Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-28 / 58. szám

!926. február 28. BÄCSMEGYE! NAP!J 5. oídaL Izgalmas vita a magyar nemzetgyűlésen a Betfilen-koraiány felelősségéről Far as Tibor a frankhamisítás értelmi szerzőinek kinyomozását követeli — Az nj nyomozás adatai rácáfolnak a többségi jelentésre — Káliay Tamás egységespárti kénviselő dicsekszik, hogy előre tudott a frankh tmisitásrói —- Rakovszky belügy­miniszter is tagja a titkos társaságoknak------- ■ ■■«írmnuriH i ■ ----------­Bethlen válasza Benesnek Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szombati ülésén mindjárt a megnyitás után Bethlen miniszterelnök állott fel szólásra és válaszolt Benes .csehszlo­vák külügyminiszternek a prágai par­lamentben elmondott beszédére, mely­ben kitért a szokolhamisitásra is és azt hangoztatta, hogy a magyar kormány nem járt el a kellő eréllyel a szokol­­bamisitók ellen. — Benes beszédében abból indult ki — mondotta Bethlen — hogy a szokol és a frankhamisítás között összefüggés <van. Ezt az összefüggést azokból a nyi­latkozatokból állapította meg, melyeket egyes magyar képviselők tettek a frankhamisítással kapcsolatban. Benes megállapításai jórészt kombinációkon alapulnak. A tényállás az,, hogy amikor Nádossy értesített engem arról, hogy ;szokolokat hamisítanak, azonnal intéz­kedtem, hogy Révész Józsefet, aki a ha­misítás gyanúja alatt állott, tartóztassa le s kisértesse át az ügyészségre. Az Iújabb nyomozásban, melyet a szokol­­.hamisítási ügyben az ügyészség veze­tett, 'Nádossy egyáltalában nem vett részt. Az akció kezdetén Mészáros egyetemi tanár is részt vett, később azonban kikapcsolódott az ügyből. Hogy Mészárost Konstantinápolyban kihall­gassák, arra nézve a diplomáciai lépé­seket már megtettük. A szokolhainisl­tás nem volt kétrendbeli eset, az egy és ugyanazon eset volt A szokolhami­­sitásban resztvettek tartalékos tisztek is, de ezeknek a hamisítás egyéni cél­juk volt s hivatalos vonatkozásba tény­kedésük nem hozható. Bethlen ezután részletesen ismertette a szokolhainisitási ügyben lefoljtatott nyomozás már ismertetett adatait, majd I igy folytatta: — Benes külügyminiszter ur a szoko- i lók hamisításával kapcsolatban hivatko­zott a Kun József elleni prágai eljárás­ra. Kun vallomásai szerint Nádossy az elkobzott hamis szekciókat kiadta vol­na Mészáros Gyulának, hogy azokat uiból forgalomba hozza. Nádossy sze- 1 mélyével kapcsolatban velük ilyen ada­tokat sohasem közöltek, ebben a vo­natkozásban tollát megítélését cl kell hárítanunk magunktól. Az elkobzott szokol bankjegyeket a rendőrség át­tette az ügyészséghez, amely azokat az eljárás befejezése után a főügyész utasítására megsemmisítette. A cseh­szlovák ' kormány 1922 decemberében és 1923 decemberében jegyzéket inté­zett ez ügyben a magyar kormányhoz. A magyar kormány azonban ezekre a jegyzékekre külön választ nem adott, miután abban a feltevésben volt, hogy az ügyészség értesítése után ez feles­leges. Teleky t terfaeli-e jogi felelősség, vagy sem, erre az eddigi adatok alapján nincs megfelelő tárgyi alap. sót megállapítani? Itt a kormány fele­lősségéről van szó. Farkas Tibor: Nekem ebben eltérő vé­leményem van. Nem tudom, mi a hely zet a volt miniszterek felelőssége kér-' (lésében. Pesihy igazságügyin iniszter: Arról1 tehet beszélni! Rassay: Gömbös még miniszter sem volt! Farkas Tibor: A többségi jelentés. poétikus módon foglalkozik Kozma Mik iós vallomásával és ennek kapcsán a, miniszterelnök szerepével. Kozma Mik lost illetőleg nagyfokú gondatlanság 'at­­szik lenforogni abban, hogy a folyosón súgva mondott valamit a miniszterel­nöknek, miközben egyes dolgokat el­­hallgatott. Vdzsonyi: Nem volt i mindent elmondjon. rá, hogy A fraiskiigy legsötétebb pontja Farkas Tibor megindokolja különvéleményét A miniszterelnök felszólalása után Farkas- Tibor indokolta meg benyújtott különvéleményét. — Minden országnak — mondotta — lehetaek olyan ügyei, melyekét ok és cél nélkül nem visz a nyilvánosság elé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mikor olyan súlyos problémáról van szó, mint a frankügyt a teljes igazságot ki ne de­rítsék. Veszélyes játékot játszanak azok, akik keresztény erkölcsöt emle­getnek a frankhamisítás védelmére, mert ez az ügy egyáltalában nem hoz­ható összefüggésbe a keresztény mo­rállal és igazsággal. Farkas Tibor: Emlékeztetnem kell Vass miniszter urat, hogy éppen a ke­resztény erkölcsiséget — mert hiszen a közéleti tisztesség a keresztény erköl­csöt jelenti — kívánta Vázsoayl s ezért harcolt évtizedeken át. VázsonyJ jogosan elmondhatja: nem játszott úgy az eskü­jével, mim más a pattogatott kukoricá­val. Nem fogadom eisern a többségi, sem a kisebbségi jelentést, mert uiindakettö homokra épített kártyavár. A bizottság korlátozva volt munkájában. Az a lojalitás, melyet a miniszte­rek hangoztattak, csak a bizottság munkájának megkezdéséig tartott, utána pedig a kormány mindent el­követett, hogy a bizottságot elzárja a bizonyítás elöl. A bizottság malátája nem volt más, mint a tényállásnak szívességi nyilat hozatok alapján való megrögzítése. Uj események küszöbén A többségi jelentés konklúziója az, hogy az 1848. III. törvénycikk alapján a politikai felelősség nem állapítható még. A többségi vélemény megszerkesztó.ie tévedésben van, mert ez a törvénycikk, mint az bármelyik közjogi tankönyvből megtudhatja, nem a politikai, hanem a jogi felelősségről intézkedik. Rassay: Minden másodéves jogász tudhatja. Farkas: A parlamenti bizottság sem rendel­kezett megfelelő jogkörrel, tehát a döntés a jelentés alapján nem lehet teljes értékű. Különbséget kel! tenni Windischgraete ama vallomása között, amelyikben a kérdésekre mosolyogva nemet mondott és a másik vallomása között, amelyben kijelentette, hogy a kormány előzetes tudomása tekintetében nem hajlandó uyfatkozm. Helyesebb, ha a nemzetgyűlés nem hoz végleges határozatot, semhogy olyan határozatot hozzon, amelynek erejét a most készülő események meggyöngithetík. Vdzsonyi: Károlyi Imre tegnapi valló mása! Rakovszky István (a miniszterelnök felé): A legjobb barátja volt! Nagy Vince: Most már értjük, miárt tagadta meg Windischgraeíz a vallo­mást. Farkas Tibor: A tegnapi vallomások olyan adatokat produkáltak, amelyek esetleg súlyos• megvilágításba helyezik Teleky szerepét. Vdzsonyi: Olvassák tel Károlyi val­lomást. Ba itz Gyula: A^ért menekült Teleky az egységes-pártba! Propper: Jó fedezékbe menekült! Bethlen: Teleky akkor már nem volt hivatalban, amikor a frankhamisítás megkezdődött. Farkas Tibor: Ha meg is volna a haj­landóság annak megállapítására, hogy Rassay: Miért kell Teleky felelősaé­farkas Tibor: A miniszterelnök azt va'Jotta, hogy nem is tudja ki hozta neki az első hirt. Pi'ónay György báró miniszterelnökségi államtitkártól el le­hetett volna várni, hogy jobban intézze el a miniszterelnök által rábízott ügyet, mintha maga a miniszter* vette volna kezébe az elintézést. A frankügy legsötétebb pontja Ba­ross Gábor szerepe. Érdtetet:-n, hogy miért részesül Baross olyan kivételes elbánásban és még állá­sától sincs felfüggesztve, holott ehhez elég lett volna az, hogy elmulasztott je­lentést tenni a súlyos bűncselekményről. Baross magatartása nem elszigetelt je­lenség, hanem az egész rendszernek egyik tünete. Annyi mulasztás, annyi gondatlanság történt, hogy az ember­nek meg kell döbbennie. A külügymi­niszter felelős azért a blamázsért, ami ezekkel a táviratokkal az országot érte. £z csak azért történhetett meg, mert Jankovich nyugalmazott ezredes és a honvédelmi miniszter sógora. Ami Ná­­dossyt illeti, nem tudom megérteni, ho­gyan lett Nádossy egyszerre olyan nagy ember az országban, anélkül, •hogy erre bármi predesztinálta volna. Nádossy számára külön országos főka­­pitányi állást kreáltak. Vihar a titkos társaságok kórul Fábián Béla: Nádossy volt az ország titkos társaságainak a feje! Rassay Károly (a belügyminiszter fe­lé): Ön is tagja a titkos társaságoknak, belügyminiszter ur! Rakovszky Iván belügyminiszter: Kérdés, mit neveznek titkos társaság­nak? (Óriási zaj a baloldalon.) Farkas Tibor: A titkos társaságok sem nemzeti, sem nemzetközi alapon nem tűrhetek meg az országban. Vicidn István: A szakszervezetek! Farkas István: A kettőskereszt vér­szövetség titkos -társasága! Dabasy-Halász Móric: Nem lehet tit­kos társaság az olyan egyesület, amely­nek a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályai vannak. Rassay Károly: A szabadkőművesek alapszabályait is a belügyminiszter hagyta jóvá. Farkas Tibor: Nem tehet a miniszter­­etaöknek szolgálatot az, aki .azt a lát­szatot akarja kelteni, hogy a titkos tár. saiságokról terjesztett hírek alaptala nők. A miniszterelnöknek az utolsó években mindig hátrányára volt az, hogy ‘titkos társaságokkal kellett a ku­lisszák mögött harcot. folytatnia a tend érdekében. Ha a kormánynak nincs elég ereje a titkos társaságok letörésére, ebből nem vonom le azt a konzekven­ciát, hogy a miniszterelnök felelős, de azt sem mondhatom, hogy minden szükséges intézkedés megtörtént. A nyomozás beigazolta, hogy a frankhamisitás ?s szerves összefüg­gésben van a titkos társaságokkal. A nyomozás nem volt hibáktól mentes és ezeken a hibákon nem lohet úgy át­siklani, mint ahogy azt a többségi ie­lentés teszi. Nincs rendijén, hogyha va­laki ellen alapos gyanuokok vaunak, akkor a belügyminiszter magánszorga­lomból nyomoz az illető után, ahelyett, hogy hivatalos intézkedések történné­nek. Helytelenítem azt is. hogy az- ügyé­szi nyomozásból kizárták a külföldi, sértetteket. Ezért a felelősség egész sú­lya az igazságügy miniszterre hárul. Az ország jóhirneve érdekében mindem meg kellett volna tenni, hogy ez a szé­gyenletes botrány huszonnégy óra alatt felderítiessék. A kormány politikai fele­lősségét egyszerű szavazással ci lehet dönteni. Ez azonban nem vezethet cél­hoz. Azt, hogy jog: felelősség nem ter­he« a kormányt, még lehet állapítani, de aki azt mondja, hogy a kormányt sem miféle mulasztás nem terbeii, arról el lehet azt mondani, hogy teljesen vaksággal van sújtva. (Farkas Tibor beszédét az ellenzék za­jos tapssal fogadja,) A kormánypárt vezérszónoka Szabó Sándor, az egységes-párt ve­zérszónoka áll fel azután szólásra. Megállapítja, hogy a kormányt jogi fe­lelősség nem terheli. A politikai felelős­ség tekintetében el tudja képzelni, Hogy a politikai felelősség súlya alatt a kor­mány megsértse a törvényeket maga sabb államérdek kedvéért. A brilliátts ellenzéki vélemény Vázsonyi nagyszerű ügyvédi tehetségének -köszönhető, az ellenzéki véleménynek azonban nincs semmi komoly alapja. A kormány a parlamenti vizsgálóbizottságnak mindig készséggel állt rendelkezésére és azért, nem tehető felelőssé a 'kormány, -bogi' Nádossyék nem jelentek meg a bizott­ság előtt. Horváth Zoltán: Miérc nem hívták a bizottság elé Baross Gábort? Káliay Tamás: Nem jelent volna meg! Rassay Károly: Honnan tudja? Káliay Tamás: Beszéltein vele! Hegymegi-Kfss Pál: Ja úgy?! Rassay Károly: Hogy lehet komolyan azt állítani, hogy egy köztisztviselőt •nem lehet kényszeríteni a bizottság előtti megjelenésre? Hegymegi-Kiss Pál: És gróf Károlyi Imrét mért nem idézték meg? Szabó Sándor: Erre akkor még nem volt szükség. Rassay Károly : Gróf Teleky Pálnak a bizottság előtt tett vallomása- ellentét­be® van a rendőrségen tegnap elhang­zott vallomásokkal. A szocialisták egy .köz-beszólására ez­után Káliay Tamás egységespárti kép­viselő a következő meglepő ’kijelentést teszi az ellenzék felé fordulva; Mit akartok tulajdonképpen. Én is tudtam a frankhamisításról, A ha­mis frankosok első példánya nálam volt! Esztergályos János: Alié:: sem tett jelentést a rendőrségnek? Káliay Tamás: Nem vagyok '-ötelss denunciálm (óriási zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents