Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-10 / 98. szám

1926 április 10. NRPRÓL HRPRR • a* Pangnak a gólyák Megenyhült a lég. vidul a határ És te újra itt vagy jó gólya madár. A gólya befutott az, utolsó légvonattal és ezzel kezdetét vette a tavaszi szezon. Elsőnek egy fiatal házaspár ereszére szálat és vidáman elkezdett kelepelni. Minden hátsógondolat nélkül, csupán pi­henési szándékból cselekedte, de a ház­beliek félreértették a vizitet és a fiatal­asszony sepriinyéllel kergette cl portá­láról a jómadarat. — Mész a fenébe? — kiabálta rá ha­ragosan — nem kellesz nekünk! Szegény gólya sietve szedte az irhá­ját és a szomszédos épület erkélyére ereszkedett le, amely mögött egy leány­zó lakott. Az egész ucca röhögött; ami­kor a nő kikukkantott az ablakán és fel­háborodásában egy gyertyatartót vá­gott a csodálatos madárhoz, — Jaj, jaj, ilyen szégyen — sikoltoz­ta magánkívül és a gólya undorral me­nekült tovább. De a boldogtalan mada­rat séholsem látták szívesen és lépten­­nyotnon üldözték: mindenféle goromba­ságot kiabáltak rá és egy idősebb ur az- j zal fenyegette meg, hogy bizisteu lelövi, ha hozzá be meri tenni a lábát. A gye­rekek -kíváncsian meresztették fel a le­vegőégbe ti szemüket és csecsemőt ke­restek a gólya szájában, mindegyik azt 'állította, hogy ö látja, igen, igen -rózsa­színű pólyában van a kicsi es cucli lóg •ki á szájából. És kövekkel -hajigálták meg a gólya farkát, inig azt ordították: —- Ne merd idehozni! Nem kell több testvérke! Hja, ezek a gyerekek örültek, hogy már a világra születtek, egy fix pozíció­ba és el tudta őket helyezni a gólya napú — Huszonötéves koromban megnősül­tem. A feleségem jóházból való, szép urilány volt, aki házasságunk harmadik napján kijelentette, hogy egészsége ér­dekében a tenger mellé kell utaznia. En­gem az egzisztenciám ideköíött. ellát­tam tehát pénzzel és az asszony két hó­napot töltött a Keleti-tenger partjai mellett. Amikor hazajött, állandóan ud­varlókat tartott, bárokba járt a barát­nőivel és táncolt hajnalig. Adósságokba keveredtem, majd beleőszültem a gon­dokba. Többször könyörögtem előtte, bőgj- -szeretném, ha gyermekünk volna. De ő c-sak kinevetett. Egyszer aztán így szólt: — Jó, nem bánom, de meglátja, nem lesz sok köszönet benne! Mikor a gyermekem megszületett, nyomban tudtam, hogy nem az enyém. Gyanúmat, közöltem is a feleségemmel, aki nyeglén a szemem közé kacagott: — Talán igen, talán nem .. A kakukkfiókát mégis fel-neveltem. A törvény kötelez. El akaTtam válni, nem tudok. Az asszony pedig vígan él és do­hálja a pénzemet. A többi férjek még siralmasabb histó­riákban számoltak be sorsukról. Keser­vesen panaszkodott két agglegény is, akik mint rendkívüli tagok vettek részt a gyűlésen és a tartásdijak ellen tilta­koztak, mert sokszor azt se tudják, hogy tényleg saját gyermekük után fi­­z-etik-e a -szerelmi sarcot. — A férj a kocsit huzza és a bakon a nagyságos asszony ül! — jelentette ki egy elkeseredett férj és elhatározták, hogy ha ők már el is vesztek, legalább a fiaikat fogják megmenteni és olyan szellemben nevelni, hogy női ravaszság ne foghasson rajtuk. A gyűlés emelke­dett szellemben ért véget. A férjek a ka­puban igy búcsúztak egymástól: — De meg ne mondja a feleségemnek! — és a becsületszó védelme alatt haza­ballagtak. (-.) Merényletet terveztek a romáé király ellen A nagyhétben akarták a tervet végrehajtani Bukarestből jelentik: A sziguran­­za egy Schröder nevű ember után nyomoz, akiről azt az értesülést kapta, hogy a király elleni merény­let szándékával Bukarest felé in­dult. A sziguranzának adatai vannak arról, hogy már a nagyhétben akar­lak merényletet elkövetni Ferdinánd király ellen, de akkor a terv közbe­jött akadályok folytán meghiúsult. A titkosrendőrség abban a feltevés­ben van, hogy a merénylők most újból akarnak kisérletez.ni és ezért a legszélesebbkörü intézkedéseket hajtja végre a király biztonsága ér­dekéiben. Schröder felkutatására eré­lyesen folyik a nyomozás. Elhalasztották a „Norge“ indulását Kingsbayben készen állnak a léghajó fogadására jobb úri családoknál, majd bolondok let- j tek volna a mai nehéz gazdasági hely­zetben még kon-kurrenciát is venni a nyakukba! r Vándorolt a gólya ház-ról-házra, akár a kéregető népikék, de mindenhonnan kirúgták, vagy bezárták előtte gondosan az ajtókat, még a -kéményszelepeket is, nehogy egy óvatlan pillanatban bemász­hasson. Majdnem sírva fakadt, amikor összetalálkoztunk. — Igazán úgy bánnak velem, akár egy rablóval — panaszkodott — félnek tőlem az emberek. Azelőtt majd szét szedtek és könyörögtek egy kis protek­cióért, hogy kisbabát hozzak az ágyuk­ba, most meg el akarják vágni a torko­mat. Borzasztó állapotok. Elfogom vesz­teni a kenyeremet, az idei szezonban Rómából jelentik : Pénteken kora reg­gel ugyan kedvező volt az idő, de már kilenc’ órakor, amikor Amundsen re­pülőgépének fel kellett volna szállni, erős szél kerekedett, úgy hogy Nobile ezredes nem mert vállalkozni arra, hogy a „Norge“-t elindítsa. Ettől kezdve az­után a szél egyre növekedett, úgy hogy valószinüleg csak pár nap múlva indul­hat el a léghajó, mert a gyakorlott idő­járás-szakértők szerint valószinüleg na­pokig fog még ez a szél tartani. Kingsbayból érkező jelentés szerint a „Hobby“ szállitóhajó mingyárt oda­­érkezése után Svalbardnál befagyott a fjord vizét elborító jégkéregbe. Sokáig hiába próbálkoztak a hajó kiszabadítá­sával, míg azután végül egy nagy vihar következtében felengedett a jég és a Hobby folytathatta útját délfelé s magá­val vitte az első postát a tél beállta óta. A kikötőárbóc és a hangár, ame­lyet a léghajó számára itt építenek, már majdnem készen van. A húsvéti puccs három részesét elfogta a hatinai határőrség Csónakkal jöttek át a Dunán — A három letartóztatottat azzal gyanúsítják, hogy részesei a Budapesten leleplezett puccsiervnek — Ä fiatalkorúak azt állítják, hogy eltévedt mohácsi kirándulók még egy fél csecsemőt se tudtam elhe­lyezni, hogy a hármas ikrekről ne is be­széljünk. Ekkor arra jött egy fiatal házaspár. Az asszony egy bolyhos kiskutyát ce­­pelt az ölében. — Aranyos, édes csibikém! — gügyö­gött a ronda ölebhez és o-rronpuszllta. A vén madár megvetően kelepelt utá­nuk. Mert a kiskutyát uein a gólya hoz­za. A kiskutya természetesen jön a vi­lágra. „A férj a kocsit huzza és a bakon a nagyságos asszony ül“ ! Az elnyomott férj majdnem olyan klasz­­szikus jelenség, akár az anyósvicc, vagy a Nóé bárkája, de hogy az Elnyomott Férj meg merjen mukkanni és egyesü­letbe tömörüljön, az valóban példátlan jelenség a világtörténelemben. Három­száz bécsi papucshős jött össze az el­múlt héten és ünnepélyes keretek között megalakították az Elnyomott Férjek Li­gáját. Senki -se nevetett a markába, a mikor az elnök — egy férfi, akit a fele­sége eddig háromszor juttatott a téboly­dába —- megalakuljak 'jelentette ki az egyesületet és elhatározták, hogy utol­só lehelletükig küzdeni fognak az asz­­szonyi zsarnokság ellen. Ezután sorja előadta mindegyik a maga kálváriáját. Hajmeresztő dolgok kerültek napfényre. Egy idősebb családapa megrendítő drá­máját igy mesélte el: Batináról jelentik: Mialatt Budapesten folyik a nyomozás azok ellen a letartóz­tatott fiatalemberek ellen, akik a hús­véti ünnepek alatt állítólag fegyveres betörést terveztek Jugoszláviába és Csehszlovákiába, az S. H. S. királyság területén a batiuai határszolgálattal is meg­bízott dunai vámőrség három fel­­fegyverzett fiatalkorú magyar ál­lampolgárt fogott el, kik gyanús körülmények közt jöttek át a hatá­ron. Április 7-ikén estefelé a szürkület be­álltával az egyik batinai vámőr egy csónakot fedezett fel a Dunán körülbe­lül egy kilométernyi távolságra, közel a jugoszláv parthoz. A határőr a csó­nak felé közeledett és a csónakban ülő három fiatalembert felszólította, hogy kössenek ki. A csónakban ülő fiatalemberek a felszólításra láthatólag megijedtek és szökni próbáltak, csak amikor a határőr már fegyverét akarta hasz­nálni, adták meg magukat és kikötöttek. A totónak kikötése után meglepő lát­vány tárult a határőr elé. A csónak fenekén egy csomó fegy­ver, revolver, karabiner és az ezek­hez való töltény volt elrejtve. A határszolgálatot teljesítő vámőr a három serdülő korban levő fiatalembert azonnal őrizetbe vette és bekísérte a batinai főszolgabiróságra, ahol Ojkics főszolgabíró azonnal megkezdte kihall­gatásukat. A kihallgatás során a gyanúsan viselkedő és kellő iga­zolványokkal nem rendelkező fiatal­emberek mohácsiaknak mondották magukat és kijelentették, hogy csu­pán dunai kirándulást tettek és köz­ben csónakjukkal a jugoszláv part közelébe tévedtek. Az egyik fiatalembernek Schmidt József a neve, a másik két fiatalembernek a nevét a nyomozás érdekében egyelőre (ltokban tartják. A nyomozás során Ojkics főszolgabí­ró elsős'orban azt akarja megállapítani, hogy a három felfegyverzett kiránduló ! nem tartozik-e a Budapesten letar­tóztatott puccsisták társaságába. A letartóztatottak ezt állhatatosan ta­gadják, 5. oldaL azonban a főszolgabíró arra való tekin­tettel, hogy fegyvereket és nagymeny­­nyiségü lőszert találtak náluk, nem fo­gadhatta el védekezésüket, hanem to­vább folytatja a nyomozást annak meg­állapítására, hogy az elfogott fiatalem­bereknek nem volt-e valamely politikai céljuk. Tekintettel arra, hogy a Budapesten leleplezett puccsterv résztvevői js nagy­részt fiatalkorúak és ugyanezek egész fantasztikus és gyerekes módon tervez-, tek fegyveres betörést az utódállamok­ba, a batinai nyomozás elsősorban an­nak megállapítására irányul, hogy a Budapesten leleplezett puccsterv fantasztái és a Batinán letartózta­tott magyarországi fiatalemberek között nem áll-e fenn kapcsolat. Erre a feltevésre való tekintettel a batinai főszolgabíró jelentést tett az esetről a szombori alispáni hivatalnak és államügyészségnek, valamint a bel­ügyminisztériumnak és a nyomozás be­fejezése után a gyanúsítottakat át fog­ják száHitani a szombori ügyészség fog­házába. Harc a sztarakantzsai polgármester ellen Fánics Anta! nyilatkozata Sztarakanizsáról jelentik : Panics An­tal polgármester ellen, mint megírtuk, a dobrovoijácok a napokban tüntetést rendeztek és követelték, hogy hagyja el helyét. A Bácsrhegyei Napló munkatársa a tüntetéssel kapcsolatban kérdést inté­zett Panics polgármesterhez, aki az ellene folyó akcióról a következőket mondotta: — Ellenem és a város vezetősége ellen évek óta rosszindulatú támadáso­kat intéznek. Ennek a támadásnak poli­tikai háttere van Amióta én, mint Sztarakanizsa város polgármestere, radikális párthivek akaratából, a több­ség kívánságára el mertem vállalni Agbaba mérnökkel szemben az elnöki tisztséget, azóta minden fegyvert és esz­közt felhasználnak ellenem Agbaba és hívei. Két év óta állandóan folyik az intrika ellenünk, egyik panasz a mási­kat éri a minisztériumoknál és felettes hatóságaimnál. A belügyminiszternek és Zsivkovics Ljubának személyesen is beárultak, a vizsgálatok azonban semmi terhelő adatot nem találtak ellenem. Az eredeti panasz úgy hangzott, hogy ma­gyaron vagyok és szerbfaló — én, aki sohasem tettem külömbséget vallásuk vagy nemzetiségük miatt a polgárok között. Mivel ezzel a panasszal nem tudtak célt érni, azért kapkodtak újabb jelszó után: visszaélést emlegettek a városi gazdálkodás terén. Azt azonban elfelejtették, hogy az volt az igazi város- Kárositás, amikor 1921. évben éppen Agbaba úrtól vásárolta meg a város a villanytelepet, majdnem másfél millióért és a telepre 1924. évben a város 450.000 dinárt fizetett rá, 1925. év április 1-én pedig kénytelen volt a vá­ros az egész telep üzemét beszüntetni. Az ellenem kért vizsgálathoz a ta­náccsal együtt én is hozzájárultam, sőt nyomban a gyűlés ulán táviratilag kér­tem felettes hatóságaimtól a vizsgálatot, melyet három vármegyei kiküldött tar­tott meg a belügyminiszter utasítására. A négy napos vizsgálat az én polgár­­mesteri működésem egész idejére kiter­jedt. A vizsgálat eredménye előttem ismeretlen ugyan, de mert ismerem önmagamat és munkatársaimat, biztos vagyok abban, hogy teljes elégtételt fogunk kapni méltatlan meghurcoltatá­sunkért A sajtóban a kanizsai közigaz­gatás ellen nagy hűhóval legújabban megirt cikkek nagyrészt nem az én polgármesteri működésem idején tör­tént eseteket sorolnak fei, mint pl. „a cukorrépa termést“, „az eltűnt széna titkát", „az ügyvédi költségeket“, rész­ben pedig jelentéktelen eseteket fúj­nak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents