Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-17 / 75. szám
4. oldal 1926. március 17. RÁCSMEGYEI NAPLÓ Államosítják 8 vajdasági postamesteri hivatalokat Minden községházára bevezetik a telefont A hivatalos xStnzsbene Novine« egyik legutóbbi száma egész röviden, minden •kommentár nélkül regisztrálta, hogy a posíaminiszter rendeletére a hatimai, begecski-szveti-gjimaest, a bei mamsztiri, az irigi (szerémségü), a sztarakanlzsai, la zsupánjai és ia kovacsksai postames’terJ hivatalokat államosítják és ezentúl, untot állami posta fognak működni. ; Szárics Javán novtszadi posrtaigazga•tó a postamesteri hivatalok folyamatban levő államosításáról ezeket mondotta: ban a község lakossága is igénybeveheti a telefont, a községházán lefizetheti az interurfrasidliat, amelyet a község elszámol az illetékes postahivatallal. A telefonok felszerelési költségeit a posta és a községek közösen viselik olyképpen, hogy a községek adják a póznákat, a vezetéket, a szerelést az állam adja. Remélhetőleg a nyáron már nem lesz a Vajdaságnak egyetlen olyan helye sem, ahol legalább a községházán ne lenne mindenki által használható telefon. Elmondta a poscaigazgató, hogy remény van arra, hogy a troviszadi főposta épültei© szeptember végéig elkészül s az uj aufcomaóatelefonközpont felszerelését május 15-én megkez&lk. Végül kijelentette, bogy a postanéikiili községek közti postakocsiforgalmai a békebeli sűrűbb közlekedésre fogják fokozni. Gyilkosság a kutya miatt Egy becskereki mészáros legény korcsmái verekedés közben lemészárolt egy másik mészírón segédet és önmagát is megsebesítette • — A postai állapotok fokozatos javítása érdekében a postamestereknek bérbeadott postahVatalokat államosítom 'fogjuk. Bármennyire üdvös volna, ha 1 mindez hamarosan megtörténhetne, az államosítást csak fokozatosan lehet megcsinálni. A postamesterek által bérelt postahivatalok közül egyelőre csak azokat államosítjuk. amelyeknek évi forgalma legalább 15.000 olyan postai egységet tesz ki. amelyek valamilyen postai jegyzékbe lettek bevezetve, vagyis legalább 15.000 ajánlott levél, postautalvány, csekk, csomag, postatakarékbetét stb. érkezett vagy küldetett el. A hivatalok államosítása folytán az állam átveszi a postamestereket és azckrnk alkalmazottá't is, úgy hogy azok állami hivatalnokok, illetve állami alkalmazottak lesznek. Egyelőre hét postahivatalt államosítottunk. Május 15-éig további tíz postamesteri hivatalt államosítanak. A Vajdaságban még 56 olyan postahivatal van, melyet postamesterek bérelnek és amelyeknél a forgalom meghaladja a 25.000 egységet. Ezekre mind sor kerül. A postám 'mis ztóriuin rendeletére műiden községházán állami telefonállomás lesz, sőt olyan községekben is ahol nincs is postahivatal. Ezekben a faluk-Becskerekről jelentik: Véres gyi'kosság történt hétfőn éjszaka Becskereken. Korcsmái mu'atozás közben két mész iroslegény összeveszett és a hata'mas mész roskés egy szakszerűen irányított szúrása pár pillanat alatt megölte az egvik mész ros legényt, mire a gyilkos önmagán ejtett a késsel súlyos sebet. A vásártéri „Három paraszt“ vendéglőben nagy társaságban mulatott hétfőn este Sztankov Aleksza huszonhárom éves mészárossegéd. A szomszéd asztalnál ült Kieininger József tizenkilenc éves mészároslegény, aki kutyájával együtt jött a vendéglőbe. Tiz óráig a vendéglőben volt Pajevics Vom detektív és addig csendesen mulattak Sztankovék is és Kieininger is. Alighogy^ a defektiv eltávozott a korcsmából, azonnal hangosabbak lettek a mu'atozók. Kieininger nem vigyá ott kutyájára és a kutya odament Sztankovhoz. Sztankov botjával a kutya fej-re ütött. Az á.lat vonitani kezdett, mire Kieininger rákiáltott Sztankovra: — Ne bántsd a kutyámat / — Minek hozol a korcsmába kutyát ? j — felelte ingerülten Sztankov és botját most Kleiningerra emelte, de a hatalmas erejű mészároslegény előrántotta óriási mészároskését és villámgyorsan két szúrást ejtett j Sztankovon. aki összeesett. A vendégek, amikor Kieininger kezében megpillantották a kést, a/.onnal e - menekiiltek a korcsra bői, esak néhány tamburás maradt bent. Az egyik tamburás segítségért szaladt és az uccán ta'álkozott Kozlovacski Mi án detektivvel. Kozlovacski azonna a helyszínre sietett, de a korcsmában rn r csak Sztankov holttestét találta. Azonnal a gyilkos keresésére indu t és csakhamar meg is talá ta Kleiningert a folyosón. Abban a pillanatban, amikor Kozlovacski a folyosóra ért, a gyilkos ugyanazzal a késsel, a mellyel Sztankovot megölte, háromszor egymásután megszórta magát, azután befutott a söntésbe, ahol a defektiv, minthogy a sérülések nem látszottak súlyosaknak, megbilincselte a gyilkost. Közben megérkezett Zscberán Szvetozár iuspekciós rendőrtisztviselö és Mirkov Lázár detektív és megkezdték Kieininger kihallgat-'sát. K eininger e'moridotta, hogy nem tudja miért szúrta agyon Sztankovot. Csak arra emlékszik, hogy nagyon fe dühödött és szúrt. Kihallgatás közben a gyilkos hirtelen elvesztette eszméletét és o!yan rosszul iett, hogy azonnal kórházba kellett szállítani. A kórházban kedden Dimitrijevics Névén hűn'gvi red ;rkapitánv u'bó’ kihallgatta Kieininger Józsefet. A gyilos mészáros legény akkor azt vallotta, hogy Sztankov botot emelt rá, azért szúrta agyon, de arra egyáltalán nem emlékszik, hogy miért és hogyan szurkálía össze önmagát. Kedden dé e ott dr. Magyar Károly és dr. lokovics Vlasztimir törvényszéki orvosok felboncolták Sztankov holttestéi. Megállapították, hogy a hosszú mészáros kés hátán és nyakán sebesitette meg Sztankovot. Az első szúrás Sztankov hátán csak könnyebb sérülést okozott, de szakszerű hozzáértéssel volt irányítva, két ütőeret vágott át a nyakon és azonnal halált okozott. Az orvosok megvizsgálták a kórházban Kieininger Józsefet is. Megállapították, hogy egy szúrás a tüdejébe hatolt és su’gos sérülést ejtett, a másik két sebe jelentéktelen. Fölakasztotta magát a ko lokedésiigyi minisztérium pincéjében egy fekete ieges Ismeretien B -ogradból jelentik : A közlekedésügyi minisztérium pincéjében kedden délben egy ismeretlen férfi hulláját találták. Az egyik minisztériumi szolga, akinek épen a pincében volt dolga, a, félhomályban az egyik vízvezetéknél •mberi alakot pillantott meg. Azt hitte, hogy valamely szerelőmunkás dolgozik a vízvezetéken és oda is szólt: „Készen vagy-e már, testvér ?“ Miután választ nem kapott, közelebb lépett az alakhoz és rémülten vette észre, hogy a vízvezeték csapján egy felakasztott ember hullája függ. A rendőrség megállapította, hogy ön« gyilkosság történt. A holttesten fekete ng voií, zsebében öt dinárt találtak. Az öngyilkos személyazonosságát nem s került m“náliapitani. Félgramm aszpirin Irta: Erdödy Mihály I. Klára a tükörbe nézett. Az arca égett és a keze reszketett, ahogy a keztyüjét húzta. —■ A nagyságos asszony elmegy? — Igen, Sári. Ha a férjem hazajön, mondja meg neki, hogy a szí bonomhoz mentem. Ha estig nem lennék itthon, készítse el a vacsorát. — Igenis... Klárán hirtelen végigvágott a hideg. A tükör szögletéből két kutató szem meredt feléje. Az első pillanatban úgy érezte, rrmtha emberi tekintet lett volna. Ijedten fordult hátra. —Brútusz! A vizsla talpra ugrott Klárához sompolygott — Hogy rámijesztett ez a dög. És szinte gyűlölettel lökte cl magától. Az utóbbi napokban egyre idegesebbé tette a kutya jelenléte. Akárhává ment, amerre fordult, a vizsla mindenütt a nyomában volt Mintha a férje féltékenysége öltött volna állati formát hogy megfigyelje minden lépéséi, hogy éles szimattal kilesse rejtett gondolatait. II. Kint szitált az eső, a járdára sürü köd ereszkedett. Klára dobogó szívvel lépett ki a kapun és szinte a lélegzete is elakadt, amikor a fiakkerstandhoz ért. A kocsis lekapta a lóról a .pokrócot. — Hová tetszik, kérem?. — Retek-ucca tiz... — mondta az asszony és menekülő mozdulattal vetette magát a fiakker.be. Az ablakból visszatekintett. A köd barna fátyolán át alig lehetett öt lépésre látni. Megnyugodott. III. A nyugalom, amit magára erőltetett, a Margithidnál kezdte elhagyni és amire a fiakker Budára ért, már a foga is vacogott. — Nem... nem... Arról szó sem lehet, hogy Déneshez becsöngessek. Pesttől Budáig éppen elég hosszú az ut ahhoz, hogy egy asszony meggondolja magát. Gyorsan megváltoztatta tervét. — Fel fogok üzenni érte, aztán együtt cihái tatunk egy cukrászdába. Ha igazán szeret, meg fogja érteni, hogy az, amit kivan ... A vér az arcába szökött. — Tulajdonképpen hogyan is szánhattam rá magam erre a vakmerőségre? A iiakker a Retek-uccába fordult. — Istenem, ha valaki meglát! A tizes szám előtt a kocsis lefékezett. Klára remegő kézzel nyitotta ki a iiakker ajtaját. — Várjon — mondta a kocsisnak és indult a kapu felé. Hirtelen megállt. Hátranézett. Mintha szivén ütötték volna. Felsikoltott: — Brútusz! A kocsi mögött előrenvult, szimatoló orral a vizslát pillantotta meg. A kiáltásra megtorpant, hátrálni kezdett, mintha érezte volna, hogy jelenlétével kellemetlenséget szerzett. K'árát elöntötte a dac. Volt valami ennek a lihegő vizslának a mozdulatában, ami már szinte emberinek tűnt. A vékony, hosszú testben, mintha a félkékpnvség' reszketett Volna. Az -'nná «'-f'mekben a bo-c?- 'tize vi'*ant meg. Ha most a féfjét látja Klára maga előtt, az sem syzégyeníthette volna meg jobban. — No várj — sziszegte foga közt az asszony — most becsaplak. És a kapu mellett levő gyógyszertárba nyitott be azzal a határozottsággal, mintha csakugyan azért jött volna fiakkeren Pestről Budára, hogy gyógyszert vásároljon. — Kérek fél gramm aszpirint... Pár perc volt az egész. Az aszpirint a retikiiljébe tette és Irazamenit. IV. A férj már otthon volt. Az asszonyra nézett. — Mi újság? — Semmi... Klára idegesen járt fel és aiá a szobában. Dult-íult. — Mi lelt? Klára összcszcritotta a száját. Hallgatott. — Miért nem beszélsz? — Hagyj kérlek most... A férj vállat vont: — Jó! van. Az ajtó nyílott Sári jött be. Es vele Brútusz. Sáros lába, csapzott szőre szemet szúrt a férjnek. — Hát ez hol járt? — Nem tudom — mentegetőzött Sári és a pohár vizet, amit a tálcán hozott, az asszony elé tette. Klára a retiküljébe nyúlt. Előkereste a fél gramm aszpirint. — A fejed fáj? — Igen. Bevette a port. — Hol voltál délután? — A szabónőmnél. — Már megint? — Kérlek, tie faggass... látod, hogy beteg vagyok... Sarkon fordult. Átment a másik szobába. Vacsora után a férj szivarra gyújtott — Klára — mondta a feleségének — most valid be szépen, nyugodtan, hol jártál egész délután? — Megint kezded? — Kérlek, én úgy tudom, hogy a tó szabónőd az Üllöi-uton lakik. — Igen. — De hát akkor mit kerestél te a; I Retek-uccában? I Klárának torkán akadt a szó. — A Retek-uccában...? ! — Igenis ott. A tizes szám alatt. Klárában meghűlt a vér. Egy pillantást vetett Brutuszra. Mélységes gyűlölet izzott a szemében. Hirtelenében másra nem is gondolhatott, mint arra, hogy a vizsla árulta el. De hát hogyan? Miféle jelekkel értette meg magát, hogy igy nyomra vezette a férjét? Van talán valami kölcsönös együttérzés kettőjük között? Hihetetlen, hogy férje a kocsissal beszélt volna, hiszen ideje se volt rá. De akkor meg honnan veszi a pontos adatot? Mindez az első meglepetés szédületében cikázott át az agyán és már köze! volt hozzá, hogy bevalljcn mindent, de asszonyi ösztönével még próbált kapaszkodni a szalmaszálba. — Honnan veszed mindezt? A férj felemelte az asztalon heverő aszpirinboritékot. — Rajta van a gyógyszertár neve, az ucca és a házszám ... Az asszony fellélegzett. Egyszerre I otthon é'ez.te magát, j — Hja? Innen fuj a szél? Hátha éppen tudni akarod, az aszpirint a szabónőmtől kaptam. Légy szives és kérdezd meg tőle, hogy mit keresett a Retekuccában?
