Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-25 / 83. szám

4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926 március 25. Feljelentették Noviszaá város tanácsát a felemelt illetékek jogtalan behajtása miatt A lakosság harca a városi adó­emelések ellen Noviszádról jelentik: A városi ii tékek száz százalékos felemelése — — mint ismeretes — az egész város­ban nagy felzúdulást keltett. A belügyminiszter szokatlanul éles­­hangu rendeletben tiltotta el a várost a felemelt mo iilletékek szedésétől. A rendeletben figyelmeztette a belügymi­niszter a várost eljárásának törvényte­lenségére és az ebből származó anyagi és büntetőjogi felelősségre. A város erre megegyezett a mozival és a közönség azóta magasabb illetéket fizet a külöm­­ben is tulmagas mozibelépődijak után. A pénzügyminiszter az újonnan meg­állapított luxusadók ügyében a felül­vizsgálattal a tartományi pénzügyigaz­gatóságot bízta meg, amely e'tiltotta a várost, hogy miniszteri jóváhagyásig szedje az uj fényüzési adókát. A városi tanács ezzel sem törődött és változat­lanul tovább szedi az éjszakai kimara­dási adót és a többi terhes uj illetéke­ket, mint a felemelt kövezetvámor. A belügyminiszter, függetlenül a pénz­­ügyigazgatóságtól, külön is eltiltotta a luxusadók szedését, azonban a város szűz százalékkal felemelte a vágóh dón a vágatási dijakat és ezzel megdr gi tóttá a húsárakat is. A noviszadi mé­szárosok és hentesek egyesülete erre panasszal fordult jogtanácsosa, dr. Tapa­­vica György ügyvéd utján a belügymi­niszterhez, aki pénteken a földmi velős­­ügyi miniszterrel egyetértve, kiadott rendeletében eltiltotta a várost a maga­sabb vágatási dijak szedésétől, egyben megsemmisítette az 1926. évre megálla­pított városi költségvetésnek a vágóhídi jövedelmek száz százalékos felemelésére vonatkozó tételeit és figyelmeztette a városi tanácsot, hogy közegészségügyi intézményekből tilos üzleti haszonra töre­kedni. A város eddigi 600.000 dináros vágóhídi jövedelme ép fedezte a kiadá­sokat. A város a vágóhídi jövedelme­ket a költségvetésben most 1,200.000 dinárra emelte fel, úgy hogy a 600.000 dináros többlet haszonnak tekintendő. A város a legújabb letiltás és a meg­semmisítést kimondó végzés ellenére vis?an továbbszedette a magasabb vágó­hídi illetékeket. Erre szombaton a mé­szárosok egyesületének vezetősége el­járt a polgármesternél, akinél a veze­tőség nevében dr. Tapavica György figyelmeztette a városi tanácsot a mi­niszterek tiltó határozatára és nyoma­tékosan közölte, hogy a mészárosok visszamenőleg január elsejéig követelni fogják a felemelt és befizetett vágatási dijak visszatérítését, végű! kérte, hogy züntessék be a magasabb dijak szedé­sét. A városi tanács ennek ellenére sem teljesítette a belügyi és a földmivelésügyi miniszterek rendeletét. Dr. Milovanovics Milovan polgármes­ter ehelyett Vucsetics Milo főszámvevö­­vel és Boksán Radivoj adóügyi tanács­nokkal szerda reggel Beográdba utazott, hogy küldöttségileg eljárjanak a minisz­tériumokban a tiltó rendelet visszavo­nása érdekében. A mészárosok és hentesek egyesülete kedden táviratban feljelentette a városi tanácsot a belügyminiszternél és kérte a minisztert, hogy szerezzen érvényt a rendeletének. KI ÖLT? ÍTÉLET a éevi-pusztai halálos verekedési ügyben A kevi-pusztai halálosvégü verekedés bűnügyében a szuboticai törvényszékein Pavlovics István törvényszéki elnök ta­nácsa előtt kedden délelőtt megkezdett és délután öt órakor megszakított főt^r­­gyalást szerdán délelőtt folytatták. Pavlovics István elnök a szerdai fő­­tárgyalásoh a verekedést megelőző korcsmái mulatság résztvevőit s a mu­latsághoz zienét szolgáltató tatnöuráso­­kat hallgatta ki. Az első tanú Nagy An­tal, a tamburazenekax prímása volt. Az elnök megkérdezi, hogy mit tud az ügyben? A tanú az elhalt Nagymélykuti­­ról állandóan csak mint Nagy Misáról beszél s elmondja, hogy az Orbán-féle korcsmában Nagy Misa iszogatott, ők pedig tamburáltak. Egy idő múlva bejött Patöcs Félix tanító és Kovács Kálmán. Ök is mulattak. Nagymélykuti a Patócs tanitó hajába akaszkodott, a tani tó is belekapaszkodott a Nagy üstöltébe. Ké­sőbb a tanitó megkínálta a Nagymély­­kutit egy pohárka pálinkával: — Igyák Miska bácsi, ne haragudjon. Nagymélykuti a tanító kezéből kiütöt­te a pálinkás poharat. Aztán a Nagy Misa felkelt és egy borospoharat, vagy üveget az asztalhoz vágott hogy az izzé-parrá tört és a szilánkok szerte­röpültek. Kovács Kálmán úgy érezte, hogy az ő szemébe is röpült egy üveg­szilánk s igy szólt: — Ha .kiüti a szememet, nincs annyi pénze, hogy megfizesse. Utána pedig el­vette Patócs tanító botját — egy rövid, vékony bot volt — és azzal Nagy Mi­hály homlokára sújtott, hogy a vér ki­­serkeöt. Ez után Nagy Misa távozott a helyiségből. A tanú a korcsmái jelenet után ai Ko­vács-féle szállás kertjében és a nyílt uten lejátszódott eseményeket ismerteti. Miközben a tanú erről beszél és elmond­ja a verekedés lefolyását, amelynek közvetlen szemtanúja volt, hirtelen elsá­pad, kezeivel levegő után kapkod, tánto­rog és djulás környezi. Pavlovics István elnök nyomban ész­reveszi a tanú hirtelen rosszullétét és utasítja a teremszolgát, hogy vezesse a halott-sápadt tanút a bírói szobába, ahol leültették. Amíg Nagy Antal rosszulléte elmúlik, a bíróság Orbán György vendéglőst hallgatta ki. A tanú a már ismert módon mondja el a korcsmái jelenetet, azzal a különbséggel, hogy amikor Nagy Misa a korcsmából távozott, megfenyegette Kovács Kálmánt. Verekedés az est sötétjében Tíz percnyi pihenés után Nagy Antal magához tért és a bíróság folytatta ki­hallgatását. Elmondja, hogy Kovács anyósa mondta neki, hogy menjen a ve­­je után és ne engedje veszekedni, ö oda­ment és látta, hogy Nagy Misa és Ko­vács Kálmán a földön fekszenek, míg Petrás Péter tamburás kivette Nagy Mi­sa kezéből a nagy meggyíafeotot és az­zal a földön fekvő Nagymélykuti fejére sújtott. Amikor ez történt a tanú meg­fordult és visszafelé indult. Petrás és Kovács pár perc után követték. A biróság végül özvegy Csabai Má­tyásáét, Kovács Kálmán anyósát hall­gatta ki. Elmondja, hogy Petrdst és ké­sőbb Nagy Antalt is ő küldte a veje után, hogy ne engedjék veszekedni. A verekedés lefolyásáról nem tud sem­mit. Csak egy halálos ütés volt Perazics BozsidáT dr. törvényszéki orvos ismertette ezután az elhalt sérülé­seit. A koponyán egyetlen halálos ütés volt, amely betörte a koponyacsootot A bizonyítási eljárás ezzel véget ért. A vád és a védelem Gjeneró Márké dr. államügyész ter­jeszti elő a vádat. Bizonyítva látja a szándékos emberölés bűncselekményét és kéri a vádlottak megbüntetését. Az elhalt leánya, Nagymélykuti Vera, Fodor Vincéné az ehlök kérdésére, hogy atyja után igényel-e kártérítést, azt mondja, hogy 200.000 dinár kártérítést kér. Kelleti Benő dr„ Petrás Péter védője kifejti, hogy az elhalt Nagymélykuti közismert verekedő volt. Védencének — aki a tett .elkövetéseikor erősen ittas volt — nem volt semmi oka arra, hogy az elhaltat szándékosan megtámadja, ö azért ment oda, hogy megvédje Ková­csot. Szándékos emberölésről tehát szó sem lehet. Önvédelem, vagy halált oko­zó súlyos testi sértés esete forog fenn. Kéri az enyhítő körülmények figyelem­­bevételét. Dimitrijevics Drágó dr., Kovács Kál­mán védője kifejti, hogy védence volt a megtámadott Felmentést kér. Mindkét vádlott bűnös A biróság hosszabb tanácskozás után meghozta az Ítéletet, mely szerint mind­két vádlottat bűnösnek mondja ki a ha­lált okozó súlyos testi sértés bűntetté­ben és ezért — az enyhítő körülmények figyelembevételével — Petrás Pétert hat) havi börtönre és Kovács Kálmánt szín-1 tén hat havi börtönre ítéli. Az indokolásban kimondotta, a bíró­ság, hogy sem szándékos emberölés, I sem pedig önvédelem wem volt megálla­pítható, hanem halált akozó súlyos testi sértés. Miután pedig nem lehetett meg­állapítani, hogy a két vádlott közül ki adta a halálos ütést, a biróság egyforma büntetést szabott ki rájuk, mint tette­sekre. Az ügyész, valamint a felek felebbez­­ték az ítélet ellen. A biróság elrendelte, hogy az ítélet jogerőre való emelkedéséig a vizsgálati fogságban levő Petrás Pétert szabad­lábra helyezzék. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Csak azok a hazugságok kárhoz­tatandók. amelyek károkat okozhat­nak s csak azok az igazságok di­­csérhetők, amelyek erkölcsi ha­szonnal járnak. Hamis morál, olyan igazságokat hirdetni, melyeknek káros követke­zéseik lehetnek s olyan hazugsá­gokat tiltani el, amelyek jótékony hatást gyakorolhatnak. Azok a hazugságok a legveszélye­sebbek, amelyek igazságoknak lát­szanak. * Vannak szép hazugságok és van­nak csúf hazugságok * A gyermeket ne arra oktassuk, hogy egyáltalában ne hazudjon, mert akkor szerencsétlenné tesszük, hanem arra tanítsuk, hogy igaz em­ber módjára éljen. # Nem komoly a fenyegetés, amely a közmondás e figyelmeztetésében rejlik: mondj igazat és betörik a fe­jed! Az ilyen fejbetörés ritkábban fordul elő. mint akár az igazmondó akár a hazudozó gondolná. A baj in­kább az, hogy ha igazat mondasz, egyszerűen nem hiszik el. ami némi kis fejbeütéssel, egyenlő. A világ ha­zugságra van berendezve s a valót­lanság több hitelre talál benne mint az igazmondás. * Vannak, akiknek az aikuk hazug, de a lelkűk igaz s még többen, aki­ket lehetetlen hazugságon érni. pe­dig merő hazugság az egész lé­nyük Ki A hazug ember hazug módon, az igaz ember igaz módon hazudik. Ké A szubjektív igazságok sokszor abszolút (objektív) hazugságok. * Nemcsak az emberi’száj, az em­beri fül is lehet hazug. * A hazug is nehezen hazudik an­nak, akit becsül — s az igaz ember is könnyein mond valótlanságot an­nak, akit nem szeret. # A hazugságot nem büntetik olyan szigorúan, mint az igazmondást. Vértanuságöti is az igazság fanati­kusai szenvedtek mindig, nem pe­dig a hazugság bajnokai. * Ha választanod kell igazmondás és egy hazugság közt, ne hagyd magad a hétköznapi morál által be­folyásoltatni, hanem arra határozd magad, melyik több jót eredmé­nyez. S ha egy kínálkozó hazugság ez, akkor bátran és habozás nélkül hazudjál — s Istennek tetszőbb dol­got cselekszel igy, mint ha hü má­radnál az igazsághoz * Aki gyerekkorában megtanult ha­zudni, ezt a mesterséget sohase fe­lejti el — de ha kicsikorában arra szoktatták, hogy mindig igazat mondjon, erről a szép erényről ha­marosan leszoktatja az élet. A ha­zug Élet. * Aki hazudik, még méltó lehet a becsülésünkre. A szokásos hazug az, aki megvetendő. Ki Egyformán bolond, aki mindig hazudik s aki mindig igazat mond. * Sokszor nagyobb bátorság kell egy hazugsághoz, mint az igaz­mondáshoz, amelyhez pedig mindig kell bátorság. Kt Megtörténik sokszor, hogy a ha­zugot épp akkor leplezik le, akkor érik hazugságon, amikor — vélet­lenül és ügyetlenül — igazat mond. * Vannak igaz és vannak hazug karakterek s ezeknek a jellemén mitse változtat az, hogy amit mon­danak, igazság-e avagy hazugság. A legigazabb ember is kénytedeo néha hazudni s a notórius hazug — bármennyire ágaskodik is ellene a természete — olykor rákényszerül arra, hogy igazat szóljon. * Társadalmi életet élni és nem ha­zudni: télj es lehetetlenség. A leg­igazabb ember, a legnemesebb jel­lem is hazudik naponta. Epaminon­­dos, aki Cornelius Nepos szerint »még tréfából se hazudott«, aligha élt valami igen élénk társaséletet. Kf Ismertem két urat, akik közül az volt egyenesebb lelkű, aki többet hazudott. * Ezt a mondást: errare humánum őst, így is lehetne fordítani: hazud­ni emberi dolog. Aki nem tud hazudni, annak a boldogulásához egy igen szükséges erény hiányzik. * Borzasztó, hogy mennyit hazudik össze életében az igaz ember! Majd­nem annyit mint a hazug. Csakhogy másképp. )

Next

/
Thumbnails
Contents