Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-09 / 97. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926. április 9. Három nagy zeneszerzőről A süket Beethoven füzetei — Verdi] első zongorája — Massenet a humorista Münchenben most jelentetik meg Beethoven hires »füzeteit«. Ezeket a füzeteket (és palatáblákat! akkor használta a nagy és boldogtalan Zeneszerző, mikor látogatóival már nem tudott be;szélűn teljesen megsüketedett, 1818-tól ' kezdve, mikor már a trombitákat, a hbrísonákat sem hallotta. Ebben az időben egy lépést sem tett a *füz'etek« nélkül, mindig magával vitte őket. kóta-papiriaivai együtt s aki meg-! szólította, otthon vagy a színházban, annak átnyújtotta, hogy írja oda, mit akar mondani. — Beethoven — írja John Russe, aki gyakran meglátogatta öt Ausztriában — állandóan magánál tartott egy fekete táblát, vagy füzetet s írásban társalgóit látogatóival. Füzetjébe, noha az nem volt megvonalozva, belejegyezte minden gondolatát, mely eszébe villant. Ezek a jegyzetek egy más zenész számára értéktelenek. Pusztán ő tudott kiigazodni e sok pont és kör között, melyből a legcsodásbbb melódiáit fejlesztette ki. E füzeteinek viszontagságos sorsuk (volt. Először Schindler kezébe fkerültek, neki adta át a mester, hogy megjutalmazza őt baráti gondosságáért. Ekkor még 400 füzetről tudtak, de Schindäer burcolkodás közben elhagyta őket, sokat meg is semmisített, mert olyan mondatok fordultak elő bennük, melyeket méltatlannak tartott a közlésre. 137 füzet maradt. Ezeket a berlini könyvtár vásárolt* meg alkalmilag és noha nem teljesfek, megbecsülhetetlen adalékokkal járulnak hozzá Beethowén lelki életének megismeréséhez. * A Loggione cimü olasz zenei lap, kedves történetet nteesél el Verdi gyermekkorából. Azon a kezdetleges spinéten, melyen a zeneszerző kisgyerek korában tanult, egy fölirást fedeztek föl. Telistele helyesírási hibákkal. Egy egyszerű asztalostól származik, aki annak idején ingyen javította meg Verdi spinétjét. A fölirás igy sfcól: — Én, Stefano Cavaletti alakítottam át ezt aj spin étet és javítottam meg a pedálját is, ingyen, mert láttam, hogy a kis Giuseppe Verdi milyen remekül zongorázik ezen a hangszeren s nekem ez is elég fizetség volt. Anno đomini 1821. * Massenet nem Igen tudott védekezni a műkedvelők rohama ellen. Egy kezdő sziné&zjnö rábírta arra, hogy meghallgassa öt, mikor a Manón románcát énekelte egy hangversenyen. Az énekesnő a száma után irulva pirulva, lámpáiázásjan rontott a mesterhez, ki egy széken ült: — Ó mester, hogy dobog a szivem. Látom, hogy itt volt. Igazán hallott? Az elejét? . , . — Én gyermekein >—1 jelentette ki Massenet — sem az elejét, sem a közepét, sem a végét nem hallottam. Itt voltam. De bedugtam mind a két .fülemet. A becsvágyó mamáit is megkörnyékezték őt. Elcipelték hozzá leányaikat s zongoráztatok velük. Egy ilyen alkalommal Massenet helyeslőén bólongatott, nézte a kislányt, a jövendő zongoraművésznőjét, ki lájaasan nyütte a billentyűket. — Helyes —- mondogatta — nagyon helyes. Miután befejezte a Szonátát, a mester a leány anyjához fordult: — Helyes, nagyon helyes. Gratulálok. —< Sióval, mester, valóban azt his^i?... — Hogyne. Úgy látom, hogy a kedves leányának kitűnő nevelése van. Kitűnő vallásos nevelése. — Hogy méltóztatik ezt érteni? — Bibliai tehnikája van. — Néni' értem, mester. — Pedig egyszerű. A balkeze sohasem tudja azt, hogy mit csinál a jobb... Föltétlenül a mennyországba jut... Színházi kistükör Shakespeare stratfordi színháza leégett — Moliére orvosa I A Memorial Theatre, melyet a költő születési helyén, Stratfőrdban építettek, I .az ünnepi eílőjadáfsiok céljaira, leégett, mint az a másik színház, a Globe Theatre, melyről Shakespeare beszél. Mire tüzlármát vertek s kivonultak a stratfordi tűzoltók, — szem szerint 12-en — a történelmi ürinház már a lángok martaléka lett. Szerencsére sikerült a múzeumba fölhalmozott legendás értékű kéziratokat, ereklyéket, arcképeket mind megmenteni. A legnevezetesebb adalékok ebben a kincseshézban voltak fölhalmozva. Többek közt Droeshont-nak, a költőről festett eredeti arcképe is, melyet Shakespeare egyetlen hiteles képmásának tartanak a szakértők. A színház mellett lévő múzeumból a tizenötezer kötetből álló könyvtárat a biztonság okáért most áthelyezték a Memorial Lecture Roomba, mely a színházzal szemben van. Negyvenhat esztendő óta ebben a színházban tartották minden esztendőben, április 23-án Shakespeare születésnapján a emlékünnepen 'detóduítak világ minden részébői a siratford-unon- Avoni Hattyú tisztelői, kik felvonáskézökhen nézték az Avon liuláámajit. A kis angol városka lakóinak nagy kárt jelent a színház leégése, mert az idei díszelőadás elmaradt. Adam Bridges, a színház igazgatója ép a múlt héten kezdte meg a próbákat *: Miliére szatírájának legmérgestebb nyilait tudvalévőleg az orvosokra lődöztek. Olyan kérlelheteetlen düvel, olyan engesztelhetetlen gyűlölettel korbácsoltaostorozita a különböző doktorokat, felcsecserekedett, hogy a mai ember szinte nem is tudja megérteni őt; Mi ennek az alapja? Lenottre, a francia történetíró egy értekezésében kimutatja, hogy Moliére orvosgyülölete nem egyéni szeszély. Azok az alakok, akiket kipelengérezte, valóban éltek s többé-kevésbbé rászolgáltak a szatírájára. Egyik ilyen alak, ki Moliére mintájául tekinthető, a tizenhatodik században működött, a| híres-nevezete^ Charles de L’orme. Ez a gyógyszerek, a különböző Írók helyett mindenféle fucsa egészségügyi rendszabályokhoz menekedett. Bogaras ember volt. Mikor a dögvész! dühöngött a betegeivel, csak saját testi épségére gondolt, bőrruhát varratott magának, mely egész testét betakarta, bőrálarcot viselt s egy óiási müorrot, mely távol tartotta tőle »az ájer fertőzetst«.Állandóan fokhagymát rágcsált, tömjénnel füsftöltette magát, rózsaszín medicinát ivott, melynek összetételét senkinek sem árulta el. Egész nap gyaloghintójábán ült, melyet vastag gyoccsal bélelhetett ki s gyolcs-függönyökkel függő*, nyözött el Parazsat égetett benne. Éjszaka pedig menyezetes, fügjgönyös ágyában aludt, hogy védekezzék ai nedvesség ellen. Csak vizet ivott. A bort száj öblögetésre használta. Elérte az emberi kor legvégső határát. Az a hír terjedt el róla, hogy sohase mfog meghalni. Kilencvenéves korában elvett egy fiatal lányt, akit el is temetett, mint valamennyi páciensét . . . Ami egy orvostól mégis csak szemte-Ü jvsm.Ijí... A legboldogabb drámairó Igazi halál a színpadon Raymond Russel, a francia Író a legboldogabb szerző az egész világon: minden darabját, melyet ir, azonnal előadja, bármelyik színház, bármelyik színtársulat, bármelyik színész, akit kiválaszt: Ezt a csodálatos szerencséjét az a körülmény .magyarázza, hogy Russcl ur sok százmillió frank tulajdonosa, valóságos nábob, ki maga se tudja, mennyi pénze vau. Mikor ez a furcsa milliómos rá un az előkelő társaságokra, a nemzetközi .szórakozásokra, visszavonul költői magányába s színdarabot fabrikál. Elvégezve munkáját Párisba ráadni és ott nem előszobázik, nein kilincsel a színigazgatóknál, hanem kibérel egy színházat, egy társulatot, azt, melyik a leginkább tetszik neki és előadja müvét. Szabad bemenet, mindenkinek szabadjegye van. A taps azonban kötelező. Russel mindegyik müve rengeteg pénzbe kerül, annyiba, amennyiből egy egész szinház megélhetne egy. évadban, de ő fizet és neki meg se kottyan. Eddig a következő színdarabjait adták elő, melyek a közönséget épp, úgy mulattatták, mint ,a kritikát: Locus solus. A napok pora. Csillagok világában. Már a cimeik is mutatják, miről íéhet itt szó. Ha a kritika hallgat, ő beszél helyette .és kibéreli az újságokat. Maga diktálja az ő róla szóló kritikáikat. Egyet itt közzéteszünk: — Ez a drámairó, akit hivei bálvár nyoznaik és ellenségei vadul támadnak, a jelenkor egyik legerősebb koponyája, lángoló vérmérséklet és igaz művészet párosul benne s olyan reményekre jogosít, mint még eddig senki. Raymond Russel egyébként állandóan figyelmezteti ellenségeit, hogy vigyázzanak magukra. Ilyen hirdetéseket tétet közzé a lapobtan: — Russel ur igaz sportember is, kitünően boxol és negyvenöt aranyérmet nyert céllövésért. A kritikusok tehát vigyázzanak. El kell ismernünk, hogy nem mindennapi tehetség. Valóban méltó a huszadik század szelleméhez. A teteijébe meg van az a jó tulajdonsága, hogy legalább őszinte. * Toursban utóbb a színpadon a Carment alakító színésznőt a darab szélivé ás lm es végjelenetében valóban megsebesítette a partnere. A színésznő elájult, de szerencsére semmi komolyabb baja nem esett. Pár nap múlva íelgyó gyűlt. Az (ilyen Jwlec’i ;k a színpadon, hol álom és ébrenlét, költészet és valóság csodálatosan egymásba olvad, eléggé gyakori. Mac Ready a hírneves angol színész a Macbeth előadása alkalmával csakugyan megölte, azt a színészt, ki a. színpadi áldozatot alakította. Garrick, Shakespeare csodálatos ábrázolója sohasem talált színésznőt, ki Desdemona szerepére vállalkozott volna, mert Garrick annyira átélte a dühöngő mór leikitusájdt, hogy hitvesét valósággal fojtogatta. Baron, a francia drámai színész,' belehalt abba a sebébe, melyet mint Don Diego személyesitője kapott a színpadon, mikor a Cidben lábával visszaütötte Don Gormas kardját. De.ufcvbb példa is megannyi akd. Newyorkbu, 1913-bn Garaldina Farror — szerencsére könnyen megsebesítette Garusot, akivel Toscában énekelt. Franciaországban 1898-ban Moumet-Sully, Richepin Mártírjának bemutatóján majdnem meghalt azon a ke-, reszten, melyre kartársai isten igazában fölszögezték. (Nem kell az ilyet kollegáikra bízni!) Prágában pedig Benőni az ünnepelt színésznő a Rómeó és Júlia utolsó jelenetében igazán a szivébe dötfe a töri. Mikor a függöny legördült halálos veszedelemben volt... % «f cxérumierraelő intézet SUBOTICA Telefon 60 Szállít mindennemű szérumot Ó9 oltóanyagot liget» olesil) áron. Díjtalan hórmegállapitás és felvilágosítás 932 szlAvia ^ BEOGRAD, KRALJA PETRA UL. 13. ^ (A NARODNA BANKÁVAL SZEMBEN) BUTORLERAKAT A VILÁGHÍRŰ I. 0. K. SZ. művészi kidolgozású és ugyancsak a polgári igényeknek megfelelő, szolid kivitelű bútorok. Hálószobák, ebédlők, uriszobáb, szalongarniturák és minden, ehhez a szakmához tartozó bútornemek. — A vállalat átvesz templom, iskola, iroda, kórház berendezéseket, portáló kidolgozásokat, karosszériákat stb. NAGYON MÉRSÉKELT ÁRAK! Ha Beogradba jön okvetlen látogass©» meg berniünket!
