Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-28 / 86. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÚ 19?6 március 28. KÉPTELEN KRÓNIKA • se Hindenburg parádé és négyszáz beteg rendőr Hindenburg birodalmi elnök legutóbb hivatalos látogatást tett Lipcsében. Az elnök ünnepélyes fogadtatására négy­száz rendőr vonult ki, akik díszsorfalat álltak végig az uccákon. Amikor Hin­denburg a tisztelgő rendörcsapatoík kö­zött az úgynevezett ruganyos lépteikkel ellépkedett, kínos dolog történt. A szél­ső sorban álló egyik rendőr halálsápad­­tan összeesett. Alig távolították el az eszméletlen embert, a közelben még két rendőr lett rosszul és görcsös vonag­­lással a kövezetre zuhantak. Hinden­burg éppen érdeklődni akart a rosszul- Iét okáról, amikor az egész század gya­­aiusan mozgolódni, nyögni és sóhajtozni kezdett, úgy hogy a négyszáz rendőrt sürgősen vissza kellett vezényelni a ka­szárnyába, mert valamennyien megbe­tegedtek. Estére már mind a négyszá­zan megkönnyebülésről beszéltek és másnapra az ijedtségen kívül semmi bajuk sem volt. A botrány ügyében vizsgálat Indult, amely kiderítette, hogy a közös rendőrkonyha szakácsa, aki fanatikus politikai ellensége Hinden­­hurgnak, erős hashajtót kevert a rend­őrök ebédjébe, amelynek hatása aztán 'éppen a kritikus pillanatban jelentke­zett. A felségsértő szakácsot letartóz­­.fatták és elképzelhető, hogy a rendőrök nem bántak vele kesztyűs kézzel, úgy hogy a járókelőknek kellett megvédeni a szerencsétlen konyhafőnököt a rend­őri brutalitástól. A mérgező szakács iránt csupán egy öreg % lrarcsabajuszu őrvezetö érzett hálát, aki a lipcsei új­ságírók előtt kijelentette, hogy évek óta gyomorbajban szenvedett, amely még álmában is kínozta és amelytől most egy csapásra megszabadult. Hindenburg nem nyilatkozott. A csodarabbi és a nők Cheskel Mordechaj Wiesl poljanai csodarabbi a napokban Nagyváradra utazott, hogy tanácsokat osztogasson az ottani hitközség híveinek. Mordechaj in- megjelenése lázbahozta az egész vá­rost, különösen a nők rajongtak a csi­nos, jóképű csoda rabbiért, akinek ajtaja előtt ezrek és ezrek tolongtak, hogy az egyszerű sakterból hires rabbivá csinált pap színe elé kerülhessenek. Az életve­szélyes érdeklődés láttára a hatóságo­kat is mozgósították és rendőri készen­lét ügyelt a boldogtalan rabbinus testi épségére. Soha látványosság, színházi előadás, vagy akár irodalmi matiné nem keltett Ilyen óriási érdeklődést, mint Cheskel Mordechaj Wiesl ur pró­féciái és tisztes családanyák egész na­pon át görcsösen silbakoltak az ajtaja előtt, hogy egy óvatlan pillanatban át­léphessék a küszöbét. Szegény főpap fogadott egy nőt, fogadott két nőt és fogadott három nőt, de végtére ő se tu­dott nagyobb csudát produkálni, akár milyen csodarabbi is, elvégre ő is csak ember s ezért hazaszökött a nagyváradi uriasszonyok túlzott agresszivitása elől. A hitközségi elöljáróságnak pedig leve­let irt, amelyben bejelentette,- hogy egyedül jövő nőket ezentúl nem fogad és csak férjük, vagy más férfi családtag jelenlétében hajlandó nekik tanácsot ad­ni. Meu nőkkel egyedül tanácskozni még egy csodarabbinaik se tanácsos, na valóban hosszú életű akar lenni a föl­dön. Nem szabad koplalni A berlini rendőrség egy szigorú ren­deletben betiltotta a hivatásos koplalók produkcióit. Ezek a koplalók abban kü­lönböznek a többi éhezőktől, hogy ab­ból élnek, hogy nem esznek. Mig .a kö­zönséges koplaló huzamosabb idő múl­va jobblére szenderiil, a professzionátus éhező meghízik szép kövérre és va­gyont gyűjt. Mindenesetre nemes és hu­mánus érzésre vall ez a rendőri intéz­kedés, amely büntetés terhe mellett el­tiltja a koplalástól az embereket. Mi­lyen jó is lehet a berlinieknek, a rend­őrség bizonyára gondoskodni fog a megélhetésükről. De mit csináljanak a szegény hivatásos koplalók, akiknek ez volt a mindennapi kenyerük? Éhenhal­­janak? Borzasztó perspektívák. Ha van egy kis eszük, hát sürgősen éhség­­sztrájkot rendeznek, elvégre az egzisz­tenciájukról van szó Országút épül Szombor és Szubotica között Útépítések és javítások a Bácskában Szomborból jelentik: A szombori megyei hatóságnak legfőbb gondja, hogy a háború következtében tönkre­ment és elhanyagolt bácskai utakat rendbehozza. A megye az útjavítások mellett azonban uj utak kiépítéséről is gondoskodik, mert az idei költségve­tésbe felvette több fontos bácskai út­szakasz kövesuttá való kiépítését. A szép idő beálltával az útjavítások és útépítések már mindenfelé megin­dultak. Az útépítési Programm egyik fontos pontja kerül most megvalósulásra az­zal, hogy a Krnjaja—Stara-'Moravica közötti utat kiépítik. Ennek az utvonal­­•tíak országútid való kiépítés-e a Szom­bor Szubotica közötti közlekedést teszi majd lehetővé. Eddig télen vagy sáros időben a közlekedés a két város között autón vagy kocsival kövezett ut hiányában majdnem teljesen lehetet­len volt. Az említett utón egyelőre öt kilomé­ternyi szakaszon indultak meg az épi­üési munkálatok, a jövő évben pedig már elkészül az egész ut Stara-Mora­­vicáig, honnan már országút vezet Szuboticára. Az épülő utak közül Bacsko-Gra­­diste—Csurog—Zsabaly között a föld­­munkálatoik már elkészültek és sor ke­rül az alapkövezésre és kavicsozásra. A Gornyi-Kovily—Noviszad között épülő utón két kilométernyi utón szin­tén készek a földmunkálatok. A pénte­ken megtartott megyei árverésen már a szükséges kavicsmennyiséget is meg­vásárolták a Gornji-Kovilj—noviszadi ut megépítéséhez. Rajics Szvetiszláv bácskai alispán munkatársunknak kijelentette, hogy a megye útépítési és útjavítási rrog­­rammja fokozatosan előrehalad és aránylag rövid időn — egy-két éven — belül a rossz bácskai utak mind rendbe­jönnek és kiépülnek az ui útszaka­szok is. Halált kér a monostorszegi gyilkos katonaszökevényre Küldöttség a szombori törvényszéknél Megírta a Bácsmegyei Napló, hogy a szombori törvényszék szerdán Ítélkezett három katonaszökevény ügyében, akik, tiyo'c évvel ezelőtt 1918 februárjában kiirtották Monostorszeg határában az egész Aarcseócs-familiát, amely éjszakára szállást adott nekik. A törvényszék a három gyilkos közül Plavsics Jovant 15 évi, V.’ah Andrást 10 évi és Kiss Józse­fet 5 évi fegyházra Ítélte. Az Ítélet, amely a nyolc év előtt hegyetlen bestialitássai elkövetett bűnt megtorolta, a közönség körében nagy megnyugvást keltett. Hogy a szombori és a környékbeli közönség hangulata mennyire a gyilkosok ellen nyilatkozik, arra legjellemzőbb az, hogy s/ombori tudósítás szerint szombaton küldöttség je’ent meg Monostorszegről, az elitéit Viah András szülőfalujából a szombori törvényszék vizsgálóbirójánál. A kül­döttség, amelyet a falu jegyzője és bírója vezetett, elmondta, hogy Monostorszeg becsületes falu, amely úgy érzi, hogy tisztességén csorba esett azzal, hogy onnan gyilkos ke­rült ki. A küldöttek magukkal hozták Vlah András keresztlevelét, amellyel azt akar­ták bizonyítani, hogy a rablógyilkos 1918-ban, a gyilkosság elkövetése idején már betöltötte élete huszadik évét s azt kérték, hogy másítsa meg a törvényszék Ítéletét és Ítélje halálra Vlah Andrást. A vizsgálóbíró meghallgatta ugyan a küldöttséget, de arra való tekintettel, hogy a biróság nem hangulatok alap­ján ítélt s az Ítélet külömben is ki van hirdetve, nem Ígérhette meg a különös kérelem teljesítését. Végrehajtják a tisztviselőredukciót a Vajdaságban Elbocsáj tások és áthelyezések a vajdasági közigazgatásban Beogradból jelentik: A költség­­vetésben megállapított tisztviselő­redukció végrehajtását megkezdte a belügyminisztérium. A tisztviselő­­elbocsájtásokkal egyidejűleg több áthelyezés is történt, azonkívül be­töltötték a pancsevói polgármesteri széket, amely dr. Margan Vladimir torontálmegyei árvaszéki elnökké történt kinevezésével üresedett meg. Királyi ukázzal pancsevói pol­gármesterré nevezték ki Iszajlovics Vászát, a belügyminisztérium BBB. osztályának inspektorát, akinek he­lyére Jakovljevics Milorád volt pancsevói rendőrfőkapitány, bel­ügyminiszteri tisztviselőt nevezték ki. Jakovljevics személyében régi, képzett közigazgatási tisztviselőt nyer a BBB. osztály. Elbocsájtották állásukból Micsin Vla­dimir és Kityiczki Mihály jasatomicsi szolgabirákat, Prodán Zsiván pnnesevói, Sóján Marin és Daáics Bozsidár alibi! nári, GeIfenbein Antal bácskatopolaai, Stefanovics Nikola és Tornyanszld Bó­­zsa odzsacii. Milics Sándor titeli. Pav­lovics Milös sztaribecsei és Todromat Jován dárdai sizolgabirókat, Frank Izi­dor bácsmegyei árvaszéki jegyzőt és Livics Vinkó közigazgatási jegyzőt. A bácsbodrogmegyei árvaszékről elbocsáj­­tották még a következő tisztviselőket: Deogaro Szteván, Sztojacsics Milos, Medenik Száva, Skarlotta Nikola, le­iinger Erzsébet. Ríkar Ilka. Alaska Éva. A torontálmegyei árvaszékröl eibeesáj­­tották: Kornhcuser Lujzát, Bolesni Má­riát. Gyurcsin Deszánkát és Mtívics Mir j ánt Nyugdíjazta a belügyminiszter Miluti­novics Milán noviszadi szolgabirót, Ko­­vacsevics Szlavkó és Amsz Kálmán to­rontálmegyei árvaszéki tisztviselőket. Áthelyezték Kovacsicáról Jasatomics­­ra Zupkovics Eugén szolgabirót. Piri­mák Rabaszád szolgabirót Belacrkváról Kovacsicára. Vojnovics Vladimir vrsaci szolgabirót Alibunárra, Dorogi Gábor szolgabirót Szentáról Zsabalira és Ob­­renov Jován szombori szolgabirót Szen­tára. Dr. Knyezevics Dusán szombori köz­­igazgatási tisztviselőt áthelyezték a me­gyei árvaszékhez jegyzőnek. Vulevics Br"ukó közigazgatási tisztviselőt szin­tén az árvaszékhez helyezték át, Medá­­kovics Gruját pedig a szombori föispáni hivatalhoz. Végül Putnik Kornél becs­­kereki szolgabirót Torontál Temesme­­gye árvaszékéhez helyezték át’ A legközelebbi napokban újabb reduk­ciókra kerül a sor a vajdasági közigaz­gatásban. Különösen a főszolgabírói és jegyzői karban várhatók változásoké Az áthelyezések és elbocsájtások áp­rilis elsején lépnek hatályba. TINTA • 33 © Ló és ember Hajnal felé nem kaptam autót.. Fölszálltam egy konflisba. Évek óta nem ültem már ezen a történelmi járművön. Muií századibeli hangulat fogott el, amint lassan zötyögött velem a hepehupás kövezeten s a fordulók­nál föl-fölugrott, rázta belőlem a lelket. De azért hazaérkeztünk, Alig később, mintha gyalog jöttem volna. — Jó kis ló — szóltam- minden meggyőződés nélkül, hogy éppen mondjak valamit. — Hát — szerénykedett az öreg —- megjárja. Csak enni is kapna. De nincs abrak. Maholnap csak a temetőben lesznek lovak. — A temetőben? — Akik a halottakat viszik a hullaházból a sirhoz. Azoknak meg­terem ott a szénájuk, zabot se kap­nak egész esztendőben, csak egy kis korpát, mégis olyan kövérek, mint a disznók. De ezek Magyar­­országról kipusztitják a lovakat. — Kik? — A géperejű. — Ja, az autó. Miért nem megy soffőmek? — Jövő héten vágok neki, kedden, a vizsgának. — És milyen a vizsga? — Nehéz. Nagyon nehéz! Rop­pant sokat követelnek, kérem. El­méletet. Nem bírja azt mindenki. Hanem van ott valami egyetemi hallgatónő, egy hölgyecske. Az egy éjszaka megtanulja, amit más tíz hét alatt se. Olyant még nem is láttam. — Vezetett már autót? — Égyszer. — És hogy ment? — Valahogy. De az embernek fázik a keze, az arcáról dől a ve>­­rejték, a rendőr meg folyton ki­nyújtja a karját, erre integet, arra integet. Valósággal megbolondul az ember. Pedig valamikor a Stefánia­­uton háromezer kocsi között haj­tottam. Semmise volt az nekem.-— Szóval nem szereti az autót? — Mi szeretnivaló van azon? Abban nincs érzés. Azt nem lehet kidögleszteni. Az gép. De az állat­ban érzés van. Azt mondom, nem is kellene nekem autó, ha ur lennék. Egy pár szép !ó. Nincs annál na­gyobb passzió. — Hogy hivják a lovát? — Kóbor. — Hisz ez nem lónév. — Nem sokat keresgéltem én. Egv korcsm árostól vettem. Azt hív­ták igv. — És most igy hivja a lovát? — Erre is hallgat ez. Nézegettem ezt a torz lovasszbb­rot, melynek főalakja a bakon ülő kocsis s mellékalakja a szegény gebe. melv inkább egy rühes macs­kához hasonlít. Aztán kifizettem az öreget, jó éjszakát, sok szerencsét kívánva neki a keddi soff őr-vizsgájához. És mig fölfelé ballagtam a hegyen, nem tudtam, hogy kit sajnálok job­ban: a lovát vagy az embert. Kosztolányi Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents