Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-19 / 77. szám
4. oldal 3ACSMEGYEI NAP* 192fi március 19. HALLÓ KÖ Bérbe akarják adni a telefont és a távírót Buogradbó! jelentik: Gyorgyevics Miiin mérnök, a posíaügyi mmjsztérium telefon és távírda osztályának a vezetője terjedelmes javaslatot dolgozott ki, amelyben amellett foglal állást, hogy az állam a telefont és a távírdát adja át magánvállalkozók kezébe. Superína posíaügyi miniszter nem helyesli a telefon ás a távírda bérbeadását, mert a 'miniszter szerint az álamnak nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy a telefon és a távírda teljesen az állam kezelésében maradjon. A miniszter ennek dacára áttanulmányozta a memorandumot és elvben hozzájárult Gyorgyevics osztályfőnöknek ahoz a javaslatához, melyben azt követeli, hogy a telefon és a távírda ügyeinek az igazgatásúnál ezentúl kereskedelmi szempontok is érvényesüljenek és a telefont, a távírdát nccsak bürokratikus ügyként kezeljék, Iranern űriéit vállalkozásként. Állatában sok >a panasz a telefonra, későn kapni kapcsolást, a telefon hálósra t nincsen kellőképpen kiépítve, a vezetékek nem a legjobbak, sőt viharos idő esetén megszűnik minden összeköttetés. Az ország legnagyobb részében légvezetékek működnek, a kábelek lefektetése nagyon költséges és az a Ha innak erre most nincsen pénze. Beograd és Zagreb között csak három áramkör működik, Beograd és Szubcrtica között pedig csak egy. A vajdasági és horvátországi telefon összeköttetése pedig minden kritikán alul-'. A jugoszláv területen kiépített te'-;ionra és távírdára becslés szerint négy milliárd dinárt költöttek. A telefon és a távírda egy évi jövedelme ötszázmillió dinár, a kiadások pedig négyszáznyoicvamnöfóó dinárt tesznek ki. Négy milliárd tőkének húszmillió kamatozása tényleg nagyon csekély összeg, amely inég sokkal kevesebb lesz akkor, ha a teteácmdSjszabást leszállítják, ami elkerülhetetlen, mert a jugoszláv telefon túlságosan drága. A jugoszláv telefon és távírda reformokra szorul, kérdés most már, hogy ha a telefon és távírda magánkézbe kerülne, tényleg megjavulnia-e a szolgákat. Nyolc betörésért négy évi fegyház Tárgyalás a szuboticai törvényszéken A szuboticai törvényszéken csütörtökön tárgyalta Csulics Zvezdán törvényszéki tanácselnök büntető tanácsa Zakalics Lajos, Szendi István és Szendi József szuboticai lakosok bűnügyét, a kiket az ügyészség nyolc betöréses lopással vádolt. A bíróság Zakalics Lajost hallgatta ki először, aki beismerte a terhére rótt bűncselekményeket és sorra e'mondta, hogy az első betörést a múlt év augusztusában éjjel követte cl Szendi István társaságában. Ez alkalommal feltörték Rakics Nikola pincéjét, de onnan nem birtak elvinni semmit. Hogy üres kézzel ne távozzanak, felmentek a padlásra, felfeszitették a bezárt ajtót és elvittek 29 darab szalámit és 6 abroszt. 1925 januárban betörtek Prokesch fodrász üzletébe és elvittek onnan öt darab borotvát, négy hajvágS szépet, egy ol’ót, két hajkefét és egy élesítő követ. Betörtek Krausz Adolf orthodox zsidó hitközségi kántor házába és onnan több ezer dinár értékű fehérneműt loptak e' 1925 júniusban Kocsmár Rózái pad ását törték fel és elvittek egy misfél kilós sonkát, két szál kolbászt és egy kis lapocka húst. 1925 december 25-ikén feltörték Mezei Izsó dr. padlását és több ezer dinár értékű fehérneműt loptak eh A másodrendű vádlott, Szendi István «tinién jbnUmerte a lopásokat* míg Szendi József azt mondta, hogy ott volt, de nem vett részt a lopásokban. A vádlottak után a károsultakat hal'gatta ki a bíróság. A bizonyítási eljárás befejeztével és a perbeszédek elhangzása ut n a bíróság meghozta az ítéletet, amellyel Zakaics Lajost négy Szuboticán az egyik radikális kaszinónak azért van baja a hatóságokkal, mert a kaszinóban nemcsak politizáltak, hanem — horrendum dietu — kártyáztak is. Ki kin dán pedig felfüggesztették az egyik kaszinó működését, mert a tagjai nemcsak kártyáztak, hanem politizáltak is. Kikindai tudósítónk jelenti, hogy kedden délelőtt a rendőrség lezáratta a kikindai polgári kaszinó helyiségét s lezárta a kaszinóval egy épületben lévő földmivesegyletet. A rendőrség a kaszinó működését a belügyminiszter rendelete alapján függesztette fel. A belügyminiszter azzai indokolja a kaszinó ellen foganatosított rendszabályt, hogy a kaszinó eltért az alapszabályoktól. mert az utóbbi időben a tagok a kaszinó helyiségében gyakran politizáltak. A miniszteri rendelet Kikindán kínos feltűnést keltett. A kaszinó hetven éve áll fönn s a város intelli-SzomborbóJ jelentik: Ravasz trükkel végrehajtott rablótámadás tettesei kerülitek a szombori rendőrség kezére. Az elmúlt héten megjelent Szomborban Csukics Márlfó boszniai márkakereskedő és nagyobb mennyiségű borjút akart vásárolni. Megérkezése után való nap az egyik korcsmában összeismerkedett hét sztarisziváci lókupeccel, Jovanovics Lázárral és Jovanovics Btagojeval, akik feíaj ámították, hogy segítenek neki a borjukat össze vásárolni. A boszniai kereskedő szívesen fogadta az ajánlatot és a lókupeoefckei egy-két napig fáradhatatlan ut dolgozott, hogy az üzletet lebonyolítsa. ,Az egyik üiletii ütjük közben j Jovanovics Lázár megemlítette Csuklósnak, hogy Szomborban ismer egy embert, aki három hamis ezerdinárost ad egy valódi ezerdlnárosért. Csukics kapott a szón és rövid tudakozódás után belement abba, hogy néhány jó ezerdinárost átvált hamis bankjegyekre. Jovanovícsék megígérték neki hogy másnap összehozzák az állítólagos szombori kereskedővel, ha megígéri, hogy a titkot nem árulja el senkinek. Másnap' jovanovics egy kocsmában bemutatta Csukicsnak barátját, Nikolics Mlta, szintén sztarisziváci kupecet, mint hamis bankjegykereskedőt. Csukics hamarosan megegyezett Nikoiiccsal, aki megbeszđte vele, hogy a hamis ezer dinár osokat -a vármegyeház előtti parkban este fogja neki átadni. A megbeszélt időben a boszniai kereskedő megjelent a parkban, ahol már várt rá Nikolics. — Elhozta' a pénzt? — kérdezte Csukics izgatottan. —: Igen, itt van. ebben a borítékban — j mondotta Nikolics — de előbb adja ide az ezerdinirosítit. Csukies sietve leszámol. Nikolics ke- [ zébe tizenötezer dinárt és harminc j évi fegyházra, Szendi Istvánt három évi fegyházra és Szendi Józsefet hat havi börtönre ítélte. Gjenaro Már ó dr. áüanjügyész jn. ditv nyara a bíróság e’rende.te a szabadlábon levő Zaka ics Lajos és Szendi htv n letartóztatását. genciája párt- és nemzetiségi külömbség nélkül szívesen látogatta mindaddig, mig be nem zárultak. A kaszinó vezetősége a belügyminiszter intézkedése ellen panasszal élt az államtanácshoz, amelyben hivatkozik arra, hogy az alkotmány megengedi mindenkinek, hogy bárhol nyilvánítson politikai véleményt s hogy amiatt, mert egy kaszinó tagjai politikai megbeszéléseken vesznek részt, nem lehet egy társaskört becsukni. Az államtanács döntését kíváncsian várják. Ha a kaszinókban sem kártyázni, sem politizálni nem szabad, akkor igazán be kell csukni az összes kaszinókat. Mert azt a belügyminiszter se kívánhatja, hogy a kaszinótagok azért járjanak fel a kaszinóba, hogy ott olvassanak. A közszabadság ilyen megsértése ellen minden kaszinótag szintén párt és nemzetiségi kiilömbség nélkül tiltakoznék. aranydukútot. Alig nyomta az utolsó aranyat a sztarisziváci hamfsbanfkós markába, a közeli bokrok mögül elöugrott a két Jovanovics erősen maszkírozva és revolverekkel a kezükben. — Na, végre megcsíptünk téged dínárhamfsitó — kiáltottak rá a h aláír arémiilt Csukicsna. aki mellől ebben a pStoniatbam, kezében a tizenötezer dinárral és az arany dnkátohkai, Nikolics elrohant a város1 felé. A sötétben a boszniai nem Ismerte föl Jovámovicsékat. akik jóakaratukig azt tanácsolták neki, hogy utazzon gyorsan haza-, mert különben kellemetlenségei lehetnek. Csukics azt hitte dfelfcekövekkel van dolga, megfogadta a tanácsot és ahelyett, hogy fdijeüenltést tett volna a rendőrségen, még aznap sietve visszautazott a hos?ri)ai Hódosaidra. Nikolics Sztár is závácom megoszítozkodott a pénzen cinkosaival, Jovanovics Lázárral és Jovanovics Btagojeval. Csukics közben rájött, hogy jól kieszelt rablótámadás áldozata lett és Hodzisaain fel-jelentést tett a rendőrségen, A hodzsaci rendőrség a feljelentés alapján szerdán megkereste a szombori rendőrséget. amely a nyomozást megindította és csütörtökön letartóztatta a három kupecet. A rendőrségen kezdetben mindhárman tagadtak, később azonban beismerték, hogy a hamis dinárok meséjével a rablótámadást ők követték el. * A három kupecet letartóztatták és átadták a szombori ügyészségnek. TI IK19 ÄT 0anncia m0,,ett » * iejjjobb minőségben Kirakatüveget A 1 T) 1 t"kSF<ryárná? Mov'sad ft ÜL O Žeijeznivka slice S3. PUCERAJ • E ® Tessék rágyújtani / Az alábbi história állítólag Csehszlovákiában történt, ámbár megtörténhetett volna másutt Is. Tungár Adalbert, valamikor nagybirtokos volt a köztársaság szlovákiai részén. Birtokának egy részét azonban elvette az agrárreform. Ebből a kis incidensből kifolyólag valami kívánsága merült fel, a kívánsága jogos volt, kérvényt intézett tehát a minisztériumhoz, hogy teljesítsék azt. Telt-mult az idő, a kérvényre nem jött válasz. Próbálta az elintézést megsürgettetni, fordult ügyvédekhez, kijárókhoz, semmi eredmény, erre elhatározta, hogy maga utazik Prágába s utána néz azj ügynek. Minthogy még nem tud jól csehül, a fővárosban megfogadott egy a helyi viszonyokkal ismerős s nagy összeköttetésekkel dicsekvő benszülöttet, hogy legyen a tolmácsa. Ketten együtt beállítottak az agrárminisztériumba, egyenesen az iktató hivatal főnökéhez mentek, hogy megkeressék az aktát. A főnök rendkívül barátságos ember volt. Meghallgatta Tungár kívánságát s kijelentette, hogy az aktát megtalálni ugyan nagyon bajos, de ő megpróbálja.' Közben elővette egyszerű pakfong cigarettatárcáját, átadta Tungárnak ezzel a szives invitálással: — Tessék rágyújtani! Ö maga már ei is tűnt, hogy keresi az aktát. — Hünye, de kedves ember— gondolta magában Tungár s felpattantotta a cigarettatárca tetejét, hegy majd rágyújt a jófajta miniszteri extra cigarettára. Nr;gy meglepetésére a tárca üres volt Cigarettának se hire, sőt még hamva sem volt — Mit jelent ez? — kérdezte a prágai viszonyokkal nem ismerős Tungár a kísérőjétől. — Tegyen bele száz koronát — magyarázta a tolmács. Megtörtént. Néhány perc múlva visszajön a főnök, felveszi az asztalon heverő cigarettatárcáját, zsebre teszi. A kezét egy pillanatra bent felejti a zsebében, de csak egy pillanatra. Úgy látszik, nagy gyakorlata van, hamar tisztában van vele, how hány daTab s milyen »minőségű« bankjegy van a cigaretta helyén, mert hangjában igaz fájdalommal jelentette ki: — Nincs meg az akta. Nem elég — gondosan kerestem, de majd még utána nézek. Azzal ismét mosolyogva nyújtotta az urak felé a pakfong tárcát: — Tessék rágyújtani! Tungár kinyitotta a tárcát, az megint üres volt. Nem volt benne cigaretta. Pénz még kevésbé. A földbirtokos kérdő arccal fordult a benfenteshez. — Próbáljon beletenni most kétszáz koronát — magyarázta az hozzáértéssel. Megtörtént. A főnök megint visszajön, az aktát megint nem találja. — Meg kell lenni — mormogja magában, hiszen nem elég — hetett itt — s újra a cigarettával kínálja az urakat: — Tessék rágyújtani! Tungár már kérdés nélkül is tudja, hogy ez mit jelent s betesz háromszáz koronát.. Mikor a főnök visszajön s elteszi a cigarettatárcát, őszinte csodálkozással felkiált: — Elég baj, hogy ilyen feledékeny vagyok... Hiszen ma volt a kezemben az akta, itt kell lenni az asztalomon — s egy iratcsomó alól előveszi Tungár kérvényét. Szerencsésen megtalálta. A dolog — ne tessék semmi rosszat gondolni — Prágában történt... Ámbár alighanem megtörténhetett volna' másutt I is . . . |l Tanulság: Jobban kellene fizetni a 0 j tisztviselőket, hogy legyen dohány a I tárcájukban, Lezárták a kikinőai nagykaszinót R kaszinókban sem kártyázni, sem politizálni nem szabaő Kiraboltak a szom egy boszniai mar Hamis ezerd’nirosok meséjével fosztotta ki három starisziváci markakupec — A tetteseket letartóztatták
