Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-28 / 86. szám

6. oldal BÁCSMEGYEI NAPLŐ Paliaviciüi mindenáron vádlott akar lenni A magyar nemzetgyűlés ülése Budapestről jelentik: A nemzetgyü Jés szombaton folytatta Palavicini őr gróf mentelmi ügyének tárgyalását. Az első szónok Propper Sándor volt, aki kifejtette, hogy a mentelmi jog a leg­becsesebb része a közszabadságnak, amelyet nem szabad lerombolni. — Megértem, hogy Paliavicini nem akar tanúként sem a bíróság elé kerülni. A tanú inkvizitórius eljárásnak van ki­téve. Volt már példa arra is, hogy a tana már kiállotta büntetését, amikor a vádlott ellen még az eljárás sem indalt meg. Korunkban a tanuzás nagyon koc­kázatos. Van abban valami, hogy Palla­­viciniből minden ron tanút akarnak csinálni, holott ő lejjebb fokoza magát: vádlottnak. Azt mondják, automatikusan úgyis vádlott lesz belőle, csak kezdje meg szerepét mint tanú. Március 2-án Paliavicini súlyos váddal illette a Beth­­len-kormányt, amikor azt állította, hogy hónapokkal ezelőtt tudott a készülő frankhamisításról. Ilyen súlyos kijelenté­sek a parlamentben nem igen hangza­nak el, de ha elhangzanak, akkor olyan rezonanciával, amely arányban áll a ki­jelentéi su'yosságávak Pallavicinit hír­lapi nyilatkozatai miatt nem perelték, hanem tanúvallomásra akarták kénysze­ríteni, pedig a laikus is tudja, hogy a tanuvaliomast a bíróság szabadon mér­legeli, esetleg teljesen mellőzi. Csontos Imre : Egy kis zsidóban eny­­nyi furfangot nem is gondolna az ember. Az elnök Csontos Imrét rendreuta­­sitja. Propper Sándor: Nem tudom, mit ká­vézott ma reggel Csontos bácsi. Azt hi­szem, nem kávét. (Nagy derültség a baloldalon.) Propper kifejtette, hogy amikor a miniszterelnök Pallavicinit -a vizsgáló­bíró elé utasította, súlyosan megsértette a mentelmi jogot és alkotmányos par­lamentben ezért elnöki rendreutasítás­ban is részesült volna. Rakovszky István felszólalásában vá­laszolt Erdélyi Aladár egységespárti képviselőnek arra a vádjára, amely szerint a legitimisták barátságot tartot­tak fenn Windischgraetzzei. Kijelen­tette, hogy Windischgraetz évek óta nem volt összeköttetésben a legitimis­tákkal. akik ha tudtak volna a frank­hamisítás tervéről, erről nemcsak lebe­szélték volna, hanem meg is hiúsították volna a terv keresztülvitelét. A fran­ciákat nem lehet félrevezetni, ők jól tud­ják, hogy ki a föbünös. Hangsúlyozta} hogy Bethlen megsértette Paliavicini mentelmi jogát, amikor azzal fenyegette meg, hogy megidézteti az ügyészségre. Drázdy Győző: Arról bezzeg nem gondoskodnak, hogy a frankügy spiritus rektorát, gróf Teleki Pált letartóztassák ! (Mozgás a jobboldalon.) Rakovszky István: Amit egy képvi­selő a Házban mond, azért csak a nem­zetgyűlésnek felelős. Miért nem ment Bethlen minisztere nők a sajtöbiróság elé? Ez a küföd előtt is nagyon gyanús színben tünteti fel Bethlen szerepét. Pai­­lavicini kihallgatásával azt akarják ki­kémlelni, hogy Paliavicini, mint vádló, mit tudna bizonyítani, miről tud és kik a tanúi, hogy azután a frankügyben folyamatban lévő titkos eljárás folytán (Zaj és ellentmondás a jobboda'on) megdolgozzák a tanukat és összehord­hassák az ellenbizonyitékokat. Amikor kiderült, hogy Nádossy ludas a frank­hamisításban, megszűntek a hivatalos hazudozások, Nádossyt felfüggesztették állásától, de a miniszterek tovább is tárgyaltak vele és csak akkor tartóztat­ták le, amikor ezt a franciák erélyesen követelték. Ha a franciák nem léptek volna erélyesen közbe, Nádossy ma is szabadon járna, akárcsak Baross Gábor. Visszautasította ezután Rakovszky Ru­binéi István előadónak azt a vádját, hogy Paliavicini bujkál. Ha valaki hur­kái — mondotta Rubinek felé fordulva — úgy az az ön miniszterelnöke. (Nagy zai és ellentmondások a kormánypárton, helyeslés az ellenzéken.) Végül hangsú­lyozta Rakovszky, hogy Paliavicini meg­ismételte kijelentéseit a sajtóban is, tehát Bethlen miniszterelnöknek sajtó­­port kellett volna indítani ellene. A nemzetgyűlés ezután elfogadta Ne­mes Bertalan indítványát a tizenkét­­órás ülésekről, aminek következtében hétfőtől kezdve a nemzetgyűlés délelőtt tiz órától este tízig fog ülésezni. Néhány jelentéktelen felszólalás után az elnök berekesztette az ülést. Lemondott a Bratianu-kormány Ferdinánd király kihallgatáson fogadta Jorgát, Mamut és Avarescut Bukarestből jelentik: A kamara szombaton délután három órakor tartotta utolsó ülését, amelyen har­madszori olvasásban is elfogadták a választójogi javaslatot. Ezután Bratiarui miniszterelnök királyi kéziratot olvasott fel, amely megállapítja, hogy a kamara man­dátuma megszűnt. Végül bejelentet­te a miniszterelnök a kormány le­mondását. A kamara üléséről Bratianu mi­niszterelnök az udvarhoz ment és átnyújtotta Ferdinánd királynak a kormány lemondását. A király a le­mondást elfogadta és azonnal meg­kezdte a kihallgatásokat a válság megoldása tárgyában. Szombaton Jorgát, Maniut és Avarescu tábor­nokot fogadta kihallgatáson a ki­rály. A kihallgatásokról nem adtak ki hivatalos közlést Nem találják Köhler Ottóné gyilkosát Fantasztikus mese a titkos francia szervezetről — Egy féltékeny vőlegényt gyanúsítottak a gyilkossággal Budapestről jelentik: Köhler Ottóné meggynicolása ügyében megindult nyo­mozás során szombaton elfogták azt a férfit, akit a gyilkosság éjszakáján Bartos Gyulátié Köhlerné lakása előtt látott ücsörögni és akiről, mint Köhler­­nú titokzatos barátnőjéről, többen pon­tos személyleirást adtak. Ez a fiatalem­ber, akire a szomszédok vallomása után a gyilkosság gyanúja hárul, szombaton délben már a rewdőrfőkapitányságon volt. „Csak nem a gyilkossággal gyanúsítanak“ Vogl József rendőrkapitány nyomban megkezdte a fiatalember kihallgatását, akinek a-z volt az első kérdése: — Csak nem a gyilkossággal gyanú­sítanak? — De bizony, erős a gyanú, hogy maga járt a gyilkosság éjjelén a Cik­­lop-garázs negyedik emeletén — felelte Vogl rendőrkapitány. A fiatalember izgatottan ugrott fel. — Igen, jártam abban a házban — kiáltotta — de csak nem ezért hoztak be? — Persze, hogy ezért. — De kérem, könyörgöm, nekem semmi közöm az egész gyilkossághoz. Ezt percek alatt igazolni tudom. — Hogyan igazolja? — Egyszerű az igazolás — mondotta izgatottan ős prajdnem könnyezve — kéremszépen én halálosan szerelmes vagyok egy hölgybe, aki a Ciklop-ga­­rázs negyedik emeletén, Köhler Ottó­­nétól alig három-négy ajtónyira lakik. Fel szoktam járni 'ebbe az épületbe he­tenként legalább hatszor-hétszer. En­gem a házmester nagyon jól ismer, a lakók is ismernek, tudliák, hogy milyen komoly szándékok vezetnek ahhoz a hölgyhöz, aki Köhler Ottóné szom­szédja Szerelmes iroubadur a gyanúsított — Én _ azonban — folytatta — a menyasszonyom szerelmében az utóbbi időben kételkedni kezdtem és gyanút fogtam, hogy a menyasszonyom meg­csal. Tudni szerettem volna, hogy eb­ben az időben felvisz-e valakit magá­hoz a menyasszonyom. Eltűntem, a la­kásomon is letagadtak, azután megje­lentem egészen titokban későn este pénteken féltiz órakor a Ciiklop-garázs negyedik emeletén és elbújtam az illem­hely mögött. — Nem szóltam egy szót sem, csak vártam az elkövetkezőket. Izgatottan várakoztam egész éjjel félkettőig ami­kor a folyosón egy hölgyet láttam gyertyával megjelenni. Azt hittem a menyasszonyom. Kiléptem a folyosóra és akkor láttam, hogy' egy ifkgen asz­­szony halad el a folyosón, ez az asz­­szony nagyon ijedten nézett meg en­gem, mire én ismét elbújtam. Körülbe­lül éjjel félkörömkor, amikor meggyő­ződtem arról, hogy senki sincs a meny­asszonyomnál, eltávoztam a Ciklop-ga­­rázsból. A fiatalember vallomását úgy a menyasszonya, mint a házmester meg­erősítették. Mese a franciáról Tisztázta ai rendőrség a szombati nap folyamán azt a kérdést is, hogy meny­nyiben felelnek meg a valóságnak azok a vallomások, amelyek a titokzatos franciáról szólnak. Megállapították, hogy az üldöző franciából egy szó sem igaz. Kiderült, hogy egészen különös dol­gokat hazudott össze ez a szerencsét­len asszony vőlegényjelöltjének, Mada­rász Istvánnak. Köhlerné nem is beszélt franciául és a német nyelven kivül a magyart is csak törve beszélte. Ilyképpen a titok­zatos francia létezése csak regény, ez a nyom már nem is foglalkoztatja to­vább a rendőrséget. Szó volt ártól, hogy talán egy sofőr, akinek már régebben viszonya volt Köhlernével, követte el a gyilkosságot. Erről a sofőrről Köhlerné szintén úgy emlékezett meg, mint vőlegényjelöltjé­ről. Ez a sofőr megjelent a rendőrségen és igazolta, hogy ő már esztendők óta nős ember, a igazolta, hogy azokon a napokon, amikor a gyilkosság történhe­tett, nem is volt Budapesten. Ezekután már csak egyetlen egy adat áll a rendőrség rendelkezésére: a ház­mester vallomása és személyleirása ar­ról az emberről, aki pénteken este né­metül beszélgetve ment fel Köhlernével a lakásba s akinek távozásáról a ház­mester semmit sem tud. Ugyanezt az embert látta a IV. emelet egyik lakója, FI ómé is. Ezt az embert körözi most a rendőr­ség. Péntek estétől szombat reggel hat­óráig monstre-razzlát tartottak Bu­dapesten,. a razzia azonban eredménytelenül vég­ződött. A boncolás Köhlerné holttestét szombaton délelőtt boncolták fel. Megállapították, hogy a gyilkosságot úgynevezett zsinegelés ut­ján követték el. Mérget nem találtak és igy mérgezésről szó sem lehet. Az orvosok véleménye sszerint, a zsi­negelést a gyilkos hátulról eszközölhet­te. erre vall a holttest helyzete is. CIRKUSZ • mm Auguszta IV. Auguszta IV. nem más mint egy fe-« j őstehén, amely — pardon, aki — a múlt naptári évben 12,000 liter tejet adott. Mostanában naponta 42 litert szokott letejelni. Ez a tehénprimadon­­na, hogy ne mondjam tehén-star, Bu­dapesten van kiállítva a tenyészkiálli-. táson. Sokkal kisebb tehenekkel, illetve sokkal kisebb primadonákkal csináltunk már interjút, természetes tehát, hogy nyomban felkerestem ezt, a kitűnő szar­vasmarhát, ezt a női világbajnokot. — Egy kis interjú kéne! — köszön-, töttiik. — Mióta felfedeztek — mondatta — naponta 42 liter tejet és 42 interjút adok le, miért ne adnám le a 43-lkat is? In­kább 43 interim, mint 43 liter. — Azt szeretném elsősorban tudni* hogy mióta méltóz.tatik ezen a pályán működni? — Mióta elvesztettem a tejfogaimat, — A gazdáját szereti? — Nagyon. Tejbe-vajba fürösztöm. Megtekintettük a tej tartály át, ami már külsőségeiben is igen impozáns. — Ma, hány litert méltóztatöott? — Ma nem vagyok diszponálva — felelte — mindössze 36 litert adtam le! — Á? — Á négy dinár. De higyje meg, en­gem nem érdekelnek a hitvány anya­giak. Marhaság az egész. — Hogy jutott eszébe, hogy erre a pályára menjien? Elmélázva válaszolt. — Ennek nagyon érdekes története van. Mikor első számú utódom a kis Auguszta V. 'Született, észrevettem, hogy felesleges számára dadát fogad­nom . . . Tetszik érteni? Később azt vettem észre, hogy állandó tejfelesleg mutatkozik, ellentétben a tejcsarnokok­­kal, ahol mint, tudja mindig tejhiány van. — Mi a véleménye a sajtóról, amely annyit foglalkozik önnel? — Egy kicsit felfújják az ügyet Különben igen rosszul esik, hogy ál­landóan felhánytorgatják azt a kalifor­niai tehenet, aki állítólag 14,000 liter tejet ad és- engem a második helyre szőrit. Ami -azt a 14,000 liter tejet illeti, még szeretném utána olvasni. Kezdtem vigasztalni. — •Kalifornia' messze van ... A la­pok mindent összeírnak. Legyintett. — Szóra se érdemes. — Egy pár kérdést szeretnénk még intézni önhöz. Mondjon valamit a pri­vátéletéről. Elmosolyodott. •— A legelszántabb bicsérdysta va­gyok. Csak füvet eszem. A magam ré­széről erősen propagálom, hogy senki se egyen húst, mert tetszik tudni egy szép napon majd ha nem adok tejet, engem is könnyen utolér a kortársaim végzete: a vágóhíd . . . Most már megértettem, hogy miért olyan -szenvedélyes bicsérdysta. — Önt úgyse vágnák le soha — mondtam hízelkedve. — Menjen maga dicsértysta — szó­lott nevetve. — Mi az. hogy dicsértysta? — Nem tudja? A »csacsener« ma­gyar kifejezése. — Én azt hittem, hogy valami uj vegetáriánus szakma. — Maguk is mindig eltalálják szarva közt a tőgyét! Búcsúztam. Távozás előtt még igy szólt: — Azt megírhatja, hogy az a kali­forniai tehén csak látszólag vezet két­ezer literrel. Az én tejmennyiségem, mire a fogyasztó elé kerül hála a víz­vezetéknek, úgy megszaporodik, hogy lefőzöm kaliforniai kolleganőmet. Stella 1926 március 28. I i

Next

/
Thumbnails
Contents