Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-12 / 70. szám
10, oMa! FACSMEGYEI NAPLÓ 1926. március 12. Foltok a szivárványon ~ Regény — Irta; Sz. Szigeihy Vilmos Balázs Árpád rojzaival ßczdin Péter már puhar karosszékben, ü t, kezdett arc-szine visszatérít', mikor Klenöczy bej üt Évává!, föl akart kelni. A leány idejében hozzá* ugrott es nem engedte, aztán eilt a lába elé egy zsánio yra, úgy, ho y egyik keze az öregében pihent, a m iáikkal Kisnőcsyt húzta közelebb. Mlhaléc. mester vérig veit sértve, kétségfcevoiiíák a szavahihetőségét. Ott, helybeli. y teles szomszédság füleliallatára. ami íokcizzia az eset sziacruságát. Ct-aics zöld. kötényét két kézzel felfogta a hasa alatt, szilt néhányat a fogán, ami néha nagy belső indulatot ielerrtett. ugv mondta megvetően. — Mit.ért a. szűr-szabó a oolitikához? — Polgári mester, urak szabója, nem szűrösökéi tiltakozott Dehelán az inszmuaeio ellen, ment kiérezte. hogy aj szűrös jelzői sértés akar lenni. 1 — Az- a történelem lényegén keveset változtat, folytatta Mihalecz esi/-,“dia a körlíyélt: általános bámulásától övezve. Az. űri szabó is laikus a politikában. Dehelán érezte, -hogy le van verve, azonnal érinti mindkét válla a perondet. itt örök időkre elveszti a tekintélyét. ■ —• Hát egy bizonyos, még pedig az, hogy a csizmadiák között lehetitek haláhn-adarak. szerintem vannak is. de szabói inég. senki se látott. ; Mihalecz elővette a köténye, alól a iobb kezét. •íuutatóuiia aggodalmas! billegett a . levegőben. •— Elvégre liíovőgre. tulajdonképpen, dixl. ki a halálniadár?-— Az, aki eltemeti. az eleveneket. — fis ki a? eleven? ■ • — A tekintetes alispán ur. vágta ;ki bizonytalanul, de valósággal utolsó, kjétségbeesésélien a. szabó. Mihaleojf. oldalt fordult, mint úti unia már a diskurzust, (mit is ereszkedik: az ember 'mindenféle lehetetlen, tudatlan. népséghez) s foghegyéről legyezte meg.. —• Maid, kiderül a vallatásnál, ' “-'Igenis, kiderül — Halott! — Eleven. Kutya baja. — Megássuk.-- Ha vau hozzá szeme. DeijeJ^éhS. aki az ■asszonyok' sorában ment kis izgalommal figyelte a mérkőzést — .végtére az'- asszony követi tériét még a szégyenbe is — most :öleszmélt. — Irt hagyom a dinsztelt társadalmat, mert dolgom van még a városban. Sietnem köU. mielőtt még bezárják a boltokat, Abbau a pillanatban megszólalt a svábtemptam harangja. Hosszan. vnéltőságcs tassuSá'ggai kongatta versét, Mihalecz feli gyeit fá. mutatóujja megint tilalomfává merevedett a levegőben. — Haílga, halottnak szól Mit mondr-am? ...... ... — Várják meg. lelkem, hányszor kondit ' — bátorkodott Örzss néni. aki síöénekes volt a templomban és ebben a dologban bizonyos szakértői nimbusz övezte, . . ., A {siratni ifldsrpihent, aztán ujboí kezdte, ^.mondta rnczdőkáfát harmadszor is. — Fárfíi — jelentette fel Mihalecz csfzmadja és .diadala jeléül nagyot köpött. Noth iifeKmaTidtam, hogy Ivaíjftirak ‘szól! Ez egyszer meghalt. Dehelán rákvörös leit az izgalomtól ■rettenetes is az hogy néha mennyre az ember ellen csoportosul minden apró körühnény. — fia tóüutheránus volnék, akkor én is szörnyen értenék -a harangokhoz. De katholikus létemre marha. maradtam a vallásom dolgaiban. Ez már igy van szerintem és nem lehet ellene tenni. El is indult íniudgyá-rt a gyülekezet ■bői, mert ebben a fojtott levegőben nem lehet -sokáig kitartani. — bless, asszony, bezárják' a boltokat még lemaradsz. Csak hadd nyugodtan itt a -szegény, elmaradón uradat. aki keresztény kathóiikie, ’étiére olyan tudatlan, hogy nem éflí , meg a harang . szavából-k itek szól Hiszen In lót volnék.' de más volna minden. Csakhogy néiu lehettem olyan szerencsés. ... Tíz lépésnyire járt már az asszony, mikor utána "kiáltott. — Aztán szólj be a vármegyeházára a sfrázsáló UaáduHítky hogy teljes tiszteletemet a tekintetes alispán urnák, kitűnők neki toyábbi ió egészséget. Mihalecz csizmadiának is volt üzenni válója. ■ — Tsz te! tetem én Is. ott leszek majd a . temetésén.. Csak üzenjék meg idejében, hogy hány órakor rendezik. XVIII. Harmadnapba azt mondta Bezdán Péter. ■ — Gyerekek ué v érzem, hogy semmi bajom, de belehalok, ha nem adtok a számba, egy> csibukot. : Már miért ne adtak volna! Ágyban is csak azért tartották,, hogy biztosabban elmaradjon minden idegen érintkezéstől fel'ndulásLól. Megjött.(az étvágya s a .specialista, aki1.' .Ktönóézy Zoltán sürgöüyözöft 'je '.lipizá. azt 'mondta hogy embertelenség. volna egy hét múlva is szobában tartani. —- Sok levegő .aztán egy kis -mozgás, akár bálba is mehet A megyeháza elöl eltrordták a szalmát amivel a kegyetlen éles, kocs'-csikoroctafó kövezet volt he- Irntvo. Csák akkor kezdték keresni, hogy nini. ki ntéfkedeft ebben? — A tekintetes ügyvéd ur parancsolta mondta ,a szolgálattevő hajdú. Jó is volt az, mert legalább nem hallatszott fel a szekerek lármája, amis az w'«k beteg .volt. ' A' tekintetes .ügyvéd ur -egyébként ott. ütött tanyát a lakásban a betegség óta alig volt kívül a vármegyén. — Különös "dolog! — vontak rajta vállat azok. akik nem szívesen fáradtak a dolgok tjjéhreíbb kura#?sával — Lelkű smereb? — kérdezték a íloftabbak, akik ntegreszkTosztak any* nyit, hogy nap- életükből gondolkozással is töltöttek néhány percet Holcz Péter is gondolkozott s mikor azt érezte, hogy most már mindent tud a káprázafa is eszébe jutott, akkor, -a Klenóczy lakásán — nem mondott semm.t, csak megölelte © leendő vejét. — Édes. jó fiam'-. Hoffmann bankigazgató szintén me: volt hatva. — Uram. nem tudom részletezni, azt a veszteséget ami bennünket ér. hogy I ön elmegy tőlünk-■ > — Talán. ‘találkozunk még az élet-, I ben. Minden, rendben .vau? — Sokkal jqbbau. mint gondolni tetszik. Mikorra ’ paráttűsolja az elszámo lást? — Akármikor, a napokba«.. j — Legyen - szerencsém, ámbár . majd I én teszem tiszteletemet s akkor vissza- J hozom a betétkönyvet is. j — Maradt még valami? — kérdezte I mosolyogva* Kienóczy. — Hogy- maradt-é? Furcsa . dolog. I tartogatni, akartain a. végére, de elmondom már incst. Megvan az' egész. — Ezt nem értem — lepődött még I Klenóczy. —- így -nem is lehet. De el kell árulnom, hogy megjelent nálam más valaki is. sz'ntén felhatalmazást adott, hogy rendezzek mindent s úgy gondoltain, hogy onnan jobban telik. Az ügyvéd ' nem győzött álmélködnl. — Ki volt az? — A mi nagyrabecsült Holcz barátunk. Klenóczy nem felélt semmit, az ajkába harapott, aztán hosszasan eltűnődött. : « , " — Mindenesetre -nagyon köszönöm a szívességét a többi - most már kötényen cl iitéződik. Sietett fel Évához. — Kis fiain, el kell jönnöd velem valahová. Nagyon résen követelnek de edd'g attól tartottam. ho*v ártani fog. A lány ráemelte égő nagy szemét, amelyet finom, harmatos fátyol takart cl — Oda? — Oda. Bezdán Péter már puha karosszékben ült kezdett az arcszi-ne visszatérni — . mikor íílcnóczy bejött Évával föl akart kelni. A lány ideiében liozzáugrott és nem engedte, aztán leült a lába elé egy zsámolyra; úgy. hogy _ egyik keze az öregében pihent a másikkal Klenóczyt húzta közelebb. — Most már nyugodtan meghalhatok — mondta az alispán Éva haját simogatva. — Ha ti: szerettek, akkor nincs semmi bad. — Nem halsz'meg, apukám — vágott közbe Klenóczy — a te örömeid csak ezután érkeznek meg. Az öreg csillogó', szemmel nézte a fiatalokat. — Nem érhet nagyobb öröm, nincs már mii keresnem. Klenóczy fölkelt, ódasümulit egészen az öreghez átkarolta a nyakát s megcsókolta a homlokát. — Hát Péterkét nem szeretnéd majd megismerni? Apókám. a Péterkét? — Ki az? — tűnődött Bezdán hangosan és látszott az arcán a nagy zavar, mintha keresne valakit. — Nem ismerem. ki az? — Mi sem- 'ismerjük még. de azt akarjuk, hogy sok örömöd legyen az unokádba«. Péterkének fogjuk hívni. Az alispán odaszoritoíta fejőt a fia mellére behunyt szeméből patakzott a könnye. Éva az ölébe temette piruló arcát, aztán letörölte a könnyeit és bátran, szinté fiús erővel nézett az öregre. — Ugy-e. apókám. most már te is tudod' hogy muszái élned. Nekünk épp úgy, mint Péterkének a kedvéért — Muszái. muszáj — ismételgette Bezdán Péter-Aztán megiörölie ő is a szemét, az arca felragyogott, a szava szinte lelkendezett. — M'csoda lurkó lesz Istenem, milyen nagyszerű; kis csirkefogó. XÍX. A Tátrában két öreg ur hever letéri-"' tett takarókon a derékig éró páfrányok között e’öttük a s;k területen két gyerek izveksz k fölverni a csendet. — Péterík-a. np bántsd az Évikét —kiált feléiül a Wsébb’k öreg. A csöppnyi ember abbahagyja a tékot és odamegy a nagyokhoz. — Én nem hár-tom. de ő kezdte, — Ejnye, hegy mondhatsz már ilyet. Az a kislány olyan szelíd, hogy a légynek se vét. — De igenis, ö kőzdte — erősiti Pé* . terke. — Hogy történt?-----Úgy, hogy visszaütött. Az őszhaju upjember. aki egy ‘bárányfelhőt bámult, amelyik a lomnici csúcs 'körül igyekezett eltűnni, hangosan felkacagott. — Tudod-e nászom, mi ez? Az a-pró öreg , készült már haragba gurulni, hogy micsoda lovagi-askodás ez illik a lánytestvérrel udvariatlannak lenni, pattogott a hangja. — Azt mondja még az imposztor, hogy a lány kezdte azzal hogy. visszaütötte. — No igen. Soha tipikusabb mását nem láttam még a visszaütésnek. Nem az ü kettejük dolgában van a lényeg, hanem abban, hogy a kölyök voltaképpen a vármegyére ütőit vissza. Valamikor ott is így csinálták. Gyerekek, legyetek job. mert. különben nem látjátok meg q Csorbatót •Előkullogott .Éviké is. már elfelejtett!» az átfért az öle tele volt vadvirággal s -leült a két öreg közé. — Nagyapó.. igazán- csorba a Csorba-tó? —- De merni viré! —' Aztán mitől Csorbult ki? — A sok cukortól akárcsak te. — De azért kitűnő neki az ő foga? — Ha megeszi a husikát. akkor mindenesetre. — Jaj, de rossz az! — Micsoda?. — Husikát enni, — Ezt csak az engedetlen gyerekek mondják, ak-'k azt szeretnék hogy aprók maradjanak. Mert aki nem szereti a húst. az nem 110 meg. Mindenki •elhalad medeíte.. öt pedig a cirkuszban mutogatják a törpékkel A kis lány összecsapta a tenyerét. — Jaj, de jó! Én úgy szeretnék törpe leírni. Klenóczyék közeledtek, a gyerekekért’ jöttek. — Apókáék nem tartanak velünk? — Jól érezzük itt. magunkat, majd vacsoránál találkozunk. — Tudják-e. kit láttunk? — kérdezte Éva. A Török Tsászámét. szebb, mint bármikor volt. — Uk vsn ne mondd. Hát eleresztette az ura? — Nem tudom, creszíette-e vagy sem. de «nem azzá! vau itt. Érdekes emberrel jár, me'-léig ér a csillogó fekete szakálla, bennünket észre -sem -akartak venni. Klenóczy mosolyogva -szívta a szivarját. — A kain gyér — mondta közbe. — Ugyancsak ki van kefélve. Róla elhiszem, hogv ‘nem szivesep vesz észre. Vücsefics bizonyára tud részleteket „ t-öv.) ff FELLENDÜL ^ AZ ÜZLETE ha csinos és ízléses levélpapíron levelez! Hogy a kisiparosok és kiskereskedők számára is f'gkö'.inyit'ü a ho y olcsón szép és. tetszetős nvoyntaty nyokhoz ussanak, e.önyarakat szabtunk ii eg i isiparosok és kiskereskedők számára Szál.itat"»: 500 drb nagy levélpapírt 503 drb finom borítékot összesen 1 SB dinárért és 1030 számlát 100 dinárért ossz sen SSO dinárért Olcsóbb mint ba c«5?'«!zés nélküli paairon levelez. Olcsóbb mint Ua paptrizetelskze írfa a «zasaJóit. Miliő n nyomtatványt l-étvagy kívánatra bárom nyelven készítünk. A szöveget mi lefordítjuk. JÓ PAPÍR — ÍZLÉSES KIVITEL Vidékre a megrendelés nap án elküldjük a nyomtatványt száuitás’btáí VÉTFL «El IE TT MINERVA NYOMDA SÜBOIiCA
