadi prémkereskedő járt nálunk és elmesélte, hogy Szubo'ti­­cán egy nagyszabású macskatelepet szeretne létesíteni. _ Mire jó az? — kérdezte csudál­­kozva munkatársunk. _ Hát öp nem tudja, hogy a szőrme­­kereskedelem legfőbb cikke manapság a macskaprém? A nemes vadak pusztuló­­ban vannak, az igazi prém nagyon rit­ka. A világon mindenütt működnek már macskatenyésztő telepek. Egy-cgy ilyen telep évente hátszáz prima szőrmét szállít. Persze csak fajmacskát nevelünk fel. Egy kabátbéléshez elég tizennyolc macskáprém. Most egy indiszkrét kérdést intéztünk a kereskedőhöz: — És a világpiacra milyen néven ke­rül ki a vajdasági cicús, mÍTe bunda lesz belőle? BÁCSMEGYEI NAPLŐ I9?6 április 11. A kereskedő még csak el sem pirult: — Mint orosz, vagy ausztráliai macs­ka, esetleg, ha a kuncsaft nagyon válo­gat, kékróka lesz a mlcusból. A szuboticai urinö tehát nyugodt le­het. Ha valaki megkérdi, hogy milyen szőrméből van a kabátja, büszkén ki­vághatja: — Afrikai zebu! Mert a jólneveit szuboticai macska­­prém nem nyávogja el magát. (-.) Tilos a párbaj Németországban Hivatalvesztéssel büntetik a párbajozó német tiszteket és állami hivatalnokokat Berlinből jelentik: A birodalmi kormány törvényjavaslatot készít elő, amelynek érteimében elbocsát­ják hivatalukból mindazokat a tisz­teket és hivatalnokokat, akik párba­joznak. A törvényjavaslatot április 26-ikán terjesztik a birodalmi gyű­lés elé. A császári Németországban ál­modni sem lehetett arról, hogy a kormány törvényjavaslatot terjesz­­szen elő az ott is elharapódzott pár­bajmánia ellen. A német birodalom Noviszadrol jelentik: A bacskonovo­­szelói csendőrség szombaton héttagú betörőbaudát adott át a noviszadi ügyészségnek. A banda tagjai április 3-ikán éjjé! Bacütonovoszelón betörtek Treuer Jakab kereskedő üzletébe, ahol 11800 dinár készpénzt és ötvenezer dinár értékű árut loptak. Ugyanezen éjjel még három betörést követtek el: Kripsz Vendel hentestől kétezer dinár, Mali Jakab élelmiszer kereskedőtől háromezer dinár értékű árut és Majov­­szki Lipótió! nyolcszáz dinár értékű lószerszámot loptak el. A csendőrség három őrjárattal vette üldözőbe a betörések tetteseit és egész­napos hajsza után április 4-én este Vukovár közelében, Torvinci község mellett, az erdőben akadtak rá a betö­rőkre, akik lopott csolnakon jutottak át a Szerémségbe. Amikor észrevették a csendőrök közeledését, a náluk lévő hot-Kuláról jelentik: A kulal csendőrőrs körzetébe tartozó Ruski-Krstur-i tanyá­kon gazdálkodik Rá ez Mihály negyven­kilenc éves földműves. Rácz az utóbbi időben rendkívül költekező életet folya­tatott, sokat ivott és többször bejárt Ku­­lára mulatni. Felesége, aki attól félt, hogy Rácz elherdálja a vagyonát, nem régen a férjével egy okiratot íratott alá, amelynek alapján megterlieltetési és el­idegenítési tilalmat jegyeztek be a te­lekkönyvire Rácz házára és birtokára. Rácz Mihályt nagyon elkeserítette az, hogy nem rendelkezhetett a vagyonával szabadon és emiatt fel is bomlott a jó­­viszöfiy férj és feleség között. A hit­vestársak napokon át nem beszéltek egymással. Csütörtökön hajnalban, mielőtt Rácz munkára ment volna, fel akarta költeni a feleségét, aki a tanyaház uccai szobá­jában aludt együtt hét éves Ilonka nevű kis lányával, inig a férj az udvari szo­bában aludt egyedül. Nagy meglepeté­sére az ajtót zárva találta, zörgetett s mikor nem nyitották ki. betörte az ajtót. A szobában nyugodtan aludt a kis lány, felesége azonban nem volt bent. Rácz íelköltötte a lányát s megkérdezte tőle, hogy hol van az édesanyja. Ilonka csak arra emlékezett, hogy este együtt fe­küdtek le, anyja még imádkozott, mikor gos vegyüléke volt ä maradiságnak és a modern haladás szellemének: régi erejében fönnállóit a junker­kaszt az ő szükkörii, középkori izü hagyományaival s közben megindult a nagyipari fejlődés és elpolgáriaso­­dás csalinem amerikai arányokban. A monarchia összeomlása ezt az utóbbi Németországot juttatta túl­súlyra. A német birodalmi kormány törvényjavaslata azt jelenti, hogy a junkerség Németországban csaknem teljesen elvesztette hatalmát és be­folyását. miből máglyát raktak és felgyújtották, maid futásnak eredtek. A csendőrök fegyverhasználatra készen, megállásra szólították fel a menekülő betörőket, mire öt ember megadta magát, mig a banda másik két tagja, két nő, tovább­szökött. Megvasalták az eifogottakat és folytatták a két nő üldözését. Hosszú és izgalmas hajsza után sikerült elfogni őket és azonnal megmotozták a két betörő-asszonyt. Kiderült, hogy az elfo­­gottak is férfiak és a női ruha alatt revolvert és tőrt rejtenek. Az áiruh’S betörők egyike Petrovics János dárdai lakosnak, a másik Petro­vics Sándornak mondja magát. A többi öt elfogott: Olaj István vukovári béres, Kokand: Sándor, Kokandi András, Ko­­kandi József oszijeki cigányok és Niko­­lics Jovo vukovári cigány. A csendőr­­ségnéí valamennyien beismerték a novo­­szelói betöréseket. a kislány elaludt. Arról azonban nem tudott, hogy az édesanyja mikor ment ki a szobából. Minthogy azonban előző este arról beszélgettek, hogy Ráczné Szomborba utazik, a kislány azzal igye­kezett megnyugtatni az édesapját, hogy az anyja talán Szomborban van. Rácz ezt a magyarázatot nem találta kielégí­tőnek, hanem a kislányt elküldte, hogy ikeresse meg az édesanyját, ő maga pe­dig a Szomszédba ment érdeklődni, hogy nem látták-e az asszonyt. Rácz Ilonka a házban kereste édes­anyját, mert az ágy mellett Ott találta kendőjét és a cipőjét, amiből arra kö­vetkeztetett, hogy az anyja nem mehe­tett el hazulról. Amikor a szobákban nem volt nyoma, be akart nyitni az éléskamrába. Ennek az ajtaja azonban nagyon nehezen, csak hosszú erőlködés­re nyílt ki. Benézett az éléskamrába, ahol eleinte csak annyit látott, hogy a kis négylábú zsámoly fel van dőlve. Be­ment, hogy megigazítsa a zsámolyt s amikor visszajövet szembe fordult az ajtóval, nagy megdöbbenéssel vette ész­re, hogy az ajtóba bevert kampósszö­­gön felakasztva ott van az édesanyja. Nyomban átszaladt a szomszédokhoz s értesítette az édesapját is, hogy mi tör­tént. Rácz hazafutott és mire a szom­szédok megérkeztek, a halott asszonyt már a hálószobában találták az ágira lefektetve. Az esetről értesítették a csendőrséget, amely eleinte abban a feltevésben volt, hogy öngyilkosság történt. Mikor a ha­lottat megvizsgálták, megállapították, hogy a fején, nyakán és a hátán súlyos tompa tárgytól eredő ütések nyomai vannak. Ez és a kis Rácz Ilonkának az előadása, továbbá Rácznak az a vallo­mása. hogy annak a szobának az ajtaja, amelyben felesége és kis leánya aludtak, kívülről volt bezárva, felkeltették a csendőrség gyanúját és a kulai csendőr-, őrs megindította a nyomozást. Kihall­gatták a szomszédokat, akik azt vallot­ták, hogy mióta Rácz korlátozva volt vagyona használatában, nagyon rossz viszonyban élt a feleségével, többször hangoztatta, hogy majd olyan asszonyt hoz a házhoz, áld nem akarja őt kifor­gatni a vagyonából. A felmerült gyanuokok alapján Rácz Mihályt őrizetbe vették. Rácz kihallga­tása során ártatlanságát hangoztatta s azt állította, hogy neki fogalma sincs, hogy miért akart az asszony megválni az élettől, ő azonban ártatlan halálá­ban. Rácz Mihályt a szombori ügyészség utasítására később letartóztatták és be­szállították a szombori törvényszék fog­házába. Jazz-háboru Európa és Amerika között Amerikát retorzióval él a jazz­zenészeket kitiltó államok ellen Newyorkból jelentik: A képviselő­­ház külügyi bizottsága most foglal­kozik Vaite coloradói képviselőnek azzal a javaslatával, amely a be­vándorlási törvényt olyan értelem­ben kivánja módosíttatni, hogy a külföldi amerikai konzulok tagadják meg a vízumot azoknak az államok­nak polgáraitól, ahová az üzleti utón levő, vagy szórakozásból utazó ame­rikaiakat nem engedik be. A javaslatot úgy a belügyminisz­térium, mint a munkaügyi miniszté­rium támogatja és annak tulajdon­képpeni célja megtorlással élni min­den olyan esetben, amikor amerikai művészeket kitiltanak európai or­szágokból. A külügyi bizottság előtt Paul Specht newyorki karmester kihall­gatáson jelent meg. Beszámolt azok­tól a rendszabályokról, am elveiket Angliában hoztak az amerikai mű­vészek ellen. Ezek a rendszabályok főként a jazz ellen irányultak. Spéciit előadása szerint egyetlen ellenvetés elégséges ahhoz, hogy Angliában lehetetlenné tegyenek egy amerikai művészt, ő például egyen­ként volt kénytelen művészeit An­gliába utaztatni és ott összetobo­rozni őket. Tizenhét zenekara van ma Európáiban, de az angol és fran­cia rendszabályok vállalkozását tönk­retétellel fenyegetik. Könnyel le­hetséges ugyanis, hogy más orszá­gok is követni fogják a példát. Az Egyesült-Államokban Specht szerint jelenleg kétezerkétszáz an­gol zenész van. A tartózkodási en­gedély nagyon sok esetben lejárt, még sem történt kisérlet arra, hogy deportálják az illetőket, holott kül­földön az elmúlt év alatt mindössze száznegyvenhárom amerikai művész kapott alkalmazást. Amerikai zenészkörökben bizo­nyosra veszik, hogy ha a képviselő­ház elfogadja Vaile képviselő javas­latát, akkor remélhető, hogy az ame­rikai jazz-bandok nyugodtan zörög­hetnek továbbra is az európai álla­­rn okban. ______________ Megnvilt VIXTÓRiA gramofon és 'emezáruhóí. Allendó hangverseny. Paje Knjundžiieva a. 4‘ (Mir vendéglő mellett.) 10729 a császárság összeomlásáig sajatsa-Hajsza szárazon és vizen hét betörő után Nőiruhás felfegyverzett betörőket, fogott a bacskonovoszelói csendőrség A tanyai asszony rejtélyes halála Hilvesgyilkosság, vagy öngyilkosság

Next

/
Thumbnails
Contents