Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-20 / 78. szám

12 OLDAL » ÄRA 1’/, DINAR Poštarlna plaćena! Budapest XXVI?. évfolyam Sinbotí 1926 SZOMBAT március 20 szám * Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova uL 4. (Rossia Foncióre-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Laibach-palota) Uj egyház Azok számára, akik csak bus kézlegyintéssel, keserű fintorra' fogadták a Népszövetség műkö­désének (— hát működik ? — kérdezik —) minden megnyilat­kozását, érdekes , tanulságokat, figyelemreméltó jelenségeket ve­tett fel az elmúlt napok története. Genfbe majd mindegyik minisz­terelnök, vagy külügyminiszter úgy ment el, hogy bukottén is terhet haza. Németország felvé­telének kérdése majd mindegyik nyugati állam kormánya alatt megásta a talajt. Chamberlain megbukik, ha Anglia presztízsét veszélyezteti a németek invitálá­sával, de megbukik akkor is, ha a németek távoltartásával Locarnó megvalósítása előtt lezárja a so­rompót. A spanyol kormány meg­bukik, ha a legyőzött Németor­szág az ő országánál hamarább kerül be a nagyhatalmak népszö­vetségi tanácsába. Briand nem félhetett attól, hogy Genfben bu­kik meg, mert bukottan ment # Genfbe, ám félhet attól, hogy Genf után nem tud Parisban talpraállni, ha nem visz-.haza locarnói eredményeket. A lengyel kormány külügyminisztere kije­lentette, hogy lemond s kormá­nya, ha kívánságait a népszövet­ségi tanács többsége nem telje­síti s a svéd kormány helyzete sem független attól, hogy a kor­mány megbízottja, mint a kisebb államok képviselője, milyen ered­ményeket ér el Genfben. Az európai politika súlya át­helyeződött Genfbe, a világpoli­tika egyik tengelyét Genf tartja, Genf, ahol nincs fegyveres erő, nincs puskaporostorony, nincs ar­zenál, nincsenek aranybányák, platinamezők és petróleum-forrá­sok. Az eredmény, amit Genf fel tud mutatni, valóban nem sok, a munka, amit eddig végzett, aligha tölti be azt a várakozást, amit a világpolitika Herkuiesei-veI szem­ben joggal támasztott a kétségbe­esésig türelmetlen emberiség, de a Népszövetség már döntő tényezője lett a világpolitikának s elérkez­tünk annak a kornak a küszö­béig, mely nem csak hirdetni, de teljesíteni is fogja a népszövet­ségi gondolat princípiumait. Nem lehet már lebagatelizálni az eszméknek azt a magaslatát, a céloknak azt a tisztavizü oázi­sát, amit e század fáradt vándo­rainak igér és nyújt a népszövet­ségi gondolat. A tekintélyi elv még egyszer úrrá lesz — ugy­­látszik — az egész világ felett. Erő nélkül, hatalom nélkül, gyil­kossággal és rablással való fe­nyegetés nélkül felmagasodik az európai hatalmak kacsalábon forgó kastélyai fölé Genf s a genfi pro­gram minden ország számáré, melyet a kultúra fűz össze, bel­politika lesz. Csak az egyháznak volt a középkoron keresztül olyan hatalma, mint amilyent az esemé­nyek a Népszövetségnek jósolnak. Talán a Népszövetség lesz .az uj egyház s a béke lész az uj hit. Talán Wilson és Leon de Bour­geois voltak az uj vallás alapítói — Luther se tudta, hogy uj val­lást alapit, s tudta-e a Názáreti? — s talán a történelmi szükség­szerűség — a legigazabb vallás­­alapitó — parancsolta életre a béke uj dogmáit. Ki lát előre, kit szólaltat meg a prédikátori meg­szállottság vagy a prófétai ihle­­tettség, hogy meg tudja, meg merje jósolni, hová ütődnek a Géniből elindított hanghullámok, milyen „századok bércei" fognak visszhangozni tőle s milyen kor­látokat, válaszfalakat, vizválasz­­tókatdönt le s tesz a földdel egyen­lővé a felszabaduló gondolat, az úrrá hatalmosodó békevágy egyre szélesülő, egyre táguló perspek­tívája ? A Népszövetség elhatározta, hogy megünnepli megszervezőjé­nek : Bourgeoisnak emlékét. Nem lehet méltóbb ünnepet kigon­dolni sem, mint amilyen önként adódott: a Népszövetség jelentő­ségének elismerésében. Genf nem szószék többé, de a kapitalista érdekek, proletár elszántságok, tónusok és a mérhetetlen emberi hiúságok fölé nőtt itélőszék; a lelkiismeretnek nemcsupán szava többé, de sújtó karja, cselekvő akarata is. Ä megriadt ember reszkető örömmel tekint föl rá: végre talán mégis fölépül valami, amiért érdemes volt gyárkémé­nyeket és templomtornyokat le­rombolni s friss, gőzölgő vért ke­resni a hideg malter közé. Április hatodikán választ államfőt Görögország Kondiriotisz tengernagy nem vállalja tovább az elnöki méltóságot i Athénből jelentik: Pangalosz mi­niszterelnök rendeletileg április hatodikéra tűzte ki az uj államfő választását. A választás kimenetele elé egyelő­re a legnagyobb bizonytalansággal néznek Görögországban, mert Komiiriotisz tengernagy már tudtára adta Pangaiosznak, hogy nem pályázik újra az ál­lamfői méltóságra. A direktóriumnak az államfő vá­lasztásra vonatkozó rendelete ki­zárja a választásból Venizelosz, Zaimisz és Skuludisz személyét, az­zal a megokolással, hogy öreg ko­ruk miatt nem lehet őket elnökké választani.-- " ■i.iru. »fii A genfi események aláaknázták a locarnói békemiivet Amerika a genfi kudarc súlyos következményeitől tart Newyorkbó! jelentik: A New­­yorlc Times szerint Coollidge elnök, Keilog külügyi államtitkár, Hugh­­ton és Gibson képviselők beha­tóan megvitatták a Népszövetség közgyűlésének eredménytelen­sége folytán beállott helyzetet. A lap beavatott helyről származó értesülése szerint a genfi esemé­nyek megerősítik a kormányt abban a véleményében, hogy Amerikának vissza kell térnie Ame­rikába. A Washingtonban ural­kodó felfogás szerint minden ün­nepélyes fogadkozás ellenére a genfi események aláaknázták a locarnói békemüvet Amerikai politikai körökben kérdésesnek tartják, hogy Német­országnak a Népszövetségbe való felvétele szeptemberben lehetséges lesz-e és egész bizonyosnak tart­ják, hogy a genfi események egész sor fejet fognak követelni. Az általános vélemény szerint egyelőre konvencionális okokból nem buktatják meg az érdekelt kormányokat, de bizonyosra veszik, hogy Briand, Chamberlain, Luther és Strese­­mann rövidesen el fognak tűnni a politika színteréről. Az amerikai politikai közvéle­mény a genfi kudarc súlyosabb következményeivel számol. Mint Londonból jelentik, a B üdmn-kormány a minisztertaná­cson elhatározta, hogy teljes szoli­daritásban marad Chamberlainnel. A kormánynak az az álláspontja, hogy a külügyminiszter a genfi tárgyalások folyamán teljes erejével igyekezett Németországnak a Nép­­szövetségbe való felvételét elösegi leni. Macdonald kijelentette, hogy eláll attól a tervétől, hogy az alsóház keddi ülésén bizalmat­lansági indítványt terjesszen be Chamberlain és a kormány ellen. Olaszország Ausztria felosztását tervezi Az angol sajtó Mussolini tárgyalásairól Londonból jelentik: A Daily Tele­graph legújabb számában foglalkozik azokkal a diplomáciai tárgyalásokkal, amelyek legutóbb Rómában, Párisban és Genfben Olaszország, Jugoszlávia és Franciaország között folytak és amelyek azt eredményezték, hogy ezek az álla­mok még ebben az évben konferenciára jognak összejönni és a tanácskozásokba Csehszlovákiát, Romániát és Ausztriát is belevonják. A Daily Telegraph úgy tudja, hogy ezen a konferencián középeurópai egyez­ményt létesítenek a locarnói szerződés mintájára, amelynek azonban semmi köze a sűrűn emlegetett balkáni Locar­­j nőhöz. A. helyzet az, hogy Franciaország és Olaszország eltökélt szándékkal állást foglalt Ausztria és Németország egyesü­lése ellen, de nincsenek egy véleményen a módszerre nézve, amely által ez meg­akadályozható. Franciaország feltétlenül meg akarja óvni Ausztria politikai egy­ségét s ezt a véleményét a csehszlovák köztársaság is osztja, amely nem akarja magát megterhelni megnövekedett né­met nemzeti kisebbségekkel és mert minden érdeke az ellen szól, hogy egy­szerre Olaszország és a német biroda­lom is szomszédja legyen. Ez a szempont vezette Benest, mikor döntőbírósági szerződést kötött Ausztriá­val. El akarta oszlatni az osztrákok aggodalmait arra vonatkozólag, hogy a csehszlovák köztársaság a jövőben bár­miféle osztrák területet kivan bekebe­lezni. Prága meg akarja akadályozni azonban azt is, hogy osztrák terü­let olasz vámfenhatóság alá jusson és Franciaország hasonlóképpen el­lenzi Olaszország politikai határai­nak és befolyásának minden tágí­tását. Ezzel szemben Olaszország még mindig nem mon­dott le Ausztria felosztásának ter­véről és úgy vélekedik, hogy ez a legjobb mód a német birodalom és Ausztria egyesülésének megakadályozására. Mus­solini ennek a tervnek akarta megnyerni Rimában Nincs:es jugoszláv külügymi­nisztert.

Next

/
Thumbnails
Contents