Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-04 / 34. szám

10. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1926. február 4.

Foltok a szivárványon

— Regény —

sírta: Sz. Szigethy Vilmos

Balázs Árpád rajzaival j

aztán eldobta a lapot s olyan kanyon, amely a legtermészetesebbnek tetszik a világon, megszólalt : — Mit teszünk ?

Most erősen belemélyedt a friss lapok olvasásába, néhányszor idegesen ránca tázott, mert az igazgató vr tolla kellemetlenül sercegett. aztán eldobt.a ' a lapot s olyan ’hangon, amely a •legtermészetesebbnek tetszik a világon, megszólalt:

— Mit • teszünk?

Hoffmann igazgató nr felbiggyesztette az ajkát s a szemével ielzett valamit. Amolyan félig csodálkozó, félig lenéző intés volt az. igen fölényes mincienképen. •

— Bocsánat, azonnal!

Aztán eldobta a tollat, jóllehet máskor

megszokta ’törölni és úgy helyezi az elegáns állványkára. Pöl is kelt mindjárt a helyéből.

— Kedves barátom, egyáltalában nem érdemes a dologgal komolyan foglalkozni. Legalább nekem ez a véleményem, amely igv alakult ki a hosszú évek folyamán.

— Tekáze. persze ...

— Ellensége mindenkinek van. Ha--az ember előkelő pozíciót tölt be. liát több az ellensége. A mi szeretvet tisztelt barátunk. Bezdán alispán ur. annyi ’ szeretettel és oly széleskörű tapintattal vezette eddig is a vármegye ügyeit, hogy egy--ötletszerű'- támadás miatt nem vonhatjuk meg tőle a ragaszkodásunkat.

Somlvai Ádám. a nyugalmazott községi iegvző — jelenleg háztulajdonos és virilista — fölötte komolyan szinoanfott. néhányat.

— Ha puszta krakélerségről volna sió. magam is igv gondolkoznék. A jelen eset- azonban megfontolandó, mert kívül esik, a szimpátia határain. Úgy hallom, súlyos mulasztásokról tudnak.

— Es Klenóczy Zoltán ur van hivatva erkölcsbiráskodni. ha föltéve, de meg nem engedve — csakugyan olyan súlyosak azok a visszaélések! — folytatta az igazgató még mindig a legnagyobb nyugalommal.

— Mindenki hivatott, akinek tudomására iut! — pattogott Somlvai ur.

Az igazgató ekkor levette egyszerű, keretnélküii szemüvegét, amelyen át álütólae a lelkek mélyébe szokott pillantani. .

— Amit ön mond. kedves Somlvai ur, az valósággal kórtünet. Az emberiség egyik része, igaz-e. cselekszik, alkot, a másik passzív szemlélőié az alkotásoknak. Mindenkinek a kedvére nem válhatunk. mert a világ legtökéletesebb munkája Is- úgyszólván óránkint változtatja tneg az emberiség nézetét aszerint, amint kisebb, vagy nagyobb érdek fűződik hozzá. Őszinte sem lehet az ilyen

vélemény, őszinteség — kinevethetnek érte — konzervativizmusban van. Az sok mindent lenyel, ami esetleg ízlése ellenére történik a megszületés pillanatában. de amit az idő igazol és alakit járulékaival tökéletessé. A mostani idők kedvenc-jelszava a visszaélés. pedig hát. valljuk meg. vagyunk még néhánvan úri emberek, akik nem szívesen ülünk gazemberekkel egy • asztalhoz. A lopás sem olyan egyszerű, mint azt némelyek könnyedén elgondolják. Menynyit lopott Bezdán? Ah.udiuk. hogy. elkaparito'H ötvenezer forintot. — hihető-e. hogy erre a pénzre szüksége van egy szerény, igénytelen embernek, aki öt krajcáros szivart szív. pezsgőt csakis akkor iszik, ha társaságban más; megkezdi. mimienekíölött azonban félmilliót érő tehermentes föld ara? De tovább megyek. Szüksége van neki egyáltalában arra. hegy kitegye magát minden piszkos cipő dörzsölésének, mikor nem szorult rá? S nem keiJ-e mindennél jobban megbecsülni. a közszolgálat önzetlenségének ezt a ritka példáiét?

Mihálovics Dusán, az összes gőzmalmok nábobia. aki eddie hallgatott, most időszerűnek', tartotta a megjegyzését:

— Pláne olyan embernél, aki testvérekké teszi a nemzetiségeket.

— Ez csak az okosság mellett szól. felelte az igazgató s nem főbenjáró kérdés.

’ Somlvai Ádám úgy érezte, hogy kissé megingott alatta a talaj.

— Isten mentsen, hogy rosszat gondollak Bezdánról. de méitóztassék megengedni. az ember különféle anyagból van összegyúrva s ha sokszor és sokat Imii valamit, legalább is eltűnődik .rajta. En tisztességes embernek tartok mindenkit. amig be nem bizonyítják az ellenkezőiét. de azért Klenóczvt is komolyan veszem.

Végh Albert ur felvonta a vállát.

— Kereskedő vagyok, mégsem szeretem ezt az embert a végtelen pedantériáidért ami már kellemetlen. Az okos emberrel szívesen beszélek, de Ua nagyon akarja mutatni is. hogy okos^ akkor akaratlanul; fölfedezem benne '.az ostobaság szimutomáft. Az alkahnazottaímtól elvárom a kiszámított pou-, tosságot. szeretem, ha az üzletfeleim is korrektek és egyenesek, de engedőimet, a közélet mást is kiván. Azéirt nem.itélem, el azt a közéleti férfiút aki a"közióra irányuló törekvéseiben kerülő uta-. kát használ, hiszen éppen arról bészél'íiruk. hogy százféle felfogás fogad egyegy eszmét, mindenki azt várja., hogy ő nyerjen kielégítést s gimdolkozasr-utódjához simuljon az alkotás.’ Ezeket az igényeket kielégíteni úgyszólván lehetetlen. Meggyőzni alig lehet azt. aki előre elkészített véleménnyel szól a tárgyhoz.

— Hát akkor mondj ált meg. mi van Klenóczvval? — tört ki a nyugalmazott Jegyző.

— Eszi a pedantéria, vélte Végh. Hoffmann igazgató a szakállát simogatta. tűnődött egy kicsit, hogy szóljon-e. vagy sem. aztán .nyilván valami középutat talált.

— Van vele valami, föltétlenül van. de korainak találnék minden beszédet Meglehet, hogy tévedek s akkor kellemetlen volna a kombinációm. Ha pédig rájöttem, eo ipso nem árulhatom el.

— Alispán szeretne lenni! — íjjpridta Knopf Mihálv építész.

...Nem. kedves Knopf ur. elég hiú

ember, de azt hiszem mentes az ilyen gondolatoktól. Én megadom neki azt a tiszteletet, hogy odavaló embernek tartom. — a képzettséget értem, persze — de nem függ minden a ió koponyától. Ismerem egy hibáját, ami az én szememben alkalmatlanná teszi a közpályára. '

— Fukar, mint az olyan ember, aki koldussorból emelkedett a pénzkeresők sorába. — jegyezte tneg Mihálovics Dusán.

— Az nem volna bai. Aki önmagának takarít, azzal a köz sem jár rosszul. Az ő hibájának a mérhetetlen gyűlöletet tartom. Azt hiszem, kissé megrontotta, mert megkinozta az élet. Gyermekkora, amennyire én tudom, szomorú, nélkülözések között telt el s ezt a mérget nem tudta kipusztitaui belőle, a sorsfordulat Fanyar maradt, mert gyönge a lelke hozzá, hogv felülemelkedjék a múlton s hogy valamikor sokan bántották, most kellemetlennek tekinti az egész világot. A vele elkövetett igazságtalanságokért úgy akar bosszút állani. hogv az abszolút igazság bajnokává szegődik mindenben s nevetségesen apró vesszőparipákon nyargal, útikor kényelmesen bele ülhetne a négylovas hin tóba. Kevés ember tud úgy gyűlölni, mint ő. valóságos művészetté fajult ez nála. mert nem nevezhetem másnak, unitit elfajulásnak.

— Annyi bizonyos, hogy sikerre! ha fad a fanyar, kiáilhatatiaii agglegény «égbe. — mondta Knopf.

— Az lesz belőle föltétlenül, ámbár alig van túl a harmincon.

— Ez baj. — jegyezte meg Végh A bért. — Nem is igen iár női társaságba?

Hoffmann ur nevetett.

— Nem keresi a társaságukat, de ha találkozik nőkkel, élvezhetetlenné válik. Prédikációkat tart kis lányoknak, az asszonyokat xzemtöl-szembc kritizálja, hogy l'é'h-a a viselkedésük, meg a gon dolgozásuk. Jókat mulatnak a bogarain, mert mindez határozottan bogár. Mé ha öreg ur mondaná, nem esnék minden szava annyira latba. Itt van Lebánovics, ennél kellemetlenebb vén piper.kőcöt' nem hordott hátán a föld. akkurát egy a természetük. Lebánovics legalább öreg hozzá. ősz a haja. megromolhatott a mája és íölteszi róla az ember, liozv tapasztalatból beszél.

— Akkor egymásra találtak. Úgy tudom, asztaltársak, — mondta valaki.

— Együtt ebédelnek Pár év óta, de az a különös, hogv ott is állandóan veszekednek. Azt hiszem, nem szívelik egymást, mint az olyan emberek, akik a, saját hibájukat másokban veszik észre. Abból lesz azonban nagy baj, ha ez a tapló egyszer tüzet fog! — felelte az igazgató, akinek, már dolga volt a bankban, miért te kinézett az ajtón s kiszólt a várakozó hivatalnokoknak:

— Azonnal, uraim.

Az ajtót megint betette s mintegy; kihirdette a határozatot, mikor szemüvegét a kezében forgatva, megszólalt:

— Csak ismételhetem, hogy nem komoly az ügy, sőt őszintén beszélve, nem hiszek a holnapi támadásban sein. Olyan régóta hangoztatják már. Klenóczy annyi ideje készül rá. hogy elsüthette volna, ha nagyon akarja. Egyébként mi is résen állunk, semmiféle meglepetéstől nem ijedünk meg.

— Éljen áz alispánunk! — kiáltotta

Somiyai Ádám-______________

A töhhí mosolyogva bólintott rá.

Somlvai aztán kiment, a napibiztossal volt tárgyalni valója s íioíímaiin ezt a Pillanatot ragadta meg. hogy őszintén is; szóljon pár szót. Nevezetesen azt mondta:

— A vén barom! Ilyen az ember, ha fölszabadul a szubordináció terhe alul, egyszerre ellenzéki lesz. Pedig, ha jót emlékszem, éppen Bezdán.naE köszönheti. hogy kegyelemből •nyugdíjazták, mert a manipulációi miatt be is záratták volna. Az ö községében dúlt a legnagyobb nemzeti ellenállás, egyszerűen nem adott újoncot, mert ió pénzért kiszabadított mindenkit.

III.

A sok izgatom egyelőre hiábavaló volt. A • rendes tavaszé közgyűlés •tárgysorozatáról ugyanis levették a vicinális vastit záTószámadásuit azzal, hogy egv későbbi rendkívüli közgyűlés tárgya lesz. Olyan fontos momentumok merültek föl. hogy hiábavalónak, sőt céltalannak tetszett volna önmagában tárgyalni, mikor később, a jelenleg még érésre váró üggyel együtt, tisztább képet lehet az egészről alkotni.

Tendenciát éppen csak azok kerestek, ebben, akik mindenáron szeretnek kötekedni s Hoffmann’ igazgató Száváival élve. úgy mennek át egyik szobából a másikba. hogy eiöbb kimásznak az ablakon. A túlnyomó többség föllélegzett, sőt még Somíyai Ádám is tnegkönynyebbtilve jelentette ki a badastyánok egyletében, ahol . elnöki .méltóságot töltött be:

— Prolongálták az életét.

— Nem különben! — hagyta rá Mihulecz csizmadia, aki minden estéiét a körben töltötte, fölötte nagy hangon fejtegetve azon. kores'zmányeket, amelyeke! sehogy sem tudott újságolvasás közben megemészteni.

Maga a vármegye, mint olyan, igen gyorsan túltette magát mindenen s lelkesedve készült n program következő számaira.

Mert úgy kell vermi a dolgot, hogy kis megyeszékhelyeken csak közgyűlések ideién vtm idegenforgalom. Forognak ott idegenek máskor is. de sosem ekkora tömegben s bay azt is lehet mondani, hogy a törvényhatóság nélkül merőben céltalan volna a feladata magaslatán álló város minden ezirányu ténykedése, haszontalan a sok közgyűlési határozat, nem is beszélve a polgármesterhez intézett interpellációkról. Ä megyeszékhely még hetipiacok' napokon sem nyüzsög annyira, mint a legszürkébb megyegyüléseh. azért az a városi képviselő járt legközelebb az igazsághoz, aki meg akarta kerestetni a nemes vármegyét, hogy a város föllendülésének érdekében tartson kéthetenkfiit rendkívüli közgyűlést.

A rendes műsor egyébként lóversennyel folytatódik, műkedvelői előadással és táncmulatsággal végződik. Eljönnek a hresztováci huszárok és, tömérdek szivet ejtenek áhitatos csodálkozásba kifogástalan racesolásukkal, piros uadrágiufckul, nemkülönben lovaik pedigréjévet.

A legtöbben Holcz Éva körűi forgolódtak. sőt azt is lehet mondafii. hogy Holcz Éva kedvéért jöttek ezúttal át a huszárok, A lány alacsony növésű volt és alig pkart helyből indulni, Sötétszürke. égő szeme volt. kissé nagy, üde szája, dús fonatu fekete haja a’szépsége. ha ugyan mindez elég a mai követelődző korban ahhoz, hogy valaki' széppé legyen.

Az öreg Holcz Péternek ellenben volt a megyében harminc tég’iaégeíő telepe és ötreudbeli találmánya. Valamikor egyetlen találmánnyal kezdte a, házalást, amig elkopott a cipője. ő<; megfogadta. hogy addig nem vesz uiat. amig az első kemencét föl nem építi. Hozzájárultak. ehhez holmi anyagi zavarok is. de higyiünk inkább Holcz Péter szívós egyéniségében, mert igy többre megyünk, hiszen a jövő igazolt minden bizalmat s jelenleg Holcz-féle tégla, vagy, palatető nélkül nem i's-.ház a valamirevaló ház.

(Folyt. IcövJ

ajánlja speciális kölnivizeit kimérve és nagyban. Viszonteladóknak árengedmény.

Lorigan, Chlpre, Ambra, Orosz, Szegfű, Oyöngyvirág. Orgona és valódi «Johann fMlarla Farina,