Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-07 / 65. szám

1926. március 7. r}jICSMEGYEI NAPÚI boldogult Sau Marco hercegnőről- uccát hogy látta a hősi szűz elitéltetését, sőt ast is, hogy felesége vau.­Nem inkább figyelemre méltó ez a feladvány: — Mint az a futár, aki megviszi. az angol hatóságoknak a spanyol »-győzhe­tetlen armađia« megsemmisítését, beszél­jétek el történelmük e dicső mozzana­tát. — Most nincs pénzünk — így mond­ta többesben. Mindig a -gazdává nevében is ö be­szélt. * És ilyen zsenimének bekerültek a dutviba. Nem csoda, hogy amikor a neveztek el Budapesten, mindenki szí­vesen terjesztette az alábbi szerény meg­jegyzésemet: — Erre..,az utcára■ szükség volt. Egy Markó-ucca nem tudja lebonyolítani a forgalmat. 15. oki a! erőszakkal elnyomni nem szabiid, A mai iskolai rendszer felette alkalmas a gyer­meki akarat cluyomására, sőt * szülöií nagyrészt is' hajlamos erre. Mindig; meg kell hallgatni, hegy. i gj érmék nij akar, de meg kell kérdezni, hogy azt mivel indokolja. Azután júiiidüiátti és megértő, nem pedig terrorizáló vitába kel! szállni a gyerekekkel. Payot az erős De Franciaországban is kiképeztek néhány mulatságos iskolai feladatot. Az egyik tétel szórul-szóra igy szól: —- Képzeljétek el, hogy egy ucca vagytok és meséljétek el eniléketeiket. Egyik kisleány a következőkép oldot­ta meg azt a nehéz feladatot: — Valamikor hepehupás voltam, de azóta kikövetkeztek. Most általában jól érzem magamat . . . Portrék a nagy magyar kavarodásból IV. Rába Dezső A háborúban W.indischgraeíz Lajos herceg összekerült egy rokonszenves fráto! hadnaggyal. A herceg megkedvel­te a hadnagyot s • később a privátéfet­­ben is megtartotta maga mellett. Ezt a fiatalembert Rába Dezsőnek, hívták. * Rába Dezső múltjában volt egy sötét folt, amelyet talán inkább lehetne. sárga foltnak nevezni, mint. sötétnek. Rába Dezső papája ahhoz a vallásfelekezethez tartozott, amelynek tagjait a legnagyobb liberalizmus idején se vették fel a Na­­dosy igazgatása a'att álló Országos Kaszinóba. Rába Dezső is ezzel a szü­letési hibával jött a világra é,s ezzel a születési hibával csinálta végig a hábo­rút Katonatisztnek jó volt a sárga folt­tal is, de hercegi titkárnak kevés-bőé. Egy szép napom Rába Dezső megjelent a rabbinál és kijelentette, hogy ki akar férni. A rabbi előbb híjén a hagyomá­nyokhoz kiabálni kezdett, majd dühös hangon a következő kérdést intézte az egyház Iliiden fiához: — Miért akar kitérni maga istente­len?! Ez csak -egy -olyan szónoki kérdés, amire a hívek ugyancsak konvencionális alapon azt szokták válaszolni: — Meggyőződésből. A rabbik őrülten pukkadnak ettől a felelettől, bár megszokhatták volna, olyan régen szegezik a mellüknek. Rá­ba Dezső eltért a szokástól és a pap­nak a következőket felelte: — Kitérek azért, mert ez a feltétéie annak, hogy herceg Windischgra;etzné! titkár legyek! — Ezért ne térjen ki! Hitvány anya­gi javakért! — Miért? Hogy ez a kitűnő pozíció is kereszténynek juss-on? Ekkor még erősen demokrata akcen­tussal beszélt Rába Dezső és szeretett kérdésekkel felelni. * Mint kitért zsidó * mint hercegi tit­kár gyors egymásutánban futotta meg az egyes stációkat. Két év múltán kezd­te! letagadni terhelő származását, a leg­jobb zsentrikörökke! érintkezik és d monoklit csak akkor veszi le a szemé­ről,' amikor egyedül van. Előbb kezd a nagyságos urakkal tegezödni. aztán a mékóságosokfcal, végül a kegyelme­sekkel. Hogy méttóztUiiol, kegyelmes uram?« De Nádosynak már nem is mondja, hogy méltóságom uram, csak igy baráti alapon: »Hogy vagy, Imre bátyám?« Erre a pertura volt a legbüsz­kébb. * Letartóztatása, előtt két héttel párat­lan fölénnyel és nonsaUüccal diskuráit egy prívát-társaságbau. ahol e sorok írója is jelen volt. Még arról is beszél­géfer. hogy nincs Pénze. A gyermek és az iskola A Bánáti Közművelődési Egyesület matinéján dr. Védi Latos előadást tartott az is­koláról és a gyermekekről. ■ Ennek a rendkívül érdekes előadásnak kivonata az aláb­bi cikk. Egy legenda szerint Dante a »Pokol* megírásához akkor kapta az első im­pulzust, mikor a Vezúv kráterébe bele­nézett. Mikor én egyszer ráhasaltam a Vezúv csendesen pipázó kráterére, ne­kem nein a tulvilági pokol, hanem a földi pokol: az iskola jutott az eszembe. A lényegében még ma is fennálló kö­zépeurópai iskolarendszer a tizennyol­cadik század pedagógiájának eredmé­nyein és főleg az állam nacionalista és imperialisztikus céljainak szolgálatára épült ki. Azóta a változás semmiesetre sem olyan mérvű,-mint a tudomány Ha­ladása. A legtöbb középeurópai államban az iskola az állam hamupipőkéje. A pénz­ügyminiszter urak legszűkebb kuckója az iskolaügy rubrikája. Az iskolák rendszerint a városók legszűkebb ut­cáiban, szűk, sötét és egészségtelen ka­szárnyákban vannak elhelyezve. A mintaiskola Húsz év előtt részt, vettem a német reformerők pedagógiai kongresszusán. Ott összeismerkedtem prof. 11. Lietz­­cel, a reformmozgalom leikével. Megin­vitált, nézzem az ő »Landerzichungs­­heim«-ját, vagy másként a »Waldschu­let«. Iskolája három tagozatra oszlik, az elsőbe a hét-tiz évesek, a második* ba a tizenegy-tizenöt évesek, a harma­dikba a tizenöt-tizennyolc évesek tar­toznak. Mindhárom iskola a Harz-ban van, csodaszép erdők mélyén. Egy szeliös, napsugaras központi épületben vannak a tantermek és étkezők. A .ta­nulók családokra oszlanak, a családfő mindig -egy .tanítói Mindén-család kü­lön házban lakik, amelynek minden be­rendezési tárgya ott készül a tanulók segítségével. A telepen minden iparág­nak van egy-egy mestere. A telephez tartozik néhány hektár földbirtok, te­henészet, saját villamostelep, mindezt házilag kezelik. A családok együttvéve adják a >Schulgemeinde«-t, a három ta­gozat együtt a »Schulstaat«-ot. A köz­ségeknek van képviselőtestületük, az államnak parlamentje van, a parlament állapítja' meg az állam« költségveté­sét és zárszámadását. Szóval valóságos kjs köztársaság. istentiszteletek a szabad ég alatt A vasárnapon kívül ielekezeti ünne­peket nem ismernék, de mindennap a főépület előtt százéves tölgyfa koroná­ja alatt, mikor az áldozó nap utolsó su­garai színesre festik a faleveleket, az isten szabad ege alatt festői csoportok­ban heverészve lélekemelő istentisztele­tet tartanuk. Ez abból áll, hogy valame­lyik csa’ádfö magyarázatokkal k!­­sér egy rövid részletet valamelyik irodalmi remekműből, Klopetsek Dante vagy Goethe vallásos -áhítatot gerjesztő valamelyik részletéből. Vallásoktatás az iskolákban Elfogult, sót eltévejyedett pedagógus az, aki a vallistanitás megbecsülhetet­len értékét a gyermekek nevelésére fel nem ismeri és azt a nevelés birodalmá­ból kiküszöbölhetőnek tártja. Cszk nem szabad 'á hitét gyönyörű koncepciójából kiforgatni és beletiizdelni tudományta­lan babonákká!,.. Teljesén kizártnak tar­! tóm, hogy belátható időn belül a vallás hatalmas erejét az emberiség erkölcsi nevelésénél nélkülözni tudnák. A gyer­mek lelke a nagyok iránti misztikus csodálattal van tele, amely tökéletesen alkalmas az istenhit felemelő és poe­­tikus elemeit felvenni és azt egész élet­re kihatóan megrögziteni, ha az; c he­lyes formában történik. De a katekizmus és a templomoktatás erre nem alkalmas, ellenkezőleg eltá­volítja a gyermeket a hittől. Csodálnám, ha az egyházaknak nem tűnt volna fel, hogy az ifjúság nagyrésze, amint kike­rült az iskolából, templomkerüiővé, he­lyesebben hitközömbössé válik. Ha az ifjúságba akként önfenénk bele az isten­ség fogalmát, hogy az isten a világ be­tetőzése, a természet nagy - postulátmna, hogy a világ az istentől el nem választ­ható, anélkül el sem képzelhető: akkor nem volna szabad az iskolában elsza­­vait-atni Berzsenyi ódáját: Isten, kit a bölcs iángesze föl nem ér«. Hogy hoz­hatjuk' mi közel az istent-a gyermek naiv leikéhez, ha azt a bölcs lángesze sem éri fel. Ellenkezőleg: nincs olyan böl cs lángész, amely a világot isten nél- j kill elképzelni tudná. Az angol Reddy-, illetve a német Lietcz-féle iskolákban a tanítás negyven perces szakokra van beosztva, kunondott tankönyvek nincsenek, : csak könyvek vannak. A tanító, aki együtt él tanitvá­­nyaival, azokat tökéletesen ismeri, a gyerekek szüleit viszont egyáltalában nem ismerik, társadalmi. állásukra nincs rovatunk. Nálunk fordítva van: a tanár tir a gyermekeket rendszerint nem is­meri, de a papát, pláne ha gazdagember, vagy befolyásos politikus jobban ismeri. A liszt és a kultúra A tanító nem azért ül az iskolában, hogy leckét adjon fel és rejtelmes szá­mokat Írjon a noteszbe. Az éri gyermek­koromban a lisztet . osztályozták igy: O-.ás, 1, 2, 3 és íussmehl. A kultúra hala­dásával a liszt osztályozása is fejlő-’ dött: ma már van dupla-nullás, és 9—10-ig differenciált lisztminőség és ezeknek még alosztályai is. Az iskolai kiasszifikádió kultúrája e hosszú idő alatt csak annyit haladt, hogy az 1—5-ig való számjegyeket, mint a pecsétes ru­hát, kifordították. Vájjon mikor jut el az oktatás kultúrája a liszt kultúrájának fejlődési fokáig. A némpt Waldschuiekbau minden tár­gyat az ismereteknek egymáshoz való vonatkozásait is kiemelve .tankönyv nél­kül, kiváló tudósok, írók, és művészek müveiből j tanítanak. E módszernek mér­hetetlen előnyei vannak: a gyermekben felkelti. az ambiciót, fejleszti önbizalmát, rávezeti az önálló kultúrára, és rászok­tatja a rendszeres munkára. Megtanítja szeretni, tisztelni és élvezni a könyvet Tulajdonképpen ez volna a legfőbb hiva­tása az iskolának. Ml azonban tudjuk, hogy vizsga után a mi diákjaink milyen utálattal vágják könyveiket a sarokba. Matura titán azt hiszem minden gyerek igy ujjong magában: — Nenfc akarok többé könyvet látni. Szó sints roia, az olyan ideális iskolát egykönnyen nálunk népi lehetne megva­lósítani: íz összes európai hadügymi­­niszterekríek cserélni kellene a közokta­tásügyi miniszterekkel költségvetést. A gyermek akarata Az ikaíat nevelést homályos területe a pedagógiának- A.gyermek akaratát. ■akaratot alkalmasnak tartja a rossz tu­lajdonságok fokozaalos leküzdésére. Én ezt nem osztom. Az akarat egyrészről a test és szellem, másrészről -■* környe­zet) viszonyok együttes függvénye, vagyis: az akarat csak tiiűeie az egyé­niségnek és a miliőnek. Ha tehát ered­ményt akarunk elérni, azokra a részekre kell hatnunk, amelyektől az akarat Ki­alakul. Nacionalizmus és liberalizmus A közoktatásügy terén a háború előtt két irány küzdött egymással :a régi na­­cionalisztikus-imperiadista irány és a természettudományi alapon felépített 'li­berális irányzat. Tekintettel arra, hogy a nacionalista nevelés már annyi szeren­csétlenséget zúdított a világra, nincs mit csodálni azon, ha a szívvel is gondolko­dó tudósok a másik irányzattól várják a megváltást. A háború előtt azonban nem volt olyan európai állam, amely merte volna az iskolai nevelésnél a patriotizmus ideálját a szocializmus ide« áljával felváltani. A háboru után ezen a téren óriási fordulat állott be Oroszor­szágban a hivatalos államhatalom az is­kolai óktatás helyesen átalakította és tiszta — talán túlzott — speciális alap­ra fektette. Nincs kétség afelett, hogy a tudomány ki fogja alakítani a tökéletes iskolatípu­sokat, de abban sincs kétség.’ hogy a tudomány erre mifelénk nrég távolról sem olyan hatalom, hegy áliainférfiaink annak behódolnának. A mi ttj közokta­tásügyi miniszterünktől sok okos igét hallottunk, de az igétől a testig nagy az ut. Annyit máris megtett, hogy a kis os­tobaságot: a kismaturát eltörölte. De hát úgy van ez az életben: a kis bűnö­söket megfojtják, a nagyok annál in­kább terjeszkednek. A példaadás Az erkölcsi nevelésnek fő eszköze nem az oktatás, a prédikáció, a sok beszéd, hanem a példaadás. Ha prédikációval le­hetne befolyásolni az erkölcsöket, akkor a krisztusi megváltás nemcsak szimbó­lum, hanem már rég élő valóság volna, A nagyok példája döntő jelentőségű a kicsinyekre. A példa vonz — mondták már a latinok — és a rossz példának mértanilag fokozottabb a vonzóereje! mint a jónak. INNEN IS ELMEGYEK Elmúlnak egyszer itt is az idillek, a délibáb is, mely csillogva illeg és hirtelen üres less a határ. Eszembe jut majd, hogy jó volna menni, hogy annyi szépség van még, ö,de mennyi, hogy a világ mimten kalandja vár. Eszembe jut majd, hogy kár volna értem, falusi ember nem vagyok biz én. Eszembe jut, hogy • túlsókéig éltem az egyszerűség kenyerén, vizén. Eszembe jut: a fecskék, fent kavargók, nem az ácsorgó iák a boldogok, í a fecskék, darvak, vándorok, csavargók. S a szivem, mint felnyergelt ló dobog. Dohog és visz már és nincs maradásom, meglátni vágyom a Bűn Városát. És a falu sóhajtva elbocsát. Ide, a körtefa alá, elásom magamfaragta Robinzon-botom. Hogy meglegyen, ha keresni fogom. NADÁSYf ZOLTAS

Next

/
Thumbnails
Contents