Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-25 / 55. szám
I 6. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. február 25. many, mint a nemzetgyűlés minden tagja távol állott; b) hogy a bűncselekmény felfedezése után a miniszterelnök és a kormány minden eszközt felhasznált, hogy a bűnügy minden vonatkozásában kiderittessék és annak tettesei és részesei az illetékes bíróság elé állíttassanak; c) végül, hogy a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban annak megelőzése, meghiúsítása, valamint a tettesek és részesek Személyének megáFapitása •körül cdyan jelenségek, amelyekből a kormány bármely tagjának politikai felelőssége megállapítható lenne, fel nem merültek. Minthogy az előadottak alapján ebből az ügyből kifolyólag a bizottság semmi •további intézkedésnek szükségét nem látja, indítványozza, hogy a nemzetgyűlés a bizottság jelentését helyeslőleg vegye tudomásai és a bizottság eljárásét tekintse befejezettnek. Súlyos vádak a kisebbségi jelentésben A kisebbségi vélemény mindenekelőtt a tényállást foglalja össze és elmondja, hogy 1922. év folyamán létesült egy titkos társaság, amelynek tagjait fel is eskették és amely hamis ezerirankcsok iorgalonibabozaíalárói akart bizonyos politikai célokat elérni. Windischgraetz vallomása szerint a munka 1922 elején kezdődött és abban részt veit kezdettől fagya Nádossy Imre országos főkapitány. 1924 júniusában bekapcsolódott az ügybe az álja mi Tér képészeti Intézet és 1925 szeptemberben elkészültek ebben az intézetben a hamis frankok. Windischgraetz vallomásában elismerte, hogy társai voltak a pénzhamisításra irányuló szövetségben és hogy a terv kezdeményezője más volt, akit azonban nem akar meg nevezni. Windischgraetz egyébként vallomásában állandóan kitérő válaszokat adott. A tényállás egészen más, mint azt a vádirat feltünteti A politikai felelősség szempontjából az első, aki bekapcsolódik az ügybe, Nádossy Imre országos főkapitány. A kiderített tényállás szerint szerepe egészen más, mint azt a vádirat feltünteti. Nádossy Imre tevékeny közreműködése nélkül a büncsclkmény nyugodt és háborítatlan elkövetése évek során keresztül alig lett volna lehetséges. Nádossy Imre résztvett a megbeszélésekben és még álékor is, mikor Hágában a letartóztatások megtörténtek, az volt a szándéka, hogy a felelősség alól kivonja magát és a legrosszabb esetben minden felelősséget herceg Windischgraetz Lajosra hárít. Bizonyíték erre nézve báró Prónay György államtitkárnak a parlamenti bizottság előtt tett vallomása, amelyben elmondja, hogy november 30-án átadta Nádossynak a Perényi-féle levél és előzményeinek ismertetése után a miniszterelnök megbízását, hogy nézzen utána az ügynek és tegye meg a szükséges lépéseket. Nádossy azt felelte neki, hogy vannak már bizonyos értesülései és úgy tudja, hogy Windischgraetz foglalkozik a szóbanforgó dologgal. Nádossy tehát még messze Jankóvich Arisztid és társainak hágai letartóztatása előtt kiadta Windischgraetz nevét. Nádossy eleinte tagadta* mintha bármit is tudott volna Jankovich és társainak terveiről és kijelentette, tiogy jóhiszeműen adott Jankovlcltiknak futárigazolványt. Január 13-iki vallomásában beismeri végre, hogy <5 szerezte meg a hamis útleveleket és január 17-én beismeri azt is, hogy a szokoihautísltó Mészáros Gyula az akció kezdetén benne volt a frankhamisítás! ügyben. Az országos főkapitányon kívül a második állami tényező, amely az ügyben szerepel, az Országos Térképészeti intézet. Megdöbbentő jelenség, hogy állami intézetben egy esztendőnél tovább folyhattak úgyszólván nyilvánosan az előkészületek a frankhamisításra. A munka a rendes hivatalos munkaidő alatt történt. Gerö László a feisőbbségre és a titoktartásra való hivatkozással, fenyegetésekkel kényszeritette az intézet tisztviselőit a közreműködésre. Nádossy közreműködése folytán bekapcsolódott az ügybe a külügyminisztérium is, amely Jankovich Arisztidnek kurirlevelet állított ki. A negyedik hivatalos személy 7.adraxvetz István tábori püspök, akinek lakásán volt egy ideig, a bűnügyi iratok tanúsága szerint, a hamis frankokat tartalmazó láda és aki az esküt az értékesítésére vállalkozó részesektől kivette. Az ötödik vezető, hivatalos személy Baross Gábor, a Postatakarékpénztár vezérigazgatója, a TESz ügyvezető elnöke. Baross Gábor, saját vallomása szerint, 1925 augusztustól fogva Nádossy Imre fölkérésére résztvett a hamis frankok értékesítését tárgyaló tanácskozásokon. Ezt, vallomása szerint, csak azért tette, hogy a társaságot a forgalombahozatalról lebeszélje. Ennek dacára, midőn a Nemzeti Szövetségből elszállították a hamis frankokat tartalmazó ládát, az reggeli hat órától a déli órákig az ő lakásán volt és onnan tudta nélkül ismeretlen emberek vitték el. Ez a tény minden hozzáadás nélkül is már önmagában elegendő a kormány politikai felelősségének megállapítására. által előadott tényeket. A miniszterelnök ezt azzal indokolja, hogy „fölöslegesnek tartotta Teleky nevét megemlíteni, miután az ő szerepe ebben az ügyben, legjobb tudomása szerint, abszolúte negativ volt. A miniszterelnök elmondotta ezután, hogy 1922 végén öt felkereste herceg Windischgraetz azzal a tervvel, hogy bizonyos hazafias akciókat az ellentétek kiküszöbölésével egységesen kell vezetni a kormány felügyelete mellett. Válasza az volt, hogy a döntést majd Nádossy Imre utján fogja vele közölni. Eközben jött be Teleky és elmondotta, hogy Windischgraetz azzal a tervvel foglalkozik, amely szerint hazafias célokra anyagi eszközöket valamely idegen pénz hamisítása utján teremtsék elő. Egyúttal azonban közölte azt is, hogy: Windischgraetzet a tervről már lebe- i szelte. Ennek dacára a miniszterelnöki Nádossynak a lelkére kötötte, hogy „ha \ ilyen pénzhamisitási terv megvalósítására irányuló cselekményt észrevenné, elvárja tőle, hogy azt föltétlenül meg fogja akadó yozni. így tehát Bethlen miniszterelnök saját bevallása szerint már í922-ben értesült a frankhamisítás tervéről. A miniszterelnöknek már akkor haladéktalanul meg kellett volna indíttatnia a bűnvádi eljárást. Ennek dacára a miniszterelnök ur, vallomása szerint, Windischgraetzet 1923- ban és 1924-ben több ízben, talán háromszor vagy négyszer fogadta. Báró Percnyi Zsigmond november 27-én levelet kapott a miniszterelnöktől. A levél hangja komoly. De másfelől a levél tartalma nem szigorú. Amely percben bármilyen komolyságot tulajdonított a miniszterelnök ur a hírnek és az előző évek szokolhamisitásai után, valamint visszaemlékezve a gróf Teleky Pál, herceg Windischgraetz és Mészáros Gyula között lefoiyt incidensre, köteles is volt ennek komolyságot tulajdonítani — nem a levélírás volt az az eszköz, amelyhez folyamodnia kellett. A miniszterelnök urnák az volt a kötelessége, hegy a hir vétele után nyomban házkutatást tartson a Nemzeti Szövetségben és ott lefoglaltassa a hamis frankokat. Ebben az esetben gyökerében elvágta volna ezt az ügyet és megóvta volna sok keserűségtől az országot, igy pedig arra adott alkalmat, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségéből elszállítsák a hamis frankokat más helyiségbe és megkezdjék azoknak külföldi értékesítését. Báró Perényi súlyos adatai Báró Perényi Zsigmond vallomása szerint, a miniszterelnök levelének vétele után kutatni kezdett az ügyben és megtudta, hogy abban Nádossynak is része van. Ezeket ez információkat azonnal iközölte Bethlennel egy levélben, amelynek eredetije nincs meg. Báró Prónay György államtitkár utján meg is üzente Bethlennek, hogy Nádossy is tud a dologról, a miniszterelnök mégis Nádossyt bízta meg a nyomozással. Ezen a ponton önként kínálkozik egy kérdés. Ha báró Prónay György csak annyit jelentett volna is a miniszterelnök urnák, hogy bíró Perényi szerint Nádossy tud a dologról, ez már önmagában elegendő lett volna arra, hogy gyanút keltsen Nádossy ellen. Ez a körülmény csak arra lehetett volna ok, hogy ebben az ügyben Nádossyt elkerüljék, nem pedig arra, hogy éppen neki adjanak megbízatást a nyomozásra. Milyen mulasztásokkal vádolja a kisebbség a miniszterelnököt ? Mikor szerzett tudomást Bethlen a frankhamisítás tervéről ? Rába Dezső, herceg Windischgraetz titkára a parlamenti vizsgálóbizottság előtt azt vallotta, hogy Windischgraetzet Gefö Lászlóval gróf Teleky Pál hozta össze és mindkettőnek előadása szerint gróf Teleky Pál vetette föl azt az ideát, hogy a Térképészeti Intézet a legalkalmasabb a frankhamisításra. A frankhamisítás kiderülésc után pedig Teleky intézkedett, hogy a Térkészeti Intézetben minden bűnjelet megsemmitsenek. Ilyen előzmények után hallgatta ki a parlamenti vizsgálóbizottság gróf Teleky Pált. Gróf Teleky Pál előadta : „1922 első felében fölkeresett lakásomon herceg Windischgraetz és előadta, hogy egy idegennel áll összeköttetésben, akinek frankjegyek nyomására alkalmas kövek állanak rendelkezésére és hogy ezt szeretné fölhasználni hazafias célokból. Windischgraetz Mészáros Gyula kíséretében jelent meg nála, aki már akkor arról volt ismeretes, hogy részese volt a szokolhamisltási ügynek. Gróf Teleky Pál további előadásában kifejtette, hogy nem utasította el azonnal Windischgraetzet, hanem Geröt ajánlotta neki, mint szakértőt, mert általa akarta lebeszélni a herceget a tervről. Elmondja ezután gróf Teleky, hogy egy későbbi időben Nádossy Imre jelenlétében fönn volt a miniszterelnöknél, akinek elmondotta a tervet, de egyúttal megnyugtatta, hogy a terv technikailag nézete szerint kivihetetlen. Bethlen István miniszterelnök a parlamenti vizsgálóbizottság előtt történt első kihallgatása alkalmával egyáltalában nem említette föl a gráf Teleky Pál Gróf K/iuen-Hédetváry Sándor vallomása szerint a miniszterelnök előtt december 17-én már tudott dolog volt, hogy az a Jankovich Arisztid, akinél egy egész teli koffer hamis czerfrankost foglaltak le, Nádossy Imre ajánlásával kapott egy állítólagos „titkos küldetés“ben a külügyminisztérium révén kurirlevelet. Minden oka meg volt tehát arra, hogy e pillanattól fogva Nádossy Imrét legalább is megfigyeltesse és hivatalából nyomban eltávolítsa. A miniszterelnök összes intézkedése az volt, hogy utasította Nádossyt, tegyen bővebb jelentést a belügyminiszternek. December 18-án a miniszterelnök felszólította a belügyminisztert, Hogy most már ő kérjen Nádossy Imrétől jelentést. „A kormány tovább nem ekszponálja magát44 £ mulasztások folytán az volt a helyzet, hogy Nádossy ímre és herceg Windischgraetz Lajos, akik a december 15-ikén és december 16-ik* án Budapestre érkezett hágai táviratokról föltétlenül tudomást szereztek, valamint tudomást szereztek a Nádossy Imrét határozottan megvádoló december 21-ikén érkezett amszterdami ügyészségi átiratról is: ezen idő alatt zavartalanul és nyugodtan megbeszélhették a nyomok eltüntetésének módját, megbeszélhették, hogy ki vállalja cl esetleg a felelősséget és kiket nem szabad az ügybe belekeverni. Az iratokból megállapittatott, hogy herceg Windischgraetz Lajost december 3Í-én este helyezték rendőri megfigyelés alá, mikor Benoist francia rend- i őrtiszt követelte és letartóztatása csak 1926 január 4-én következett be. December 16-tól december 31-ike este nyolc óráig tehát herceg Windischgraetz és Nádossy Imre minden felügyelet és ellenőrzés nélkül szabadon érintkezhettek egymással. Ez idő alatt éjszakák idején is egészen a hajnali órákig tanácskoztak arról, miként lehetne magukról a felelősséget elháritani, vagy miként lehetne legalább abban megállapodni, hogy a felelősséget kizárólag herceg Windischgraetz viselje. A parlamenti vizsgálóbizottság előtt Rába Dezső előadta, hogy az ügy kipattanása után Nádossy Imre telefonozott Windischgraetznek, hogy beszélni akar vele. Ez alkalommal, Rába előadása I szerint, Nádossy azt mondotta a her-Icegnek: % . »Kérlek, kedves Lajos, most azután már nem lehet semmit sem titkolni. A kormány tovább nem exponálja magát, sem én, sem más hivatalos személy. Nem marad más hátra, minthogy te magadra vállald az egész ügyet.« A herceg ez ellen szabadkozott és a vallomás szerint azt mondotta: »Ha ti és a hivatalos körök engem nem támogattok, nem csinálom.« A herceg azt óhajtotta volna, hogy egy terv szerint, amelyet Páter Bónis Arkangyal fejtett ki, mások vállalják az iigy ódiumát és Nádossy Imre ilyen irányba terelje a nyomozást. Nádossy Imre szerint ez a terv a hágai átirat megérkezése után már lehetetlen volt. Végre a hercjeg Nádossy Imre rábeszélésére beleegyezett abba, hogy mindent magára vállal és »semmi egyebet nem fog egész vallomása során mondani«. Windischgraetz megerősítette Rábának ezt a vallomását. Alkudozik a belügyminiszter Rakovszky Iván belügyminiszter előadta, hogy Nádossy utján herceg Windischgraeízct december 25-érc, karácsony első nap jártaik délelőttiére magárTakására remidbe. A beszélgetés folyamán tisztában volt azzal, hogy »Windischgraetz benne vart«, nevezetesen allékor merült föl először a Térkén
