Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-05 / 35. szám

4; oldala CIRKUSZ «H« Gondolatátvitel (A rádió már rendesen visz­­szaadia a szív dobogását. A telefon rövidesen visszaadja a beszélő képét is. Egy ameri­kai tudós rövid terminusra Ígéri a gondolat lefotografálá­­sát. Ezt a boldog időt akar­juk elővarázsolni, amikor be­mutatunk egy kis jelenetet: a jövő fotográfusánál vagyunk; akinél megjelenik a fél. Ne­vezzük Palinak). PaS; Jónapot kívánok. Egy gondo­lat felvételt szeretnék csináltatni. Mester: Igenis. Nagyot vagy kicsit? Pali: Egy kisebb gondolatomat sze­retném leíotograíáltatni. De szép le­gyen. A menyasszonyom számára ké­szül a kép. Mester: Tessék helyet foglalni. (Beülteti egy furcsa gépezetbe, amely agy fest, mint egy röntgenkészülékkel, gramofonnal, jazzband-el és rádióval ellátott villamosszék.) Pali: Pardon, előbb kissé rendbesze­­dtm a gondolataimat. 0 Mester: Ott a gondolattükör a bal­­sarokban. Pali: Köszönöm. Talán kezdhetjük-Mester (a fekete lepel alá bújik): Most tessék gondolkozni. Tessék egé­szen barátságos gondolatot vágni. Pali: Igen. Mester: Jói van. Kinek a számára készül ez a kép? páti: A menyasszonyomat akarom meglepni vde. Mester: Akkor természetesen gondol­jon őnagyságára. Pali: Igen. (gondolkozik.) Mester: Ne tessék folyton mozogni a gondolataival (Uira hozzálát.) Pali: Megvan? Mester: De kérem, úgy nem lehet ío­­tografáini, ha kegyed folyton arra gon­dol hogy mennyibe kerül a kép! Pali: Pardon, véletlenül elkalandozott a gondolatom. Mester: Nagyot nézne a menyasszo­nya, akit egy szép gondolat-fotográ­fiával akar meglepni. Pali: Kérem, legjobb lesz, ba lesbe méltóztatik állani és amikor egy alkal­mas pillanatot vé! felfedezni, akkor hir­telen lekap... Mester: Hát kérem, tessék csak nyu­godtan gondolkodni,... (figyel.) Kérem; tessék már kikapcsolni az anyagi gon­dokat ... Uraságod folyton a házbérre gondol. Pali: Vegye le! Vegye le! Mester: Mi sem könnyebb annál. Már meg is van. Mire keli ez magá­nak? Patt: Elküldöm a háziúrnak. Mester (figyel): Most meg arra gon­dol, hogy miből fizeti a szabószámláját. Pali: Rögtön levenni. Elküldöm a sza­bómnak. Hadd lássa, hogy gondolok rá. Tegnap úgyis telefonált nekem: '■Gon­doljon rám Pál ur!« — mondta szemre­hányóan. Mester: Jó, jó, de most már tessék rágondolni a menyasszonya őnagysá­­gára. Páti: Rögtön (miután gyors egymás­utánban rágondoll egy rövidtejáratu ussorakőlcsönre, egy kártyacsata izgal­mas lefolyására, a Katóka légy a ba­ltám kezdetit nótára és ezzel kapcsolat­ban egy szőke, fitos nőcskére.) Képte­len vagyok! Mester: Az kár! Várjon csak, talán akad valami régi képem, amit retusáhii lehet. Hogy hívják a becses menyász­­«zonyát? Pali: .Tósziv Ilonkának, Pipacs-uc­­ca 12. Mester: Nagyszerű: Akkor meg van oldva a kérdés. Pali (boldog): Hogyan? Mester: Az előbb volt itt Bux Péter ur, akt szintén őnagysága részére • -eÁcsnESYEr napíJ 19?6. február 5. náltatott gondolatfelvételeket. Több fel­vételt is csináltam, az egyik lemez fe­lesleges, azt »{retusálhatom nraságod­­nak (kikeresi.) Ez az. Pali: Mutassa, mi van rajta? Mester (olvassa) »Csak rádgondolok folyton, bonka, erősebben ver a szivem, ha rágondolok azokra a forró csókok­ra ...« Patt: Elég! Ez nagyszerű lesz! Ezt csinálja meg... Mester: Igenis. Pali: Lehet belőle egy szót törölő:? Mester: Hogyne! Patt: Akkor csináljon két példányt, egyikben törölje ki az »Ilonka« szót és írja be helyette »Piroska«. Hiába, a technika vívmányai' kellemessé teszik az életet... Stella. Ilyet mondani egy »fenségnek!« Albrecht piros lett. mint a táborno­ki lampasz., amit akkor még a tar­solyában hordott, összecsapta a bokáját és hidegen igy szólt: — Grófnő, sajnos nem vagyunk olyan jó viszonyban, hogy ön en­gem magának szólíthasson. Sikkasztás a zsahlyai községházáé A pénztáros nem tudott megélni, ellopta a falu pénzét •— Kedves fiú —- szokták rámon­dani mostanában. Mit is mondott erre a bécsi cuci­­lista vezér? Jaja, aber doch ist er ein Habsburg... Zsabljáró! jelentik: A zsabljai fő­­szoigabiróságnak néhány nappal ezelőtt tudomására jutott, hogy a zsabljai községi pénztár kezdése körül súlyos visszaélések történtek. A főszoigabiró­­ság nyomban hivatalvizsgáíatot rendelt el a községházán, mire Sziojadinovics Milán szolgabiró a járási számvevőség egyik hivatalnokával még hétfőn meg­kezdte a hivatalvizsgáíatot és az ezzel kapcsolatos pénztár-rovancsolást. A hivatalvizsgáiat már az első' napok­ban meglepő eredményt hozott, A pénztárkönyvek átvizsgálása során ugyanis ki derűit, hogy a községi pénztárból több ezer dinár hiányzik. Minthogy Krejnov Stevan községi pénz­tárnok a hiányra vonatkozólag nem tu­dott felvilágosítást adni, Sztojadinovics szolgabiró intézkedésére letartóztatták és a hivatalvizsgálat tovább folytatásá­val egyidejűleg megindították ellene a büntető eljárási. A megindult nyomozás folyamán Krejnov pénztáritok beismerte, íiogy körülbelül húszezer dinárt sikkasztott cl a község pénztá­rából és az elsikkasztott összeget saját cél­jaira használta fel. Kihallgatása alkal­mával azzal védekezett, hogy kevés fizetéséből sok tagú családját nem volt képes fentartani és végső kétségbeesé­sében határozta el magát arra, hogy egyes pénztári tételek meghamisitásá­­j val, dézsmálni fogja a községi pénztárt, í Sztojadinovics szolgabiró a hivata!­­j vizsgálatot a legnagyobb eréliyel foly* ; tatja, mert az a gyanúja, hogy Krejnov sokkal nagyobb össze­get sikkasztott el, mint anteny­­, nyit beismert. ] A sikkasztó pénztárnokot kihaliga­­j tása után beszállították a noviszadi •1 ügyészség fogházába. Portrék a nagy magyar kavarodásból 1. Albrecht, a csendes trónkövetelő" Hiába nem akarunk beszélni ró­la: mégis ez a szőke fiatalember áll az egész frankhamisitási akció köz­pontjában. Isten ments azt állítani, hogy tudott róla! Erről igazán nincs szó. Legfeljebb, ha a konspirálók el­érték volna a céljukat, ő maga alig­ha kifogásolta volna az eszközt, amely ködömben is szentesit minden célt. Hogy is mondja Juies Sauer­­wein a Matin-ban? »—- Frigyes főherceg. Albrecht apja, nagyon gazdag embér. de nagy kincsei mellett még talán na­gyobb a zsugorisága. Saját vagyo­nát nem kockáztatná annak az ér­dekében, hogy a fia trónra jusson.« Albrechtról eddig keveset lehe­tett hallani. Mindaddig, míg a faj­védő evangélikus püspök meg nem kérdezte az írás szavával, hogy »ki lesz az eljövendő?« — senki se na­gyon várta az eljövetelét. Mint a Tesz »kormányzó-elnöke«, egy­szerre nagy szerepet kezdett ját­szani. valóban úgy emlegették, mint az eliövendot. * Pedig az ifjú főhercegnek nem voltak mindig ilyen ambíciói. Sze­rény, Igen jó megjelenésű, szolid fiatalember volt hosszú ideig, egy szárnyaszegett csendes Habsburg, aki rossz konjunktúrában csepere­dett fel. A háború után abbahagyta a katonai tudományokat s egyéb tanulmányokat folytatott. Igen ki­tünően megtanulta a magyar és az osztrák közjogot — elvégre mit Fe­llessen tudni? — és sok más tudo­mányt is elsajátított. Kétségtelen, hogy korához és magas rangjához képest a közművelődés minden ágában értékes eredményeket ért el Arra, hogy valamikor király le­hessen, nem gondolt sose komo­lyan. még Károly halála után se.-A Nem gondolt, de nem is gondol­hatott. A Habsburg-familiában sok­ká! nagyobb volt a fegyelem. Svájc­ban történt, abban az időben, ami­kor először kezdték rebesgetni, hogy Albrecht a magyar trónra akar jutni, hogy egy szókimondá­sáról hires magyar asszony meg­­interpeilálta a híresztelés felől a főherceget. Ez az asszony —- kü­lönben egy miniszter volt felesége — igy szólt Albrechthoz: — Mondja, Fenség, igaz, hogy ön azon a réven, hogy anyai részről az Árpádházból származik, igényt tart a magyar trónra! A főherceget nagyon meglepte a kérdés, de aztán villámgyorsan, né­metül. mint ahogy az egész diskur­zus németül folyt le — igy vála­szolt: — Aber! Keine Idee! Die sind nur die Smonces von meine Ma­ma... (Ugyan! Szó sincs róla! Ezek csupán a mama tereferél) Annyi bizonyos, hogy Izabel­la főhercegasszonynak igen nagy része van abban, hogy a fiát, mint királyjelöltet emlegetik. Arról be­szélnek. hogy az ő becsvágya fűti az egész mozgalmat. * Albrechtét most mint az udvarias­ság mintaképét állítják be. Valami­kor pedig nagyon sokat adott az etikettre. Ezidőben gőgös volt. Igaz, hogy akkor a Habsburg di­nasztia még fényesen ragyogott Az alábbi história, amelyeket a le­gitimisták korpoltálnak és amely ezúttal jelenik, meg nyomtatásban először, legalább is ezt igazolja. A háború alatt a főherceg Kolozs­váron szolgált. Kedvence volt ter­mészetesen az arisztokrata társa­ságnak, amelyet gróf Teleky Éva kisasszony kedvéért látogatott. Bálák és estélyek során .már elég jó barátságba keveredett a két if­jú. »Flörtöltek« — lehetne monda­ni. ha történetesen közönséges ha­landókról volna sző. Egy házibálon kedélyesen dlsknrálíak egymással s közben V F; a kislány szá­ján-: — Maga... Business Hosszú és kínos tusakodás után az I erdélyi magyar párt eljutott a ki­sebbségi politika első stációjához: paktumot kötött Bratianuékka!. ! A kormánnyal is Business? igen, ma a paktumok korát éljük. A százpercentes igazság a -boldog békeévekben is illúzió volt, most meg egyenesen hazugság. A tör­vény: aki élni akar, annak meg kell alkudni, ha lehet hatvan percentre, ha muszáj, húszra, vagy vállalja a halál nem mindig dicsőséges glóriár ját. A kisebbségeknek az opportuní­­tás, az egyetlen reálpolitika, a pak­tum az egyetlen fegyver, amivel harcba indulhatnak. Mindegy: kivel kötik, kormánnyal, ellenzékkel, vágj- testvérnépekkel. A fontos, hogy előre jussanak, a fontos, hogy a panaszból kevesebb, jogból több díszítse a kisebbségi hétköznapokat. Ha. adni csak a kormány tud és se­bet ütni is csak Bratianuék tudnak — altkor velük kell megegyezni. A tapasztalat kitűnő Baedecker, a fáj­dalmakat azonban nehéz felejteni. Az erdélyi magyar párt is nehezén felejtett, de — felejtett. És rájött az egyszerű igazságra: a nyílt harcban mindig a gyöngébb merül ki. a po­litikában nem az igazság, a hatalom az ur. Romániában Bratianuék. * Nem az első eset és nem is az utolsó. A múlt évben a lengyelor­szági zsidók egyeztek meg Skrzin­­szkyékkel. Az üzleten a kormány iS keresett, ők is kerestek; kaptak is­kolát, választójogot és ami a legér­tékesebb, a lojalitás hadikeresztjét. Szalonképesek lettek az uralkodó, faj politikai parkettjén. , Lekerültek a B. listáról * Az erdélyi magyarok pártját is nagybirtokosok vezetik. De ők tudják: az iskolát amit be­zárnak, a kisemberek fiai előtt zár­ják be. A gazdag? Az segít' magán: elküldi külföldre gye­rekeit. Ha államnyelven kell pa­naszt, vagy kérvényt beadni — ott az ügyvéd, megfizetheti. A nép egy­szerű gyermeke azonban örül, ha él, örül, ha .nem kell vándorbotot venni a kezébe. A tömeg: a milliók szen­vedik igazán a kisebbségi sors már­­tiriumát. Bot suhan — őket éri. Ön­kény dühöng — ők jüjduinak föl leg­előbb. A nagybirtokos, a gróf csak jóval később érzi, hogy — oda a ma­gyar igazság. Később, amikor lent magyar jóságok és magyar sorsok már régen ravatalra kerültek. * A vezér a tömegekért van és nem megfordítva. A nagybirtokosnak, ha kisebbség! politika élére kerül, arra keli gondolni: mi lesz a milliókkal, mi kell. mi okos a nép számára? Az elmúlt hat esztendő azt bizonyítja: oppbftunitás, közeledés, paktum. Business,-

Next

/
Thumbnails
Contents