Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-05 / 63. szám
2. oldal 1926. március 5 bAcsmegyei napú játszmát, amelyet Prága nyert meg. Amikor Olaszország észrevette, hogy Franciaország lett a kisantant protektora, azonnal közeledett Jugoszláviához, amellyel békésen rendezte a fiumei kérdést. C chszlovákia és Románia szövetsége azonban, ügylatszik, sokkal szükségesebbnek tűnik fel Jugoszlávia előtt, amióta létrejött az Olaszországhoz való közeledés. Az oiaszok ezért most uj perspektívát nyitnak meg Jugoszlávia előtt: létre akarják hozni Görögországhoz való közeledését, hogy ezzel eltereljék fugoszlúvia figyelmét az Adriától és az Aegei tengerre irányítsák uspirádóit. Ugyanilyen ügyesen használja ki az olasz kormány a nérnet-osztrák csatlakozás tervét is Jugoszláviával szemben. Vájjon túlélte magát a kisantant — fejezi be az information cikkét — és az olasz diplomácia elérte-e célját ? A francia kormányhoz közelálló lap olaszellenes cikke diplomáciai körökben élénk feltűnést kelted. A vajdasági építkezéseket veszélyezteti a vasúti budgeikészités uj rendszere A noviszadi és a vajdasági gazdasági körök számtalan sürgetésére végre sikerült a szuboHcai vasutigazgatóságnak 3 közlekedési minisztériumban kieszközölni, hogy a szuboHcai vasutigazgatóság évi kétszáz millió dináros költségvetésfeteslegéböl harminc millió dinár a legnélkülözhetlenebb vasúti beruházásokra fordittassék. Sürgős szükségnek ismerték el a noviszadi teherpályaudvar kibővítését, a noviszadi aj vasúti fütőház létesítéséi, a szombori személy- és teherpályaudvar kibővítését. Az uj beruházásokra vonatkozó tervek el is' készültek, sőt a noviszadi uj fütőház építését már meg is kezdték, mig most váratlanul az az intézkedés történ', A sikkasztó Irta: Somlyó Zo tán A gyár lenn feküdt a völgyben, a kis vasútállomás 'szomszédságában. Köröskörül a Karszt fehér, csúcsos tömbjei, a sziklák kietlen tömkelegje. Mint egy örök karácsony esti tái: a tűlevelű fák álltuk őrt a kopár sziklákon, amelyek ezenkívül .semmi mást nem termettek, mint cikláment, ezt « gőgös és magános virágot, amelynek életfeltétele a magasság. Skatulyagyár volt. Ami iskátulya csak kézbekerül a mindennapi életben: varró-etüi. Gerbeaud-döboz. keztyütartó, szivairláda. mind itt gyártják. Fényes, gömbölyű aoéiigépek itt hártották a palisander husszinü. illatos héját, a mahagóni koromfekete belseje is itt dőlt szép, gőzölgő lapokká. A gyár udvarán kis iparvágányon külön kis vasút is közlekedett, amelyeken a vasúti vagonokra szállították az árut. Vastag író feküdte meg a sziklákat. Az igazgatói irodában nagy fahasábok égtek a nyitott kemencében. A gyár boltozatos bejáróján most egy ur lépett be, utirahában. Egyenesen ez állomásról érkezett. Bekopogtatott. Az irodában csak egy ember vo't: Hoffmann főmérnök. Az idegen belépett: — Az igazgató urat keresem. Boróvy igazgató urat! A főmérnök kissé zavartan simította végig szakaiját: Borovy ur nem igazgató. Az igazgató ur pedig nincs otthon, Ogulinba utazott ... — De kérem — mondta meglepődve a vendég — hogyne volna igazgató Borovy ur! Alig egy hónapja iát-t nálam Karíovácon. százmilliót vett fél - nálam m érlegül árukra, mint' az önök /gyárának igazgatója... Én csak tudóin, hisz ín számoltam le a pénzt a kezéhez!... A főmérnök arca elkomolyodoít, meghogy ezentúl nem lesznek az egyes vasutigazgatóságoknak külön költségvetései, hanem a vasutak költségvetéseit a vasutak vezérigazgatósága fogja központilag elkészíteni. Ez a rendelkezés már áprí is elsején életbelép. A vasutak vezérigazgatósága ennek folytán már el is készítette április elsejei hatállyal az uj költségvetést és ebben a vajdasági intézmények létesítésére szárít harminc millió dinár már nincs felvéve, ami érthető izgalmat keltett. Az államvasutak vajdasági vonalai hozzák a legnagyobb jövedelmet s ebből még sem jut a szükséges beruházásokra sem, ha ezeket a Vajdaságban kell elvégezni. A noviszadi Lloyd ezügyben március 21-én közgazdasági meetinget rendez Noviszadon. A meeting egyeb, a ga/- ; das ági köröket érdeklő kérdésekkel és j sére’mekkel is foglalkozni kíván. Betiltották a Bácsmegyei Napló sorsolását A sorsolást valamilyen formában későbbi időpontban tartjuk meg A Bácsmegyei Napló vasárnap készült negyedik sorsolását megtartani. Azok a sorsolások, amelyeket mi rendezni szoktunk, voltaképen nem egyebek, mint ajándék a lap olvasóinak, hiszen semmiféle ellenszolgáltatást nem kérünk azért, hogy a jó újság mellé még azt a reménységet is nyújtjuk az olvasóközönségnek, hogy egyik-másik előfizető értékes nyereményben részesül. Ezt az álláspontot eddig minden pénzügyi hatóság elfogadta s három előző sorsolásunkat akadály nélkül megtarthattuk. A vasárnapra hirdetett sorsolás nagyobb szabásúnak Ígérkezett, mint az előbbiek. Minthogy a közönség érdeklődése a sorshúzás lefolyása iránt is állandóan növekedett, az érdeklődök szórakoztatására vasárnap matinét s divatr’evüt is akartunk rendezni. A hangversenyre, a divatrevüre s a sorsolásra minden előkészületet megtettünk, a helyi rendőrhatóság engedélye is birtokunkban volt, a legteljesebb jóhiszeműséggel hihettük, hogy a negyedik sorsolás megtartásának sem lesz semmi akadálya. Pénteken reggel arról értesültünk, hogv a fökhmvelésügvi és vízügyi minisztérium, amelynek hatáskörébe a sorsjátékok engedélyezése tartozik, a iotíóigazgatőság véleménye alapján nem engedélyezte a vasárnapi sorsolás megtartását. A sorsolás betiltása igen kellemetlenül érintett bennünket, mert azt a látszatot teremti meg, hogy mi Ígértünk valamit a közönségnek, amit nem tudunk betartani s ezt a tényt az üzleti rosszakarat könynyen ellenünk használhatja ki. Akármennyire nem a mi hibánk, hogy ez a sorsolás elmaradt, semmi esetre se akarjuk, hogy bárki szemrehányással illessen bennünket. A betiltó rendelet még nincs birtokunkban. Amint értesülünk, a miniszter valamilyen más formában hajlandó engedélyezni a sorsolást. Minden reményünk meg van arra, hogy rövidesen mégis megtarthatjuk a hirdetett sorsolást A, sorsolásig rendelkezésünkre álló két nap nem elegendő, hogy a minisztériumot kellően informáljuk arról, hogy itt nem olyan sorsjátékról van szó, amelynek engedélyezése a lottójövedék hatáskörébe tartozik, hanem csak játék-ról, amelyben a sors-nak is szerepe van. Amennyiben még sem lehetne a sorsolást valamilyen formában megtartani, a sorsolási nyereményekre szánt összegeket jótékonycélra adjuk. Reméljük azonban, hogy a sorsolást annak rendje-módja szerint megtarthatjuk. Bigámiáért vád alá helyezték Nesics János novisadí munkáskamara! tisztviselőt Noviszadról jelentik: A noviszadi ügyészség elkészítette a vádiratot Bej in- Nesics János, a noviszádi munkáskamara volt irodaigazgatója, a suboticai kamarai kirendeltség ve-etője ellen. Nesics-Bejin Jován ellen — mint a Bácsmegyei Naplő megírta — második feles’ge tett följelentést, akivel Növi* sadon törvényes házasságra lépett. A feljelentés alapján megindított nyomozás során kiderült, hoay a munkáskamarai tisztviselői, aki Nesics János néven szerepeit Noviszadon, tulajdonképen Bejin Jáno-nak hívják és az utóbbi években sűrűn változtatta nevét. Noviszadon először 'mint Radin János bukkant föl és ezen a néven a független munkáspárt képviselőnek is jelölte. A választáson azonban megbukott és gyorsan átlépett a szociáldemokrata pártba. A volt elvtársai nagyon rossz néven vették tőle, hogy cserben hagyta a független munkáspártot és egy korcsmái értekezleten CrvencsicJ* Nikola, a délbácskai kommunista mozgalom jelenleg letartóztatásban levő vezetője, véresre verte. Időközben történt, hogy a Kispesten é’ő első felesége Bugyi Mária arra kérte a noviszadi bírósagot, hogy szólítsa fői férjét a házassági életközösség helyreállítására. Minthogy Nesics erre nem volt hajlandó, a hatóság 1924 márciusában felbontotta a mun« áskamarai tisztviselő házasságát, aki azonban még a házasság felbontása előtt másodszor is megnősült Noviszadon. Ettől a második feleségétől is elvált a múlt évben és összeáll egy asz* szonnyal. Bosszúból ez a második felesége tette meg ellene a feljelentést a noviszadi ügyészségen. nyomta a csengőt és igy szólt asz idegenhez: — Tessék helyet foglalni. Borovy ur rögtön itt lesz. — fis ajka kárörvendő, gúnyos mosolyra nyílt. Borovy ur két perc múlva belépett. Elegáns, nyurga fiatalember, festői bársonyruhában. müvésznyakkendővel, monoklival. S ahogy beíl-ópett, megtorpant. Elbaiványodott. Az ügy tehát napvilágra jutott! Borovy ur, a gyár tisztviselője százmilliót vett fel jogtalanul, igazgatónak adva (ki magát. Magyarán mondva: sikkasztott és most kiderül a sikkasztás. A karlováci ügyféllel, mint károsulttal, Hoffmann főmérnök elintézte az ügyet: meg fogja kapni a százmillió korona ellenértéket, a rendelt árut. A Borovyüsrv pedig — no igen: az igazgató távoFétében nem lehet csinálni semmit. Az illető tisztviselő bizalmasa az igazgatótulajdonosnak- majd minden este náluk vacsorázik, zongorán kiséri az igazgatóné énekét és mulatozásuk néha a hajnalba is belenyulik... Az igazgató holnap megérkezik.,. maid akkor ... Végre!... végre beköti a koszorúját ennek a szélhámos bitangnak... Hisz az egész gyár. -az egész fcFu tud már őrről a viszonyról, csak a féri nem... # Borovy szédülő fejjel ment fel később az igazgatói lakásba a fénylő, havas úton. Meleg bekecsét fázósan húzta össze a nyakán. Hiszen már rég égeti -ez a dolog.., ez a sikkasztás... de ,az asszony eddig mindig, ki szokta segíteni a - pénzzavarokból«, csak éppen mostanában nem tudott, nagyobb összeget kapni... . Az 'igazgatói Jiaikás csengője' . elromlott. Kopognia kellett a verandán1. Az asszony 'maga jött alvót nyitni. Nyom-Táti bettiSEkCÍta és bennV'k'lÄbelSö'i'Szöbában így szólt ijorovvnák-.-.y • . . ■ — Mindent tudok. Hoffmann- már iőlteiefonálta nekem ezt. a borzasztó dolgot... Százmillió! ... Mondd meg. mire kellett néked ez a százmillió?... — Az ;a gazember Hoffmann!... hogy sietett neked megtelefonálni!... érdemeket akar szerezni... — Nem az a fontos most — vágott a szavába a szép. ijedt asszony — vágott nem a pénz! Az :a százmillió! Eltekintve attól, . hogy sikkasztottál... de ilyen összeg!... És- mire? Kire?! Borovy holtsápadtan ült előtte. Látszott rajta, hogy mindazt a hazugságot, amit erre az alkalomra kigondolt, visszakergette agyának homályos, bűnös katakombáiba; hogy érezve bűnének egész rettenetes súlyát és a helyzet sivárságát, néma megadással várja a segítséget. Mert hogy a szeretője: ez az asszony segíteni fog rajta, abban biztos volt Csak reménykedő, könyörgő tekintettel meredt azi asszony arcába. — Édesem!... Egyetlenem!... — ‘Nézd! — szólt az asszony — erre én nem számíthattam... Erre én nem lehettem elkészülve... Ez úgy jött, mint a kék égből lecsapó vil lám... És énnekem most nincs pénzein ... Ekkora öszszegl. Borovyt ájulás környékezte. Mintha az egész épület a fejére akarna hullani. Hát ez is lehetséges? Hisz azt hitte, hogy ez a nő az élete árán is kiragadná a pusztulásból!... Mi tesz most? Lecsukták... És csak artikuláttan jajgatás tört elő a melléből. —• És ez még nem is a legnagyobb baj! — folytatta az asszony viszolyogva. Majd egv kis szekrényhez ment, amelyből gyűrt papirt vett elő. Odaadta Borovy nak: s — Csak olvasd el! Már egy hónapja kaptam ezt a névte'en levelet. De nem hittem neki. Hogy egy karlováci színésznővel "van Viszonyod., Bár feltűnt, ‘hogy mfiatten.héten odautazol... De lá■ tőd én nem hittem e!... Most már elhiszem... — Tudod, hogy nekem nagy hatalmam van az uram fölött. De ezt netr tudom vele elintézni... Ezt. tnáir nemi Ahogy megtudja a dolgot, nyomban lefogat. És itt visznek végig a falun a csendőrök. Rémes! Nem szabad, hogy az uram holnap itt találjon!... — Hát hagynád, hogy lecsukassanak? — Arra nem kerül a sor — mondta az asszony rekedten, kiszáradt torokba! — most négy óra. Az ötórai vonattal elutazol Menekülsz. Fiume — és aztán tovább! Adok annyi pénzt, hogy simán biztonságba juthatsz. Ha aztán már nem vagy itt, az öreget majd rábírom, hogy ne tegyen följelentést. Enynyit megígérek... Majd azt mondom néki. hogy én... hogy énnekem kellett a pénz... hegy én beszéltelek rá., t. szóval magamra vállalom. — És már oda is ment a kis paäisanderdobozhoz, hogy pénzt vegyen ki belőle, Borovy arcán a megkönnyebbülés boldogsága látszott. Már kiegvenesadett. már készült átvenni a pénzt . . . De az asszony most krétafehéren, tátott szájjal bámult rá. két karját reszketve a szivéhez kapta: —- fiát ez neked a legfontosabb? A menekülés?... Hát én!... Hát én semmi sem vagyok? Csak igy, ilyen simán itthagynál?... Hát igv szerettél te engem? Gazember!... — És zokogva borult egv kis ottománra... Ebben a pillanatban belépett a főmérnök, Hoffman«. Kedveskedve, meghunyászkodva megakarta beszélni a főnöke feleségével a sikkasztás szenzációját. Az asszony Borovy ámulatára fölényes hangon szólt a főmérnöknek: . — Kérem. Hoffmann- ur. ez az ügy é! van intézve. Az a százmillió az én számlámra megy. Én. szóltam akkor Borovy .urnák, hogy azt a pénzt annál ■a karlováci cégnél fölvegye. Én akkor nem akartam az uramhoz fordulni pénzért. És most utó ag se akarom, hogy az uram tudjon róla!
