Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-07 / 37. szám
1926. február 7. BACSMEGYEÍ NAPLÓ 19. oldal Foltok a szivárványon — Regény — Irta: Sz. Szigeíhy Vilmos Balázs árpád rajzaival Sápadt varróleányok, az örök romantika pohárban száradt virágai, szintén megjelentek ilyenkor a káveházban, reszkető kétkedéssel néztek körül, hogy rájuk köszöntik-e a tiszt arak a fölemelt poharat — Aki eimi-irmi akar. az ideiöiiön. Jó cigány van kéznél, a szobalányaim csinosak. Tíz évbe se tellett, már beérkezett s ő kritizálta a polgár rövidáru-kereskedő fiát. aki ezv kissé aikönnyelmüsködve s merev ellentétben a szolid patrícius hagyományokkal. játszani kezdte a gentry t. — Hihetetlen, mennyire megy ez a tolakodás! A pozícióba jutott tisztviselő akárhányszor szerény, egyszerű ember volt. az is maradt végig. De már a fia. épp úgy. mist a képviselő csemetéje, abban a tudatban nőtt fel. hogy a vármegye hltbizománv. amelv az ő nagvzolásának köteles keretet adni. Egyik se mondta ugv néhány holdas földiére, hogy debeliácsai kis birtokunk, ohó. ez szöravesi egyszerű, ielentőségaötkül) lett volna, amit sokkal különben lehet kifejezni. — Debeiiácsa az Idén nem hozott sokat! — A legrosszabb esetben ott áll a hátunk mögött Debeiiácsa! Higyie az idegen, az apró misztikumokba nem avatott hogv Debeiiácsa hatalmas, sok ezer holdas, dominium, amelyen gazdatisztek sürögnek-forognak. pezseg a belterjes élet füstölögnek a gvárkéménvek. hemzsegnek a hizlaldák. Nem kell okvetlenül tudni, hogy csak egy jámbor botos ispán húzódott meg raita. szinte azylummak tekintve, hogy fizetést is alig kap. a tehóírtartásból él meg s lopni is alle kénes, mert nincs miből . Mégis azzal lehetett a legkevésbbé bírni, akinek püspök atyafüa volt Magyarországon a püspöki jövedelem rengeteg családot tartott el. a főpapok szelíd és jóságos emberek volta, támogatták a rajtuk lógó atyafiakat Pláne ahol tehetséget találtak. A tehetség azonban nem mindig az elme képességében nyilvánult meg. sokkal lobban a viselkedésben, a modorban. A püspök öccsét balos volt a gimnáziumban megbuktatni, még kevésbé az egyetemen. ahol épp csak a bálrendezésnek, a billiárd-tannak. meg a harcászati ferbliismének nem nyitottak fakultást. Mert ebben excelláltak leginkább, azután már csak a ió házasság kellett hozzá, hogv kikiáltott talentumokká, váltanak. Általában valami különös, nyomasztó volt az összbenyomás, ami az idegent ebben a társaságban elfogta. Mintha gyermekesen bofeó huszárönkéntesek maradtak volna az ötven éves férfiak is. komoly hivatásuk mellett is nyeglék, felületesek. nogv hangon beszélők, halálosan súlyos ügyekben naivan, apróságokban aggodalmaskodók és habozók. A lelkiismeretűkkel gvors alkut tudtak kötni. főleg ha ssszonvi dologról volt szó. — Maid megverekszfink! Elrontott életek, megbolygatott nyugalmak. árulások, mind. mind ebbe a fenekeden családi ládába dobattak, akárcsak báli rongyok, párták, lepattant mentegombok: Megverekszünk! A vallás külső fitogtatás maradt, a templomba nem imádkozni jártak, hanem találkák megbeszélésére, talán nem tudtak imádkozni, máz maradt raituk minden, a sokféle, bizonytalan vérkeverék könynyen pattanó máza. A testi piszok orvossága a fürdés, a lelkié a párbaj. Ezen nem gondolkoztak tovjbb. — általában valami fölösleges, tanári passziónak találva a gondolkozást takarva ezzel azt a kétségbeesett valót, hogy nem is tudnak. Mikor egvszer. fontos közügyben, a főispán imponáló figyelemmel hallgatta a nagy koncepciójú szónokot homloka redő! valósággal versenyt futottak, tekintete élt beszélt és elandalgott a keze pedig jegyzeteket készített — valaki utóbb megkérdezte. — Figyeltelek, nagy gondod volt. — lsen. igen. felelte a főispán, ló. hogy szólsz. Sehogy se tudtam rájönni, bogy a Bánlakv gróf ék őszi nagy vadászatán hány nvulat is lőtt Innocent főherceg? Mez vagyok döbbenve, hogy romlik a memóriára. Hozzájuk tartozott néhány learénvsorban levő bíró. idegenből származónak, predikátumosák. Hamar összesimultak s közös kapocs lett a lánc-karperec ült, amit nyeglén csörgettek. A hivatalnokok külön életet éltek, anyagilag se bírták volna, de meg nem is kívánkoztak közéjük. Pénzügyiek, adótisztek. tanárok, ügyvédek polgári életet éltek, a kaszinóba az újságolt olvasása miatt Jártait, legföljebb az asszonynépük éldegélt a megyei pletykákon. Mert az nemzetközi volt — vallás és felekezeten felüli, ahogy a hivatalom frázis mondta. Az asszonyok előbb a maruk brancsát intézték el csemegéért pedig a tőlük idegen társadalmi osztályokba zarándokoltak. — Nem az az igazi pletykás, mondta Bakó Lőrinc, aki híreket hord és mindent kikotyog, hanem az, alti akármibe beleüti az orrát, pedig semmi köze hozzá. Grófék. teszem azt, nem törődnek vele. ha Mihaiecz ur lányának a pártija visszamegy, de mikor a városi számvevőmé (született Mahalek kisaszszosrv a nyerges ék lakásában) folyton azt lesi. hogv mikor látogatja meg a főjegyző Gíigorovicsnét. a szén elvált asszonyt. — az már illetlenség, hogy ne mondjam, tolakodás, Varrnak események, amik után mindenki érdeklődik, de ismeretlen népek benső dolgait firtatni neveletlenség. Ezek nem terntészetadta kiváncsiak, hárem gonoszok, rosazliíszemötk. Látszatukra fejtenek, fop a legfinomabb rufemsaokat képtelenek felfogni, nekik csak a hadarás, a feirhordás a fő. Hogy gondolkoznak, az a legnagyobb bal. mert rendszertelen az agyuk, egyes esetekből általánosítanak s többnyire magukról Ítélnek. Elfojtott vagy’ ki nem elégített, mellőzött erotikájuk áll bosszút as emberiségen. A tasráruék azonban keveset törődtek az ilyen megállapításokkal, hely esi ökg bólintottak rá s azt mondták: — Csakugyan igaz. épp ilyen aszszony a Firtingerné. Azzal beleharaptak a következő téma farsangi fánkiába. — Azt mondják, hogy az öreg grófné most már az újságját is az intézővel olvastatja fel. A Málika mesélte, aki két hónapig volt odaküan és fehérneműt varrt az uradalmi cselédségnek. Az igénytelenebb elem az Olvasókört kultiválta. idejártak a kist^yeskedők és az iparosok is. bálák ideién itt volt a legtöbb szén lány. Nem is került nekik fogyatkozásuk, éppen csak hogy az anyai kezet kellett volna távol tartani az öltöztetésüktől. A finom, szőke, sima fejecskéket ilyenkor lehetetlen bodorításokká!. pán Ilkákkal tették tönkre, a ruhákat szapora kölöncök kompromittálták s ami természetes volt az üde gyerekeken. azt kiforgatták, tönkretették, megsemmisítették. Igazi formájukat csak a szupécsárdás után nyerteit viszsza. amikor a tánc hevében a fodrok leszakadtak. a hazug haj-buggyok lekókadtak s csapzottan simult arcukba az aranyhal, akárcsak reggel, a takarításnál. amikor ha szép valaki, hát más formában szebb nerrr lehet. Akkor még ott csillog az üde szemben az álom friss himoora. ajaitukon ég a megálmodott csók. aminek elcsattanását masmk elől is titkolják. Az ügyvédek, az orvosok, akiket katonai nyelven .csak zsidóknak hívtak, a nagykereskedők. vállalkozók, kaszinónak többnyire a Lloydot haszná ták, külön mulattak s maciik között szórakoztak vacsorákon, zsurokon. Néha a kávéházba is elnéztek s olyankor, ha szép asszdny volt köztük, odaóvakodott egv-egy megyebeli is. de nagyon félve tőle. hogy ki látja meg és kinek mesélheti el. Mintbcgr a megye asszonyai nagyon kíméletlenek ós kegyetlenek tudnak lesüti. — A feleségét egyik se vinné közéjük. kellemetlenkedett Bakó Lőrinc, amikor éppen a Lloyd környékén keresett valakit, hogy uj könyvét ennek az en&emek is dedikálhassa. Nem érzik ezek az emberek, milyen leaíázó asszonyaikra a főjegyző udvarlása! Nem. nem érezték. Csillogó tekintettel. szombaton az elragadtatástól, hallgatták azt a könnyed, semmi rmon dó beszédet amely úgy tetszik, hogy cseng, csilingel, pedig csak kong. mert nem érc az anvata. hanem pakfong. A katonaság helyzete volt aztán a legkülönösebb. Egy bakazászlóali feküdt a városban, ne tessék félreérteni, nem állomásozott csak feküdt. Ezt mondták mindenütt ahol császári hadsereg volt található. A tisztjeit kevésre tartották, a legénység a környékbeliekből rekrotálódott Néhány helybeli család gyerekén kívül jórészt a vidékről kerültek össze a tisztek is. iájnbor sváb gyerekek, akik az önkéntest év után bezuDáltak. mert kiverte nyakukat a láz arra a gondolatra, hogy tovább is kell tanulni mindenfélé haszontalanságoi A katonai iskolából is méhrajok röpültek ki. sokan ide vezénvelődtek. világoskék nadrágban, nevetségesen magas sapkában. de feltétlenül kardcsörtetéssel. mikor első szemléjüket tartották a korzón. A magyar szót esztendők múltán sem akarták megtanulni, fölényesek voltak és önérzetesek, fölötte minden civil basázsnak s rajongói Dunszí hadnagynak, aki szabadságra Kevevárára. szülővárosába látogatott Kolozsvárról. Dunszt hadnagy — maid gvors iramban több — akkoriban élte népszerűségét, mert* megszabdalt egv Miklós nevű skriblert a redakcióbám, habár a szigorúan vett lovagiasság formái nélkül. • Mindig az utcán ténfereetek ezek a tiszteeskék. sokan ecv sorban hangosan tettek tanúbizonyságot elmebeli képességeik felől. A macát többre tartó kutyát nevelt, azt ránclgálta állandóan s kiderült, hogy 6 volt a bölcs előrelátó, mert társaságba kerülve legalább volt témáia. Eleinte ugyanis szinte kői elmek a rrtagukraharvottsá.gban. de nsikar a vármegye sehogvsem akarta tudomásaS venni feaev a vüáron vannak, lassú nosztalgiába olvadt s gőgjük s ék közeledtek a polgári elemhez. Még be is házasodtak kereskedői családokba, attól kezdve aztán ecvüti szamiiták a vármegyét A iegényemberek a menázsrban ettek. katonai pontossággal hétről-hétre. ugyanazt kapták szezomonMat s as ieéU nvesebb gyomru meg tudta volna mondani már december derekán, hogy mii tálalnak elébe május ötödikem. Aszta? fölött szolgálati .ügyeket tárgyaltak, ki a »rangidősb«, hogy szolgál a csásaás egészsége, ki látta már személyesen és1 hányszor, aztán áttértek a helyi kérdés sekre. mindig csak a nőket értve ezer* a címen. Kalandok, szerelmek röpködtek a levegőben, finom és diszkrét célzások. hogy a vármegye fehérnépe titokban nem olyan exkluzív, mint nappal, de mindig akadtak epés öregebbek, akik siettek lerombolni a gonddal épített mesevárakat. — Tudom már. kire célzói, hadnagy, olyan hosszú, bárs"”vos szernpillája van. —* Csakugyan. — A szemöldöke majdnem összenőtt, a lángvörös blúz áll rajta a legjobban... Az „ifjúság zöld része sápadtan hallgatta a leleplezést, a regénvhős elvetette magát a székén és cigarettája csutkáját rágva gyönyörködött önmagában, hogy mégis csak milyen kutya veszedelmes lewen ő! Hitte volna ezt bárki is valamikor? — Von Skribáü hadnagy, aki a leszfrigvebb volt a társaságban, a. fogni közül félve eresztette ki a szót. — Grófnő? — A mesehős titokzatosan mosolygott. csak a leplező főhadnagy kacagott fel harsányan. —. lle,T|. Egyelőre csak szobalány a bárónál. Azaz. hogv teli esen precíz legvek — nrert tudtátok rólam jól, hogy a precizitás a szenvedélyem — a Kereszthyéknél szolgál, ahol a báró szobaár. Vakmerő kalandok keszeg álmadójai fülig vörösödön, de a főhadnagy kegyetienkedő kedvében volt. akárcsak a legénységei hajszolta volna regyásig. — Ott (elkopik az állad. kamerád. Előbb behódol neked a főispán nagynéüv-J ie (nem utolsó párti, szereti a fiatalságot és végtére is csak hatvan éves), mondom, hamarább behódol az neked, mint a Sári. Azt hiszed, nem tudják^ mennvit nigsTenádozol az ablak alatt? — Na. nyögte ki a kinvallatott hős. végtére aíz is asszonyt állat. — Föltétlenül, csak hűségesebb a báróhoz. mint hogyha a hites feleségei volna. Csuda teremtés, szó .sincs róla, próbálták azt már. fiam. nagy pénzzel elbolonditani. de hiába, ő hü. — A rücskös báróhoz? Hiszen mán öregedő legény. — Alegbáiosabb or. akivel az életben találkoztam. Mit értesz te az egyéni szeretetméltósághoK. azt hiszed, hegy a huszonegy év mindent pótol? —• Azért tudom, amit tudok, kapaszkodott a kis hadnasy az utolsó szaJmaszálba. — Inkább mást mesélj, ahol nem vagyunk tájékozottak. Az irigy fiatalság, amely mindig szerét ejtette, hogv elhaladjon a Kereszthyház előtt, melynek bárói ablakából szabad volt — a szobaur engedélyével —i kihajolnia cigány Sárinak, lassankint kezdte visszanyerni az arcszinét. Jaj, ez nagy izgalom volt. Még eddig senki se látszott annyit a szivükkel, mint e.: a fekete fenomén. aki néha hervadt rózsákkal dobálta meg őket. máskor meg — elszánt bizalmaskodás idején — rájuk kiáltott, hogy azonnal haza. mert megmondja a mamának, hogv rosszul viselték magukat. (Folyt, köv.) imr«psam_ JüMBümŐtornJ * P*V!s) , Visa giné AttóBna PaS-fi *■-«•«( (arthat];, meg arrbftrér.ek áilaudö ödeségét. üve-gjp 30 diaár. Kapható Ryógyszírtlral'. baa, drogériákban és iilats/artárakbau. Jugoszlávia; iJrakiár: Zagreb, Gíjvra el 8. 7<SJ
