Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-24 / 82. szám

PoStarina plaćenal 12 OLDAL » ÁRA Vj, DINAR l,Wapelöfizetó51 J I k UIII NAPLÚ XXVIévfolyam Szubotica, 1926 SZERDA március 24. 82. szám Megjelelik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova uL 4« (Rossia Fonciere-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ol.l. (Lelbach-palota) A névvé® yelemzés Pribicsevics a szuboticai ban­ketten és a topolai gyűlésen is megismételte azt, amit a nemzet­gyűlésen a névvegyelemzési ren­delet megokolésául előadott. Esze­rint a rendelet kibocsátásával nem az volt a célja, hogy magyar csa­ládokat elszerbesitsen, hanem az, hogy az utóbbi évszazad alatt el­­magyarosodott szerb családokat visszahódítsa a szlávság számára. Minden fajtiszta magyar marad­jon meg nemzetiségében, de aki valamikor szerb volt, annak ere­deti szláv mivoltát elő kell bá­nyászni a rárakódott rétegek alól. Ez lett volna a motívuma annak az ominózus közoktatásügyi in­tézkedésnek, amelyről az utóbbi években annyi szó esett. Az a nemzeti intenció azonban, amelyre Pribicsevics igazolásul hivatkozik, a természeténél fogva a fajvédelem jogbizonytalanságot termő ingoványára vezet. A tu­dományra tartozik, hogy a fajok származásét, véralkatát, atavisz­­tikus jellegzetességeit és azoknak a fajkeveredés folytén beállott módosulásait górcsövi vizsgálat­nak vesse alá. A gyakorlati élet­ben az egyének faji hovatartozá­sát nem a vér összetételének analízise, vagy a pedigré adatainak mérlegelése, hanem az anyanyelv, a kultúra és a világszemlélet alap­ján határozzuk meg. A név e te­kintetben sokkal kevésbbé jöhet figyelembe, mint a haj, a bőr színe, az orr hajlása vagy a száj metszése. A faji teória pápasze­mes tudósai bizonyára fel tudják fedezni a fajkereszteződés nyo­mait a testalkat, temperamentum és lelki habitus különböző sajá­tosságaiban, de egy-egy ilyen nyom, amely esetleg egy idegen faj hatásaként átöröklődött a szer­vezetbe, nem ad jogcímet arra, hogy ró való utalással valakinek már megállapított faji jellegét kétségbevonjuk. A név még csak nem is feltétlenül genealógiai adalék, mert lehet tetszés szerint felvett és vagyonjogi vagy egyéb körülmények folytán elcserélt családi megjelölés is, amely ennél­fogva a nemzetiségi minősítésnél nem szerepelhet ellenbizonyité­­kul az anyanyelv és kultúra adott­ságával szemben. A névvegyelemzési rendszer jogellenességét nem enyhíti az a történelmi perspektíva, amelybe azt Pribicsevics helyezi. Ha Grol, Wilder, Krizman, Neudörfer szláv fajiságát nem érinti az őseiktől kapott német név, akkor nem szabad elvitatni az snyanyelv jogát azoktól a magyaroktól sem, akiknek szláv hangzású család­nevük van. A biológiai faiiségtól, amely számtalan apró tényező ellenőrizhetetlen módon kialakult vegyülete, meg kell különböz­tetni a politikai értelemben veti nemzetiséget, amelynek az anya­nyelv, a ku túra, a neveltetés, a hagyományok a kritériumai. M ért ie lehetne testestől-leikestől ma -yar az, akinek nagyapja egy szót sem tudott magyarul, vagv fanatikus szferb az, akinek őse messze főidről vándorolt be Szer­biába? A nemzetiség, akárcsak a valltis, lelkiismereti kérdés, amely­nek megoldása a legszuverénabb egyéni jog, sőt a nemzetiség im­­manensebb a vallásnál, mert le­­vetkőzhetetlen. Aki magyarrá lett, az sem rendeletre, sem önkéntes elhatározással nem formálódha" tik át más nemzetiségre.­Pribicsevics kijelenti, hogy egy magyart sem akar elszerbesiteni, nert hiszen a nemzetiség nem ruí>a, ami bármikor lehúzható az emberről. Másfelől azonban vé­delmébe veszi és históriai előz­ményekből származtatja le a név­­vegyelemzést, amellyel az alsó loku tanügyi hatóságok minden idegenszerü magyar tanulót elüt nek az anyanyelvhez való jogá­tól. Radics István viszont kikel a névvegyelemzésben rejlő jogta­lanság ellen és annak az állás­pontjának ad kifejezést, hogy a tanulók nemzetiségét csak a szü­lők állapíthatják meg, de azért nagy ellenfelének iskolapolitiká­jához valóságban a világért sem nynl hozzá. O üljünk-e a pártok nyilatko­zataiból a magyarság felé áradó barátságos hangulatnak, ha az nem sűrűsödik a bajokat orvosló tettekké? Cáfoljuk-e továbbra is az érveket, amelyekkel a hibákat körül akarják bástyázni, ha ma­gának a tényleges közoktatás­ügyi miniszternek hatásos argu­mentációját sem követi a név­vegyelemzési anomáliák kikü­szöbölése ? A német szociáldemokraták támogatják a kormány népszövetségi politikáját A párt hozzájárul a kormánykoalíció bizalmi javaslatához Berlinből jelentik: A Vorwärts azt írja, hogy a német szociál­demokrata párt elhatározta, hogy hozzájárul a kormánykoalíció bizalmi javaslatához, mely helyesli a kormánynak Géni­ben tanúsított magatartását. A ha­tározat, mely általában nagy fel­­lü iést keltett, azt jelenti, hogy a szociáldemokraták támogatják Luther és Stresemann népszö­vetségi politikáját. A szociáldemokraták állásfogla" lása biztosítja a többséget a biro" dalmi kormánynak, melyet ezek" után semmi veszély'nem fenye­get a birodalmi gyűlésen a bi­zalmi szavazat tekintetében. Benes lemond képviselői mandátumáról Csak igy maradhat külügyminiszter a hivatalnok-kormányban Prágából jelentik: A nemzeti szocialisták pártlapja közli, hogy Benes külügyminiszter lemon­dott mandátumáról. Az uj hivatalnokminisztériumban ugyanis ő az egyetlen pártpoliti­kus és csak neki van képviselői mandátuma, tehát az az alterna­tiva állott elő, hogy az alkotmány értelmében vagy megszűnik képviselő lenni, vagy miniszteri tárcáját áldozza fel. Benes az első napokban nem is gondolt arra, hogy válasszon a két eshetőség között, a miniszteri tárcát is meg akarta tartani és a képviselői mandátumot is, ami a koalíciós pártok, de különösen a nemzeti szocialisták kebelében rossz vért szü.t mire a külügyminiszter értesítette a képviseiőház elnökségét, hogy mandátumáról lemond. A lap értesülésével szemben hivatalos helyen kijelentették, hogy Benes még nem döntött, vájjon a miniszteri tárcát tartja-e meg, vagy a képviselői mandá­tumot. A pénzügyminiszter nem hajlandó több engedményt tenni a vajdasági radikálisoknak Az adóügyben már csak az uj törvény hozhat könnyítéseket Beogradból jelentik: A vajda­sági radikálisok, mint a Bícsme­­gyei Napló jelentette, követelték a radikális klub ülésének mielőbbi összehívását. A klubülést hétfő délelőttre hirdették, de az várat­lanul elmaradt. Sztankovics Szvetiszláv bánáti képviselő mindazonáltal tárgyalá­sokat folytatott Szlojadinovics pénz­ügyminiszterrel, aki a vajda­sági képviselők amandmanjával szemben meglehetősen elutasító álláspontra helyezkedett. Az igaz­ságügyi követelések közül a pénz­ügy miniszter hozzájárult, hogy a noviszadi tábjátó! a kúriához át­tett hatáskört visszaadják a táblá­nak, viszont a táblai bírák szá­mának felemelését a költségve­tésre való hivatkozással megta­gadta. Az órmentesitő társulatok dotációja tekintetében a miniszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyelőre elégedjenek meg az előirányzott három millióval. Az adókönnyítésekre vonatko­zóan a pénzügyminiszter kije­lentette, hogy elment az enge­dékenység végső határáig és most már kéri a képviselőket, hogy várják meg az adóegysé­­gesitésről szóló 'törvényt. A vaj­dasági radikális képviselők vi­szont azt hangoztatják, hogy már decemberre ígérte a kormány az adótörvény beterjesztését, az azon" ban még mindig nem történt meg, bár Pasics miniszterelnök külön is megnyugtatta a vajda­ságiakat. Ez a halogatás arra az aggodalomra ad okot, hogy a Vajdaság mezőgazdasága és egész gazdasági élete tönkre­megy. A pénzügyminiszterrel folyta­tott megbeszéléséről Sztankovics referált Zsivkovics Ljubának, a ra­dikális klub elnökének is, aki be­hatóan érdeklődik a Vajdaság problémái iránt. Kijelentette, hogy tárgyalni fog a pénzügyminisz­terrel és igyekezni fog áthidalni az ellentéteket

Next

/
Thumbnails
Contents